Én igazán megpróbáltam, de nem megy. A nálam nagyságrendekkel okosabbak majd úgyis elmondják, kit kivel lehet összehasonlítani, ki mennyivel volt nagyobb zsarnok a másiknál, kinek mennyi ember vére tapad a kezéhez, ki mit csinált az országból. Nekem csak a benyomások maradtak.
A Fiumei úti sírkert munkásmozgalmi panteonjához viszonylag könnyű volt eltalálni (még sose voltam ott): már a bejáratnál vörös nyakkendős, ősz férfiak és asszonyok várták be egymást, hogy aztán a szinte kötelező egy szál vörös szegfűt megvásárolják. Jegyzem meg, hülyeség volt kereken 120 forintért adni, kettőt is el lehetett volna kérni érte. Kinek van kedve ilyenkor az apróval vacakolni.
Kádár mellszobra már vár, fehér lepellel erősen bebugyolálva – de csak távolról és hunyorítva néz úgy ki, mint egy félig földbeásott múmia. Körülötte, mint valami oltár körül, hallgatag tömeg.
Az átlagéletkor 70. Ezt a viszonylag kedvező számot Nyári Zsolt vitte le használható szintre – rajta kívül talán ha még két fiatal lézeng ott, persze, kiderül róluk, hogy újságírók.
Kattognak decensen a fényképezőgépek.
A fehér ingek felső zsebéből kádár arcképe kukucskál ki, mindenkin van valami piros. Kádár egyébként egy portréről is néz erősen – ha bármi ízlése lett volna a szervezőknek, azt az aranyozott keretet, na, azt mellőzhették volna. A krumplifőzelék legyen krumplifőzelék.
Belekezd a zenekar – esküszöm, hogy hamisan kissé –, majd jönnek a szónokok, iksz elvtárs és ipszilon elvtárs, az ember lánya azonnal üveges tekintetű katatóniába csöppen.
Ne! Ezt ne! Ezen nőttünk fel és már akkor is untuk! Végeérhetetlen, unalmas, közhelyes szóvirágok. Csak épp a gyomor ne rándulna össze tőlük.
Apám, anyám biztos lehetett benne, hogy ha tisztességgel tanulnak, dolgoznak, lesz nyugdíjuk, lakásuk, előbb-utóbb valami kék Trabantjuk is és koloniál bútoruk, rajta a színes tévével.
Én biztos lehettem abban, hogy ha nem feltűnősködöm, szépen meghúzom magam, majd jól felvesznek valahová és akkor adott a karrier (kondenzált anyatej). KISZ-táborok, üzemi gyakorlat, kukorica-izélgetés. Tábortűzi nóták, első szexuális élmények. Olyan nincs, hogy nem találsz munkát. Lakáskölcsön, ifjúsági betét, zöldalma-szappan. Nyaranta Balaton vagy a Duna-part vagy valamelyik strand, ahol szólt a hangszórókból a zene központilag. Lakótelepek, ahol mindenki egyszerre fordult – de volt fedél a fejük fölött. Utazni, ha korlátozottan is, ha ügyeskedve is, lehetett.
Az ügyeskedés korszakának gyermeke vagyok.
Posványország szülötte.
Nézem a szoboravató résztvevőit, lelkesek. Dacosak. Nem lehetett könnyű döntés járókerettel, bottal, sántikálva, a másikra támaszkodva kimerészkedni ide.
Nem lehetett tudni, nem jönnek-e az új nemzetiszocialista ifjak, nem rugdossák-e meg a nagszüleik nemzedékét, már csak a miheztartás végett is.
Csattognak a protkók.
A beszédek egyre rosszabbak.
Van, aki saját költeményét adja elő a kommunista szentről – ez már túl van a határeset minősítésén. Minősíthetetlen. Rákosi elvtárs nyalja a szája szélét, oldalán Brezsnyevvel.
Moldova elvtárs hozza a formáját.
Már rég le kellett volna leplezni a szobrot, de ő még a könyveit árulja. Moldova elvtárs, gyere már! Ezt üvölti valaki a mikrofonba, de Moldova elvtárs sem mai fiú, nem hallja.
Persze megoldódik ez is.
