Caracas – Henrique Capriles, a venezuelai ellenzék vezetője a szavazatok hatvankét százalékával nyerte a vasárnapi előválasztásokat, így nagy valószínűséggel ő mérkőzhet meg a szocialista Hugo Chávezzel és – győzelme esetén – az OPEC-tag Venezuelát sújtó mélységes válsággal.
A dél-amerikai államban október hetedikén tartanak választásokat; Caprilesnek most, kezdetnek közel hárommillió szavazót sikerült mozgósítania, ami biztatónak tűnik. A 39 éves balközép politikus a jelek szerint elhozhatja a rég várt ellenzéki egységfrontot. Az ellenzéket eddig a széttagoltság és a belharcok jellemezték, ami az alkotmányosságot fokozatosan felszámoló, egyeduralmat kiépítő Hugo Chávez malmára hajtotta a vizet.
A közvélemény-kutatások most is Chávez győzelmét jósolják, aki az olajjövedelmek masszív szociális kiadásaival sikeresen megvásárolta az alsóbb rétegek szavazatát, és Caprilesnek túl kell lépnie a homályos ígérgetéseken, amennyiben ezen a helyzeten változtatni akar. Az ellenzéki vezető beszédeiben a pártoskodás elvetésére, az egész ország egységére helyezi a legnagyobb hangsúlyt.
A hírre nőttek a venezuelai államkötvények árai, amelyek az ország belpolitikája valamennyi rezdülésére reagálnak. Legutóbb Hugo Chávez rákbetegségének hírére nőttek az árfolyamok, de amikor az államfőt sikeresen kikezelték betegségéből, újra zuhanásnak indultak.
Capriles viszonylag új arcnak számít a venezuelai belpolitikában, amelyet Chávez militáns baloldalisága és folyamatosan konfrontatív politikája fémjelez. A náci üldöztetés elől menekülő lengyel nagyszülők unokája is baloldali, csak éppen egészen más értelemben: a Brazíliára jellemző „modern baloldal” gazdasági modelljét favorizálja, amely sok tízmillió embert emelt ki a nyomorból, állami szinten pedig egészséges egyensúlyt volt képes találni a magánvállalkozások és az állami gazdasági beavatkozás között.
Capriles nagyon vigyáz arra, mit ígérjen, vannak azonban bizonyos területek, amelyeken Chávez még legelvakultabb hívei szerint is végzetesen elrontotta a politikát. Így vált tűrhetetlenné a bűnözés – sokak szerint azért, mert a chávezi rendszer elkezdte bocsánatosként kezelni azt, ha „szegények” követték el „gazdagok” terhére –, de elviselhetetlen szintű a munkanélküliség és nagy nehézségeket okoznak a folyamatosan növekvő árak, miközben a korrupt állam hihetetlen összegeket költ különféle agymosásokra.
A jelölt azt ígéri, meg fogja tartani mindazt, ami Chavez jóléti politikájából megőrzésre érdemes, ugyanakkor csak fokozatosan fogja megváltoztatni az elmúlt tizenhárom év legellentmondásosabb intézkedéseit, amelyek között az árak és valutaárfolyamok erőszakos kontrollján kívül ott van a nacionalizálás. A rendszer arra tett kísérletet, hogy a nagybirtokoktól az olajcégekig mindent államosítson.
Caprilesnek főként külpolitikai téren lesz sok dolga, miután Venezuela ideológiailag olyan rendszerekkel rokon – és tart fenn szoros kapcsolatokat –, mint a belarusz, az észak-koreai, az iráni és a szíriai, valamint az etalonnak tekintett Kuba. Hugo Chávez az elmúlt években két közeli barátját veszítette el Moamer Kadhafi és Szaddám Huszein személyében.
Biztos jobb lenne Chaveznél.
Ne viccelj már, hugónál egy kopaszra borotvált, beöltöztetett orangután is “jobb” lenne…
Hát igen, sok vonatkozásban hasonló a politikai helyzet a hazaihoz, egyeduralkodónak tűnő kedves vezető, marakodó ellenzék, stb.
Ami merőben más, nekik már van egy Capriles-ük, aki összekovácsolhatja az ellenzéki egységfrontot és megpróbálhatja megdönteni a nacionalista, államosító, korrupt nemzetvezetőt.
Bár még nem látom, de remélem valahol már nálunk is készülődik a mi Capriles-ünk.
Nomegottan olaj van. Nem kevés. Sok.
Hat igen mikor lesz Vnezuelabol egy uj piac gazdasag az kerdeses. Hatalmas a korupcio de ha elnok valtas lesz az olaj bevetelek sokat segitenek az uj elnok politikajaban.