New York – Azok, akik a századforduló és az első világháború közötti korszak szédítő fényűzéséből ízelítőt szeretnének kapni, legjobb, ha Manhattan egyik legrégibb luxusszállodáját tekintik meg. A St. Regis, amelyet a Titanic leghíresebb utasa építtetett, sok mindent felidéz abból a pompából, amit a száz évvel ezelőtt katasztrófát szenvedett óceánjáró magával vitt a mélybe.
.
John Jacob Astor IV, aki Amerika leggazdagabb emberei közé tartozott a maga idejében, 1912-nek azon a végzetes áprilisi éjszakáján elegáns mozdulattal az utolsó mentőcsónakba segítette terhes feleségét, ő maga pedig megvárta a halált a Titanicon. Arisztokratikus jellemének, erkölcsi tartásának ma is létező öröksége a huszadik század elei aranykor egyik utolsó hírmondója, ahol a mai napig fehér nyakkendős, frakkos komornyikok kerülgetik egymást sietős léptekkel a folyosókon, márvány lépcsőházakban, mennyezeti freskók alatt. A lobbin Astor halála óta semmit sem változtattak, és a régi könyvespolcokon bőrbe kötve sorakoznak azok a könyvek, amelyeket még ő gyűjtött évszázada össze.
.
A lakosztályok őrzik a századelő aranykorának varázsát
.
Idén, John Jacob halála 100. évfordulója alkalmából azonban bizonyos értelemben megtörnek egy hagyományt. Új kötet kerül a polcokra, amelyet a szálloda a kiadóval közösen gondoz. Címe: A Survivor’s Tale, azaz Egy túlélő meséje. A múlt hónapban adták ki, és első kézből való beszámolót tartalmaz egy olyan utas tollából, aki a vízbe ugorva élte túl minden idők legnagyobb békebeli hajókatasztrófáját.
.
„Ez volt az ő koronaékszere”, jelentette ki Astor unokája, Jackie Drexel nemrégiben, amikor körülnézett a káprázatos St. Regisben. „A nagyapámnak reggel első dolga volt, hogy körülnézzen és meggyőződjön arról, a szállodában minden rendben megy-e. Hatalmas büszkeséggel gondolt rá.”
.
Az eredeti postaládát ma is naponta többször ürítik
..
A tető rézberakásai időjártával bezöldültek, belül azonban a szépen karbantartott antik bútorok és a selyemtapéták mintha újak lennének, és egy, a mainál sokkal finomabb korba repítenek vissza bennünket. Egy valami nem változott itt: a St. Regis továbbra is az ultragazdagok tanyája. Királyi családok, hírességek szállnak meg itt, ha egy kis nyugalomra vágynak és kerülni akarják a lesifotósokat. Az igazgatóság nagy hangsúlyt fektet a diszkrécióra, hiszen a főrangú vendégek és a szórakoztatóipar nagyjai mellett gyakori vendégek itt a politikusok is.
.
Astor 1904-ben építtette a szállodát a Fifth Avenue-n, amely az akkori tizennyolc emeletével a város legmagasabb épülete volt. Extravagáns európai szállodák nyomán tervezték, és ez újdonságként hatott az Egyesült Államokban. Akkoriban a nagyon gazdagok körében bevett szokás volt, hogy hosszú ideig, néha évekig laktak olyan luxusszállodákban, mint a St. Regis. Több éves foglalás ma már ritkaság, de a jómódúak ma is csak nehezen szabadulnak ettől a környezettől: az elnöki lakosztályt – amelyért pedig egyetlen éjszakára 21 ezer dollárt kell kicsengetni – átlagosan három hónapra szokta egy-egy vendég kivenni. A számla végösszege ilyenkor dollármilliókra rúg.
.
.
Ha John Jacob Astor feltámadna, szállodáját nagyjából olyannak találná, amilyennek itt hagyta
Ezért az összegért természetesen különlegesen kiképzett személyzet áll a St. Regis vendégeinek rendelkezésére, akiktől nem csak a kávé helyes kiöntését és a párna felfrissítését várják el, de azt is, hogy több nyelven beszéljenek, és a vendégek úgynevezett e-butler, azaz elektronikus komornyik használatával már bejelentkezés előtt tudathatják kívánságaikat: mikor rendelnek pezsgőt, limuzint, kinek milyen különleges kívánságai vannak. Ez utóbbiakat kérdés nélkül teljesítik akkor is, ha olyan furcsák, mint annak a hölgyvendégnek az esetében, aki valami oknál fogva klórozott uszodai vízzel tölttette tele a fürdőkádját.