Műlábas néni biceg arrébb, rágyújt. Ez a nemzedék még dohányzik. Elegánsan műanyag szatyrot terít az ünnepi szoknyája alá, úgy ül le.
És nincs vége, koszorúznak.
A gyomorgörcs fokozódik. Ezt már óvodában is untam, később utáltam, még később meggyűlöltem. Ez is egy életérzés, az én generációmé.
Felharsan az Internacionálé, a változatosság kedvéért kissé hamisan, néhányan eloltják a csikket, úgy feszítenek.
Apa, anya, bocsássatok meg. Nekem ez most sem ment. Virágot sem vittem.
Posványország szülötte vagyok. Igaz, most még nagyobb posványban. De ezt nem…
:((((((((((((
csatt
2012. május 29. kedd
09:07
Kiváló!+++++++++
Observernél szabatosabban úgysem tudnám megírni a véleményem. Török Monika cikkét én jónak tartom és nem érzem ki belőle az életük aktív részét a Kádár rendszerben leélt, ma már öreg emberek, iránti tiszteletlenséget. Csak Monikának más az ízlése. Szerinte Kádár János képéhez nem illik az arany keret. Szerintem sem. Kádár Jánosnak magának sem tetszene.
Szerencsére valamelyik hozzászóló idézi Aczél Endre Kádár nekrológját, amit szintén jó írásnak tartok.Olvassátok el!
A hozzászólók közül valaki privilégiumként említi a tanulás lehetőségét. Tény, hogy voltak, akik nem rendelkeztek olyan szellemi kapacitással, hogy igazán alkalmasak lettek volna rá, de ezek közül azért később sokan belátták ezt és önként kiléptek a tanulmányokból.
A tanulás lehetőségéről még annyit, hogy az 2 évvel az érettségi előtt vesztettem el az édesapám és a tanulatlan édesanyám munkásasszonyként rettenetes erőfeszítéseket tett azért, hogy az öcsémmel együtt tanulhassunk. Mégsem számítottam munkás származásúnak.A maihoz hasonló továbbtanulási lehetőségek mellett egyetemi tanulmányokról szó sem lehetett volna. Én mérnök lehettem majd aktív életem nagyobb részében egyetemi oktató és végül egyetemi tanárként mehettem nyugdíjba. Párttag nem voltam soha. Egyetemi hallgatóként KISz tag igen, de ez akkor abszolut formalitás volt. Mindig keményen meg kellett dolgoznom az eredményekért. Azt gondolom, hogy meg is tettem, ami tőlem tellett és talán nem egészen haszontalanul invesztálta belém a Kádár rendszer a taníttatásom költségeit, mint ahogyan a hasonló pályát befutott értelmiségi pályatársaimba sem.
Hány jóeszű fiatal embernek – s köztük több unokámnak – nincsenek ma erre az esélyei? Sajnos soknak, és nagyon-nagyon igazságtalan kontra-szelekciónak tartom, hogy elsősorban a szülők jó anyagi helyzetétől függ, hogy van-e a gyerekeiknek továbbtanulási lehetősége.
Évről évre tízezrével mennek külföldre tanulni tehetséges, nyelveket is tudó fiatalok. Ez az ország szellemi erőforrásainak rettenetes elpazarlása. Talán még Trianonnál is nagyobb tragédia.
Az ilyesmikkel egészítsétek ki inkább az olyan cikkírók mondanivalóját, mint Török Monika, ahelyett, hogy egymást simfelitek.
Prezsbiterrel egyetértek.
(Ugyan mire megyek vele?)
Ha valamire központi keretből áldozni kellene, az a közoktatás és a felsőoktatás, hogy a tehetségesek tanulhassanak, és hogy a kevésbé tehetségesekhez is eljusson legalább a lényeg.
Ez nem zárja ki, hogy anyagi erőfeszítésre is szükség legyen a tanuláshoz, és csak az tanuljon tovább, akinek esélye van arra, hogy hasznosítsa. Valami hasonló rendszert a polgári demokráciák is működtetnek. Jól ismert példa FInnország, de jól működik ilyen rendszer Németországban és más nyugati országokban is. A válság idején a kormányok ezt is megpróbálják visszafogni, de ez döntés kérdése (alternatíva): mit fogjanak vissza, milyen arányokkal.
