Piti zsarnoknak nevezi Orbánt a Financial Times 2012. január 6. péntek 11:57 | Phillip Stevens / RR Forrás: Financial Times

Az angolszász sajtó részéről az eddigi talán legkíméletlenebb elemzés olvasható a világ első számú pénzügyi szaklapjában, abban az időszakban, amikor a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió azt fontolgatja, milyen feltételek mellett tárgyaljon újra a demokráciát felszámoló, országát a csőd szélére sodró, ráadásul pofátlan és folyamatosan hazudozó budapesti rendszerrel.

Az angol nyelvű, de különösen a brit sajtó az elmúlt évben azon volt, hogy visszafogottan kérdőjelezze meg Orbán Viktor és bandája ámokfutását, és óvakodott attól, hogy állandó jelzőkkel dekorálja ki a magyar miniszterelnököt és az alkotmányosságot megszüntető kétharmadot, elvégre mégiscsak a szövetségesi rendszer egy tagjáról volt szó, és a sajtómunkások talán reménykedtek abban, hogy a kezdeti ballépések hamarosan felelős politikusok intézkedéseinek adják át helyüket.

Most azonban, amikor nyilvánvaló, hogy a budapesti rezsimet nem érdekli sem a gazdasági ésszerűség, sem az alkotmányosság, sem a saját népe, sem pedig a külföld véleménye, a Financial Times terjedelmes kritikát jelentetett meg A Hungarian Coup Worthy of Putin (Egy magyar puccs, ami Putyinhoz is méltó lehetne) címmel; az írást az itt látható grafika illusztrálja.

„Azt mondhatnánk, van Európának elég baja anélkül is, hogy különösebben aggassza magát egy magyar másként gondolkodó miatt, akiből piti zsarnok lett. Magyarország végtére is még csak az euroövezetnek sem tagja”, kezdődik az írás. „Ahhoz, hogy áttekintsük, miként lett Orbán Viktorból, az antikommunista progresszívből populista idegengyűlölő, el kéne követni ugyanazt a hibát, amit Görögország esetében elkövettünk. Európa apró hatalmainak bajai előjelei lehetnek a ránk leselkedő nagyobb veszedelmeknek.”

A Financial Times cikkírója szerint „Magyarország miniszterelnöke emlékeztetőt jelent – mintha ugyan ezen a kontinensen bárkinek is szüksége lenne ilyesmire – a gazdasági káosztól a politikai tekintélyelvűségig ívelő, ismerős pályára. Az Európai Uniónak két nagy vállalkozása volt a Berlini Fal ledőlése óta: az egységes fizetőeszköz bevezetése és a keleti demokráciák fejlesztésének elősegítése. Az euró most komoly bajban van. Orbán úr erőteljes üzenetet küld a demokráciát fenyegető veszélyekről”, szögezi le Phillip Stevens.

„A héten tanúi lehettünk Orbán úr új alkotmánya hatályba léptetésének”, fogalmaz a Financial Times, egyértelműen „orbáninak” nyilvánítva az alaptörvényt. „Az etnikai nacionalizmussal átitatott művet az egypárti uralmi ambíció áporodott szaga lengi be. A magyarországi személyes szabadságjogok megszorítását helyezi kilátásba, valamint az állampolgárság másutt élő magyar kisebbségekre való kiterjesztésével instabilitással fenyegeti az etnikailag sokszínű szomszéd országokat.”

A Financial Times szerint Magyarország új alkotmánya a sarkalatos törvények, valamint a választási rendszerrel való csalárd manipuláció [’gerrymandering’] fényében értékelhető igazán, mert ezek együtt „túlhatalmat biztosítanak az uralkodó Fidesz pártnak. A miniszterelnök elmondhatja, hogy tisztességes eszközökkel nyerte meg a 2010-es választásokat. Most arra mozgósítja kétharmados törvényhozási többségét, hogy ugyanettől a lehetőségtől ellenzékét megfossza. Korlátozták a bíróságok jogkörét, az igazságszolgáltatást szorosabb politikai felügyelet alá helyezték. Az alkotmány állami ellenőrzés alá kényszeríti a személyi lelkiismeretet és a hitet. Törvényen kívüli lesz az abortusz és az egyneműek házassága, korlátozzák a bevett vallásokat”, sorolja a világ vezető gazdasági szaklapja.

„Paradox, hogy a posztszovjet Oroszországgal szemben zsigerien ellenséges politikus, Orbán úr demokráciafelfogása egészen biztosan zajos tetszésnyilvánítást aratna Vlagyimir Putyin részéről”, folytatódik a Financial Times magyar miniszterelnökkel foglalkozó írása. „A jogállamiság a putyini Oroszországhoz igencsak hasonló módon az egypárti uralom alávetettje. A magyarok, akárcsak Oroszországban, szavazhatnak; a polgárok tiltakozhatnak, a magánkézen lévő média pedig bírálhatja Orbán urat. Ez azonban visszaszorított demokrácia [’faux democracy’]. A Fidesz szilárdan a kezében tartja az állami intézményeket, a bíróságokat és az országos adásokat.”

