Véletlenül akadtam rá néhány hete az Origo-n a Friderikusz Sándorral készített interjúra, amelyben kijelentette, hogy „a televíziózás ott van, ahol én vagyok”. Tíz évvel ezelőtt az átlag magyar olvasóval együtt döbbenek meg a kijelentésen, és minden bizonnyal nagyképűnek nevezem az interjú alanyát, de ez ma már nem így van. Két okból: elég jól ismerem már az amerikai televíziózást, amely – ha tetszik, ha nem – a legjobb a világon. Amit ezzel az eszközzel tenni lehet, azt itt értik a legjobban. Nem véletlen, hogy a profizmust az egész világon innen próbálják ellesni. Ennek ismeretében kijelenthetem, hogy Friderikusz állítása száraz tényközlés, amit mond, a legteljesebb mértékben megfelel a valóságnak. Ez csak a világtól elzárt kis falvakban (bizonyos értelemben Budapest is ilyen) hangzik nagyképűen, máskülönben a helyzet pontos leírása. Friderikusz az egyetlen magyar televíziós személyiség, aki olyan, mintha nem magyar lenne. Ha nem Nyíregyházán születik, hanem New Yorkban, akkor ma Amerikában lenne sztár, és olyan magyar sztárocskák, akik fikázzák, az ő amerikai műsorainak díszletei előtt próbálnák előadni az ő vidéki utánzatát.
Nem túlzás, Friderikusz nem Magyarországra való. Nem csoda, hogy évek óta nincs önálló műsora, egyszerűen kinőtte Magyarországot. Vagy önálló tévét kellene indítania, vagy New Yorkból kellene műsorokat készítenie, de ehhez nem elég nagy a magyar piac. A politikai körülményekről, médiahelyzetről ne is beszéljünk, amelyek nem az amerikai, de az európai, lassan már a kelet-európai mércét sem ütik meg. Friderikusz olyannyira felette áll magyar környezetének, hogy nem is tud műsort készíteni, mert nincs hol. Ami Magyarországon van, az már nem televíziózás. Ebben a tekintetben ugyanabban a cipőben jár, mint mindazok, akik világszínvonalat képviselnek. A sorsuk hasonló. Friderikusz az egyetlen magyar televíziós személyiség, aki kompatibilis a világgal, ha anyanyelvi szinten beszélne angolul, nemcsak helyettesíthetne amerikai sztárokat, hanem felül is múlná azokat. Rendelkezik azzal az előnnyel, hogy Amerikában minden kiválóság csak a saját műfajában alkotott nagyot, Friderikusz viszont szinte minden műfajban kimagaslót, amerikai színvonalú produkciót nyújtott. Aki nem tudja, milyen nehéz ez, nézze meg Anderson Cooper-t, aki a CNN sztárja, és most önálló show-műsort vezet egy másik csatornán, mennyire nem megy neki. Friderikusz a legnagyobbak között lenne Amerikában is. A rendszerváltás után ő forradalmasította a magyar televíziózást, nem csupán stílusában, de tartalmában is. Ne feledjük, hogy előtte a tévémaci köpött a Magyar Televízióban és ez a színvonal senkinek nem tűnt föl. Szó szerint a világot hozta el a magyar televíziózásba. Magyarországra jellemző, hogy az ilyen embernek nincs helye sehol.
Nagyképűnek azért sem nevezhető a kijelentése, mert az igazság kimondásán túl arról az egészséges önbizalomról árulkodik, ami normális társadalmakban természetes, csak a neurotikus magyarok félnek egy ilyen mondatot kimondani. Egy amerikainak ez nem probléma, már csak azért sem, mert akik ezt olvassák, nem frusztráltan és rosszindulattal reagálnak rá, hanem elismerik és értékelik az illetőt. Tudja, hogy nem azok szintjén áll, akik boldogok, ha egy húszéves licence-et le tudnak másolni. A magyar néző olyan műsorokon él, amelyekben üres tekintetű és súlytalan műsorvezetők mondanak fel dühítően bugyuta szövegeket, olyan hanghordozással, amitől az ember összetöri a készüléket, vadabbak kivégzik a családot. Friderikusz ezekhez képest akkor is tündöklő csillag, ha be sem lép a stúdióba. Ebben a közegben ő nem tud megbukni, mert önmagában a jelenléte más fajsúlyú.
