Tamás Gáspár Miklós nagy tudású ember, de tetemes ismereteit sokszor arra használja, hogy vad, deviáns, hogy úgy mondjam „unortodox” ötleteit támassza alá velük. Remek szónok, ha éppen föllép valahol, és remek debattőr. Ha nem félnék, hogy egyesekben féltékenységet ébresztek, azt mondanám: karizmatikus jelenség. Mint ilyen, ő a legnagyobb magyar polgárpukkasztó.
De minthogy hazánkban jóformán nincs polgár: se igazi burzsoá, se „citoyen”, ez utóbbi pláne nincs, mert ez már kultúra kérdése volna –, így voltaképpen a baloldali értelmiségi holdudvart pukkasztja.
Amikor Csurka meghalt, az egész baloldali értelmiség sóhajtva vette tudomásul, hogy egy roppant káros fasisztával kevesebb, de jól nevelt emberek körében él egy etikett szabály, hogy halottakról vagy jót, vagy semmit. Érthető. A halott nem tud védekezni. De ami érvényes a jól szabályozott magánéletben, nem érvényes a véres közéletben. A szélsőséges példa legalább hatásos. Hitlerről vagy jót, vagy semmit? Mussoliniről? Sztálinról? Maoról, Pol Potról, Kim-Ir-Szenről? Ők is halottak. Rájuk talán mégsem érvényes, hogy halottról vagy jót, vagy semmit.
A baloldal udvarias hallgatása remek dobbantót adott TGM alá, hogy villámgyorsan (mielőtt más föleszmélne) megírja a maga polgárpukkasztó nekrológját.
Csurkánál van rosszabb is, írja. Egyetértek. Nincs olyan rossz, aminél valami még rosszabb ne lenne.
Lenint, ugye, azért szeretjük, mert Sztálinhoz képest…
Horthyt is már-már kedveljük, hiszen Szálasihoz képest…
Sőt: Mussolini Hitlerhez képest igazán rokonszenves fickó volt.
És Kádár milyen szeretnivaló volt Ceaucescuhoz, Honeckerhez képest…
A régi, szicíliai gengszterek, az érző szívű maffiózók családjai is olyanok voltak, mint egy-egy szerzetesrend a mai, legális üzletté maszkírozott, ridegen működő szervezett bűnözéshez, drogkartellek-hez, fegyverkereskedői monopóliumokhoz képest.
Szóval ez a „hozzá képest”, meg „van rosszabb is”, ez lehet igaz, de nem érv. Az igazsága is nagyon szubjektív. Az, hogy Csurkában volt valami érzelem, hogy rosszul, ám őszintén szerette a maga vállalt magyarságát (a szláv asszimiláns), míg a Jobbik hideg, mint az apokalipszis lovasai, az egyrészt csak metafora, másrészt nem ad választ arra, ki a károsabb. Mert sokszor a megérthetőbb, az elfogadhatóbb téveszme a veszedelmesebb. Csurka a legkárosabb magyar hagyományokat vitte tovább, azóta, hogy bepöccent és ráébredt, hogy ő nemcsak magyar író, de vátesz is. Azokat a hagyományokat, amelyek Bibó szerint zsákutcás fejlődésbe vitték a nemzetet, és eltorzították a magyar néplelket.
És vajon igaz-e az, hogy Csurka valóban csak úgy bepöccent és ráébredt? Nem ezzel az okosan eltitkolt ősnyilas ambícióval verte át sunyin, ravaszul, ügyesen, taktikásan, sőt sokszor rokonszenves iróniával a szocialista kultúrpolitikai gépezetet, Révai elvtárstól Aczél elvtársig? Én is ötvenkettőben jelentkeztem a Színművészetire (akkor már két éve lakatos voltam az Ikaruszban) – de utánam jött a káderlapom, hogy az apám cukrász kisiparos, három darab alkalmazottat kizsákmányoló burzsuj, és persze zsidó polgár (ami a burzsujnál is rosszabb), hiszen 1921-ben őt sem vették föl egyetemre a numerus clausus alapján, ezért is lett kisiparos. Csurka papája viszont köztudottan jobboldali (egyesek szerint kimondottan nyilas) író, újságíró volt, regényei ma is, jellemző módón, a Turul Szépmíves Könyvek listáján szerepelnek, a háború végén Nyugatra szökött… mindezt ki radíroztatta ki Csurka István káderlapjáról? Őt milyen megfontolásból vették föl ’52-ben a Főiskolára? Csurka Péter gyermeke mitől volt jobb káder Kertész Ferenc fiánál? (Ezek költői kérdések, nem remélem, hogy valaha választ kapok rájuk.)
