Nagy Zoltán: Államosított emberi jogok 2012. február 22. szerda 23:40

Nem sokáig váratott magára a kormányhatalom megelőző csapásmérő riposztja, a Szolidaritás Mozgalom civil világot is kormányváltó diskurzusra hívó Ellenzéki Kerekasztalának megnyitására. Itt van hát a Fidesz-ideológus Balog Zoltántól az „Emberi Jogi Munkacsoport”, s az ennek tánc-, vagy inkább csak tapsrendjébe szánt „Civil Kerekasztal Fórum” terve. Utóbbi tagjait a Munkacsoport és vezetője „jelölné ki” az aktuális napirend vonatkozásában, az előterjesztés szerint. A „kijelölés” jelzi, hogy ez egy közpolitikai, esélyegyenlőségi szempontból egyaránt „civilizálatlan” elgondolás, aminek vérszegény szellemisége már előterjesztési bábállapotában kikezdi a demokratikus értékrendet. Vannak sejtéseim arról is, hogy az én vak embereket reprezentáló, tavaly már támogatás-elvonás lehetőségével elnémított fogyatékos érdekvédelmi szövetségem vezetői, miként fognak emberi jogi vitába szállni BM-es, igazságügyér és működésükben kivétel nélkül érintett majd tucatnyi nehézsúlyú kormánytiszttel.

A civil szféra szereplői iránti alternatív ellenzéki és kormányzati keresletbővülés kíméletlen indikátora politikai, sőt közösségi érdekérvényesítés és kommunikáció beszorítottságának: a főként szociális és kulturális indikációjú NGO-k maradék szabadságnívóját korlátozná tovább az állami politikai hegemónia emberi jogvédelmi köntösbe bújtatott, legújabb szerzeménye. Ezzel nehezítve az új ellenzéki közösségek formálódását, potenciális tömegbázisuk szerveződését.

Mindenesetre bőven lenne mit elemeznie, vizsgálnia, konzultálnia, ellenőriznie a „Balog-osztag” tárcaközi bizottságnak észlelhető Emberi Jogi Munkacsoportjának és civil mátrixának. Gondoljunk csak a Társaság a Szabadságjogokért jogvédőinek gyöngyöspatai „persona non grata” –nak kikiáltására. A főleg diplomáciai konfliktusok kísérőjelenségeként ismert külügyi attackra hazánk vonatkozásában, utoljára még a 80-as években volt példa. A Ceaucescu-rezsim nyilvánított „nem kívánatos személlyé” egy Bukarestbe akkreditált magyar diplomatát, akit ezzel párhuzamosan megfenyegetett, diplomáciai védettséget élvező kocsijával együtt egy daruval magasba emelve terrorizált a titkosszolgálat.

Balog Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkár gyöngyöspatai laboratóriuma évekre való alapanyaggal szolgálhat az ő vezetésével kitalált, s legalább háromhavonta egyszeri ülésezésre javasolt Munkacsoportnak. Például, a TASZ által ismertté vált gyakori eseteket, midőn megbüntetik a nem kijelölt gyalogos átkelő helyen közlekedő romákat. El tudjuk képzelni, hány meg hány zebra szolgálhatja a kíméletlen gépjárműforgalomnak kitett Gyöngyöspatát, annak korántsem végeláthatatlan úthálózatán? Persze, szóba kerülhetnek a jogszabályban tettleg kriminalizált hajléktalanok, a fogyatékkal élők nyugdíj-jogfosztását hol büntetőjogi, hol eugenikus utalásokkal indokoló szociális államtitkár intézkedései és nyilatkozatai. Esetleg az Egyenlő Bánásmód Hatóság vezetőjének tavalyi lecserélése egy törzs-fideszesre. Ugyan mi történhet az sérelmeiket eme hatóságnak felpanaszoló fogyatékos, hátrányos helyzetű, visszaélést átélt emberek, kirúgott kismamák kapcsán, hogy a legszűkebb Bibó-szakkollégiumi őskörből kellett e posztra elnököt avanzsálni? Hogy a hatóság mellett működő, a bírósági döntéshozatalt szakmai alapon támogató Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület megszüntetését már ne is említsem.

Vagy talán éppen az a cél, hogy az ilyen és hasonló ügyeket államosított emberi jogi védelmet mímelve, dresszírozott civil asszisztenciával nyomja le az Orbán-kormány a demokratikus világ, az emberi jogok tárgykörében is élénken érdeklődő EU torkán?

Tizenkét jogvédő civil szervezet közös levélben tett észrevételeket az előterjesztés tartalmát illetően, amit akár már „társadalmi vitának” ítéltethetnek a törvénykezési hajsza kormánypolitikusai. Nem tudtam örülni a jogvédő civilek okos, bátor válaszának. Higgadt, tárgyilagos kritikával pallérozott levél ez, akár mint egy bírósági védőbeszéd. Mégis megnyugtatóbb volt hallani nemrég Dénes Balázs TASZ-elnököt, a tizenkettek egyikét, szívből beszélni a Klubrádió melletti tüntetésen, és Majtényi tanár urat a demokráciáért üvölteni az Operaház előtt. Nem tudom, mikor lesz vége ennek a pókerarccal vagy cinikus félmosolyt félelembe engedő nemzet-fiskálisok által folytatott kollektív bűntető eljárásnak. Csak azt tudom bizonyosan, hogy engem több „vádpontban” gyanúsítanak demokráciával, szolidaritással, emberséggel, szegénységgel, fogyatékossággal. És sokan vagyunk, akik egyre nehezebben viseljük ezt az előzetes letartóztatást.

Nagy Zoltán

fogyatékos, közíró