Ehhez képest először nem a műsorral, hanem a kritikákkal találkoztam, és ez indított ennek a cikknek a megírására, amely a látszat ellenére nem Friderikuszról szól, hanem a magyar mentalitásáról. Az új Friderikusz-műsorról olvasott kritikák még akkor háborítottak fel, amikor a műsort nem is láttam. Nem is kellene a műsorokat megnéznem (utólag megtettem), hiszen ezek a kritikák sem a műsorról szóltak. Egyetlen szakszerű elemzés nem született, kizárólag alantas kiszólások, fikázások, Friderikusz sértegetése, ócsárlása.
Már az is érthetetlen, miért kell kritikának álcázva szemétkedni, megalázni, morálisan kivégezni valakit. De hogy valaki egy életművet, amit csak az amerikai televíziózással összevetve lehet értékelni, úgy foglal össze, hogy „Friderikusz csak szilikonmellű időjárásjelentő nem volt még a magyar televíziózásban”, az egyszerűen elképesztő butaság. De a magyar sajtóban bevett gyakorlat, hogy szakmai elemzés és vita helyett névtelen senkik, szárnyaikat és melltartóikat bontogató libuskák morális kivégzéseket tartanak a szakma legnagyobbjaival szemben. Az ellenvélemény szakszerű kifejtése helyett olcsó poénkodást neveznek ők újságírásnak, melynek keretében a másik embert lehúzzák a vécén. Magyarországon jóakarója senkinek nincs. Irigy és frusztrált emberek gyalázzák mindenhol egymást.
Mindezt olyanok teszik, akik nevét életemben nem hallottam, akik egy munkahelyi dohányzóhelyiséget nem tudnának megtölteni a saját tehetségükkel, és olyanokról mondanak megsemmisítő ítéleteket, akik a tüzet hozták el a kunyhóba. Akiknek a lábainál kellene ülniük éjjel és nappal, hogy halljanak valamit arról, mi is lenne az a szakma, amit ők minden felkészültség és tudás nélkül művelnek. Képesek olyan emberekbe belerugdosni, akiket minden normális ország becsben tartana. Egy olyan országban, ahol ennyire nem tudják sem felismerni, sem megbecsülni a saját értékeiket, ott lesz olyan durva a közbeszéd, mint Magyarországon, ott lesznek olyan elviselhetetlenek az emberi kapcsolatok, onnan menekülnek az országban uralkodó légkör elől. Nem véletlen, hogy a legértékesebb emberek eltűnnek a nyilvánosságból, mert senki nem akarja kitenni magát a gyilkos nyelveknek, a kíméletlen mocskolódásnak. Nincsenek laptulajdonosok, szerkesztők, akik útját állnák ennek. Mondjon valaki egyetlen sikeres, tehetséges magyar embert, aki él, és a magyarok megbecsülik. Volt-e akár egyetlen sikeres magyar, aki elismerten, elégedetten, megbecsüléstől övezve halt volna meg Magyarországon?
Ha betéved közéjük egy nagyágyú, aki olyan nézettségű műsorokat produkált, amelyek felülmúlják az amerikai show-műsorok legjavát, azt megrohanják, mint a piranják, és lerágják a húsát. Friderikusz nem akárki, és ezt csak olyanok tudják, akik el tudják helyezni a világ televíziózásának mezőnyében, de azt az emberi méltóságot, tiszteletet sem kapta meg, ami minden embernek kijár. Ez az eset általános tanulsága, és ez sokkal fontosabb, mint azt sokan gondolnák. Az ilyen népek kivégzik magukat.
Magyarországon mindenkit ócsárolnak, bemocskolnak, leszólnak, ízekre szednek, darabokra törnek. Nemcsak a hírességeket, hanem bárkit, az élet minden területén. Amerikában csúnyán néznek arra, aki másokról ilyen hangnemben beszél. A magyarok ezzel eljutottak oda, hogy nincsenek példaképeik, nincsenek köztiszteletben álló emberek, nincs egy egészséges értékrend, szakmai hierarchia. Soha senkit nem ismernek el. Mindenkit lejárattak, mindenkit bepiszkoltak, nekik senki sem lehet elég jó. Nincsenek le nem járatott politikusok, vezetők, lassan már a művészek is a mocskolódások céltáblái. Miközben az ország általános színvonala nem üti meg a fejlődőnek mondott országok szintjét. Akik ítélnek, cipőpucolóik nem lehetnének azoknak, akiket morálisan gyökerestül kivágnak. Elég megnézni, kik a sztárok Magyarországon. A szenny és a mocsok van fölül, és ha megjelenik valami érték, azt azonnal eltapossák. Ki az, aki köztiszteletnek örvend ma Magyarországon? Orbán Viktor, aki ugyanolyan kontraszelekció és alja termés a politikában, mint a kereskedelmi műsorok üresfejű sztárjai a médiában. A magyarok nem tudnak tévedni, megbízhatóan szedik össze a szemetet és égetik el az értéket. Kultúrában ripacs, médiában ostoba, politikában fasiszta a nép kedvence.