Senki múltjában nem akarok vájkálni, és nem az a kérdés, ki honnan jön, hanem az, ki merre tart. Ám Csurka megvilágosodása nem nagyon választható el a családi hatásoktól, melyek zsenge gyermekkorában érték. Föltételezem, hogy csak a megfelelő pillanatra várt, hogy előhúzza a sufniból, és meglengesse a szabadság szellőjében a nyilaskeresztes lobogót.
Addig persze szépen belesimult ebbe a meglehetősen reakciós, de azért félig humanista, kicsit szocialista, félig liberális, jó langyos, dekadens pesti értelmiségi világba, együtt züllött, dagonyázott a többivel ebben a magyaros, zsidós, svábos és tótos nagy kavarodásban. Együtt zsugáztak, sméneztek, lóversenyeztek zsidók és nem zsidók, ez nem is volt köztük téma. Együtt vettek föl előlegeket, amelyekért hol teljesítettek, hol nem, együtt jártak ki ösztöndíjakat, alkotói támogatásokat, Csurka ebben élenjárt, kreatív volt a lenyúlásokban, de azért a darabjai is mentek, a szocialista kultúrpolitikai szigort ügyesen kijátszotta, őfelsége ellenzéke volt. Aczél szerette, mert levezette a feszültséget, humora volt, jópofán csipkelődött, incselkedett a hatalommal, szellemesen bírálta azt a dekadens, félliberális, értelmiségi pocsolyát, amiben maga is benne élt, és ami csakugyan rohasztotta a nép-nemzeti öntudatot. De darázsfészekbe sose nyúlt. Ő volt fénykorában a legjobban kereső magyar író, tellett a lovira, a zsugára, sőt bérház nagyságú dácsára is Balatonedericsen.
És amikor egyszer (sőt nem is egyszer) Pistikénk berúgott, és minősíthetetlen nyilas, antiszemita szövegekkel rémisztgette és gyalázta Szigligeten az Alkotóházban az idős zsidó hölgyeket, nem is annyira alkotókat, mint inkább írók özvegyeit, akkor az olyan ostoba zsidók, mint Mezei Bandi, meg én, védtük meg. Ugyan már, mondtuk, attól még nem antiszemita valaki, hogy részegen hülyeségeket beszél, ne csináljunk már rasszistát abból, aki nem az. És éppen a fönt leírtakra hivatkozva, hogy aki együtt lóversenyezik Zelk Zolival, és együtt zsugázik más zsidó írókkal (nem akarok senkit megnevezni), az attól, hogy egyszer berúg…
Szégyenletesen ostobák voltunk! Súlyosan vétkeztünk! Csurka a törékeny és rémült kis zsidó öregasszonyok előtt játszotta részegen az eszét, gyalázta és megalázta, és rémítgette őket, akik nem csak a testi erejétől féltek, de a saját múltjuktól, borzalmas emlékeiktől is, mert vagy maguk is megjárták a poklokat, a haláltáborokat, vagy ott pusztult el szeretteik, hozzátartozóik java.
Ez nem egyszerűen részeg, antiszemita randalírozás. Ez súlyos jellemhiba. Ez nem nyilas meggyőződés, ez szadizmus. Nincs az a honszerelem, amivel egy ilyen gesztus védhető. Tamás Gáspár Miklós talán azért feledkezett meg erről a kis epizódról, mert akkor még itt se volt, vagy nem illett a koncepcióba, hogy Csurka a magyar föld, a magyar fauna terméke, tévedéseivel együtt is a magyar haza integráns része volt, legyen neki könnyű a föld.
Ám legyen. De azzal ne mentegessük, hogy tévedett. Mert nem tévedett. A maga beteg személyisége szerint ő sohasem tévedett.
A másik érv, hogy de azért, mint író… hát nem! Mester volt. Ügyes mester, iparos, értette a szakmát. Csak éppen nem volt egy igazán őszinte szava sem, mert végig mást gondolt, másban hitt, mint amit írt. Nem véletlen, hogy nincs egyetlen igazán szerethető figurája, hogy olyan hőst nem bírt teremteni, akit végig szeretni lehet, akiért izgulni lehet, akit meg lehetne siratni.