Tisztelt Török Monika!
Miért ment ki, ha ezt nem?
Ja az idősek tiszteletéről még annyit, hogy Önnek is lehet még protkó csattogása, sőt lehet még pellus is. Nem tudni, kinek mit hoz a jövő, a három- négy gyerek sem garancia.
Gonoszka
2012. május 29. kedd
12:40
Ez nagyon jó volt. Köszi.:)
A fő, a legfőbb, s az összes többinél nagyobb baj az, hogy Török Monika ebben az izgága szösszenetében olyan embereket tesz nevetségessé, olyan embereket láttat szánalmas kriptaszökevényekként, olyan embereket figuráz ki, szégyenít meg és becsmérel, vagyis olyanokat sajnál le, akik sem 1989-ben, sem azóta nem éltek a színeváltozás (kevésbé fellengzősen: a köpönyegforgatás, pálfordulás) ragályként terjedő szokásával. Az ő iskolájuk falán (tessen ezt képletesen is érteni) nem lóg ki a Sancta Simplicitas Oltalmazó Vízenjárók Testvérisége Tanközösségi Egyház frissen fölszögezett táblája alól mindkét oldalon az általa eltakarni s egy füst alatt eliminálni hivatott úttörőpajtások vaskos relieflába. Ezek az emberek ma is azt és úgy gondolják, amit és ahogyan annak idején, és ez tiszteletre méltó, még akkor is, ha siratják a háromhatvanas kenyeret. Siratják helyettünk, a sok nagyokos, de még Török Monika helyett is. És van mit siratniuk.
Nekünk is volna.
Csúnyán megcsalattunk mindannyian, méghozzá pont az MSzMP egykori prominensei által, akik az utolsó pillanati
(Elnézést, mellényúltam. Tehát:)
akik az utolsó pillanatig titkolták, hogy már a nyelvükön van: nem ér a nevem!
1990 – ben végre valahára megszüntek a munkahelyeken a pártfunkcionáriusok. Akkor tájt már olyan dolgokat is meg lehetett tudni, lejetett róluk beszélni amelyek addig nem kaphattak nyilvánosságot. Az akkor személyzetis sirva mondta a vállalati sofőrnek: “Engem megtévesztettek”. Egy másik fönök szólt hogy ne hordjak a keresztet mert ahol dolgozom az szocialista “intézmény”. A rendszerváltá után ez a fönök elkezdett templomba járni. Azok az idős emberek akikről Török Monika ír, egyszerűen csak rossz lóra tettek. Leélték az életüket, hittek valamiben (ez volt akkor a hivatalos vallás) amiről aztán kiderült hogy ócska hazugság, az emberek becsapása, és egy elit réteg kiváltságos helyzete. MOst amikor az “eszme” cserbenhagyta őket, összejönnek , nyomorult módon nosztalgiázni, éltetik a halott bálványukat, aztán szépen hazamennek. Csodálkoznak hol csusztak félre a dolgok, ők ezt nem így akarták, és nem értik hogy a szocializmus életképtelen, ez emberi természettől távol álló struktura, ami a benne lévőket megnyomorítja. Olyan ez mint a medve esete. Rács mögött van 30 évig, ful alál mászkál a ketrecben, aztán emikor elveszik a rácsot akkor sem tud már elni a szabadsággal. A hithű komcsiknak nem kell a szabadság, Nekik az kell hogy elnyomják őket, valaki mondja a frankót mert egyszerűbb valakit követni mint a saját utunkat járni. Így aztán nncs felelősség, lehet másokra mutogatni hogy elszúrták, de ez nem véletlen hanem a szolgaság egyenes ági következménye. Errol írta nem régen valaki : genetikusan alávaló a magyar. Nem csak a jobb oldal, hanem a baloldal is. Sőt azóta kiderült hogy nem genetikusan ugyan de szolgalelkű mindenki aki nem tud / nem akar őnállóan gondolkozni, akinek kell a párt,mint birkának a nyáj, akiknek kell egy követhető vezér. Nem baj hogy a