.
Ha John Jacob Astor feltámadna és ellátogatna ide, szállodáját nagyjából olyannak találná, amilyennek itt hagyta. A St. Regisben bizonyos értelemben megállt az idő, bár egyes gépészeti megoldásokat újakkal kellett felváltani. A szállodában 1904-ben már létezett a légkondicionálás egy korai, egyszerű változata – ventilátorokkal hideg levegőt fúvattak a falakban húzódó csövekbe; azóta természetesen modern klíma üzemel mindenütt. A háromezer kötet azonban, amelyet Astor összegyűjtött, megvan; a hotel egy kis példányszámú kiadványokra szakosodott kiadó, a Thornwillow Press segítségével most katalogizálja őket.
.
A St. Regisben április negyedikén zártkörű rendezvényen emlékeztek a Titanic áldozataira. Jelen volt Astor több leszármazottja, akik a hajón az utolsó este vacsorára feltálalt ételsort fogyasztották. Valamennyien megkapták ajándékba A túlélő meséjének egy példányát. A könyvet Jack Thayer írta, nyilvános kiadására most először került sor a család engedélyével. Thayer tizenhét évesen volt ott a Titanicon; a könyvben leírta, miként sikerült édesanyjának egy mentőcsónakon elmenekülnie. Apja odaveszett; ő maga egy másik mentőcsónak peremébe kapaszkodva órákat töltött a jeges vízben, de csodával határos módon túlélte a kalandot.
.
Astort utoljára a fedélzeten látták, amint hidegvérrel cigarettázott, és a menekülőket segítette a mentőcsónakokba. Ő maga nem is próbálta menteni az életét. Az ő holttestét később megtalálták. Fia néhány hétre a katasztrófa után született meg.
A TITANIK katasztrófa 100. Évfordulója alkalmából közreadok egy háttér információt, amely egy kicsit érzékelteti a jezsuiták – koránt sem jelentéktelen – háttérszerepét. Íme az írás:
Szándékosan süllyesztették el a Titanicot?
Barsi Timi
2010-07-03
Kivételesen nem azt kérdezzük, hogyan süllyedt el a titokzatos gőzős, hanem azt hogy KI süllyesztette el?! Amióta sikerült megtalálni a tenger fenekén a roncsokat, leginkább csak a tudományos kutatásokkal foglalkozunk. Feledésbe merültek azonban a régi feltételezések.
Pedig… Valaki egyszer azt állította: az elmúlt 200 év legnagyobb tragédiáiban a jezsuiták keze van. Lehet?
Kik voltak a jezsuiták?
A jezsuita rendet 1540-ben alapították. És azóta is erős. Mindig is Európa uralkodó házainak gyóntatói voltak, a pápát és a katolikus egyházat védik mindenhol. Még ma is. Céljuk a katolikus hit terjesztése, megőrzése. De van egy sötét oldaluk is: a Jézus-társaság. Évszázadokon át ők intézték a vallásos alapú gyilkosságokat. Sötét fickók, sötét köpönyegben, tőrrel a kezükben.
1910-ben hét férfi találkozott a Jekyll szigeten, nem messze Georgia partjaitól, hogy a Federal Reserve Bank,(az amerikai nemzeti bank) terveit megbeszéljék. Nelson Aldrich és Frank Valderclip képviselte a Rockefeller-pénzbirodalmat. Henry Davidson, Charles Norton és Benjamin Strong J.P. Morgant, Paul Warberg képviselte a Rothschildokat, Európából. A Rothschildok voltak mindig is a jezsuiták bankárai, és ők voltak a kulcs a katolikus egyház vagyonához.
A Morganok, Rothschildok és Rockefellerék egymás erős ellenfelei voltak pénzügyekben, és most mégis szövetséget kötöttek. Megalakították azt a nemzeti bankszövetséget, kartellt, amit „Federal Reserve System.”-nek, Nemzeti tartalékalapnak” neveztek. A bankárok így szereztek hatalmat a világ fölött: a politikusokat nem nehéz könnyen hozzáférhető pénzekkel csapdába csalni. A Rothschildokat, Morganokat és Rockefellereket a jezsuita rend irányítja. Ezek a „mindenható” aztán megtesznek minden szükségeset, letörjék Amerika alkotmányos szabadságát, és a pápa uralhasson mindent.
Hogy kerül a képbe a Titanic?
