Bartus László: Mene, mene 2011. december 20. kedd 14:55

Az egyházi törvény megsemmisítése után Lázár (nem a szegény Lázár) kijelentette, hogy a szavazásnál elkövetett formai hibák kiküszöbölésével újra ugyanazt az egyházi törvényt készül elfogadni az Orbán-kormány parlamentje. Ha ez igaz, akkor – stílszerűen szólva – ez a legfőbb bizonyítéka, hogy Isten elvette Orbán Viktor maradék eszét, ha egyáltalán volt neki, és nekivezeti a falnak, hogy nagyot koppanjon, aztán örökre elhallgasson. Nem kell siettetni, csak ki kell várni. Nem szabad, hogy ez az ember úgy bukjon meg, hogy még az életben valaha politikusként megnyilvánulhasson. Ennek az embernek örökre el kell tűnnie a magyar közéletből, hogy Magyarország visszakerüljön a nyugalomba és a szabad világ része lehessen.

Az Alkotmánybíróság a Köztársaság megszűnése előtti napokra időzítve megmutatta ugyan, hogy milyen lehetne Magyarország, ha az Alkotmánybíróság tette volna a dolgát, de az egyházi törvény esetében még ez se mondható el. A törvényt ugyan megsemmisítették, de formai hibára hivatkozva. Nem mentség az sem, hogy eközben hivatkoztak a hivatalos elismertségüket elveszítő egyházak bejegyeztetésének abszurd voltára: kétharmados parlamenti többség szavazhatja meg jó belátása szerint, hogy például a metodista világegyház egyház-e vagy sem. Jelen állás azt mutatja, hogy a keresztény-nemzeti magyar kétharmad szerint nem az. Az Alkotmánybíróság elé ugyanis nemcsak a formai kifogásokra vonatkozó beadvány került, hanem kerültek olyan súlyos alkotmányos és törvényes kifogások is, amelyeket például a Magyarország által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezmények tartalmaznak. Az Alkotmánybíróság úgy viselkedett, mint az okos lány. Azt ugyan tudta, hogy ez a törvény nem maradhat, hogy ez szemétre való, de nem merte a tényleges tartalmi kifogásokat minősíteni. Hiába semmisítették meg a formai okok miatt a törvényt, ennek mismásolós jellege a jogállami stabilitásnak nem kedvez. Éppen az egyházi törvény megsemmisítésének módja és indoka mutatja, hogy az Alkotmánybíróság noha tisztában van a törvény tartalmának tarthatatlanságával, tisztában van azzal is, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság eltiprása mennyire fontos a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, és a taláros testület megfontolja, hogyan és meddig mehet el. A határt nem a törvény és a jog jelenti.