szakadékba tartunk fő hogy követünk valakit és nemvagyunk egyedül. Mi van azzal a sok kiképzett értelmiségivel. Élet pályák karrierek törtek ketté. A legtöbb fiatal háza mire elkészült a házzal már nem is voltak együtt. A fönök szexelt a beosztottakkal, a ranglétrán való feljutáshoz, a prostituálodás / korrumpálódás vezetett. Ez nem a rendszer váltás óta, hanem jóvel előtte a 60-70-es évektől rombolja a társadalmakat. Az annyira magasztalt szocializmus kitermelte a maga generációját. Az NDK lányok híresek voltak a “magyar” szeretetükről, de a magyar lányokat is könnyűvérűként tartották számon. Persze hogy ettől az undorító mocskos “vallástól” elfordulnának az emberek de ahova mennek a jobboldal az is pont ennek a tükörképe. Én személyesen örülük hogy a szocializmus kipusztul a földröl, (Kína, Korea, Kuba még úgy ahogy tartja magát, -szerintem oda is lehet költözni ha valaki azt szereti-), és nagyon remélem hogy a mocskos jobboldal is hamarosan kipusztul. Sanos a korrupció ami a szocializmus terméke volt teljesen beleásta magát a társadalomban, a mai magyar nép nem tudja mi a tisztesség, Ezzel a mentalisással csoda hogy még nem halltunk ki, de ha nem tudunk továbblépni akkor megérdemeljük a kihalást.
CommonSense 2012. május 30. szerda 01:50
A cikk problémája számomra, hogy nem a Kádár korszakról, a MA már világosan láthatóvá vált sikertelen eszmékről szól, hanem a „jobb sorukat” visszakívánó öreg emberekről, igen megalázó stílusban, s a válasz amit kaptunk a cikkírótól agresszív bizonygatás.
„Műlábas néni biceg arrébb, rágyújt. Ez a nemzedék még dohányzik. Elegánsan műanyag szatyrot terít az ünnepi szoknyája alá, úgy ül le.
És nincs vége, koszorúznak.
A gyomorgörcs fokozódik. Ezt már óvodában is untam, később utáltam, még később meggyűlöltem. Ez is egy életérzés, az én generációmé.”
Felharsan az Internacionálé, a változatosság kedvéért kissé hamisan, néhányan eloltják a csikket, úgy feszítenek.”
.
Ha újságíróként vagy közíróként nem tudja/akarja elviselni a kritikát a cikkíró, akkor nem szabadna „közírnia”. Elment a kedvem attól, hogy felkeressem a blogját, ilyen stílusú és tartalmú beszédet nyomorult kommenista „nyuggerekről” bármelyik fityuszos visszakézből lök, s ha valakinek nem tetszik, a válasz sem lenne nagyon más.
.
Őszintén szólva belőled sem a megtévedt öregemberek iránti megbocsátás szól. Nem kellene ennyire gyűlölnöd őket.
„MOst amikor az “eszme” cserbenhagyta őket, összejönnek , nyomorult módon nosztalgiázni, éltetik a halott bálványukat, aztán szépen hazamennek.”
.
Elemi tévedések is vannak a beírásodban mint pl.
„Sanos a korrupció ami a szocializmus terméke volt teljesen beleásta magát a társadalomban, a mai magyar nép nem tudja mi a tisztesség,”
A tegnapi magyar nép sem tudta. Ebből él és építkezik a fityusz, ezért fogadja el a magyar társadalom a közlopást, mert „pozícióba” kerülve többnyire maga sem lenne különb. A korrupció NEM a szocializmus terméke, javaslom hogy olvass pl. Móricz Zsigmondot, tanulságos lesz a ma újra felszínre törő finom magyar (rabló) úri világgal való hasonlóság.
.
Amúgy meg szeretem Moldovát. Akkor is karakán volt, amikor oly sok mai hős nem.
Szó sincs itt megalázásról, csak annak érzik. Lesajnálás talán, de én úgy érzem, inkább csak őszinte sajnálat és szomorúság.