Megnéztem Friderikusz új műsorának azokat a részleteit, amelyek az interneten elérhetők. Pontosan az, amit vártam. De nem is ez a fontos, a kritika nem azért ilyen, mert ilyen a műsor. Akkor is fikáznák, ha más lenne a műsor. Nem tudnak jót mondani senkiről. A műsorban amúgy vannak kérdések, lehet válaszolni, de ez csak arra jó, hogy spontán szórakozzanak a játékosok a műsorvezetővel. Ez az új kihívás Friderikusznak: rögtönözve kell viccesnek lennie kiszámíthatatlan és nem ismert emberekkel. Ez valami hasonló a Heti hetes műfajához, ahol viszont ismerik egymást, és hét embernek kell továbbgördítenie a poént. Friderikusz egyszemélyes show-műsorrá változtatta a „milliomost”, amit a versenyzők is hamar megértenek. Elfelejtik, hogy vetélkedőre jöttek és nagy pénz a tét. Játék lesz belőle. Hétköznapi kisemberekkel „játszik” jó értelemben Friderikusz, és folyamatosan kell sziporkáznia, rögtönözve a helyzetből fakadó poénokat. Aki még nem csinált ilyet, az nem tudja, milyen nehéz ez. Nagyjából ennyit kellett volna észrevenni.
Egy amerikai show sztárjának három zseni írja a szövegeit. Friderikusz bevállalta úgy, hogy improvizál. Érdekes kísérlet, ami sokféleképpen elsülhet, de az első műsorok jobbak, mint amit egy ilyen próbálkozás elején várni lehetne. Friderikusz hatalmas kockázatot vállal: nagy a felsülés lehetősége, ha nem elég jók a partnerek, mert minden erőltetetté válhat. De az ő rutinja már az első adásokban megoldotta ezt, mert tud bánni az emberekkel. Valami új máris történik a minősíthetetlen színvonalú magyar televíziózásban. A kereskedelmi csatornák nézhetetlenek. De Friderikuszt úgy fikázzák, mintha az amerikaiak jönnének tanulmányozni a magyar televíziózást. Televíziózás megint ott van, ahol Friderikusz van. Ha hagyják, nagyon érdekeset fog belőle csinálni. Nem tud mellényúlni, ő már nem tud nagyot hibázni.
Ennek az embernek nem egy műsort, hanem az egész csatornát kellene vezetni. Vigasztalhatja, hogy minden szakmában ugyanez a helyzet. A Hortobágyon ugyanaz a sorsa minden poétának.
HÁL ISTENNEK MEGTALÁLTAM ÚJRA ÖNT BARTUS ÚR!
IMÁDOM A CIKKEIT,MERT MINDENBE IGAZA VAN,EBBEN IS A FRIDERIKUSSZAL KAPCSOLATBAN.AZ AZ EMBER EGY ZSENI NEKI VALÓBAN
EGY ÚJ TELEVÍZIÓT KELLENE CSINÁLNIA. –DE AHOGY ISMEREM A MAGYAR
KÖZÉLETET NEM ENGEDIK NEKI,MERT FÉLNEK ,HOGY MINDEN TV-ÉT FELÜL MÚL.IGAZAM VAN?
CSAK ÍGY TOVÁBB BARTUS ÚR.SOK SIKERT ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK!!
ZSÓKA MAMA.
Telitalálat ez a cikk!
Rendesen rávilágít a magyar mentalitásra.Eltaposni, megalázni azt aki különb, tehetségesebb,mint a sokadik senki.
Remélem Friderikusz bírja a kiképzést, hiszen őt rendesen trenírozta erre a média világa felbukkanása óta.
Bizakodó vagyok ebből a szempontból. Ő bírja a kiképzést! Nem szöveggel, hanem teljesítménnyel döngöli a földbe az őt kritizálót, és ez így van jól.Minden esetben megmutatta eddig, hogy emberségből, empátiából magasan a többiek fölött áll,és akkor a szakmáját nem is említem, mert abban tényleg páratlan Magyarországon.
Aztán majd jön egy percemberke, aki megfellebbezhetetlen alpári kritikájával el akarja lehetetleníteni a működését.
