Lassan eljön az idő, és megint a gép elé kell ülnöm, hogy lefújjam a hamut a klaviatúráról, és belecsapjak. Lassan eltelik az egy év, az annus horribilis, és számot kell adnom róla, hogy hol is tartunk ma az ország tönkretételének folyamatában.
Magyarországról beszélek, ahol a köztársaság az utolsó napjait éli. Az országomról, fellengzősebben kifejezve magam: a hazámról, amelyen hosszú idő után ismét egy lator uralkodott el, ezúttal azonban nem külföldi szuronyok hegyére tűzve vágták ide elénk. Mi választottuk, bár én személy szerint nem, de az én népem, az én honfitársaim, akik akkor éppen nagyon el voltak keseredve.
De nemcsak azért, mert elkeseredettek voltak. Azért is, mert sokakat becsaptak, ezek, akik tavaly ezzel a csellel hatalomra kerültek. De még ennyi sem lett volna elég. Az is kellett hozzá, hogy szinte senki ne álljon ki az új undokok ellen. Hogy ne maradjon talpon egyetlen olyan politikai erő sem, amelyre az emberek jobb érzésű hányada különösebb skrupulusok nélkül a szavazatát adhatta volna.
Hogy ez miért történt így, hogyan játszódott le ez a folyamat, azt majd megírják mások, okulásul. Én csak az utóbbi évről szeretnék szólni, nyomorúságunk fokozatos elmélyüléséről, arról az útról, amelyről visszatérni egyre kilátástalanabbnak tűnik.
Bár én már korábban is tartottam tőle, az utóbbi egy év során be is bizonyosodott, hogy az ország élén jelenleg álló társaság egy szigorúan központosított maffiaszerű képződmény, amelyet Orbán Viktor hozott létre pénzzel (kizárólag tőlünk lopott pénzzel), megfélemlítéssel, zsarolással és gátlástalan erőszakkal. Már vagy húsz éve munkálkodott ezen, töretlen kitartással – miközben az útját szegélyező eltemetett és temetetlen holtak, a betegen félrelököttek és az ellene folytatott harcokban megsérültek, a vereségükbe belerokkantak mellett ő sem úszta meg egészen szárazon.
Nem sokat konyítok a pszichológiához, pszichiáter nem vagyok, de láttam már beteg embert, s tudom, hogy ő is az. Nemcsak olyanféleképp van üldözési mániája, hogy jobb meggyőződése ellenére kénytelen üldözni másokat, alkalmasint egész népét kell nyomorba döntenie, de közben ő maga is úgy érzi, hogy üldözik őt – vagyis hát ne legyünk álszerények, éppen bennünk látja kényszeresen az ellenségeit. (E helyütt azonban szögezzük le azt is: attól még, hogy ez kényszerképzet, lehet egyben valóság is, ha nem is éppen úgy, ahogyan ő gondolja. Az mindenesetre tény, hogy én például a pokolba kívánom, s ahogy ez az év haladt előre Szilveszter szent napja felé, ebbéli óhajom egyre csak erősödött. És ki tudja, mit hoz még a holnap…)
Ott hagytuk el, lassan egy éve már, hogy ez a hőbörödött, de amúgy tervszerűen cselekvő ember lesújtott a szabad sajtóra egy minden ízében diktatórikus sajtótörvénnyel, s a helyzet azóta jottányit sem javult. Éppen ellenkezőleg: ahogyan arra számítani is lehetett, a törvény szövege lassan átrágta magát a hétköznapi gyakorlat felé vezető úton, s mindent megrohasztó hatása nyomán egyebek mellett odaveszett az alkotmánybírói és az ítélőbírói függetlenség, mint ahogy ugyanez a sors vár a jegybank függetlenségére is. Egyedüli függetlennek megmaradnak azok, akiket azután szépen számba lehet majd venni, s egyenként már könnyen le lehet számolni velük. Vagyis velünk.
