Ha Magyarország és Szlovákia két teljesen normális ország lenne, ma, 2012. január 9-én besétálnék a pozsonyi magyar nagykövetségre, letenném a mai napra kitűzött magyar állampolgársági eskümet, és egyszerre két olyan állam polgárává válnék, amelyekhez ezernyi szál fűz.
Mivel mindkét ország azonos joggal pályázik arra, hogy a hazámnak nevezzem, a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mindkettőben teljes jogú állampolgárként legyek otthon. Ma azonban nem az, ugyanis Szlovákia és Magyarország sem teljesen normális ország.
Mivel soha nem számítottam melldöngető magyarnak, az egyszerűsített honosítási kérelmem benyújtásakor sem a túlfűtött magyar nemzeti érzelmek, hanem a szélsőségesen magyargyűlölő Fico-kormány és az ezt követő álszent Radičová-kabinet elleni dac vezérelt. Hiszen míg az előbbi – a szlovák alkotmány homályos megfogalmazásait kijátszva – egy olyan gyalázatos jogszabályt alkotott, amely a bármely más ország állampolgárságát felvevőket a szlovák állampolgárság elvesztésével bünteti, az utóbbi semmit sem tett ennek orvoslása érdekében. Dacból, civil kurázsiból vállaltam volna, hogy a Radičová-kormány hivatalnokai – a gyalázatos szlovák törvényre hivatkozva – megfosszanak szlovák állampolgárságomtól, eltűrve az ezzel járó összes kellemetlenséget, még ha a magyar állampolgárságnak számomra semmilyen gyakorlati jelentősége sem lett volna.
Hogy elnyerjem a magyar állampolgárságot, ahhoz azonban le kellene tennem az állampolgársági esküt. Látom magam, ahogy ott állok, és mondom az eskü szövegét. „Én, Molnár Iván esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek…” Eddig nem is lenne semmi baj. „…Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom.” Na, itt az első bökkenő. Magyarország január elsején életbe lépett fideszes alaptörvényét és az erre épülő sarkalatos törvények egy jelentős részét ugyanis egész egyszerűen nemhogy nem tisztelem, de azért drukkolok, hogy minél hamarabb hatályon kívül helyezzék őket. Többségük ugyanis csak egy célt szolgál: Orbán Viktor és a Fidesz hatalmának a bebetonozását, a Magyar Köztársaságot Orbánisztánná, Európa egyik legsötétebb helyévé alakítva. „Hazámat erőmhöz mérten megvédem…” – folytatódik az eskü szövege. Ha valóban letenném és komolyan is venném, első „honvédő” utamnak a miniszterelnöki hivatalba kellene vezetnie, hiszen Magyarország legnagyobb ellensége ma a demokratikus jogállamot leépítő Orbán-kormány. Nem tudom, hány évet kaphatnék Magyarország Fidesz-alkotmányos rendjének a felforgatásáért, de nem is akarom kipróbálni.
Ma így egész biztosan nem leszek magyar állampolgár. Talán, ha egyszer Magyarország és Szlovákia is normális ország lesz, akár még kettős állampolgár is lehetek, a két ország politikusait ismerve azonban attól tartok, hogy erre már nem ebben az életemben kerül sor.
(A szerző a pozsonyi Új Szó, az egyetlen szlovákiai magyar napilap munkatársa. A cikk a lap január 9-ei számában jelent meg.)
Na ez igazán szomorú…
De tökéletesen megértem.
Nem kell sokáig várni.
Az Európai Egyesült Államok létrejötte (USE) megoldja ezt a kérdést is!
Sokáig nem mehet már ez a kavirc (kavarás), ami megy Európában.
Tragédia, hogy idáig eljutottunk!
Ez a kormány fel sem éri ésszel, hogy mennyit vétett a határon túliakkal de az itteniekkel szemben is.
http://hvg.hu/gazdasag/20120111_szelenyi_ivan_orban_mesterterv
http://hvg.hu/itthon/20120111_Schmitt_doktori_disszertacio_plagium
http://hvg.hu/gazdasag/20120111_eu_tulzottdeficit_eljaras
Drága jó mínuszoló. A TÉNYEK makacs dolgok! Azokon néhány negatív gomb nyomkodásával nem lehet változtatni! Persze, ha csak a lefele mutató kezet ismeri, és olvasni nem tud – az más!
Ne is legyen magyar.
Abból az országból, ahol plagizáláson kapható az államfő (álamfő), oda nem szabad “beiratkozni”!