A Titanic építése 1909-ben kezdődött meg, egy belfasti hajóépítő üzemben, Belfast protestáns város, gyűlölték a jezsuiták. Morgan átvette az irányítást a White Star Lines hajótársaság fölött. A jezsuiták megparancsolták Morgannak, hogy építtesse meg a Titanicot. A luxusgőzös a kezdetektől fogva halára volt ítélve. Volt egy csomó ember, akik NEM voltak a „Federal Reserve System” kedvencei. Benjamin Guggenheim, Isa Strauss és John Jacob Astor ellene voltak az F.R.S. megalapításának. Ezek az emberek a világ leggazdagabbjai közé tartoztak, és a jezsuiták terveinek útjában álltak. Ezeket az embereket azonban valahogy rávették, hogy felszálljanak az úszó palotára. Nem csak ők voltak a jezsuiták és az F.R.S, ellenségei, de ők a vagyonukkal és befolyásukkal meg tudták volna akadályozni az I. Világháborút.
Ez volt a valaha is épített legnagyobb hajó első útja. A reklámhadjárat – hogy elsüllyeszthetetlen -, biztonságba ringatta a lehetséges utasokat. Sok ír, francia és olasz katolikus is utazott a hajón. De a belfasti protestánsokat is arra buzdították, ezzel a hajóval utazzanak az Újvilágba. Ezek legtöbbje „föláldozható” ember volt. A fő cél a Guggenheim-Strauss-Astor hármas kiiktatása volt. Olyan módon kellett őket eltüntetni, hogy soha senki még csak ne is feltételezze, hogy gyilkosság áldozatai lettek, soha senki ne tudja a jezsuitákat gyanúsítani.
A Titanic kapitánya Edward Smith volt, jezsuita, és J.P. Morgannak dolgozott. Amikor a Titanic kihajózott Dél-Angliából, a fedélzeten tartózkodott Francis Browne. Ő volt a leghatalmasabb jezsuita egész Írországban, és Edward Smith mestere. Ez az igazi jezsuita módszer: Francis Browne fölszáll a hajóra, lefényképezi az eljövendő áldozatokat, még valószínűleg megerősíti a kapitány jezsuita esküjét, és másnap reggel kiszáll…
Smith szinte istennek tartotta felettesét. És Browne utasította, mit is kell tennie majd az Észak-Atlanti vizeken. Edward Smith parancsot kapott, hogy süllyessze el a Titanicot, és ő pontosan ezt is tette. A titkos jezsuita tanítások szerint a nagyobb jó kedvéért föl lehet áldozni az ártatlanokat, a cél szentesíti az eszközt.
Smith akkor már 26 éve járta az Észak-Atlanti vizeket, ő volt az egyik legtapasztaltabb. A kapitány mindvégig tudta, hogy a hajója a jezsuiták ellenségeinek készült. És, hogy sorsa és feladata az, hogy az első útján elsüllyedjen. Smith azt is tudta pontosan, merre vannak a jéghegyek. A titkos parancsnak megfelelően egyenesen arra irányította a hajót, egy holdtalan éjszakán, 22 csomós sebességgel, bele egy 80 négyzetmérföldnyi hatalmas jégmezőbe.
Smith kapitány viselkedése az utolsó órákban nem vall erőskezű vezetőre. Mintha csak a lelkiismeretével küzdött volna. Legyen ő a bátor és hős hajóskapitány, vagy a mestere parancsát kövesse, és süllyessze el a hajót?
Direkt nem volt elegendő életmentő csónak. És rengetegben csak egy pár nő és gyerek ült, amikor leengedték. Fehér rakétákat lőttek föl vészjelzésként. Az arra járó hajókon így azt gondolták, a Titanicon csak tűzijáték van. A vészjelző rakétáknak vörösnek kellett volna lenniük. És ez nem azért volt, mert a túlzottan magabiztos hajózó személyzet azt gondolta, a Titanic elsüllyeszthetetlen. Ezeket a hibákat előre betervezték.
Az elsüllyeszthetetlen hajó április 14-én, pont azon a napon, amikor Abraham Lincolnt is meggyilkolták valamikor, jéghegynek ütközött és így a Federal Reserve összes ellensége megszűnt létezni. 1913 decemberére létre is jött a „Federal Reserve System” az Egyesült Államokban. Nyolc hónappal később a jezsuitáknak már elegendő pénzalapjuk volt ahhoz, hogy belevághassanak az I. Világháborúba. Tényleg csak véletlen volna ennyi kapcsolatot és összefüggést találni?