Orbán a katolikus egyház hegemóniájára épülő ideológiai állam felépítésébe kezdett, amelynek alapjait az jelenti, hogy egyetlen ideológiát azonosítanak a nemzettel, amelyet kizárólag ők képviselnek. Ez adja a kizárólagos és megfellebbezhetetlen hatalom legitimitását. Aki ez ellen támad, az a nemzet és a nemzet érdekei, alapértékei ellen támad, erről szól az új tákolmány. Régi találmánya ez a katolikus egyháznak és régóta fertőzik vele a világot és a magyar közéletet. A rendszerváltás kezdete óta ezt a tartalmat kínálják a horthyzmustól megszabadulni képtelen magyar jobboldalnak. Most végre megadatott, hogy néhány további kollaboránssal megvalósítsák évszázados terveiket. A reformáció szégyenei azok a protestánsak egyházak, akik szellemileg kiüresedve szorosan a katolikusokat követve kuncsorognak az állami apanázsért, feladva mindent azokból az elvekből, amelyekért egykor életüket adták egyes reformerek. A legvisszatetszőbb a zsidó felekezetek hallgatása és kollaborációja, miután ők pontosan tudják, mit jelent a felekezeti és vallási kirekesztés, ez ellen vívott harcukban pontosan tudják, hogy milyen emberi jogok és szellemi kincsek sérülnek a kirekesztés révén. Nem mentség a sok évszázados üldöztetés és az ettől való félelem. A hallgatásuk, bűnös sunnyogásuk a hatalom berkein belüli kényelemnek és főleg pénznek szól. Nemcsak magukat árulták el (és istenüket), hanem azokat a keresztény közösségeket is, akik az antiszemitizmussal szemben és az ellenük indult kampányokban mindig kiálltak mellettük. Mind között pedig legtaszítóbb a Hit Gyülekezete viselkedése, mert a példaértékű 1990. évi IV. törvényt gyakorlatilag ők alkották meg az SZDSZ támogatóiként, így pontosan tisztában vannak ennek az új törvénynek a kirekesztő jellegével, az egyházakat, a lelkiismereti szabadságot és a felekezeti egyenjogúságot sértő voltával. A kollaboránsok közül az ő képmutatásuk a legbeszédesebb: ha az üldözöttek közül az üldözők közé állhatnak, akkor semmi kifogásuk az üldözés ellen. Riválisaikkal ők is szívesen számolnak le ugyanazokkal az eszközökkel, mint a katolikus egyház. Bizonyságát adták annak, hogy végül is a hatalom és a pénz fontosabb nekik az elveknél. Arról nem beszélve, hogy egy olyan diktatúra kiépítéséhez asszisztálnak, egy olyan hatalommal kollaborálnak, amely minden eddiginél durvábban sérti azokat az alapvető emberi jogi normákat, amelyekért a Hit Gyülekezete évtizedeken át harcolt, és amelyekkel ők kivívták a demokratikus érzelmű polgárok rokonszenvét és támogatását. Ezeket az elveket és ezt a múltat megtagadták és elárulták. Az Orbán-rendszer csicskásaiként beültek az elnyomó hatalomba, a babiloni király házába. Mindezt úgy, hogy e hatalom sáncai mögül működtetnek egy “ellenzéki” televíziót, amellyel a gerincesség és az egyenesség maradék látszatát is elveszítették. Amíg Orbán van hatalmon, addig élvezik az Orbán-rendszer védelmét és milliárdjait, ha az Orbán-rendszer megbukik, akkor azt mondják, hogy ők voltak az “ellenzék” szócsövei, forradalmárok. Ez mindent elmond azok erkölcsi állapotáról is, akik ilyen emberek televízióját nézik, szerkesztik, előállítják. A Hit Gyülekezete az egyházi törvény elfogadásakor a legkisebb együttérzést sem tanúsította azokkal szemben, akiket súlyos jogfosztás és diszkrimináció ért, ehelyett Németh Sándor szektavezér (vajon miért kopott ki ez a pontos szóhasználat?) magukat dicsőítette, az érdemeiket sorolta, megdicsérte őt a saját szája, és “versenyre” buzdította a kívül rekesztetteket, mintha ő valami objektív versenyben nyerte volna el az egyházi státuszt, és nem politikai alkuk nyomán. A hónapokkal később kiadott nyögvenyelős “szolidaritási” nyilatkozatukat jobb lett volna, ha ki sem adják, mert azzal csak újabb bizonyítékát adták romlottságuknak.

Az Orbán-rendszer ideológiai megtámasztása múlik azon, hogy az egyházi törvényt megváltoztatják vagy változatlan formában megszavazzák. Ennek a kormánynak sok törvénytelensége ismert, de mindezek közül a legdurvább és a legnyilvánvalóbb jogtiprás az egyházi törvény. És mindaz, ami ebből következik a tákolmányukban, például az iskolák ideológiai átnevelése. Ezzel a törvénnyel Orbán kiírja magát Európából és Magyarországot a demokratikus nemzetek közül. Ragaszkodik hozzá, mert ez elnyomó rendszerének ideológiai alapja. A lényeget adná fel, ha ezt nem tenné. De ebbe beletörik a bicskája. Valóban ez a vízválasztó. A magyarországi média tudomást sem vett Izsák-Bács Jeremiás negyven napos strasbourgi böjtjéről, ami azok vakságát mutatja, akik kinevették Noét, amikor bement a bárkába. A prófétai nevű Jeremiás (és segítője, Soós Péter lelkész, valamint támogatójuk, Iványi Gábor) tette nagyobb súllyal esik latba a jövőt illetően, mint a magyar közéletben zajló összes történés. Ez a böjt, és annak hatása, nagyobb lesz, mint amit a Fidesz összes hazugsága elérni képes. A Fidesz és a KDNP csak beszél a kereszténységről, de nem hisznek benne. Egy ilyen egyszerű lelkész egyedüli kiáltása és böjtje meghallgattatik, és nagyobb súllyal esik a latba, mint az Orbán-kormány mindenkori hatalma, beleértve a kétharmados bődületes hazugságot is. Még természetes szinten is felmérhetetlen az erkölcsi erő, amit Európa vezetőinek szemében ez a böjt mutatott. Orbán uralkodhat akármeddig, de ezzel az egyházi törvénnyel kódolta a bukását. Hogy Isten elvette teljesen az eszét, az mutatja, hogy fél év alatt nem gondoskodtak azokról, akik az egyházi státuszon kívül maradnak, és akiknek az egyesületi formát ajánlották fel, ahol hitéletüket gyakorolhatják tovább. Nem alakították át az egyesületi törvényt, hogy a kihulló egyházak megtarthassák vagyontárgyaikat, épületeiket, lelkészeiket, főiskoláikat, ingatlanjaikat, szociális tevékenységüket. Senki nem tudja, hogy egyesületként hogyan működhet tovább. Milyen szertartásokat tarthatnak, jogosultak-e istentiszteletre, keresztelésre, temetésre, házasságkötésre, fizethetnek-e lelkészeket, lehet-e  a tulajdonukban vagyontárgy? Illetve ezek egy részéről azt lehet tudni, hogy egyesületi formában nem lehet. Ha bűnös mulasztás, akkor az megmagyarázhatatlan, hogy egy héttel a hivatalos bejegyzésük megszűnése előtt nem tudja 250 egyház, hogy mi lesz a vagyonával, hogyan működhet tovább. Ha ez nem feledékenység, hanem szándékos mulasztás, amelynek célja, hogy elvegyék az eddigi egyházak vagyonát, intézményeit, felszámolják főiskoláikat, elsorvasszák őket, akkor rosszabbak a kommunistáknál.