Hogy mi marad majd utánunk? A puszta. Nem az, amit nyugatnémet turistáknak szokás mutogatni a Hortobágyon, hanem a sivatag, amelyen akadálytalanul süvítenek át a mérges szelek, amelyek után nem marad más, csak fertő, nyomor, sötétség, a rothadás bűze. Nem is érti az ember, mi öröme telik valakinek egy ilyen földi pokol terepén uralkodni.
De hát mi ez? Nekrológ a köztársaság felett? Jó, rendben, az nem él már sokáig. Legalábbis névleg már nem. De azért bennünk megmaradt még, ugye? Nem csak egy csírája, hanem maga az eszmény, az emlék, a vágy – vagy annál talán több is. Akkor? Van még talán remény.
Hogy hányan vagyunk, nem érdekes. Most még nem ez a lényeg. Hanem hogy elég elszántak vagyunk-e kiállni az országunkért. Nyilván nem lesz könnyű dolgunk. De ha kitartunk, ha nem hátrálunk, talán visszakapjuk majd egyszer azt a fránya köztársaságot.
Ja nem, hát oda nem adják csak úgy. Nem olyanok. Ez a maffia, s náluk ezt köztudomásúlag törvény tiltja. Aki pedig megszegi az ő szabályaikat, arra könyörtelenül le is sújtanak. Így aztán dezertőr náluk nem sok van.
Hanem elvenni mégiscsak el kellene tőlük ezt az országot. Megragadni és visszakormányozni Európa felé.
Ha ők csak az erő nyelvén értenek – márpedig ez így van –, akkor erőt kell gyűjtenünk, s nekik szegezni amennyink van. Erőt kell vennünk mindenekelőtt a tespedtségünkön, a kényelmes, polgári lényünkön, az erőszaktól irtózó, belénk nevelt pacifista habitusunkon, túl kell lépnünk keresztényi megbocsátást diktáló erkölcsi elveinken.
Hohó, feladni az erkölcsöket? De hát akkor hozzájuk válunk hasonlatossá, azokhoz, akikben éppen ezt a gátlástalan erkölcstelenséget utáljuk a legjobban. Vagy majdnem a legjobban.
Igen, de most nem csak a köztársaság, hanem Magyarország léte is veszélyben forog. Egy egész ország, amelyért mi is dolgoztunk, s isten tudja mióta – Ady óta biztosan – a leghőbb vágyunk, hogy ez az ország európai legyen és magyar. De ha fordított sorrendben, nekem az is jó. És persze azért is, hogy köztársaság legyen, alkotmányos állam, amelyet mi, itt élők építhetünk és irányíthatunk.
És mert ez ma nem így van, el kell fogadnunk, hogy nagy a baj, nagyobb, mint eddig gondoltuk. Azt nem mondom, hogy már késő bármit is tenni, de azt igen, hogy túl sokáig késlekedtünk, részben éppen az erkölcsi aggályaink miatt.
Nem tudom, mire számítottunk. Az Európai Unióra, hogy majd közbelép? Két éve megtévedt honfitársainkra, hogy időközben ráébredtek fatális ballépésükre, s helyre akarják hozni azt a kapitális hibát, amellyel ezt a maffiahatalmat uralomra segítették? Nem tudom. De azt igen, hogy tovább várni már nemigen van időnk.
Most nem ismétlem el a közismert mondókát, amelynek a végén az áll, hogy mire szóltam volna, már nem volt kinek. Most még van kihez szólni: hozzátok. Nektek meg hozzám. Egymáshoz szólhatunk még, de nem tudhatjuk pontosan, hogy meddig. Meddig marad még annyi szabadságunk, amennyi a nyilvános megszólaláshoz kell.
Bár közülünk néhányan még elszökhetnek, ha végleg elveszni látják már az országot, többségünknek itthon kell maradnunk, s olyan körülmények között élnünk, amelyek ezen a 93 ezer négyzetkilométeren szokásban lesznek. Korántsem mindegy hát, mi történik itt.