Ha valaki megírja, hogy nem rajong a Kádár-rendszerért, akkor nem érdemes rögtön a mai rend kritikáját hiányolni belőle. Az ilyen reakció oka puszta sértődés, sértettség. Ha ma a halakról írom meg, hogy szerintem síkosak, akkor a sértődést ne fogják arra, hogy bezzeg nem írtam meg az oroszlánról, hogy ő meg büdös.
CommonSense
2012. május 30. szerda
01:50
“Azok az idős emberek… egyszerűen csak rossz lóra tettek.”
Nem olyan rossz ám az a ló. Az egyetlen olyan ló az ideológiák elegyes ménesében, amelynek legfontosabb alapvetése hihetetlenül egyszerű és vonzó, mert nem egyéb, mint hogy ember embernek se szolgája, se ura nem lehet, magyarán: minden ember egyenlő. És nem holmi imaginárius jövőbeli térben, azaz a malasztos, magasztos isteni kebelben, hanem itt és most.
A lovasok voltak rosszak. mint mindig, amióta csak az ostort föltalálta valamelyikük.
“…a ranglétrán való feljutáshoz, a prostituálodás / korrumpálódás vezetett. Ez nem a rendszer váltás óta, hanem jóvel előtte a 60-70-es évektől rombolja a társadalmakat.”
A korrumpálásra/korrumpálódásra való hajlam a homo sapiens sui generis (veleszületett) markere, az a jellegzetesség, ami őt ténylegesen elkülöníti az “állatvilágtól”. A lélegzetelállító barlangrajzoktól kezdve a bármely oltárakon bemutatott bárminemű áldozatokon át a kényszeres viselkedések végtelen sokaságáig, mind nem egyéb, mint a lekenyerezés, a megvesztegetés valamilyen formája. Akárhogy nyilvánuljon is meg, az üzenet egyértelmű és mindig ugyanaz: nézd, mit meg nem teszek azért, hogy ne engem falj föl, hanem a mellettem lévőt.
girbegurba
2012. május 30. szerda
08:21
“Ha valaki megírja, hogy nem rajong a Kádár-rendszerért, akkor nem érdemes rögtön a mai rend kritikáját hiányolni belőle.”
Török Monika néhány ember bizonyos testi fogytékosságaira és életkori sajátosságaira fókuszáló, olcsó poénkodással operáló gyermeteg gúnyolódása NEM a Kádár-rendszer kritikája. Ami viszont a cikkben mégis akként fogható fel, az nem egyéb felszínes, semmitmondó nyafogásnál, kényeskedő, szűk látókörű önzésnél, tehát lényegtelen. Mert ha csak annyit lehetne a Kádári idők rovására írni, hogy nem szórakoztatta az elvárható intenzitással a kifinomult esztétikájú szerzőt, akkor elmondhatnánk, hogy bizony, az a világ volt minden világok legjobbika.
Kedves …, aki valahol feljebb azt írtad, hogy szükségszerű volt a Kádár-rendszer bukása, igazad van, mert hisz’ . m i n d e n . t ö r t é n e l m i .
e s e m é n y . s z ü k s é g s z e r ű. Jótevői szegény népnek iskolában így tanítják. Ámde ne feledkezz meg az egyéb katalitikus tényezőkről sem. Reagan elnök anno kijelentette “az ördög birodalmáról”, “…én olyan fegyverkezési versenyt zúdítok a fejükre, hogy saját zsírjukban fognak megsülni…”, mely módszer be is vált, melynek tükrében Kádár hiába gondolta (és szerette volna) úgy, hogy “A párttal a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka és béke…”, meg, hogy ” a mi szövetségi politikánk lényege; aki nincs ellenünk az velünk van…”.
Miaszösz!
*
Talán a szösz, ami a szemedet ingerli, attól könnyezik-zik-zik.
Pedig, ami szép, az szép. Engem például náci szöveg nélkül a “Deutschland, Deutschland über alles” címen elhíresült mai német himnusz sem ingerel, mert tudom, hogy zenéjét Haydn papa szerezte, és csak röhögök azon, hogy ha Hitler tudta volna, hogy az öreg Joseph még szabadkőműves is volt, hát jóval előbb lövi magát főbe…
girbegurba 2012. május 30. szerda 08:21
Szó sincs itt megalázásról, csak annak érzik. Lesajnálás talán, de én úgy érzem, inkább csak őszinte sajnálat és szomorúság.