Ami nem fog sikerülni, mert Fridi van annyira klasszis,hogy lerázza magáról, mint kutya a vizet.
Szeretem a munkáit,mert őszinte,és hatalmas tudás halmozódik fel mögötte.
Nálam ebben a műfajban KIRÁLY kategóriában van.
Kedves admin,
….”Ne feledjük, hogy előtte a tévémaci köpött a Magyar Televízióban és ez a színvonal senkinek nem tűnt föl. ”
… A tévémaci fogat is mosott a televízióban, sajnos EZ SEM TŰNT FEL SENKINEK.
? :)))
Namost egy kis kitérő a ” szilikonmellű idöjárásjós-nőre ”
( ha szabad..)
A volt ( és profi fotói miatt diszkvalifikált ) szépségkirálynő vitte egy időben az időjárásjelentést , egy élmény volt mindegyik , bár már nemtudom melyik csatornán .
Csinoska volt , mindig más kiskosztümben , szépen beszélt magyarul , és a jelentések jók voltak mert a Meteorólogiai Intézettől vásárolták azokat.
Mindig vártam a felbukkanását a Hiradó végén.
( Mondom , ez régen volt. Akkoriban még a Hiradó is műsornak számított )
Egyszer aztán bejelentette hogy szabadságon lesz pár hétig , de majd jön,
Hát nem jött !
Jött helyette Aigner Szilárd , mit jött..berobbant ! Tánclépésben !! Mint egy idióta.
És közölte hogy biztosan emlékeznek rá a kedves nézők , hiszen ő az Edischó reklámembere volt .
Borzalmas jelenet :D :D
Az előrejelzései pedig 40 % .-osak voltak ! Gyakorlatrilag semmit nem értek.
Gondolom egyszerűen megfúrta a szépséges Bálint Antóniát azzal , hogy a TV miért vesz drága előrejelzéseket , mikor ő azokat sokkal olcsóbban el tudja készíteni magánvállalkozásban és elő is adja ” nagy szakértelemmel ” .
Ez az apró eset szintén alátámasztja a honi “média- profizmust “
A köpésig jutottunk.
Geyza, ki az a dojcstomi az az Aigner szilárd?
“Elég megnézni, kik a sztárok Magyarországon. A szenny és a mocsok van fölül, és ha megjelenik valami érték, azt azonnal eltapossák.”
…
Hát, igen, de ez sajnos már a kiegyezés óta így van körülbelül: a férgese fölhullik. Ezt hívják kontraszelekciónak. 1948 óta kizárólagos jelleggel így működik a feudálbolsevista társadalom.
A. Szilárd egy ismert meteorológus , aki a Meteorológiai Intézet kebelén belül közönségkapcsolatokat tartott fenn , többek között a tévével is.
Merthogy olyan bizalomgerjesztő ezüst haja volt és markáns arca , ami volt nekije. A fején. Rajta.
Aztán kissé önállósódótt , mert az nagyobb ismertséggel jár…igy lett belöle a kávégyár reklámarca. Azon röhögött mindenki.
Igy mutatkozott be a reklámokban :
” Aigner Szilárd vagyok , tudják ! a TV.-ből ! Az idöjárásjelentésböl .. ” satöbbi..
Szörnyű jelenetek voltak..az ember azt hihette ennél már nincs lejjebb. De volt !!
Pedig már az arca kezdte elveszíteni markáns jellegét. Tekintete vizenyőssé vált , gondolom a sok kuncsorgástól mindenféle prominensek irodáiban.
Maradt volna meg a Meteorológiai Intézetnél mint időjárás-tudós.
( Lehet hogy annak nem volt annyira jó , mint PR szakembernek. Eleinte. )
Megnéztem. Tényleg egészen jó. Nem utánozza a Vágó Istvánt, az biztosan gázos lenne. Nem az a “Balázs” féle erőltetett röhögcsélős stílus.
Megjöttek az ellendrukkerek! Legalább leírnák a véleményüket! Vagy nem tudnak kulturáltan fogalmazni?
Hajrá mínuszolók, csak így tovább! Legalább tudjuk, hogy gyarapodik az AN olvasottsága. Nem árt a tisztánlátás nektek sem!
Kedves bumburi, itt csak mínuszolnak Széles úr parancsa szerint. Ma még sok dolguk van. A hvg-n szidni kell összefüggéstelenül a bolsevikokat, mindjárt azután hogy a fidess leszavazta az ügynöktörvényt.
Aztán mennek baráti kommenteket írni a mno-ra és a kurucra zsidózni. El se tudod te képzelni milyen nehéz így az élet. Estére még belefér egy kis karaktergyilkosság vhol az ellenzékkel szemben. Ez férfimunka ám!