„Orbán úr támogatói az előző, szocialista kormánytól örökölt gazdasági káoszra mutogatnak, amely a leplezetlenül megnyilvánuló inkompetenciát ötvözte a korrupcióval. A miniszterelnök azonban semmilyen ésszerű erőfeszítést nem tett annak érdekében, hogy a gazdaság a javulás útjára lépjen. Az autokratákat nem legitimálják a demokrata elődök bűnei”, figyelmeztet a Financial Times.

„Orbán úr tehetséges politikus”, állapítja meg a lap, majd idézi a szófiai Liberális Stratégiai Központ kutatóintézet elnökét, Iván Krasztyevet, aki nem annyira ideológusnak, sokkal inkább „radikális opportunistának” tartja a magyar kormányfőt. „A politikai spektrumban balról jobbra elmozduló Orbán úr a válság pillanatában megragadta a lehetőséget, és megcsapolta a magyar nacionalizmust.”

„Egyes leendő autokraták, jegyzi meg Krasztyev úr, az emberek reményeire és elvárásaira játszanak. E vonatkozásban említi Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt. Mások a félelemre és a balítéletre hagyatkoznak. Orbán a második kategóriába tartozik. A csináld-magad gazdasági stratégia – az EU-hoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz fűződő kapcsolatok lazítása – egyazon nacionalista forgatókönyvből származik.”

A Financial Times bukottnak bélyegzi a Budapesten regnáló rendszer gazdaságpolitikáját, kiemelve, hogy „az adócsökkentések sem járultak hozzá a magyar államadósság vagy a deficit csökkentéséhez. Az állami kötvények a bóvli státusba kerültek. A külföldi befektetők immár nem bízhatnak a jogállamiság uralmában. Orbán úr valamennyi fennhéjázása, miszerint csak a saját feltételei alapján tárgyal az IMF-fel, a csőd felé löki Magyarországot. Mindettől a Fidesz nem lesz kevésbé veszedelmes. A centrista ellenzéki pártok nem sokat nyertek azzal, hogy Orbán népszerűsége halványul. Növekedett viszont a szélsőjobboldali Jobbik támogatottsága, a párté, amellyel Orbán úr az utóbbi időben flörtölget”, hívja fel a figyelmet egy lehetséges fenyegető fejleményre a lap.

„A héten Budapesten zajlott tüntetések, amelyek alkalmával tízezrek tüntettek az alkotmány ellen, talán fordulópontot jelentettek ezekben a politikai folyamatokban. Az egymástól eltérő ellenzéki pártok és a civil társadalmi csoportok most első ízben alkottak egységfrontot. A tiltakozóknak azonban odahaza vezetésre, külföldön támogatásra van szükségük. Ha a Nyugat felszólalhat a Maghreb-országok, vagy ha már itt tartunk, Belarusz politikai szabadságáért, akkor egészen biztosan megtehet valami hasonlót Közép-Európában is.”

„A reakció eleddig mérsékelt volt, jóllehet az Európai Bizottság kijelentette: a jövőbeli pénzügyi segítség a központi jegybanki függetlenség helyreállításának függvénye. Hillary Clinton hangot adott az Egyesült Államoknak az egyéni szabadságjogok megnyirbálásával kapcsolatosan érzett aggodalmainak. Az ejnye-bejnyézés azonban nem elég” – szögezi le a cikkíró.

„Kezdetnek megtenné, ha az EU más vezetői nyilvánosan adnának hangot félelmeiknek. A Magyarország és az EU közti alkudozás középpontjában a demokrácia áll. Hol vannak a kemény kijelentések Angela Merkeltől, Nicolas Sarkozytől és David Camerontól? Második lépés gyanánt a magyar minisztereket kellene kerülni a brüsszeli EU-találkozókon”, javasolja a lap, amely szerint „a vita Orbán úrral folyik, nem a magyar néppel.”

„Görögország figyelmeztető jelzésként kellett volna szolgáljon az eurozóna számára. Magyarország most a gazdasági bukás politikai rizikóját világítja meg. Európa-szerte feljövőben van a nacionalista jobboldal – az Igaz Finnektől a holland Szabadságpárton át a francia Nemzeti Frontig. A gyengébb demokratikus hagyományokkal rendelkező országok kivált sebezhetők. A fertőzés veszélyességét Európának most már igazán ismernie kell”, fejeződik be a Financial Times Orbán Viktorról és diktatúrájáról szóló írása.