.
Belekezd a zenekar – esküszöm, hogy hamisan kissé –, majd jönnek a szónokok, iksz elvtárs és ipszilon elvtárs, az ember lánya azonnal üveges tekintetű katatóniába csöppen.
…
Csattognak a protkók.
A beszédek egyre rosszabbak.
Van, aki saját költeményét adja elő a kommunista szentről – ez már túl van a határeset minősítésén. Minősíthetetlen. Rákosi elvtárs nyalja a szája szélét, oldalán Brezsnyevvel.
.
Azt hiszem máshogy vagyunk hangolva, ha neked ez a stílus sajnálatra, mi több őszinte sajnálatra utal.
figyelő,
én a következőt olvastam ki belőle:
1. A résztvevők többsége az idősebb korosztályhoz tartozik. (A protkók emlegetése ennek érzékeltetésére szolgál.)
2. A szerzőnek az elhangzott beszédekről beugrottak emlékei. A megemlékezés stílusa passzolt a korosztály megszokott emlékeihez, a megjelentek pátoszos hangon emlékeztek arra a korra, nosztalgiáztak.
3. A szerző őszintén elismeri helyzetét, és a kor előnyeit is: “Apám, anyám biztos lehetett benne, hogy ha tisztességgel tanulnak, dolgoznak, lesz nyugdíjuk, lakásuk, előbb-utóbb valami kék Trabantjuk is és koloniál bútoruk, rajta a színes tévével. Én biztos lehettem abban, hogy ha nem feltűnősködöm, szépen meghúzom magam, majd jól felvesznek valahová és akkor adott a karrier… ” (A karrier párosítása az anyatejjel egy pol-beat dalban szerepel, rímpárként.)
4. A szerző jól visszaadta a rendszerhű szülők gyermekeinek érzéseit. A kor társadalmi (hatalmi) struktúrája a Magyarországon talán soha korábban nem látott mély átrendeződések ellenére is merev és átláthatatlan volt, mindent elért és ellenőrzött a jelentő – irányító hálózat, aminek szálait felüllről rángatták, hiányzott a nyílt beszéd, információ. Kötött panelekből építkezett az ideológia, aminek nem volt igazi tartalma, modanivalója.
5. A szerző voltaképpen rácsodálkozik a megjelentekre, idős koruknak tudja be, hogy leragadtak ennél az ideológiánál. Nem hiszem, hogy szándékosan sérteni akarta őket, ahogy nyilván szüleit sem. Inkább féltette őket.
.
Saját véleményem: A mai helyzetben érthető, hogy ahhoz az állapothoz nyúlnak vissza. Látszólag igazuk lett szüleinknek, akik a fasiszta és náci rend visszajövetelét jósolták a rendszerváltáskor. Azonban ez csak akkor csak egy opció volt a sok lehetséges közül, és nem volt szükségszerű, hogy idáig jussunk. Ha többet tudtunk volna a mélyben lappangó eszmékről, az emberek életkörülményeiről és felfogásáról, talán komolyabban vesszük a figyelmeztetést. De éppen az elmúlt korok bűne, hogy ilyen keveset tudunk a valóságról. (Meg a maié, a mai hatalom még erőszakosabban akadályozza az ismeretek megszerzését és terjedését.)
A lesajnálás margójára, Adytól:
*
Siratják a semmit, a másét,
A gróf tán épp agarász,
De érzik titkon, hogy övék,
E bús élet, s a kalász.
*
girbegurba 2012. május 30. szerda 11:01
Már nem akartam folytatni, de köszönöm hogy ennyit időt szántál erre a kérdésre és így rám is. Tehát.
Először az ezelőtti beírásodból egy mondat:
„Lesajnálás talán, de én úgy érzem, inkább csak őszinte sajnálat és szomorúság.” Hát igen az idősödő emberek elvesztik a biztonságukat/tartásukat ebben a meghatározhatatlan erkölcsi katyvaszban amiben ma élünk. Azzal, hogy valaki lesajnálja őket nem segít rajtuk. Gondold meg, hogy az idős korára is vagány Moldova mit reagálna erre a cikkre, vagy mit reagálnál te, ha 70 éves volnál?