Nem mindegy, hogy minden este a pofánkba hazudik-e a tévéhíradó, minden reggel a rádió, hogy csak hazug újságokat árulnak-e a kioszkokban, vagy netán lesz-e egy-két másfajta nyomdatermék is, amelynek többé-kevésbé hinni lehet. Ma még istenes a helyzet, mert van egy – de csak egyetlen egy – tévéhíradó Magyarországon, amely naponta, magyar nyelven és nagyjából hihető dolgokat tár elénk. De ennek a televíziós csatornának a tulajdonosa egy öncsinálta egyházvezető, kinek számára csupán a saját hatalma, gazdagsága és növekvő befolyása a fontos, az úgynevezett objektív igazságra az első adandó alkalommal hegyeset sercint.
Hogy múltjában-jelenében mi az, ami miatt zsarolható, azt nem tudom, de emberi gyengesége mindenképpen alkalmassá teszi arra, hogy egyik pillanatról a másikra kezes bábbá váljon a jelenlegi gátlástalan hatalom kezében. Őrá tehát hosszú távon nem számíthatunk.
Van még egy hasonlóan emészthető rádióadó is, de csak egyetlen egy, és arra már ki is mondták a halálos ítéletet. Ez a rádió ma még többé-kevésbé karakán módon közli a valóságos eseményeket – bár sok jel mutat rá, hogy ha be nem tiltották volna, akkor sem maradt volna sokáig ilyen. Munkatársai, az újságírók, akik ott dolgoznak, lassan kezdtek már belefáradni az örökös pénztelenségbe, s az adó talán lassan felhígult, s aztán el is sorvadt volna. Ezt megtudni most már nem lesz alkalmunk.
Mi marad hát? A külföldi adók. A félig jól értesültek, az időeltolódással tájékoztatók. Az idegen nyelven beszélők. Nemsokára már senki sem fogja érteni őket, erről tesz a közoktatás, az egyre terjedő provincializmus, visszatérésünk az unión kívüli térbe és időbe, az úgynevezett kelet felé fordulás – ami valójában csak azt jelenti, hogy elfordulunk a nyugati értékrendtől, anélkül, hogy lesajnáló pillantásokon kívül bármit is kapnánk cserébe a másik égtáj irányából.
El tudjátok képzelni, milyen világ lesz itt, ha nem teszünk semmit ellene? Nem is a magunk sorsán szörnyülködöm, a miénkén, akik már felnőttként megéltük és túléltük a Kádár-rendszert, hanem a fiainkén, az unokáinkén, a következő generációkén. Csak vízummal utazhatnak majd – ha egyáltalán – Bécsbe, ahol mutogatniuk kell a boltokban, mert megszólalni nem tudhatnak. De hát mit beszélek, hogyan is mehetnének be azokba a boltokba, meg miért? Hát egy buznya vasuk se lesz, csak valami milpengők, színes papírok Orbán vagy Matolcsy képével, annyit sem fognak érni, mint az a foszló, nyamvadt anyag, amire nyomtatják majd őket.
Nem, hát nem utazhat senki, a külügyminiszter is csak akkor, ha feleségét és gyermekeit addig őrizetbe veszik, nehéz vasba verik, túszként lefogják, míg ő külföldön tartózkodik. A Népnemzeti Bankban nem lesz egy kanyi dollár vagy jen sem, az euró nevét pedig ki sem szabad ejteni majd.
Valaha azt hittük, eljön majd a Kánaán, és Ausztria lesz itt is. De nem. Autarkia jön, azt eszünk, amit megtermelünk – ki-ki a maga erkélyén persze. Aki csak hallott Ceausescu Romániájáról, tudja, miről beszélek.
Minden jel arról tanúskodik, hogy erre az útra lépett az ország. Orbán Viktor efelé a jövő felé kormányozza a közös hajót, amelyet ő ugyan lyukas ladik helyett gyorsnaszádnak hisz, vagy annak akar láttatni, és amelyről már valóban nem úszhatunk ki a partra. Itt kell lázadást szítanunk, itt kell átvennünk a kormányt a becsavarodott, de azért továbbra is nagyon ravasz és még mindig elég erős kapitánytól.
