És végre itt a nyár, és végre meleg az idő, az ember strandra jár, és végre… végre gyarmat leszünk újra. Mert minden megtörténhet, minden jó, ha a vége jó, ami korántsem biztos, de legalább már van esélyünk. Általános, alig titkolt megkönnyebbülés söpört végig a hitelekre és más pénzügyi tranzakciókra oly fogékony magyar politikai közvéleményen. A sápatag és lógótökű, hazafiatlan ellenzék azon örvendezik, hogy (talán) nem jutunk csődbe, nem bénul meg az élet, nem dekkolnak benzin híján BKV buszok százai a garázsokban, nem csápol a tömeg a Rákóczi úti ínségkonyhák körül.
E sorok írója a ’90-es évek első felében, Bulgáriában látott már igazi, hamisítatlan poszt-szocialista államcsődöt. Egy infernó volt. Akkor és ott az IMF segített meglehetős jóindulattal, de peresze nem gratis. De említhetjük a nagy argentin bedőlést (2002), amikor a kisemberek százezrei veszítették el egy huszonnégy óra alatt életre szóló megtakarításaikat, fejük alól a párnát.
De tudnánk még példákat sorolni, mindegyiknek sajátos nemzeti karaktere, íze, zamata van. Van, ahol egyetlen hajnalon négyszeresére ugrik az öngyilkossági ráta, mint a híres „fekete hétfőn”. Máshol kitör az önfeledt karneváli pánik: ha úgyis tökmindegy, táncoljunk, szeretkezzünk a pálmafák alatt. (Ez a szimpatikusabb.) A magyar csőd sajátos karakterű, sunyi-depi, umbuldás bedőlés lenne, maszek menekülési útvonalakkal, a társadalmi közszolidaritás teljes felbomlásával, felhabzó agresszióval, a végponton bűnbakok megjelölésével. És a leszámolással.
De lassan oszlik már a köd, a rideg hajnalban kirajzolódnak az IMF biztonsági (készenléti) hitel körvonalai. Az Európai Bizottság különleges jóindulatának köszönhetjük, hogy a hazánk ellen folyó eljárás ellenére zöld utat adott az IMF tárgyalásoknak. Már csak az IMF kegyére várunk.
A szkeptikusok a katasztrófa elnapolását látják a megható aktusban. A szabadságharcosok Orbán Tábornok új, dübörgő győzelmét az euro-labancok felet.
Egy szó, mint száz: de jó gyarmatnak lenni végre. Ami Kádárnak pár hetes tárgyalássorozat után sikerült (kommunista országként felvetetni magunkat a valutaalapba), az Orbánnak most öt hónap alázatos kilincselés, bonyolult manőverek, erőteljes sajtókampány árán sikerült. Nehéz a szabadságharcosok sors, különösen, ha az elnyomottak az elnyomótól kapják a napidíjukat.
Igaz, 1982-ben más idők jártak. Nagyon kinn voltunk a világból, messze minden lakott emberi helytől. De befelé haladtunk. 2012-ben bent vagyunk az unióban. És díszlépésben gyalogolunk kifele.
Nem eszik olyan forrón a kását. Az IMF-nek sem kell életképtelen gyarmat. :((((
Hajra nagyon-nagyon magyarok! A kedves vezer jovoltabol es a kis Kabos
szerint vegre ismet karacsony,nem ismet, mindeg karacsony .Matol fogva
hagymaval esszük a hagymat,jut ra.
Most már kezdődhetnének a tárgyalások, és jöhetne a gyarmatosító hárombetűs szervezet, de én úgy hiszem, hogy még sokáig nem jön. Nekik nem sürgős. a csuti csak üljön az asztalnál, és törje a fejét, és cukkolja a hülye magyarokat. Ami engem illet, nekem egyáltalán nem fontos hogy jöjjenek. Nekem mindenem megvan ami kell. Lakás, kaja, víz. És azt is tudom, hogy itt nincs gazdasági válság. Akkor volt, mikor kissrác voltam, Nem volt kenyér, csak egy kevés, jó korpás meg kukoricás. A pék sütött bele néhánny szem búzát. Így olyan volt mintha búzaliszt is lett volna benne. Hogy legyen tejünk meg néha húsunk is tartottunk egy kecskét. Az udvaron is kapirgált néhány tyúk. Apám dolgozott a gyárban és a fizetését cukorban, zsírban, Lisztben, egyszóval természetben kapta, mert mire a gyárkapuig ért a pénzért amit keresett egy skatulya gyufát sem kapott. Nem dicsekvésképen mondom, de boldogok voltunk, mert vége lett a háborúnak, nem hullottak a bombák, nem lótt a messzehordó tüzérség. És mi szegény emberek összetartottunk, segítettük egymást. Az gazdasági válság volt. Vagy gondoljatok a Ceauescu időre Romániában, vagy a 81-es Lengyelországra.Aztán legyen elég a sírásból. Ami most van, az a mi hibánk. Utolsók vagyunk Europában. Hallottátok mit csinálnak a görögök? Nem törődnek bele hogy elveszik a kenyerüket. Sztrájkolnak, tüntetnek, lázadnak. Mi meg itt kussolunk és várjuk hogy jöjjön az IMF. Meg a sültgalamb az égből. és közben szabadságharcolunk . Várjuk a suskát abból a Washingtonból, amit vérig sértettünk a Roosewelt tér átnevezésével. Mert remélem tudjátok hogy az IMF kb. azonos az USA-val. Legalább is a szellemével.
Elfelejtettem a befejezést: Hálistennek!
Már csak az a kérdés, a svájci hitel visszafizetése után is
CHF-ben adóznak ?
“a végponton bűnbakok megjelölésével. És a leszámolással.”
Negyedik fázis: Az ártatlanok megbüntetése.
Ötödik fázis: A felelősök kitüntetése.
(A szervezés 5 fázisa című klasszikus műből)
Néha azt kívánom, jöjjön már az a csőd, legyünk túl rajta. Minden jobb ennél a bizonytalanságnál. Talán meggyorsítaná a társadalmi érési folyamatokat, megtanulnánk, hova vezet a populizmus, a gyűlöletkeltés, az irigység. Semmi kedvem még évtizedig a lassú agóniához.