Na Friderikusz pont a tokeletes ember lenne egy ujra beindulo Szabad Europa ado (a radio mellett tv es internet adassal is egybekotott) foszerkesztoi/igazgatoi poziciojara. Siman megerne finanszirozni.
Igen, egyetértek a cikkel. Miért is ilyen a helyzet?
A különbségek kiegyenlítésének két módja van. Az egyik, és a nehezebb módszer, amikor mi magunk is megpróbálunk felnőni ugyanarra a szintre. Ez nagyon keveseknek megy. A másik módszer, le kell vágni a kiugró, magas szálakat. Ergo: akkor mindenki egyforma szinten van. Ezt látjuk ma Magyarországon, mivel akik ezt művelik, tudják, ők maguk soha nem tudnak arra a szintre nőni, ezért lerángatnak mindenkit a saját szintjükre.
Ez annyira jó telitalálat, hogy BL utólagos engedelmével idézem:
.
“Magyarországon mindenkit ócsárolnak, bemocskolnak, leszólnak, ízekre szednek, darabokra törnek. Nemcsak a hírességeket, hanem bárkit, az élet minden területén. Amerikában csúnyán néznek arra, aki másokról ilyen hangnemben beszél. A magyarok ezzel eljutottak oda, hogy nincsenek példaképeik, nincsenek köztiszteletben álló emberek, nincs egy egészséges értékrend, szakmai hierarchia. Soha senkit nem ismernek el. Mindenkit lejárattak, mindenkit bepiszkoltak, nekik senki sem lehet elég jó. Nincsenek le nem járatott politikusok, vezetők, lassan már a művészek is a mocskolódások céltáblái. Miközben az ország általános színvonala nem üti meg a fejlődőnek mondott országok szintjét. Akik ítélnek, cipőpucolóik nem lehetnének azoknak, akiket morálisan gyökerestül kivágnak. Elég megnézni, kik a sztárok Magyarországon. A szenny és a mocsok van fölül, és ha megjelenik valami érték, azt azonnal eltapossák.”
.
Ez tudományos színvonalú összegzés!
Ezúttal is kiváló leírás az egyik, a jelek szerint gyógyíthatatlan betegség gócpontunkról! Mindössze egyetlen kiegészítést érzek fontosnak, nehogy valakiben, aki csak szemlézget a sorok között, ezek a mondatok maradjanak meg:
„Magyarországon mindenkit ócsárolnak, bemocskolnak, leszólnak, ízekre szednek, darabokra törnek. Nemcsak a hírességeket, hanem bárkit, az élet minden területén.”
Sajnos, egyáltalán nem m i n d e n k i t !
Tessék figyelni, hogyan fogadja majd a végeláthatatlan tömeg a Kossuth téren, március tizenötödikén újabb szabadságharcunk lánglelkű vezérét.
Persze ezek a rajongók is sokakat ócsárolnak, bemocskolnak, leszólnak, ízekre szednek……
Különösen, akiknek virág nő a szívükben.
Kedves Barátaim!
Egy pici kis kiegészítés Laci nagyon jó cikkéhez:
Volt Magyarországon jóminőségű televíziózás, igaz csak kétszer és csupán néhány esztendeig.
Az első nagy nekibúzdulásnak éppen a közszolgálati adót nézők lehettek tanúi, úgy a ‘80-es évek második felétől a ‘90-esek elejéig. A teljesen felpuhult diktatúra már vagy nem tudta, vagy nem akarta cenzúrázni a hír- és háttérműsorokat, így aztán olyan (szerintem kitűnő) műsorok jelenhettek meg az éterben, mint a Mester Ákos-féle “Hírháttér”, a jólszerkesztett “Panoráma”, a Hajdú János-féle “A Hét”, avagy az akkor induló, s attól kezdve sokáig (szerintem) nagyon jó “Napkelte”/”Napnyugta”, de ne feledkezzünk meg a Bánó-féle “Egyenleg”-ről sem. Persze ezek egyike sem ütötte meg az amerikai színvonalat, de aki addig csak a kádárista termelési riportokhoz, meg a mikrofonállványos pártember-nyilatkozatokhoz volt hozzászokva, annak felüdülés és felszabadulás, egyfajta érzékelhető rendszerváltás volt ez az egész.