Bertold Brecht többször is figyelmeztet (elidegenítési effektus!), hogy Kurázsi mama egy szörnyeteg, a hadak útjának dögkeselyűje. És nem is létezik, csak egy példázat, csak megtestesít egy tézist. És mégis, lassan, ahogy megy előre a történet a színpadon, hiába tudok mindent, valami fojtogatni kezdi a torkomat, és a végén már meg bírnám siratni ezt a borzalmas öregasszonyt, és bár nem mondta senki, tudom, hogy ő is áldozat. Mert Brecht zseni. Mert van mitől elidegenítenie.
Csurka irodalma addig él, amíg a csurkizmus, mint politikai fogalom létezik. TGM hiába vél melegséget, érzelmeket, szeretetet fölfedezni benne, az irodalma árulkodik. Csurka csak önmagát szerette, önmagában is önnön bálványát, és nem a népét. És nem a drága magyarság védelmében akarta kiirtani a zsidót. Hanem miért? Csak. Mert valakiket kiirtani jó. Csodás! Attól nő nagyra az ember!
Hát ezzel teljesen egyetértek, még ha nem tudok messze ennyit Csurkáról. De nagyon is reális a helyzetleírás: gyűlöletből nem lesz szeretet.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy TGM hivatkozott HVG-s nekrológjára kiakadtak a népek rendesen. Nem, nem az úgymond baloldaliak és nem is azért, mert veszettül simogatta a Csurka úr buksiját.
Pont ellenkezőleg, így azt hiszem, Kertész úr szerintem nem jól olvasta azt az írást, tessen nekifutni még egyszer.
Azért segítek, hogy mit is kell nézni: TGM-nek nem olyan belegyalogló a stílusa, mint kelmednek, de pontosan lehet tudni, mennyire gondolja ő vállalható személyiségnek a fent említett elhunytat. Visszafogottan egyik kezével ad, majd a másikkal visszaveszi.
Így tett ezúttal is, az elismerő szavak martak, ha nekem írják és bizisten feltámadok, hacsak egy riposzt erejéig, de akkor is!
Szóval kedves Kertész úr, kevesebb komolyság, több irónia, mert egy akármilyen irányultságú ember is belefuthat egy önfeljelentésbe. Véletlenül félreérti a Hírcsárdát, aztán meg kész a baj. Csak erre tudok gondolni most is.
almaleves
.
Kertész Ákosnak szerintem igaza van. Ha valakihez állandóan szótár kell, legalább ilyen „necces” témában mint Csurka pályafutása és halála ne írjon ilyen félrérthetően. Esetleg erőltesse meg magát és valljon (EGY) színt.
Sokszor az az érzésem az írásaival, hogy fontosabb az hogy észrevegyék hogy ezt TGM írta, mint az írás lényege azaz mondanivalója.
Így teljesebb a kép. Köszönet Kertész úrnak!
figyelő
én nem tehetek arról, hogy senki nem akarja megérteni a szavak mögött húzódó célzásokat, a nüansznyi hangsúlyokat.
Megmondom őszintén, nekem egyáltalán nem szimpatikus az, ha valaki direkt belegyalogol a másikba. Tiszta erőből, gátlástalanul.
Ugyanis – nem az eltávozottat védve – egy ilyen kijelentés nem más, mint egy jó nagy, piros ugyanaz. Tökéletesen megfeleltethető egymásnak a két személyéség, csakúgy mint kijelentéseik erőssége és minősége. Nyílt konfrontáció, totális értelmetlenség.
Példaként nézzük meg ennek a kijelentésnek a hatását: “Csurka csak önmagát szerette, önmagában is önnön bálványát, és nem a népét.”
Az állítás igazságtartalma most mellékes, a mikéntje a lényeg! Ki lett jelentve, hogy a halott ember önimádó, méghozzá egy exhibicionista író által! Hát kérdem én, lehet ezt hitelesnek tekinteni? A két személyt csak távolról ismerők még rásüthetnék a szakmai féltékenység vádját, ám én ezt nem teszem, mert híján vagyok az ilyen ismereteknek.
Az pedig külön érdekes, hogy pont egy író, a szavak mestere fogalmaz meg olyan kritikát, hogy a leírt szavak túlságosan nem egyértelműek. Igenis legyenek színes, virágos, díszített, monogám, egyszerű, csicsás, túlbonyolított és lecsupaszított írások. Minden ügy kapcsán. Ez a mindent leegyszerűsítünk, fehére vagy feketére festünk annyira sematikus és életellenes gondolkodás.