Most már csak azt kéne tudnunk, hogyan.
Néhányan közülünk láttak már ilyesmit, esetleg részt is vettek benne. Talán nekik lenne néhány használható ötletük. Lehetne például ellentéteket szítani az alsóbbrendű vezénylő tisztek és a kapitány között. Vagy valami más módszerrel egyenként megszabadulni azoktól, akik még mindig szervilis lihegéssel lesik egyre őrültebb parancsait.
Sajnos én nemigen értek az ilyesmihez. Billentyűket tudok csak kattogtatni a klaviatúrámon és dohányozni. De ez kevés lesz ahhoz, hogy kifüstöljük őket.
Azért még másnak lehetnek ötletei.
Itt van például Nagy Navarro Balázs, akinek karakán fellépése némi reményt adhat számunkra ennek a szörnyű évnek a végén. Ahogy minket mindannyiunkat, úgy őt is felháborította az állami televízió állandó hazudozása, csalása, megalázó hírgyártói és hírferdítői gyakorlata. De velünk ellentétben ő tett is valamit a helyzet megváltoztatása érdekében. Egy csaló és hamisító eltávolítását már el is érte, és a küzdelmet azóta sem adta fel.
Mások is tiltakoznak, és nem mindig csak szóban. A Parlament elől elhurcolt LMP-s, szocialista és Gyurcsány-párti képviselők is tettek valamit, aminek következményei ma még nem világosak. Az akció kezdeményezői mindenesetre végre kiléptek az utcára, hogy ezzel a tettükkel is nyomatékosítsák: valami olyasmi történik ma Magyarországon, ami európai mércével mérve több mint felháborító.
Nekünk is tiltakoznunk kell, és nem feltétlenül csak szóban. És addig is ki kell fejeznünk a szolidaritásunkat azokkal, akik máris tesznek valamit az ország érdekében. Közben pedig megállás nélkül azon kell agyalnunk, mi az, amit még tehetünk Orbán Viktor és országnyomorító rendszere mihamarabbi megdöntése érdekében.
Hogy azután nekiláthassunk a romeltakarításnak és az újjáépítésnek.
De ne álmodozzunk, addig még sok szar napunk lesz.
A katonaság és a rendőrség pár tízezres létszámú. Viszont a civil biztonsági szolgálatoknál dolgozik vagy 200 ezer biztonsági őr, és kubatov-lista alapján rendkívüli állapot esetén behívhatók a “megbízható elvtársak” is.
Mert nem TELJESEN hülyék, és akárki kezébe nem adnak majd fegyvert.
Liszt, cukor, száraztészta, száraz bab, borsó, lencse, só – meddig elég, ami otthon van?
nemszokásom linkeket nyomatni , de EZT érdemes elolvasni , nem hosszú:
http://mandiner.hu/cikk/20111121_magyarorszag_az_eurazsiai_unioban
Az EU politikusainak vizsgálni kellene a maffia szerű hatalmat és a hozott intézkedéseket. Ugye lassan rájönnek ki is a forradalmár s mit alkotott. Talán már lépnek is, talán már ütnek is , repkednek majd a sallerek meg a kokik persze úgy hogy ezekről egy szó sem ejtődik. S láss csodát egyszer csak a forradalmár önként feladja, s kegyelemért könyörög majd. Csatlósai elpártolnak tőle, egyedül marad, még belépője sem lesz a hatalom házába. Marad a disznóól és annak takaritása. Aztán lehet meggyóni a bűnöket, mert hiába vannak rejtett milliárdok a nép utálattal fog rágondolni. A szó mágusa lelepleződik, a hallgatóság észre vette a súgólyukban megbúvó papokat.
vélemény:
Ejj de szép egy vízió…akárha Benedek Eleket olvasnám..
http://miertcion.blogspot.com/2011/12/itt-elned-nem-lehet-halnod-nem-kell.html
Kekec, krumplit is vegyél, meg zsírt vagy olajat.