Aztán úgy ‘92-től erőre kapott az Antall-kormány klerikális-tekintélyuralmas horthysta szélsősége (Boross Péter és csapata), meg a kultúrnácik irányzata (Csurka), s előbb csak basztatni kezdték a közszolgálati tévét (Hankiss vegzálása a Parlamentben, illetve a híres master/muster-es “Egyenleg-ügy”), aztán el is foglalták az egészet (a “Tejfa”-korszak Csúcs Lászlóval, illetve Nahlik Gáborral).
No, innek kezdve aztán nem is volt megállás a lejtőn lefelé: neofita pártemberkék kezdtek nyüzsögni a képernyőn, s vitték a szót a jól bejáratott, patinás című műsorok élén. … neveket most inkább nem sorolnék! A fentebb említett műsorok közül csak a Napkelte tudta sokáig tartani a színvonalat, ámde aztán Gyárfás is kénytelen volt belekurvulni a fideszista viszonyokba, s a műsor az utolsó úgy négy esztendejében már egyszerűen nézhetetlen volt.
A második kísérlet a kb. öt esztendőn át kizárólag kábelen látható “TV3″ volt. A közszolgálati televíziózásból jobboldalilag kiszorított szakemberek egy része remek, a korabeli viszonyokhoz képest kifejezetten jó műsorokat kezdett készíteni (egyik kedvencem, az Aczél Endre szerkesztette és vezette “Aczélsodrony” volt), hír- és háttérműsorai pedig (szerintem) megütötték azt a színvonalat, ami azért jóval felette volt az “elfogadható”-nak. Csakhogy a Baló György főszerkesztette (és részben Mark Palmer tulajdonában álló – “Central European Media Enterprises”, ha jól emlékszem) adó “túlságosan liberális”-nak (értsd: eszdéeszesnek!) számított a korabeli Horn-kormány ókonzervatív szocijai számára, így amikor az indult a két, földi sugárzású televíziós frekvenciáért, szocikámék a fidesznyikekkel karöltve gyönyörűen kigolyózták Balóékat a tenderből. A “jó” TV3 helyett így aztán lett két pocsék kertévénk, melyek közül az egyik évek óta már csak szemetet (RTL Klub), a másik pedig fideszes propagandát (TV2) árul.
No, hát “röviden” ennyi kiegészíteni valóm lett volna (megérne az egész egy posztot, nem?).
Örülök, hogy valakinek eszébe jutott a szép emlékű TV3! Talán nem árt megemlíteni megszűnésének körülményeit sem. Azt, miként játszotta át egymásnak a két ker. moslékcsatorna a TV3 infrastruktúráját. Mindezzel bizonyítva a jogellenes összefonódást a TV2 és az RTL Klub tulajdonosi szerkezetében. Mindezt az ORTT, a parlament és a “független” igazságszolgáltatás szeme előtt!
Abban korántsem vagyok biztos, hogy Friderikusz ma sikeres TV-t tudna csinálni a végletekig elbutított, valóvilágon, xfactoron és szánalmasan alacsony színvonalú szappanoperákon nevelt magyar nézőknek.
Volt jó műsor, A panoráma pl szerintem csúcs volt. Az amcsi televíziózás nem minden vívmányát érdemes erőltetni, a show-kat pl. lehetett volna kihagyni. A vetélkedőket is utálom. Mondjuk nem vagyok tv-néző
Kámán Olga este azt kész.
Azért én némileg vitatkoznék Bartus úrra!
Főleg írásának azon részével, amiben Fridi korai televíziós munkásságát dicséri. Felhívom szíves figyelmüket arra, hogy azok a Friderikusz-show címen futó, igen nagy nézettséget produkáló műsorok, amelyek megalapozták a műsorvezető népszerűségét, egész egyszerűen lopott ötleten alapultak. Abban az időben még nem létezett kereskedelmi televíziózás, és a külföldi csatornák sem voltak foghatóak. A jogdíj, vagy licencdíj fizetéséről szóló egyezmények még csak a messze ködös távolban voltak, szankciókról szó sem lehetett. Ezért Friderikusz annak rendje és módja szerint, szemrebbenés nélkül lenyúlta a Németországban, és a német nyelvterületen hatalmas sikerrel futó, Thomas Gottschalk nevével fémjelzett TV show-műsort. Nem volt kispályás már akkortájt sem, mert nem csak a műsor szerkezeti felépítését, és poénjait lopta el, hanem minden külsőségével együtt tette azt magáévá. Olyannyira, hogy még a műsor rombusz alakú logóját sem alakították át, hanem egyszerűen a piros keretben kicserélték Gottschalk nevét Friderikuszra, természetesen ugyan azzal a színnel, azonos betűtípussal szedve.