Minden etikai fogalmunk adott koordináta rendszerben érvényes, sem a jó, sem a rossz nem abszolút, így az ilyen kijelentések, melyek a feltételezett létezésének nevében zajlanak, nem egyebek mint a világ szegényítésére tett kísérletek.
Ja, és nem rajongom a halott ember nézeteiért, viszont az ilyesmikért sem.
Lehet, hogy mizantróp lennék?
Franc tudja, lehet. Azt még vállalom is.
Akum, Bakum, Konkordatum
Csiribu meg csiriba
Boldogga lesz – Csurka ba.
Hat nem igazi HUNGARIKUM?
a részeg ember beszél a legőszintébben. ha akkor zsidózott, akkor ő azt komolyan gondolta, a józansága csak arra volt jó, hogy visszafogja magát a nyílt gyalázkodástól. de az adandó alkalommal és a megfelelő közegben már tudta hol a helye.sokan vannak így. lásd: kurucinfo
azért az nem baj ha ki van mondva…
Az emberségről hiába ugatunk különben.
Kedves almaleves,
nem állom meg szó nélkül, egy kicsit később írok is majd róla: Csurka egy antiszemita, egy náci volt, egy gyilkos ideológia terjesztője, amelynek nevében gyermekeket, nőket, férfiakat, öregeket gyilkoltak halálra iparszerű méretekben és keretek között. Ez az emberiség alja. Csak azért, mielőtt elhalnánk a szépségtől. Bartus László
A szigligeti epizód kiegészítése:
Miután az vacsoránál cs.i. zsidózott, egy hölgy, felháborodott szavak kíséretében pofonvágta. cs.i. sértődötten el. Másnap reggel cs.i. messziről, feltartott kezekkel közelít a kartársi asztalhoz: “- Ne haragudjatok, tudom marha voltam, bocsánat, bocsánat, bocsánat! Ha iszom, hajlamos vagyok hülyeségeket beszélni. De nem tudhatjátok, milyen az, ha valaki abban a közegben nevelkedik, amelyben folyamatosan azt hallja, minden rossznak, ami a magyarokkal és a világon történik, a zsidók az okai.”
De minek finomkodni? Csurka talán nem gyalogolt bele az emberek lelkébe??
És egyáltalán minek volt ő a mestere? A huszonhét féle képpen történő zsidózásnak. A legrosszabb hagyományokat újította fel, ezt a buta, falmelléki blabla rasszizmust ami legkevésbé a magyarokhoz illik,…
mélymagyar, hígmagyar….és mindezt csupa olyan délibábos barom írta akinek egyetlen gondja az volt hogy a lovin Kincsemet teszi-e meg vagy a Pajtást…
Köszönet a jó cikkért. A hangnemét is kiválónak tartjuk barátaimmal.
Külön kiemelést érdemel az alábbi figyelmeztetés:
“sokszor a megérthetőbb, az elfogadhatóbb téveszme a veszedelmesebb”
tapasztalható ez lépten nyomon. A fülbemászó szövegek néha slágerré
válva hagynak nyomot a felkészületlen emberek tudatvilágában és
alkalom adtán később úgy előbújhatnak, mintha abban a másodpercben
keletkeztek volna. Sajnos utána jön a meggondolatlan magyarázat.
Azért mert ilyen nehéz a helyzet. De miért ugyanaz a változatlan szöveg
bukkan fel “véletlenül”? Különféle szövegű “bélyegzők” a háttében
léteznek. Néha elég egyszer elhangozni, az egyetértő kórus azonnal
visszhangozva működni kezd a benne elrejtett gyűlölettel együtt. Ha a
naiv “kórustagon” számon kérem, néz mint a borjú. Gyakran visszakérdi:
mi bajod van ezzel. Ő már ezt természetesnek tartja, mert általa
észrevétlenül csempészték tudatába.
Kedves Bartus László!
Vitattam ezt egy szóval is?
Semprún vagy Kertész Imre sem homokozóban játszadozó hitlerjugend ifjakról írt, viszont ez a kíméletlen hangnem, ami nem is Csurkával, hanem annak egyik kritikusával szemben folyik, nekem nem tetszik.
tekintsük őket is mismásoló, elkenő alakoknak, akik a pogromok brutalitását nem tudták híven bemutatni?
Néha úgy érzem, hogy nem magyarul írok!
GYK: nem a nácikat dicsőítem, nem tapsolok egyetlen kisebbség eltiprásának sem, és értem Kertész Ákos felháborodását, azonban egy elismert íróhoz képest sem nem árnyalt, sem nem nagyvonalú, hanem inkább kicsinyes.
