Washington/Peking – „Szavakban és tettekben egyaránt legyen óvatos”: ezt üzente az Egyesült Államoknak a Kínai Népköztársaság védelmi minisztériuma, amely az új amerikai ázsiai és csendes-óceáni katonai stratégiára reagált.
Geng Janseng, a pekingi hadügyminisztérium szóvivője hivatalos közleményben fejtette ki: nem kerülte el figyelmüket az új amerikai védelmi stratégia, és szorosan figyelemmel fogják kísérni az Egyesült Államok katonai műveleteit az ázsiai-csendes-óceáni térségben, amelyet Peking saját politikai és gazdasági befolyási övezetének tekint.
A kifogásolt új amerikai stratégia azt feltételezi – Peking szerint minden alap nélkül –, hogy Kína egyre nagyobb fenyegetést jelent a térségben, ezt pedig ellensúlyozni kell, akár annak árán is, hogy a világ más térségeiből csoportosítanak át kontingenseket. Az Egyesült Államok tekintélyes bázisokat kíván a jövőben fenntartani Japánban és Dél-Koreában, és egy nemrég megkötött egyezmény értelmében Ausztráliában is amerikai katonai jelenlét segít Kína sakkban tartásában.
A stratégia számol annak elvi lehetőségével is, hogy míg Irán egymaga nem tudja beváltani a Hormuzi-szorossal kapcsolatos fenyegetéseit, megpróbálkozhat azzal, hogy igénybe vegye egyik legnagyobb olajvásárlója, Kína katonai segítségét. Peking eddigi megnyilvánulásaiban igyekezett egészséges egyensúlyt találni az amerikai lépések felett érzett aggodalma, illetve az Amerikával való együttműködés iránti vágya között. Utóbbi ebben az évben mindkét országnak politikai érdeke: Barack Obama elnök az újraválasztásért indul harcba, ugyanakkor a kínai Kommunista Párt vezetésében is tisztújítás lesz az idén.
Kína elsősorban a haditengerészetét fejleszti nagy ütemben: újabb tengeralattjárókat állított hadrendbe, és már a tengereket szeli az első kínai repülőgép-anyahajó is. Pekingnek egy sor országgal tengeri határvitája van, miután kizárólag a magáénak tekinti a Dél-kínai tenger egy olajban gazdag részét, miközben az ENSZ által megállapított határok szerint az illető területhez öt más államnak (Tajvan, Fülöp-szigetek, Malájzia, Brunei és Vietnam) is joga van.
A vitatott terület legalább olyan fontos közlekedési útvonal, mint a Hormuzi-szoros: évente öt trillió dollárnyi áru halad itt át.
Fokozódik a helyzet.
Röhögnöm kell Kína ” hátsó udvarának ” tekinti Japánt?
Nemrég még tíz évekig nyögték a Japán hódítást a a Vörös Hadseregnek kellett onnan kiverni a IKvantung-hadsereget.
Láthatólag a diktatúrák könnyen felejtik történelmüket.
Meg Vietnám. Aki legutóbb olyan laposra verte a nagyképű kínaiakat hogy 10 évig nyögték a háború veszteségeit.
Milye más ez a Kina, mint akkor, amikor “629. nyomatékosfigyelmeztetés”-t
küldött az USA-nak. Két nagy vitája, de kinek milyen politikaja lesz a térségben
lévő kisebb államokkal? Nem mindegy!
A kilenc , Délkínai Tengert köbevévő ország mind Washingtonhoz fordult védelemért , Kína ellenében. ( Köztük Vietnám , ami azért figyelemreméltó. Különben Vietnám rohamléptekkel fejlődik mind gazdaságilag , mind emberjogilag. Láttam egy német riportfilmben )
Úgyhogy nincs messze egy masszív katonai szövetség a térségben.
Hadd keménykedjen Kína… tudják jól, mennyi esélyük lenne az amerikai flottákkal szemben.
Amerika helyében visszavennék Kína lendületéből, akár katonai eszközökkel is. Kína nemcsak gazdasági, de katonai nagyhatalom is akar lenni, ami azért veszélyes mert Kína nem éppen a demokratikus nézeteiről híres. Nézeteim szerint Kína komoly veszélyt jelent a világ gazdaságára és képes megbolygatni a több évtizedes hatalmi egyensúlyt (Amerika és Oroszország az egyetlen szuperhatalom stb., stb.), veszélybe sodorja a demokráciát. Továbbá egy olyan ország amely azért lett gazdag mert a munkásságot ilyen mértékben kihasználja(éhbér, embertelen munkakörülmények) és egy évtizede sem volt még sehol, szóval egy ilyen országra a világ nem kíváncsi. A világnak sokkal jobb lenne, ha Kína még mindig ott tartana ahol 10-20 éve. Bóvlik nélkül, fenyegetettség nélkül, Kína hatalmi törekvéseitől mentesen. És Kína csak ne arcoskodjon, előbb tanulja meg merre, hány méter.