A műsor hatalmas sikere megalapozta Fridi hírnevét, ő is tudta az alapigazságot, hogy jótól, jókor lopni nem bűn!
Az írás többi részével egyetértek.
Teljesen egyetértek a cikk írójával, ez sajnos a magyar valóság.Ehhez még csak annyit, hogy Friderikusz Sándor könyvét is érdemes elolvasni hozzá, hogy teljesen képben legyünk a magyar televíziózás rejtelmeiről.
Én csak egy nevet említek: Vitray Tamás.
emigrant!
Vitray is Amerikában tanult. :)
Kedves Bartus ur!Gratulalok ehhez a cikkhez is!Fejen talalta a szoget!.Magyarorszagon minel nepszerubb,elismertebb egy ember,annal jobban illik utalni,mocskosan frocsogni rola kulonbozo forumokon.Itt most hosszu felsorolasba lehetne kezdeni,a vegtelensegig lehetne peldaulozgatni,nem teszem.Friderikusz szerettem, mert remek szorakoztato musorokat keszitett,ebben a mufajban verhetetlen volt!Commandante!Ha jol emlekszem,abban az idoben (meg manapsag is)szinte minden musor ugy lett “lekoppintva”pl. szerencsekerek miegymas..Hozzafuznem ,en nem vagyok szakmabeli,de ugy gondolom,nagyon komoly munka,tehetseg,onbizalom kell ahhoz hogy a “lemasolas” sikeres legyen!”Masolni” sem tud mindenki hitelesen,eladhatoan..Erre is lehetne szamtalan peldat sorolni….
Egyebirant,nagyon sajnalatos hogy mindez amit a cikkiro rendkivul alaposan felvazolt,nem csak a media sajatossaga.Sziddjuk az orvost,a pedagogust,a rendort,a komuvest,mindegy nekunk,csak szidni lehessen valakit!Nem tisztelunk semmit es senkit,mindig masok fole helyezzuk onmagunkat!Mindig mindenkinel jobban tudunk mindent,meg akkor is,ha nem az a szakmank,nem azt tanultuk!
Szendam:
Most hogy mondod , tényleg !
A televíziózás hazai tündökléséről és hanyatlásáról világos értékelést adtál !
Minden szavad úgy igaz , ahogy leírtad.
Bóvli kormány, bóvli ország, bóvli média, bóvli újságirás, bóvli televiziózás, bóvli közönség.
Kétfajta ember él ma Magyarországon: az értelmiségi és a jobboldali.
Könyörgöm, mikor emelik már fel a fejüket, akiknek kéne?!
Izzi
Elmondhatom önnek, hogy a Szerencsekerék c. műsor már az eredeti formátum legális magyar változata volt. De nem is ez a lényeg.
Tényleg nem akarom szétcincálni minden szavát, de az ön által felemlített önbizalmat nyugodtan nevezhetjük gátlástalanságnak is.
A másolásra pedig mint bocsánatos bűnre tekinteni, ha az mégoly nagy tehetséggel történik is mint Friderikusz esetében, manapság nem túl ízléses dolog. Remélem önt is zavarja a Schmitt Pál “lopott” diplomamunkája.
A sikerességgel pedig nem lehet kisebbíteni, pláne meg nem történtté tenni a lopás tényét, mert az akkor is az, ami. Hiába próbáljuk utólag a helyénvalóságát igazolni.
Talán látta Jiri Menzel csehszlovák filmrendező “Tűz van, babám!” 1967-ben készült filmjét, amelynek egyik utolsó jelenete groteszk módon mutatja be a lopott holmi, a tolvajok, és a köz viszonyát. A film napjainkban is megszívlelendő tanulságokkal szolgál mindenki számára!
Commandante!Ez esetben bocsanatot kerek!Erro”l nem volt tudomasom,nyilvan onnek van igaza!De mindezek ellenere nem vonok parhuzamot Fridi es SP kozott..(bar mindennemu” lopast elitelek!)Fridinek megbocsajtok,SP-nek sosem!Ismetlem,nem vagyok szakmabeli,de ugy gondolom egy ujsagironak,mediaszemelyisegnek “szakmajanak resze”hogy legyen benne gatlastalansag,eroszakossag,ramenosseg stb(persze egeszseges keretek kozott,most mindezt pozitiv szempontbol mondom termeszetesen)Egy koztarsasagi elnok “szakmajanak resze”legnagyobb erenye pediglen az erkolcsosseg kellene hogy legyen!Szerintem nem szerencses kettejuket osszehasonlitani,de ez az en szemelyes velemenyem,erzesem!Termeszetesen tiszteletben tartom az on velemenyet!Udvozlettel:Izzi
Valami Vladimir Ilich (Vlagyimir Iljics), azaz ötödik Uljanov emlegette annak idején, hogy milyen rendkívüli fontosságú művészeti ág a film.