Viszont most már nem értem a célt? Bemutatni egy ember valóját, vagy lenácizni?
Ugye abban egyetértünk, hogy senki nem tömény rosszindulatból épül fel és abban is, hogy a halott ember kedvelői tucatnyi hasonló, csak éppen negédes történetet tudnának említeni az ő hajdanvolt életéből?
Kedves Almaleves!
Tudom, a témakörök többségében nem elegáns arra hivatkozni, talán nem eléggé tapasztalt ifjú, vagy tájékozott a honi és a világtörténelem igen bonyolult kérdéseiben a vitatkozó partner, most mégis ide kell hoznom ezeket a motívumokat. Sok minden másképpen alakult volna itthon és a környéken az utóbbi, mondjuk száz esztendőben, ha IDŐBEN és pőre valóságában megfogalmazzuk és közkinccsé téve beépíteni a “népek agyába” azokat a jelenségeket, amelyek, ennek hiányában szörnyű következményeket hoztak reánk.
(Nekem is régi véleményem az egyébként nagyszerű és EURÓPAI TGM-ről, hogy olykor hajlamos megfürdőzni – rendkívüli műveltsége, íráskészsége mentőöve biztonságát érezve – veszélyes vizekben.)
Tisztelt Kertész Ákos ! Az álam leesett megint …. hihetetlen éleslátás és megfogalmazás ! Gratulálok és jó egészséget Önnek !
Az a tény azért megnyugtat, hogy sohasem azok a boldogok, akiket itt a földön
egy elfajzott egyház, vagy vezetője, valami senkitől sem kapott felhatalmazás alapján boldoggá nyilvánít!
Nagyon el lennék keseredve, ha efféle boldogság várna rám!
Csurka meg annyit ér amennyi volt és annak veszi, vette jutalmát!
Egy roppant keserű lelkű ember volt!
…
almaleves!
sok a savad
SAVANYÚ VAGY!
más
Moldova írta egyik önéletrajzi kötetében, hogy míg ő – Moldova – a forradalom leverése felett érzett felháborodása végett nem vette át a diplomáját, addig Csurka első dolga volt azt átvenni, amint tehette. mert úgy utálta magamagát, s a forradalmárokat pedig oly nagy, égő szívvel szerette, hogy bármilyen formában kiállt értük bárhol, illetve sorsközösséget vállalt velük.
ja, hogy csak pofázás szinten? hja kérem!
Kedves almaleves
Ahogy Hitler élettárs (kedvese) is …… volt ettől még Ő maga a zsidóság esküdt ellenség és nem barátjaként vonult be a TÖRTÉNELEMBE Ahogy a a fenti írás is hivatkozik Rákosi ,Sztálin és a többiek nem mentesülhetnek a TÖRTÉNELEM-ben betöltött negatív szerepüktől.Így jogosnak tartom, hogy mondasék ki az igazságot mindenkiről.A közemberek csak így szerezhetnek tudomást a közszereplők viselt dolgaikról (utólag).Félre az álszeméremmel.
Tisztelt Kertész Ákos Úr!
Megtisztelne, ha elolvasná és véleményezné néhány szösszenetemet.
Üdv: valaki
Ejnye ejnye kedves kommentelők. Tökéletesen igaza van Kertész Ákosnak Csurkával kapcsolatban. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az illető író úr volt az, aki a rendszerváltás után legelőszőr behozta a magyar közbeszédbe, és legalizálta a nyilas, antiszemita ordas eszméket. Neki köszönhetjük a felbátorított, náci eszmékben hívő alja nép megjelenését köztereinken, médiáinkban. Soha el nem évülő érdemei vannak abban a tényben, hogy hazánkban támadt fel ilyen nagy erővel ezen ordas eszme. Író úrnak köszönhetjük azon tényt is, hogy napjaink egyik leggyűlöletesebb pártja a Jobbik, ilyen nagy támogatottságot élvez a parlamentben és az egyetemi ifjúság körében. Ezen író úr volt az, aki a gyűlölködést legelébb szalonképessé tette hazánkban. Orbánék már csak őurasága gyűlöletkampányának sikere után jöttek rá, hogy van mit keresniük a jobboldalon, és annak is a legszélén. Persze ezt már csak kódoltan merik megtenni, de megteszik/megtették.
Úgyhogy azt a bizonyos Pandóra szelencéjét, – akár tetszik egyes uraknak akár nem – ő nyitotta ki. Ennek “áldásos” hatását és szégyenét “évezzük” most itt e hazában.
