Camp Bonifas, Dél-Korea – Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke megtekintette a hidegháborúból visszamaradt demilitarizált övezetet, a világ jelenlegi egyik legfeszültebb pontját, ahol a dél-koreai és az amerikai kontingensek az ötvenes évek eleje óta néznek farkasszemet az észak-koreai hadsereggel.
.
Az elnök kifejezetten tekintettel volt a sztálinista rezsim hiperérzékenységére, mivel megvárta, hogy Észak-Koreában leteljen az országot uraló dinasztia kettes számú tagja, Kim Dzsong Il halálát követő száznapos gyászidőszak, és csak ezt követően repült a demilitarizált zóna szélén lévő amerikai bázisra helikopterrel. Az út azonban egyértelmű üzenet volt Észak felé: az Egyesült Államok továbbra is komolyan veszi a közte és Dél-Korea között fennálló szövetségi kapcsolatokat. Dél-Korea Izrael és Nagy-Britannia mellett Amerika egyik legerősebb és stratégiailag is a legfontosabbak közé tartozó szövetségese. Az országban mintegy ötvenezer amerikai állomásozik. Az amerikai elnökök közül utoljára Bill Clinton járt 1993-ban a négy kilométer széles ütközőzónánál, és „a világ legijesztőbb helyének” nevezte.
,
Az elnök mintegy ötven amerikai katona előtt mondott beszédet a Vasfüggöny ezen utolsóként megmaradt, ám legsűrűbb szakaszánál: „A szabadság határvidékén vannak”, hangsúlyozta, mondván, a két Korea közti kontraszt a mostaninál egyértelműbb és kézenfoghatóbb már aligha lehetne, úgy a szabadság, mint a prosperitás terén. Távcsövön – golyóálló üveg mögül – tekintette meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, elidőzve darab ideig egy távoli ponton.
.
Az elnöki látogatásra az előtt került sor, hogy az amerikai, dél-koreai és japán segélyeken élő KNDK áprilisban újabb rakétát lő ki, ezúttal állítólag békés céllal: mesterséges holdat kíván Föld körüli pályára juttatni. Ezzel azonban megsérti a korábbi megállapodást, amelyben ígéretet tett arra, hogy beszünteti a nagyhatótávolságú rakéták tesztelését, a kísérleti atomrobbantásokat és az urániumdúsítást. A három területen gyakorolt moratórium feltétele a segélyezésnek.
.
Obama terve az, hogy az orosz és a kínai vezetőknél lobbizik a rövidesen sorra kerülő csúcstalálkozón annak érdekében, hogy gyakoroljanak nyomást Phenjanra, és beszéljék le arról, hogy az államalapító diktátor, Kim Ir Szen századik születésnapját mesterséges hold feljuttatásával ünnepelje meg.
.
A koreai, valamint az iráni probléma minden bizonnyal terítéken lesz azon a kétnapos hétfői csúcstalálkozón, amely hétfőn veszi kezdetét Washingtonban. Az esemény folytatása a 2010-es csúcsnak, amit a nukleáris terrorizmussal szembeni harcról rendeztek. A mostani, több mint ötven államfő és miniszterelnök között nem szerepel a nemzetközi élet jelenlegi két legfeketébb báránya, Észak-Korea és Irán egy vezető személyisége sem.
Baromira kilóg a lóláb !
Ma , amikor az oroszok szakmányban lövik fel a satellitákat ( El ne feledjük : az USA is velül lövetteti fel még az emberes űrhajóit is ) semmi nem indokolja egy reliteve kis ország azon örült ötletét hogy kb százszoros áron lökjön fel valami bogyót , mint ami amúgy az oroszoknál kerülne.
Tehát nyilvánvaló hogy ez színtiszta fenyegetés és atomzsarolás.
Közben meg a csillagászati költségek miatt a lakosság jól éhenhal.