A fasizmus meg a kommunizmus osztozik ebben a véleményben. Ma a film mellé bejön még a TV meg az internet.
Ezért foglalták el ezeket az intézményeket.
Bocs, hatodik (VI). Ilyenkor estefelé már fáradt vagyok.
Én nem kedvelem Friderikuszt és nem értem ezt a felmagasztalását; ha felidézem a korábbi tevékenységét, jó pár kellemetlen momentum jut eszembe. Bár alapvetően a televízióért sem vagyok oda.
Zoli, te mirol beszelsz? (moderálva) Ennel jobbat nem tudtal kitalalni? Nem latod, hogy ez az oldal nem az az oldal? Koszonom Bartus ur, a cikk nagyon jo. Pontosan jellemzi a magyar mentalitast!
zoli
2012. március 12. hétfő
22:14
Közöd?
Még nem sikerült minden értéket elűzniük az országból ezeknek a nulláknak. Friderikusz csak így tud üzenni!
Végzi a dolgát. Jól!
Nincs szüksége a megélhetéséhez semmilyen magyarországi műsorra. Példát mutat itthon!
Ha megtanuljuk becsülni a keveseket akik vállalják ezt a nem veszélytelen feladatot, akkor van reményünk, hogy ez a pestis is elmúlik, kimúlik. Nem az első a világtörténelemben. Rajtunk múlik meddig engedjük pusztítani, rabolni ezt a söpredéket! Jegyezzük meg, ki az az önjelölt zseni aki kritizálja a jó szándékú tehetséges embereket. Aztán őket is mérlegre lehet tenni, remélem a közeljövőben.
T.Izzi!
Ilyen az, amikor már majdnem teljesen eltértünk a témától. Persze ez nem baj, hiszen így is kiderül, hogy tulajdonképpen szinte mindenben egyetértünk, csak máshonnan közelítjük meg a dolgokat.
Talán az kiderült hozzászólásomból, hogy nem tartom azonos értékűnek az államfő, és Friderikusz korábbi “eltévelyedését. Sőt, nagyon is nem! A tévést nem ítéltem el ezért, de gondoltam kissé árnyaltabbá teszem Bartus L. cikkét, ezzel a sokak által mai napig nem ismert adalékkal, ugyanis túlzottan egyoldalúnak tartom az írást.
Mint már fentebb írtam, egyébként minden másban egyetértek a cikkben közreadottakkal.
Magam is úgy Tartom, hogy Friderikusz nélkül szegényebb lenne a mai televíziózás, a most szerdánként futó műsora remélhetőleg csak egy “új kezdet eleje”, -hogy egy méretes képzavarral is éljek.
Üdvözlettel: Commandante
Vannak még jópáran, akik értenek a televíziózáshoz Magyarországon, de tény, hogy nem ők vannak többségben, ezt a szakma több évtizedes ismeretében mondom. Ráadásul közöttük tényleg kevés az olyan nagyhangú, öntelt figura, mint Friderikusz. Ezzel az írással, jó magyar szokás szerint, megint belerúgtunk mindenkibe, válogatás nélkül. Egy kivétellel.
És még egy “apróság”!
Bartus úr valamiért nem veszi észre, hogy Friderikusz, és Orbán jelleme kísértetiesen hasonló. Diktatórikus hajlamai egy cseppnyivel sem kisebbek országunk jelenlegi vezetőjénél.
Attól tartok, egyáltalán nem értünk “szinte mindenben egyet” commandante úrral/hölggyel!
Abszolút külön “műfaj” egy demokratikus ország miniszterelnökének és egy tévé műsor gazdájának a szerepe. Az utóbbiban, miután EGYEDÜL az ő felelősségéről, cégének (alkalmazottjainak) a sorsáról van szó, a kemény kéz indokolt és megszokott. (Másolja le Ön a Mona Lisát, tegye meg Gyémánt László, azután beszélhetünk a koppintások minőségéről.)
Friderikusz igazi erénye az (volt), hogy azon, sajnos nagyon kevesek közé tartozott, akiknek sikerült kellemetlen helyzetbe hozni a “süket dumás” politikusokat. Ez sokunknak tetszett, másoknak, Önnek nyilván nem.