A hvg.hu szerint az IMF éppen fontolgatja, hogy leüljön-e ov kormányával tárgyalni, miután megszavazták az általuk kifogásolt törvényeket. Ára, nagy ára lesz ov makacs ökörségének. Az a tragédia, hogy az államcsőd a mi bőrünkre megy, nem annak a bőrére, aki előidézi.
kekec
“és kubatov-lista alapján rendkívüli állapot esetén behívhatók a “megbízható elvtársak” is.”
Istenem ember te akkora baromságokat tudsz kihozni az amúgy sem egészséges agyadból hogy az már a Sci.fi határain túl van.
Jó lenne ha a baromságaidat máshol fröcsögnéd, és ne akarj másokat megfélemlíteni, ha egy kicsit is értenél a dolgokhoz nem írnál ekkora baromságot. Eddig érdeklődve, nevetve olvastam írásaid, de ez::::
Boldog Új Évet Mindenkinek
athos – leírnád, hogy mi a kifogásod? Hogy nem lehet behívni szolgálatra a zembereket rendkívüli állapot esetén? Vagy hogy szerinted nem arrafelé tart gőzerővel az ország? Netán, hogy nincs kubatov lista a megbízható elvtársakról (és viszont)? Esetleg, hogy senkiben sem bíznak annyira, hogy fegyvert adjanak a kezébe? Szerinted elég lesz 1000 TEK, ha a nép megindul?
Esetleg a tartós élelmiszer felhalmozási javaslatom? NEKED hány napra való élelmiszer-tartalékod van?
NÉZZ UTÁNA, HOGY MI LESZ ÁLLAMCSŐD ESETÉN!
Én is minden kedves olvasónak Boldog Új Évet Kívánok – csak sajnos egyre kevésbé hiszek benne. Ezért javasoltam az élelmiszer tartalék beszerzését.
Az olaj jó ötlet – a krumpli viszont nem sokáig áll el. Esetleg krumplipüré-por?
Meg néhány löncs-konzerv?
osonka: igen érdekes zsidó nézőpont, főleg ez:
“A magyar nép kizárólag akkor hőzöng, ha egy fejlettebb külhatalom fel akarja zárkóztatni magához. Ezért kellett már Szent Istvánnak német segítséggel brutálisan leverni a népies ellenzéket; de attól fogva, ezeregyszáz éven át a magyar történelem szinte mindvégig a Nyugattal szembeni szabadságharcról szólt. Tessenek megfigyelni: a százötven éves török uralom ellen senki sem szabadságharcolt. A tespedés bejött a patópáloknak. De abban a pillanatban, hogy az akkori egyesült Európa kiverte innen az iszlámot, szabadságküzdelmek sora következett. A magyar nép nem engedi, hogy fölzárkóztassák; Thököly, Rákóczi inkább a volt ázsiai iszlamista elnyomóval, a törökkel kereste a kapcsolatot – a Nyugat ellen. ”
“Magyarország ugyanis menthetetlen. Csak saját maga menthetné ki saját magát a mocsárból, amibe szabad akaratából süppedt, ehelyett hallgat. Kiabálni akkor kiabált, amikor háromszáz forintos vizitdíjat akartak vele fizettetni; a magánnyugdíj-pénztárak lerablása, az ország középkori szintre történő visszavetése, a klerikálfasiszta intézkedések ocsmány sorozata nem vált ki különösebb indulatokat. Csakhogy hamarosan elfogy a zabálnivaló. Ne legyenek senkinek kétségei, kit fog a kétharmados genetikai hulladék hibáztatni a máris vészesen leapadt moslékosdézsa kiürülése esetén. És hogyan fog szavazni 2014-ben – már ha egyáltalán eljut az ország odáig. “
Kekec! Érdeklődve olvasom válaszodat a korábbi véleményedre kapott épületes, elfogulatlan, más véleményét tiszteletben tartó, azzal kultúráltan vitatkozó kritikára. Mit is lehet válaszolni az ilyen színvonalas, udvarias, tisztelettudó és főleg objektív bírálatra? Szerintem semmit! Abban igazat adok a megnyilatkozónak, hogy el kéne gondolkodni azon, érdemes-e itt maradni, ha ez a színvonal nem felel meg az ízlésemnek.