Sajnos. :-(
almaleves
“Csak tréfa volt”? Bizonyos dolgokkal nem tréfálunk:
http://shalamoon.blog.hu/2009/06/29/gyarfas_endre_verse
és a náci haláltábor vezetője családszerető, zenekedvelő ember volt! TGM biztos róla is tudott volna egy jó kis polgárpukkasztó szöveget rittyenteni!
farcsika67
In vino veritas
TGM a HVG-n Csurkáról:
.
http://hvg.hu/velemeny/20120204_csurka_tgm_nekrolog
Csurka engem is majdnem megtévesztett, amikor a Tiszatályat olvastam. De régen volt!
Amikor kiderűlt, hogy az aktuális hatlomnak is meg akar feleni, csak csipkelődik, csalódtam benne. Amikor eljött a szabadság, nyiltan elkezdett kilátszani, mi van aszívében. A szívében gyilkos, ordas eszmék voltak. Nem is rejtette véka alá.
Az antiszemitizmus, túl,mint gyilkos eszme, olyan tévelygés, mely átok hordozó.
Aki ismeri a Bibliát, tudja, hogy Ábrahámnak adatott áldás. Azon atyákon szállt tovább akik továbbvitték. I.Mos. 12. Ismael sem és Ézsaú sem örökölte. A korrupt Bálámot is egy oktalan állat állította meg eszetlenségében. Ez a bálámi átok, mindenkire rászáll, aki átkozza Ábrahám magvait.
Jób 22,15 szerint az ilyen ember az ősvilág ösvényét követi, amelyen az álnok emberek járnak. 16. Akik idő nap alőtt ragadtatnak el, és alapjokat elmosta a víz.
Az antiszemitizmus irígységre épűl, mert akinek a munkálya nem áldatik meg
lemarad azétól akié meg van álldva, és még nem beszéltünk arról, hogy átkozott. De az ilyen emberek nem akrnak áldottak lenni, hanem gyűlölet vesz erőt rajtuk, mint Káinon, és el akarja pusztítani amazokat. Pál apostol figyelmeztet is erre a Róma 11 ben, hogy be kell oltatnod s szelíd olajfába.
De ha ki akarod vágni, még a gyökerét is nem fog Isten is kivágni?
Az ilyen antiszemita Csurkafékék, átkot hoznak eszméikkel, és sokakat elcsábítanak, akárcsak a hamis vallások, mint a katolikus. Mivel Istentől semmi jót nem remélhetnek, hát elszegődtek e világ fejedelméhez, a lelkükért valmit kaptak is, hogy pusztítsanak Isten tulajdonában, a választott és megigazított népben, de mi lesz az ö végük?
“Sanyibácsi”
TGM sem gondolhatja komolyan, hogy létezik jó náci, és létezik rossz náci. Csak náci van.
“figyelő,
én nem tehetek arról, hogy senki nem akarja megérteni a szavak mögött húzódó célzásokat, a nüansznyi hangsúlyokat.”
A MASIK lehetoseg pedig az, hogy egesz egyszeriuen csak hulyesegeket beszelsz.
A 60-70-es években volt szerencsém, nagynénémnél Szigligeten a Babura házban vendégeskedni. Így sajnos volt szerencsétlenségem, Csurka úr részeg zsidózásához élőben. Már akkor kamasz fejjel kiakadtam ezen, és bizony többekkel komoly vitám volt, hogy mennyire kell ezt felvenni tőle. Nekem akkor is az volt a véleményem, hogy ez egy féreg, akinek, vagy börtönben, vagy elmegyógyintézetben lenne a helye! Meg is kaptam érte a magamét, hogy ilyen fiatalon ezt én nem érthetem, és amit mondtam, abból, csak az ifjúság dühös indulata hallatszik ki.
Nos a rendszerváltás idejére már felnőttem, és felnőttként mondtam azon ominózus 1990-es nyilatkozatára Csurka Istvánnak, hogy ez az ember, egy vérbeli fasiszta. Tanszékvezetőm dr Marcisovszky János, aki az MDF egyik alapítója volt, és mint ilyen akkor még Csurka párttársa, kijelentette, hogy belőlem, csak a baloldali, és a zsidósága okán érzékeny ember beszél, mert Csurka, nem is, hogy nem fasiszta, de ez a nyilatkozat, még nem is antiszemita.