Geyza:
…
Kilőni egy rakétát egy dolog, azt mi is megtudnánk csinálni Magyarországon, a mögöttes űrtechnológia és innováció a lényeg. Amerika kétségtelenül az oroszokkal lövette fel egy-két műholdját, de neki ez puszta költségkímélés, míg a másik fél valójában csak erre képes, mert nincs már rég meg a megfelelő szakmai- és tudományos háttere ahhoz, hogy haladjon a korral. É-Korea lépése viszont egészen elképesztő lenne, ha nem lenne tökéletesen logikus lépés egy fiatal népnyomorítótól, akinek nagy szüksége van a látványos, de saját népén érdeme semmit sem segítő mutatványokra. Sokkal inkább figyelni kéne Kínára, neki egyre valószínűbb, hogy az elkövetkező évtizedbe felveheti a versenyt a nyugati világgal e téren (is), igaz, ahhoz annak kemény politikai árát is meg kéne fizetnie, a kommunista egypártrendszer meggyengítését, akár pusztulását, mely egyik legfőbb akadálya az egyéniség, így természetesen a tudományok előtt is.
Ha igazán fasza gyerek lett volna, odabandukol a határállomáshoz és kér egy látogatóvízumot. Aztán besétál a túloldalon a legközelebbi városba. Még az is elképzelhető, hogy Kildzsombikmak is véletlenül arra jártában találkozott volna vele. Elmajszoltak volna egy rizslepényt, vagy egy hot-dogot. :)))
Élete leghasznosabb és legtökösebb lépése lett volna. :))))
A cikkhez hozzászólva:
…
Nem hiszem, hogy az amerikai elnök úr Észak-Korea “érzékenysége” miatt várta meg a gyászidőszak végét, hanem mert megakarta óvni déli szövetségesét ettől az elmebeteg rendszertől, amelynek szinte minden provokációt jelent. Túlélésének záloga az állandó fenyegetettség istápolása és ha szükséges, nemcsak ideológiai, hanem katonai formában is, mint pár évvel ezelőtt a vitatott hovatartozású szigetecskék körüli fellángolás és egy dél-koreai hadihajó megtámadása. Ezt a sztálinista/maoista zsarnokságot soha sem érdekelte igazán eltiport lakosságának élete, pusztán annyira, hogy szomszédjaitól élelmiszersegélyt zsaroljon ki, amit mindenképp az ellenség gyengeségének és saját győzelmének tekint pusztán azért, mert vele ellentétben nekik van emberségük a nyomorultjai felé. Remélem megérem, hogy az iráni mollahráciával együtt ez a vörös zombidiktatúra is a történelem pöcegödrébe végzi. Megjegyzem, ha lenne a Nyugatnak bátorsága, és tartása, már rég nem létezne egyik sem…
” Megjegyzem, ha lenne a Nyugatnak bátorsága, és tartása, már rég nem létezne egyik sem”
AHA! Ezek Orbánt sem tudják egy fára húzni, nem egy kicsivel nagyobbacska országot.
Gonoszka
…
Orbán ugyan rendkívül öntelt, hatalomvágytól kicsinyeskedő köpönyegforgató senki, de messze-messze nem akkora csapás ránk és a világra, mint É-Korea kimúlt és jelenlegi vezetése. Azért nem kell túldramatizálni a miniszterelnököt, nem internálta az ellenzéket haláltáborokba, nem éhezteti a népet és nem fenyegeti szomszédait atomcsapással a hét minden napjának órájába.
…
Mi ugyan ép ésszel igencsak szabadulnánk ettől a demokratikusan megválasztott, de autokráciáját kiépítő bagázstól, de egy észak-koreainak már ez is több lenne, mint az, amit kénytelen megélni országában.
Tudod mekkora szenzáció lett volna ez a látogatás? Micsoda óriási gesztus a megbékélés felé? Megmutatni a világnak, hogy ez a kis seggdugasz, ha
hajlandóságot mutat, ….
Végül is, ez a Picike Svájcban tanult. Hátha?
Gonoszka
2012. március 25. vasárnap
16:08
Most, hogy már Santorum is neki drukkol Romney helyett, nincs szüksége ilyen nagy bravúrra. :))
O. atkukucskalt E. Koreaba, nem tudta, barmit akar tudni csak Dr.Eldradov Eldradovicsov Eldradot, barmilyen tudomanyok fenyes tekintetu, legendas hiru szakertojet kell kerdezni.