A kórházak nehezen viselik az illegális bevándorlók okozta veszteségeket 2012. január 5. csütörtök 19:16

New York – „Permanent patient”, azaz állandó beteg kifejezéssel emlegeti az amerikai egészségügyi szakzsargon azokat az ápoltakat, akiknek nincs biztosításuk, nincs hová hazaküldeni őket, viszont olyan állapotban vannak, hogy az utcára sem tehetők, mert ezzel halálra ítélnék őket. Zömében illegális bevándorlókról van szó.

Hónapokat, egyes esetekben éveket töltenek kórházakban. Hazaküldhetők és otthon ápolhatók lennének – ha lenne otthonuk; elhelyezhetők lennének különféle otthonokban, ha volna, aki fedezi ottani ellátásuk költségeit. Miután azonban illegális bevándorlók, se biztosításuk, se lakásuk, se pénzük. A kórház nem tehet mást, mint hogy ellátja őket, és ez egyes esetekben sokmilliós veszteséget okoz – különösen a nagyvárosi egészségügyi intézményekben, ahol a leggyakrabban fordulnak elő súlyos egészségi állapotú illegálisok.

Jogilag persze lehetne őket perelni az ellátás költségeinek megfizetéséért, ennek azonban sok értelme nincs, hiszen úgysem tudnák rajtuk behajtani. Haza is lehetne őket toloncoltatni, ezt azonban a média egy része és a különféle jogvédő szervezetek brutális embertelenségként mutatnák be, és a fizetni nem képes illegálisaitól így szabaduló egészségügyi intézmény olyan presztízsveszteséget szenvedne, amit nem engedhet meg magának.

A Medicaid gyakran fizet az illegális bevándorlókon végrehajtott életmentő beavatkozásokért, a folyamatos ellátásért azonban semmiképpen, így sok kórház az anyagi csőd felé menetel az illegálisok által sűrűn lakott államokban: Texasban, Kaliforniában és Floridában. Egyetlen kiút van előttük: megpróbálják olyan állapotba hozni a beteget, hogy kitehessék a szűrét. Azaz gyógyítanak gőzerővel. De nem mindig sikerrel.

Veszteségeik igen nagyok. Egy tartós kórházi ápolás költsége évi százezer dollár, vagyis akkora összeg, amiért igen szép lakást, vagy akár szerényebb szállodai szobát is lehet ennyi időre bérelni. Elég, ha egy nagyobb kórházban csak tíz ilyen állandó beteg van, a veszteség máris milliós. Ha sikerülne ezeket a kórházi környezetre nem feltétlenül szoruló embereket valamilyen otthonba bejuttatni, ennek az összegnek az egyötödéért, húszezer dollárért is tisztességesen el lehetne látni őket.

Az állandó betegek egy jelentős része öt évig, vagy még annál is tovább lakik kórházban, mondja LaRay Brown, a New York-i Health and Hospitals Corporation első alelnöke, aki szerint csak New Yorkban körülbelül háromszáz ilyen beteget ápolnak, a zömüket közkórházakban vagy közpénzen fenntartott, de drága otthonokban; van azonban néhány olyan illegális is, aki szerencséjére magánkórházban fekhet, mert olyan helyen lett rosszul, és oda szállította be a mentő.

Ezeknek a tartós betegeknek az ellátása már százmilliós összeget emészt fel. Legtöbbjüket sikerült úgy kikezelni, hogy hazamehetnének – ha lenne hová, lenne kihez. A kórházi tartózkodás néha elképesztően hosszúra nyúlik; a queensi Coler-Goldwater Speciality kórház egy régi bútordarabja tizenhárom éve lakik odabenn, mert nincs hely, ahová hazaküldhetnék. Márpedig ápolásra szorul: a hatvanas évei közepén járó páciensnek betegsége miatt térdből amputálni kellett egy lábát, s tolókocsiban közlekedik.

Egy másik példa Ju Kang Fué, aki szakács volt a queensi Flushing egyik kínai éttermében, mígnem öt évvel ezelőtt folyamatos fejfájásra hivatkozott. Főnöke azt a megoldást választotta, hogy kitette őt kocsijából a New York Belvárosi Kórháznál, egy manhattani magánintézménynél, ahol agyvérzéssel vették fel – öt évvel ezelőtt. Négy évig ott is maradt; a múlt tavasszal szállították át a brooklyni Fort Greene-ben lévő Atlantis Rehabilitation and Residential Health Care Facilitybe. Ez úgy vált lehetségessé, hogy a szövetségi kormány állandó lakosnak nyilvánította. „Ez az úr dollármilliókba került nekünk”, mondta Jeffrey Menkes, a New York Belvárosi elnöke.