“Talán, ha egyszer Magyarország és Szlovákia is normális ország lesz, akár még kettős állampolgár is lehetek, a két ország politikusait ismerve azonban attól tartok, hogy erre már nem ebben az életemben kerül sor.”
.
Nagyon jó cikk, és nagyon egyetértek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy következő életünkben akarunk-e Magyarországra születni. Remélem, hogy addigra minden más lesz, és visszaáll az alkotmányos rend!
.
Én meg hamarosan felveszem az amerikai állampolgárságot. A kérdés csak az, hogy akkor most legyek kettős állampolgár, vagy dobjam el a magyart, mint a forró vasat?
Ahogy a külpolitika folyik az ovis kormányban, hamarosan az EU-nak sem leszünk tagjai, aztán meg a NATO-nak sem, aztán hamarosan amerikaiként ellenség leszek?
.
Kérdem én, akkor most milyen előnnyel jár, ha megtartom a magyar állampolgárságot?
Az a gubanc, hogy 1996 óta járok Szlovákiába, elsősorban hegyvidékeire. Az évek során megkedveltem az országot, annyi szép emlék köt már oda. Szlovákia tulajdonképpen jó hely.
.
És lassan attól tartok, hogy ha beteszem a lábam oda, valami felbőszült szlovák hazafi jól fejbekólint – köszönhetően drága politikusaink és az ilyen drágákat favorizáló néprétegek hülyeségének.
.
Bá szó, ami szó, ahová én járok az országban, ott az ember a gravitációval és a hegyoldalak meredekségével küzd, nem a másik emberrel…
Én Erdélyben születtem és nőttem fel, aztán Bp-en végeztem el az egyetemet, és 21 éve itt élek Mo-on.
…
Azóta most érzem először, hogy nem volt jó döntés az itt maradásom.
Köszönet, ez egy valós tényfeltárás!
Azért remélem, hogy hogy mindkét nemzet, valóban gondolkodó fiai hamarabb ébrednek és még élvezni is fogjuk, nemhogy megérjük hogy normálisan is működhetnek a dolgok!
Hiszek egy valódi Határtalan, Szabad Európába!
Ja hogy ehhez Orbánnak és a hozzá hasonlóknak el kell tűnnie az útból, hát Istenem! Rajta hát tegyük a dolgunkat és zúzzuk szét ezt a mocskos hatalmat addig, míg rendszerré nem válik!
Az a baj, hogy a szerzőhöz hasonló, jót akaró emberek nem veszik fel az állampolgárságot és nem jönnek el szavazni 2014.-ben. A Fidesz hívei annál többen, tömött buszokkal ide fuvarozva.
Itt most nem a választásokra kell koncentrálni kérem,
A fülkeforradalmat, egy valódi, ha lehet békés, de nagyon erős forradalommal kell megsemmisíteni!
Ezen kell dolgozni és ebben kell hinni!
A nagy román vezír se sokra ment a buszoztatással!
A fidesznek a bűnei miatt esélyt sem szabad adni a választásokhoz!
Tisztelt Molnár Úr!
Kívánom Önnek – s magamnak is -, hogy álmai valóra váljanak még ebben az életében, s addig amíg azt élvezni is tudja. Sok gondolatával egyet tudok érteni s azt kívánom, hogy sok fiatal is egyet tudjon azokkal érteni. Nem csak egyet érteni, hanem tenni is érte. Szlovákiában is és Magyar honban is. El kell takarítani az olyan eretnek tetteket amiket az utóbbi másfél évben a tákolmánnyal és annak járulékos törvényeivel alkottak. Ez nem demokrácia. Ez egypárt uralma. Na ez ellen kell tenni valami olyant, hogy a pártdiktatúrában részt vevőknek egy életre el menjen a kedve az ilyen dolgoktól.
Nagyon jó írás! Sajnálom, hogy ilyen a helyzet. Mennyivel jobb lenne, ha a két ország közös történelmünk okán nem ellenséget, hanem barátot találna a másikban, tiszteletben tartva a másik fél értékeit, és nem lépnének elő a másikat hergelő törvényekkel, szabályokkal, megnyilatkozásokkal, nagy-Magyarország matricákkal stb.
Őseim Rozsnyón, Lőcsén születtek, ami ma Szlovákia, mégis csak pozitív érzésekkel viseltetem e területek és lakóik iránt.
Egyébként történelmi ismereteim szerint jó ezer éve a mi magyar őseink foglalták, el, s szakították szét az akkori szláv népcsoportokat.