öregszeder – Én is csak kérdeztem, és nem vitáztam (bizonyos szint alá még légzőkészülékkel sem…) De mivel azt érzékeltette athos, hogy ő (velem ellentétben) ÉRT hozzá, ezért őszintén kíváncsi vagyok egy “szakértő” véleményére. Különös tekintettel a törvényszövegre:
http://www.tordaicsaba.hu/newconst/ALK%20XII-XIII%20final.pdf
ezen belül is erről:
109. §
(1) Az Országgyűlés – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával dönt a honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról,
különös tekintettel az országon belüli alkalmazásról, és arról, hogy 108.§
(3) A honvédség főparancsnoka a miniszterelnök.
(4) A honvédség a minősített időszakokra megállapított szabályok szerint közreműködik
a) az alkotmányos rendet közvetlenül fenyegető, illetve az élet- és vagyonbiztonságot széles körűen és közvetlenül veszélyeztető, országon belüli erőszakos cselekmények felszámolásában, ha ehhez a rendőrség alkalmazása nem elegendő
Fasiszta Orbán-banda takarodj!
Itt az idő Viktor,csörög a vekker.
Elég volt az “új,fideszes erkölcsből” !
Azért az is érdekelne, hogy a miniszterelnököt és ezzel együtt a honvédség főparancsnokát megválasztó parlamenti képviselők megválasztásában résztvevő külhoni polgártársaink a bel- és külhoni honvédelemben személyesen miképp vesznek részt. Ha már beleszólhatnak a honvédelem vezetőjének megválasztásába közvetett módon. Miképp gondolkodnak azon mondjuk, ha egy erdélyi kettős állampolgárságú magyart behív a román hadsereg és beveti őt a magyar honvédség ellen? Amióta ennyire magyarok vagyunk és nem érdekel minket, hogy mit szól a szomszéd, elképzelhetőnek találok ilyen helyzetet is.
kekec
először is a TEK nem ezer fős, másodszor a mindenkori rend fenntartása a rendvédelmi szervek feladata, Állami intézmények, és személyek ellen fegyveres csoportok támadása esetén rendelhető el a szükség állapot, amikor a katonaság diszponál a rendvédelmi, és más társ szervezetekkel, de semmi esetre sem CIVIL BIZTONSÁGI SZOLGÁLATOKKAL
akiknek nincs több joga egy átlagos állampolgárnál, arról nem is beszélve, hogy töredék részének van lőfegyver viselési engedélye.ennek is kevesebb részének tartásra. Forgalom irányítására sem “vetik be” őket.
Ez nem úgy működik, hogy szimpatikus embereknek fegyvert adunk a kezébe és gyerünk, még a katonaság kötelékében szolgálók esetében is létezik olyan, hogy Morális indok. (ha érted mire gondolok)
ja és ki kell javítsalak, (nem tudom honnan szedted a jogszabályt), Rendkívüli állapot idején a Honvédség legfelsőbb irányító szerve a Honvédelmi Tanács. A Magyar Honvédség vezetése a mindenkori Honvéd Vezérkar főnök (HM HVKF) joga és kötelessége. Az pedig jelen pillanatban Benkő Tibor Vezérezredes
@athos: az idézett paragrafus a január 1-én életbe lépő “tákolmányból” (v.ö. Alaptörvény) való… A Honvédség főparancsnoka eddig a köztársasági elnök volt, ezt módosította Orbán. Bántó, hogy milyen tájékozatlan vagy! De ha már egyszer ez a helyzet, ahelyett, hogy másokat (ki)oktatsz, maradj inkább csendben…
athos: ha én a honvédség vezetése és a honvédelmi tanács közötti különbséget
zongorázni tudnám, akkor a Scalaban lépnék fel!
