Hollywood – Hatvan éve, 1952. május 8-án halt meg William Fox magyar származású amerikai filmproducer. Fox egy évtizedig Hollywood legnagyobb hatalmú emberének számított, de életét elfeledett emberként New Yorkban fejezte be, temetésén a szakma egyetlen ismert képviselője sem jelent meg.
.
Fried Vilmos, avagy Wilhelm Fried 1879. január 1-jén Tolcsván született. Magyarul akkor sem tanulhatott volna meg, ha akar, mert még kilenc hónapos sem volt, amikor családja kivándorolt Amerikába. William valóban az életnek tanult: New York legvadabb részén, az utcán nőtt fel, formális képzése tizenegy éves korában abbamaradt. Végül a ruhaiparban boldogult, vállalkozása 1904-ben már 50 ezer dollár nyereséget termelt. A jó üzleti szimattal rendelkező Fox ekkor túladott a cégen, a pénzen egy olcsó brooklyni mozit vett meg. Az új szórakozástól idegenkedő helybélieket kikiáltóval győzte meg, a filmek között élő produkciók is szórakoztatták a nagyérdeműt. Fox pár év múlva már a legnagyobb filmforgalmazó hálózat tulajdonosa volt, hosszas pereskedés után 1913-ban elérte, hogy az addig monopolhelyzetet élvező Motion Pictures Patent Company mellett ő is gyárthasson filmeket.
.
A Fox Film Corporation New York-i stúdiója 1919-ben költözött Hollywoodba, amely hamarosan a film fővárosa lett. 1923-ban épült fel a híres Fox Hills Studios, a mai 20th Century Fox otthona. A korai Fox-filmek sztárja Theda Bara volt, a Theodosia Goodman néven született cincinnati lányból a publicitás minden eszközét bevetve teremtették meg a végzet asszonyát, vele kapcsolatban született meg a vamp kifejezés. A stúdió újabb és újabb sztárokat szerződtetett vagy maga csinálta őket: például Tom Mixet, a vadnyugati westernek hősét, akinek minden filmje egymillió dollárral gazdagította a céget. A pénz máshonnan is özönlött: Foxnak több mint ezer filmszínháza volt, ahol persze jórészt saját stúdiójának termékeit vetítették. A kommersz filmek nyereségéből valódi művészeknek is rendezési lehetőséget biztosított, az így készült filmek csekély veszteségét bőven ellensúlyozta a presztízsnyereség. Fox mindig előbbre gondolkodott vetélytársainál: 1927-ben megszerezte és horribilis összegért minden mozijába beépíttette a svájci Movietone hangrendszert, amely összehasonlíthatatlanul jobb hangzást biztosított az immár beszélő filmeknek, mint a rivális Warner Brothers által pártolt szisztéma. Bár az első hangosfilm, A dzsesszénekes még az utóbbival készült, az iparág szabványa a Movietone lett.
.
William Fox a Metro-Goldwyn-Mayert akarta felvásárolni, végül azonban az ő cégét vették meg
..
Fox ekkor volt a leggazdagabb és leghatalmasabb. A legenda szerint százdollárosnál kisebb bankjegy soha nem volt nála (a dollár akkoriban jóval többet ért, mint ma) és annyira szerette volna megállítani az időt, hogy órát nem viselt, irodájában pedig mindig lehúzva tartotta a redőnyt. Magánéletét is praktikusan szervezte: feleségét december 31-én vette el, így egy csapásra elintézhette születésnapja, házassági évfordulója és az újév megünneplését.
.
1929 azonban végzetes évnek bizonyult számára. A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió felvásárlására készülő Fox súlyos autóbalesetet szenvedett, s mire felépült, beütött az őt óriási adósságokba verő világgazdasági válság. A filmmogulnak így egyszerre kellett volna megküzdenie hitelezőivel, hollywoodi ellenfeleivel, a kormányzat trösztellenes vizsgálóbizottságával és a túlterjeszkedett vállalat pénzügyeit katasztrofálisan kezelő beosztottaival. Erre még ő sem volt képes, 1930-ban alig 18 millió dollárért kellett megválnia a nevét viselő vállalatban birtokolt, 200 millió dollár értékűre becsült részvényeitől.
.
Fox hosszú és kitartó utóvédharc után 1936-ban jelentett csődöt, egy évvel azután, hogy egykori vállalata egyesült a 20th Century stúdióval. A csődeljárás során megpróbált megvesztegetni egy bírót, ezért rövid időre börtönbe kellett vonulnia. Szabadulása után sem nyomorgott (személyes vagyona dollármilliókra rúgott), de a filmiparban soha nem tudta pozícióit visszaszerezni, valóságos páriaként halt meg 1952. május 8-án New Yorkban.
.