Reménykedjünk, talán nem kell túl hosszú idő, hogy normálissá váljon mindkét ország (lakossága), s a politika nem összeugratásban, hanem összebékítésben lesz érdekelt.
A kettős állampolgárság olyan, mint a többnejűség. Az egyetlen megoldás az európai állampolgárság.
Most, amikor naponta hallunk Trianonról, amikor szinte minden terjedelmesebb megnyilvánulásainkban szóba kerül a trianoni békekötés magyarokra hátrányos kimenetele. Előjön, az elszenvedett veszteségünk, amikor szétdarabolt Országunk 2/3-át mások vitték. Szinte kilátástalan hátrányos helyzetbe kerültünk! Nagyon sok kérdésben, azokkal az országokkal szemben, akiknek valamilyen módon jutott egy-egy falat szép Hazánkból. De még senki nem tett említést arról, hogy mi okozta? Mi eredményezhette, ezt a nagy veszteséget? Hogy egy csoda folytán mégis valamicske területünk maradt és ünnepelhetjük a legbátrabb, a legmagyarabb városainkat.
Veszekedhetünk holmi kis apróságokon, hogy például kinek jut a koncból több, azt nem bűnös módon szerzete e, vagy mennyi benne az egyéni érdek? Vagy éppen azon munkálkodunk, hogy a legsajnálatosabb módon lejáratjuk egymást, mindenkit, hogy minél jobban megosztódjon a lakkosság. Minél nagyobb mértékben és jobban gyűlöljék egymást a magyarok saját hazájukban, határon innen vagy azon túl is, ugyanúgy.
Ahelyett, hogy összefognánk, és együttes erővel küzdenénk sorsunk jobbításáért.
A Román, Görög-katolikus Egyház az első világháború előtt azon fáradozott, hogy saját híveit olyan műveltségi szintre hozza, ami közelít az erdélyi magyarság műveltségéhez. Ennek érdekében több száz templomot és iskolát építtettek a XIX. Század folyamán, hatékony szervezőmunkával, képeztek lelkészeket, tanítókat és ennek érdekét képviselő szolgákat. Még Ferenc József is támogatta, ezt a törekvést, jelentős pénz adományozásával. Bár nem tudom, de valószínűsítem, hogy a módosabb erdélyi magyarság is jócskán adakozott ehhez a feladathoz. (Miközben Ők is állandóan veszekedtek egymással!) Melyet egyedül és kizárólag ez a vallási csoportosulás ír a maga számlájára. És amikor e nagy mű elkészült, akkor adódott a csodálatos alkalom, kimondani: „többségben vagyunk a magyarokkal szemben és Erdély a mi hazánk”.
Miközben mi magyarok most is veszekedtünk holmi „tyúklopáson”, és nem látjuk, hogy elveszítünk megint valamit, amit nem lehet újraéleszteni. Amit nem lehet visszaszerezni, ami számunkra örökre elvész.
A második világháború utáni lendületek is meghozták a veszteségüket.
A zsidó lakósságot kiszolgáltattuk idegen érdekeknek, középosztályunk nyakát kitekertük, a vallási csoportosulásokat szétvertük és német kisebbséget kitelepítettük, és ezt több volt, mint Trianon és Mohácsnál is erősebben hatott, meggyengülésünkre!
Anyázással, pufajkázással és kommunistázással, vagyis útszéli szóhasználattal nem lehet egy sok sebből vérző csonka Magyarország aktuális gondjait megoldani. Ahhoz hozzáértő néhány intelligens úriemberre (aki uralkodni tud magán és vezetésre alkalmas is egyben) lenne szüksége az Országnak, Hazánknak, e mindig a hadak útja mellet elterülő Európa egyik legszebb gyöngyszemnek. Az intenzíven szaporodó és gazdaságilag szerveződő cigányság rövid időn belül kisebbségbe hozza a sápadtarcuakat, bennünket, és ugyan úgy járunk, mint Erdéllyel jártunk az első világháború után. Ezért szükség lenne valamiféle (bármiféle) egyetértésre! Valami, amiben nem a széthúzás a jellemző, hanem egy magasztosabb feladat elérése célozva együttműködni! Ezt nem lehet oxfordi Handaresz Bandaros tanokkal, Orbán Viktori tálalással megoldani. Ez az ember elfáradt az ellenzéki csatában! Mára egy öregember, aki már nem látja meg az erdőtől a fát. Csak a sajátos tyúklopási és Dakota elmélet rabsága kínjában nem tud egy épkézláb mondattal előhozakodni, kormányprogramról pedig jobb nem is álmodni, esetében.