Observer
te mondod nekem hogy kioktatok, olvass már utána ha nem vagy benne, és ne nagyképűsködj, az ilyen emberek céloznak a fegyver tusával, mert olyan okosak
csak az vigasztal, hogy te ilyen jól értesült ember vagy, ajánlanék egy kádárt, hogy abroncsot tegyen a fejedre, nehogy a sok információ szétlökje a szét fejedet.
athos – nevezzük nevén a gyereket: a Honvédelmi Tanács-ot rendes (őszinte) diktatúrákban Juntának hívják. Átveszi a Parlament, a kormány és egyáltalán minden irányítását. Akkor már a demokrácia fügefalevelére sem adnak, nyíltan lóbálják a himbilimbit!
De hol van itt diktatúra? Demokrácia van, a parlament működőképes, gazdaságilag a saját lábunkon állunk, új, megfontolt, és az ellenzékkel egyeztetett, kiválóan kidolgozott törvényeink, és alkotmányunk lesz, a nép felemelkedő ágban lesz 2012-ben a fizetések elérik az uniós átlagot, nem is értem miért elégedetlenkedünk, hiszen a MI kedves vezírünk, és kis csapata ezen fáradozik éjjel nappal.
athos, kekec:
Én is kekecnek adok igazat. A piktátort a saját törvényei sem kötik. A fegyverre fogható, hozzá hű emberekből szervez majd gárdát. Régebben ezt Munkásőrségnek hívták, még régebben különítményeknek. Máshol polgárőrség névre hallgattak.
attól tartok, te is kevered a fogalmakat úgy látom, de senkivel sem fogok órákig tartó diskurzust tartani hogy mi micsoda, és kinek milyen joga ill. kötelességei vannak fegyverrel kapcsolatba, de senki se higgye már hogy civil cégeket, vagy dagadt mozdulni sem bíró biztonsági őröknek, vagy alkohol mámortól úszó polgár őröknek a kezébe fegyvert fognak nyomni, “-nesze lövöldözzél-” főképp se vizsgájuk, se jártasságuk hozzá, és mint írtam a törvényes rend fenntartása a rendvédelmi szervek feladata, hogy ezek az emberek (ha egyetértenek a tömeggel) milyen “intenzitással hajtják végre a feladatot, az az ő dolguk, (de úgy hiszem, ők is haza szeretnének menni a családjukhoz sértetlenül) részemről ennyi
B:U:É:K!!!
athos,
Valóban, a gárdákat ki is kell képezni. Vannak kis hazánkban ilyen kiképzett gárdák. Nem tudom, kihez hűségesek.
Kisebb megmozdulások, zavargások leküzdésére talán alkalmasak. (Nem szeretném.)
BUÉK, természetesen.
athos – BUÉK
és akkor MÉG érthetetlenebb, hogy nem félnek! Akárhány TEK-es van, feldughatják maguknak, talán a határig elég lesz – ha egyáltalán találnak olyan országot, amelyik befogadja őket. Vagy csak a reptérig kell?
Galamus.hu:
MTI 2012. január 1., vasárnap 7:31
Új törvény szabályozza mától a polgárőrségek tevékenységét; azok az egyesületek működhetnek, amelyek tagjai a köztestületté alakuló Országos Polgárőr Szövetségnek (OPSZ), valamint országosan egységes formaruhát viselnek.
A polgárőr-egyesületeknek együttműködési megállapodást kell kötniük az illetékes megyei vagy fővárosi rendőr-főkapitánysággal is.
…A szervezetnek jelenleg mintegy 84 ezer tagja van, …
Dear, dear! Külföldről könnyű! Már késő, először kellett volna magas C-n kezdeni, mint az Aranykakas c,operaáriában, már nincs mit tenni,So sorry.