A világon azonban ma sem telik el egyetlen nap egyetlen perce sem úgy, hogy Fox neve ne tűnne fel a filmvásznon, hiszen a 20th Century Fox stúdió napjainkban is a leghatalmasabbak egyike. Az alapító herendi porcelánból készült emléktábláját 1999-ben avatták fel a Fox filmgyár vetítőtermének falán. A táblán magyar és angol nyelven olvasható az 1927-ben készült, Hetedik mennyország című Fox-produkció nyitó mondata: „Azoknak, akik elindultak a mélységből a magasba, a csatornából a csillagok felé, a Bátorság létráját kell megmászniuk”.
Kordáék az angol filmiparban, Fox az amerikaiban tette le a névjegyét.
Erre is büszkék lehetünk!
Szerencsére őt nem lőtték a Dunába, mint Richter Gedeont, akinek életét OV oly megható ünnepélyességgel méltatta közelmúltban, mint a magyar ember sikertörténetét. Csak ezt az”" apróságot “felejtette megemlíteni, hogy Richter Gedeon élete úgy ért véget, hogy 1944-ben a nyilasok a Dunába lőtték.
.Fried úrnak tehát nagy szerencséje volt, hogy 73 évig tartó munkásságával “öregbíthette a magyarság hírnevét.”
” a filmek között élő produkciók is szórakoztatták a nagyérdeműt”
Ezt mozi szkeccs- nek hivták a korai filmek még csak néhány percesek voltak és ki kellett tölteni a filmtöltés idejét.
Bövebben: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00419/13104.htm
Egyébként nem bántani akarom, de Ő valószínűleg inkább amerikainak tartotta magát mint magyarnak. Ő rá is érvényes érvényes Wigner Jenő mondása:
” Időben el kell menni.” és akkor lesz belőled valami.
Hát elég időben “lelépett”, mert pár hónapos volt amikor elmentek.
Nem mindenki vállalja magyarságát, talán nem is nagyon nevelték bele. Tony Curtis sem vállalta fel, csak idősebb korára, ő ott született, belé sem nevelték, hisz el kellett menekülni innét, nem mindenkiben hagy jó emléket, ha el kell menekülni.
Ez a mostani fiataloknak is szólhat, az uram bátyám korból időben kell lelépni, mert itt csak az újgazdagék fognak érvényesülni, az okos, szegény gyerekek itthon túl nagy jövőt ne reméljenek, az oktatás átszervezése nem nekik kedvez..
A cikkben is emlitett, a filmipart az amerikai torvenyhozas “troszt ellenes” atrendezo akcioja valoban zsido ellenes akcio volt, es peldatlan az akkori amerikai gyakorlatban. Lenyegeben a filmipar harom teruletere vonatkozott, filmgyartasra, filmforgalmazasra es filmvetitesre. Az uj regulacio szerint ebbol a harom jovedelmezo agazatbol csak egy maradhatott ugyanabban a tulajdonban. Igy a harom agazatbol az akkori tulajdonost kenyszeritettek, hogy kettot ejtsen, ami horribilis vesztesegekkel jart. A filmipar akkor javareszt zsido bevandorlok kezeben volt, es az amerikai tokes arisztokracia nem tudta megemeszteni ennek a bator es tehetsegesen kezdemenyezo csoportnak a prosperitasat es nepszeruseget, bar a filmipart ok maguk leneztek.
Hasonlo regulaciora azota sem kerult sor – peldaul az olajiparban a kitermelo tulasjdonosa lehet a nagykereskedelmi es kiskereskedelmi ertekesitesnek is, de ez az agazat mindig az amerikai “arisztokracia” tulajdona volt.
Dodeskaden,
valoszinuleg felreerted, nem szkeccsrol van szo hanem elo produkciorol amit gyujtoneven vaudeville-nek neveztek. Ez az elo szorakoztatas lehetett kaceran oltozott “tancosno”, vagy sikamlos humoru komikus monologja, esetleg egyszerubb artista musor, ami a pesti mozikban is letezett az otvenes evekben. (Otven filler elleneben, es aki nem kivanta megfizetni, annak a szunetben ki kellett vonulnia a nezoterrol.)
Elnezest Dodeskaden, en ertettem felre… azt hiitem, a film szkeccs is film.
A moziszkeccs talán Tatay Sándor Puskák és galambok című könyvében szerepel, olyan mozielőadás, aminek egyes részleteit élőben adták elő a színészek, valószínűleg csakugyan a technikai szünetek hosszúsága miatt.
Én is a Puskák és Galambokból ismerem a moziszkeccset!
A Richter Gedeon tortenet erdekes. A Weiss-Manfred csalad (es sok egyeb)i tudta magat vasarolni az SS-nel(ok alkottak meg a szinten vilagszinvonalu Csepel-Muveket). A nyilasok meg egy gyorsan osszeroffeno banda volt. Nagyapam katonaszokeveny volt, de egy ismeros “oreg nyilas” futni hagyta. Mondta, ha fiatalokkal talalkozott volna, azok agyonlovik. Allambacsi ratette a kezet 1948 utan az osszes regi cegre, es mara alig maradt meg egy-ketto (Dreher sorgyar, Richter Gedeon).
Sok magyar emigrans ment a filmiparba. Erdekes ez a tortenet is.