Nem a saját sérelmeimet akartam felhozni, csak rávilágítani arra, hogy mi vezetett oda, Csurka hathatós közreműködésével együtt, hogy ma a Jobbik ott tart ahol tart. Sajnos az elnéző magyar értelmiségnek, ebben nagyon nagy része van! TGM, pedig csak nem hazudtolta meg ezt a hagyományt. Hiszen hagyomány, az elfogadhatatlant megmagyarázni, a feketébe, a fehér árnyalatokat keresni, és mindent letompítani, lekerekíteni. Sajnos félek, a magyar értelmiség, kicsit későn ébredt rá, és még ma sem teljesen van ébren, hogy ez a békés középre húzás, és minden lekerekítése, ez egy nagyon veszélyes út.
Sajnos igen is vannak, fekete, és fehér dolgok, és ezek nem a szürke árnyalatai!
Jó cikk, mindkét vonatkozásban helyes elemzés. Csurka egy rém, TGM rémesen felelőtlen.
De jó, hogy megírta “nekrológját”. Erősítette (bennem), hogy nagy fenntartással szabad csak olvasni, hallgatni.
Mert nem felejtjük a MIÉP eltűnt 30 milliós költségvetési támogatását és a “Magyar Borház” eltűnt pénzeit sem.
Fajgyűlölő, iszákos, gerinctelen, tolvaj. És TGM nekrológot ír róla …
Mielőtt Csurkát boldoggá avatnánk… Gondoljuk meg, ez az ember ültette el azt az alvó, elfojtott magot, amely Jobbik termést hozott. Most élvezzük gyümölcsét. Mielőtt Csurkát boldoggá avatnánk… Gondoljuk meg a XXI. században, Európa közepén, az unió egyik országában fajgyűlölő eszméket vallott és hirdetett.
Mielőtt Csurkát boldoggá avatnánk… Gondoljuk meg, miről is beszélünk? Mi védhető Csurka István, mint közéleti ember megnyilvánulásaiban?! Mielőtt Csurkát boldoggá avatnánk… Gondoljuk meg, annyira legyen számára könnyű a föld, amennyire ő könnyű földet kívánt zsidó honfitársainak.
Nem Csurka ültette el a magot. Ő csak öntözte, nevelte.
Talán szégyellnem kellene, de mikor értesültem haláláról, önkéntelenül és hangosan sóhajtottam: “Hál’ Istennek!” Minden ismerősön hasonlóan reagált.
Hóha, emlékszem mit írtak a nagy szélsőjobberek..Halottról vagy ójt vagy semmit…tisztelet neki (kivéve a kurucinfot, mert az éppen hogy leszedte róla a keresztvizet is)
Bezzeg ha egy zsidó származású ember hal meg, pl. mondjuk Winehouse akkor azt úgy kommentelik: na meghalt a zs… ku…
Csurka megmán Bódog lett ?
Mindég aszittem őkelme Pista.
A Csurkapista.
Ahogy a Kádár-éra idején heherészve emlegették kelletlenül , ha hivatalos helyeken szóbakerült.
( Skatulya volt ő akkortájt : a ” Csurkapistás ” attitűd. Amit másoktól nem néztek jószemmel de ő megtehette mert az akkori hatalom liblingje volt. )
Halottakról nem jót kell írni, hanem az igazat – tartja a közmondás, már ha pontosan fordítják.
.
A “Halottról vagy jót, vagy semmit” egyike a hibásan fordított (latinról magyarra), tévútra terelő hiedelmeknek. Ha így lenne, mi lenne a történelem kutatóival? Pl.: a Hitlerről és katonáiról megjelent anyagokban mindig Hitleréket kellene dicsérni, csupán azért, mert már nem élnek?
.
A téves vagy hibásan rögzült hiedelmek nemzedékeket tévesztenek meg, és vezetik tévútra a realitásérzéket.
.
Halottról vagy tényeket, vagy semmit! Kb. ez lenne a helyes megfogalmazás, ami továbbviszi az embereket a múlt és a valóság megismerésben.
“És TGM nekrológot ír róla…”
.
Nem nekrológot írt, csak a hvg linkcímében szerepel a nekrológ szó, ami méltalást jelent, holott TGM csupán elmélkedett Csurka halála kapcsán. Ami szíve joga bárkinek.
Minek ennyi szot vesztegetni erre a disznóra ? Nincs mar elo naci magyarorszagon ? Dehogynincs. Beszlejunk roluk, leplezzuk le oket orszag vilag elott.