.
„A protkók emlegetése ennek érzékeltetésére szolgál.” – Na meg rohadtul bántó ebben a formában.
.
„Az átlagéletkor 70. Ezt a viszonylag kedvező számot Nyári Zsolt vitte le
használható szintre – rajta kívül talán ha még két fiatal lézeng ott, persze, kiderül róluk, hogy újságírók.” – Mit értsek használható szinten????
.
„… Belekezd a zenekar – esküszöm, hogy hamisan kissé –, majd jönnek a szónokok, iksz elvtárs és ipszilon elvtárs, az ember lánya azonnal üveges tekintetű katatóniába csöppen.” – Hát igen ettől a mondattól kishíján én is megzuhanok.
De azt hiszem nem folytatom.
Bár én szeretem a képes beszédet, a költői megfogalmazásokat, de nagyrészt védhetetlennek tartom ezt a cikket így, egy olyan országban, ahol a nyuggerek felesleges voltáról, a társadalom számára terhes jelenlétéről politikusok, cikkek, blogok szólnak.
Ahol az idősek de még az idősödők számára de miért is mondom ezt már a fiatalok számára sincs lassan hely.
Ahol a munka nem érték, sem az, amit ezzel létrehoznak, ja meg az sem aki – ahelyett hogy learatná a más munkája gyümölcsét – létrehozza.
Maradjunk talán annyiban nekem az a véleményem, hogy nem szerencsés a cikk, sem a cikkíró reakciója, te pedig kedves szívvel próbálod értelmezni a feltételezhetően jó szándékot, ami számomra – mondjuk így – nem egyértelmű.
Panelprolizás, nyuggerezés, protkócsattogás, szódásüveg vastagságú szemüveg – lesz még több ilyen megtisztelő jelző, aztán a fejlődés következő szakasza a nyugdíjak csökkentése, majd a kötelező átmenni a piroson, a lezárt sorompó alatt, stb., stb…..
Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy fiatalon meghaljon, ezekben a megbecsülésekben része lesz, hiszen megadták a példát a következő nemzedéknek, mely igencsak tanulékony!
Nekem végtelenül visszataszító volt ez az írás! Itt tartunk,és még büszke is rá!
Török Mónika: “aki pedig úgy gondolja, hogy nem szokásom nekem nullahuszonnégyben a jelen kurzust izélgetni, olvasson többet.” Attól,hogy nem izélgeted a jelen kurzust, az nem jelenti azt, hogy egy csöppet is gondolkodtál akkor,amikor ezt a cikket megírtad! Nem mentség az egyik a másikra! Egyszerűen kegyeletsértő volt az amit, és az ahogy írtál! Nem kell a kor kommunikációs kellékeivel egyetértened, sőt nem is kell, hogy tetszen, de akkor ne írj róla! Amennyiben ez a részedről építő kritika,akkor fura ízlésed és látásmódod van!
Manapság szokás a politikai ítéleteket közgazdaság formulákra és statisztikai adatokra építeni. Akkor hát rajta!
Hasonlítgassuk csak össze a az azonos időszakok eredményeit. Mondjuk a Kádárkorszak félidejé az 1970.körül és a jelenlegit az eltelt 22 év eredményei alapján. Hogy állt az ország a 70-es években és hogy áll most? GDP arányos államháztartási hiány, lakásépítés, fogyasztói árak és bérek aránya és alakulása…stb. Sajnos a Kádár éra és az úgynevezett szocializmus jönne ki győztesen. Ennyi.
Akinek rendelkezésére állnak adatok, kérem közölje.
Csakén!
.
A panelproli kifejezés szeretett házelnökünk, Kövér László szellemi terméke, akárcsak a szög és a kötél, mint a vitás kérdések megoldásának eszköze. Ez a mai demokrácia elmélet a gyakorlatban – és egy újságcikkeben… Ugye milyen unalmas világ volt az a trabantos, pnelos és hétvégitelkes szoci.
Prezsbiter
2012. május 29. kedd
17:25
+++++++++++
szintén!