Véleményem:
TGM írása az elhunytat elsõsorban mint írót elemzi, s csak másodsorban, mint közéleti figurát. Írói munkásságát elég pontosan helyére is teszi, s miután abban vannak bizonyos értékek, a közéleti szereplõvel (minden bizonnyal a “halottakról vagy õszintén, vagy sehogy” legtöbbünkbe beidegzõdött hagyományos félreértelmezésének hatására) kesztyûs kézzel bánik. Kár.
KÁ írása viszont pontosan arra figyelmeztet, hogy ha egy közéleti szereplõnek olyan súlyú és mértékû kártékony hatása van népe életére, mint Csurkának, akkor emellett összes esetleges egyéb érdemei eltörpülnek.
A sajnálatos probléma “csupán” az, hogy KÁ írását éppen azok hajlamosak nem elfogadni, akikhez leginkább szól, és határozottan úgy tûnik: Almaleves is ebbe a csoportba tartozik.
Kedves CommonSense!
CsI ennek a beszélgetésnek nem lényege, csak tárgya.
A lényeg a magyarországi rettenetes közállapotok tartós megjavítására irányuló törekvéseink módozatainak s azok esélyeinek a latolgatása, mely a romláshoz vezetõ út (Magyar Út) alapos kielemzése nélkül fabatkát sem érne.
Ennek az elemzésnek igen fontos összetevõje mind TGM írása, mind KÁ-é.
“Azért segítek, hogy mit is kell nézni: TGM-nek nem olyan belegyalogló a stílusa, mint kelmednek, de pontosan lehet tudni, mennyire gondolja ő vállalható személyiségnek a fent említett elhunytat. Visszafogottan egyik kezével ad, majd a másikkal visszaveszi.” – írja almaleves.
Én is segítek, egy Vonnegut idézettel:
“Tudja mi az a fehér a madárszarban?
???
Az is madárszar.”
Én a magam részéről nem vennék részt azon a vacsorán, ahol egy bili szarból kiválogatott rántott húst tálalnák fel.
De úgy látom a kommentelők között vannak olyanok, akik igen.
Egészségükre.
De ne tartsanak igényt a közpénzből gyógyításra.
almaleves
2012. február 9. csütörtök
18:10
Sajnos a célzásokban folyó beszéd remekműveit hallhatjuk nap mint nap (ó nem zsidózunk, csak összekacsintva célozgatunk), ezért kell(ene) a nüanszok és kecses ide-oda mondogatások helyett az egyenes beszéd. Csodálkoznak, hogy a Jobbik támogatottsága nő. Én – amellett, hogy mérhetetlenül elszomorít – nem csodálkozom. Az ilyen írásokhoz képest egyenesen beszélnek, ha hazugul és gonoszul is.
TGM ismeri a Bibliát azért merem neked is idézni, mert ha követed az ő beszédeit, írásait, remélhetőleg te is ismered az igét. Ezt üzente Isten a laodiceabeli gyülekezetnek:
Jel 3:15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév
Jel 3:16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
Lehet, hogy kertész Ákos nem udvariaskodta körül TGM cikkét, de karakán egyenes a kiállása.
Bocsánat KERTÉSZ ÁKOS
Nagyon rátapintott Kertész a lényegről! Nagyon sok van belőlük ebben az országban, akik csak erre vártak és…. és nem az a kérdés, ki honnan jön, hanem az, ki merre tart. Ám Csurka megvilágosodása nem nagyon választható el a családi hatásoktól, melyek zsenge gyermekkorában érték. Föltételezem, hogy csak a megfelelő pillanatra várt, hogy előhúzza a sufniból, és meglengesse a szabadság szellőjében a nyilaskeresztes lobogót.
És az orbáni pofonok csattanását máig nem hallom.
TGM néha , vagy inkább sokszor bizony, gyorsaságból, vagy megjelenési kényszerből, a mindentudás egoizmusából, bizony felelőtlenül jó nagy hülyeségeket ir. Messze nincs annyi tudása és tisztánlátása mint amennyi teret kap a médiában. Szeret jól összekutyulni dolgokat, mint ahogy cikkében is. Bizony mondom lehet, h szülő helyén maradás jobb lett volna neki, vagy talán nekünk, bizonyára igen. Ezért nagyon jó Kertész Ákos cikke aki helyére teszi TGM mindentudását. Reméljük TGM tanult ebből az esetből, is.
Kertész Ákos kiváló, az írás pengeéles és pontos.
Voltak jó és élvezhető írásai Csurkának, ami minőségi iparosmunka és megállja a helyét 100 év múlva is. Csak senki nem lesz rá kíváncsi.