Orbán trónra ülteti a politikai katolicizmust, állami védelmet nyújt az üres vallásosságnak, és törvényen kívül rekeszt hitvalló keresztényeket és más vallásúakat. Ebbe még világbirodalmak is bele szoktak bukni. Aki ezt megteszi, arról Isten levette a kezét, és hagyja a legszörnyűbb pusztulásba futni. Ha minden mást figyelmen kívül hagyunk, ezt vehetjük akár jó hírnek is.

Az alábbiakban olvasható 13 amerikai szenátor levele Orbán Viktorhoz. Aki lebecsüli egy ilyen levél súlyát, annak nincs fogalma a világ működéséről és a világ hatalmi viszonyairól:

Orbán Viktor miniszterelnök

Miniszterelnöki Iroda

1055  Budapest,  Kossuth Lajos tér 1–3.

Az Egyesült Államok Kongresszusának tagjaiként azért írunk önnek, hogy kifejezzük mély aggodalmunkat a 2011. július 12-én elfogadott, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény miatt. Méltányoljuk a magyar Alkotmány elkötelezettségét a vallásszabadság iránt, és reméljük, hogy Magyarország elkötelezett marad az alapvető szabadságjogok védelme iránt, beleértve ebbe a vallás- és a lelkiismereti szabadságot is.

Tudjuk, hogy az 1990-es vallási törvény „bejegyzett” státuszt adott az egyházaknak, hogy azok el tudják látni fontos szociális és jótékonysági munkájukat. Ám magyarországi, európai és egyesült államokbeli egyházi és emberjogi szervezetek most arról tájékoztattak minket, hogy az új egyházügyi törvény 14 kivételével több mint 350 vallási csoportot foszt meg a bejegyzett státusztól. A törvény elfogadásával 2012. január elsején gyülekezetek ezrei – metodistáktól kezdve evangéliumi gyülekezeteken keresztül muszlimokig bezárólag – veszítik el automatikusan bejegyzett státuszukat. Az is aggodalommal tölt el minket, hogy az „újrabejegyzéshez” és a törvényes elismertséghez hét kritérium teljesítésére és a parlament kétharmados többségének szavazatára van szükség.

Az új vallási törvény ekképpen a parlamentet teszi meg a vallási közösségek ügyében illetékes hatóságnak, és a feladatául szabja, hogy értékelést és ítéletet mondjon hitek, doktrínák és értékek felett, valamint eldöntse, mely csoportok elfogadhatók, és melyek nem. Ez a helyzet a folyamat átpolitizálásához fog vezetni, és megsérti az állam azon kötelességét, hogy a vallás dolgaiban semleges maradjon.

Mi több, szükségképpen a kisebbségi vallási csoportok hátrányos megkülönböztetését fogja eredményezni. Értelmezésünk szerint a törvény ellentmondásban áll az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, valamint az ENSZ emberjogi normáival és eszközeivel, és semmibe veszi az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó határozatait. Például tanúi voltunk annak, hogy az Európai Parlament felszólította a magyar kormányt, hogy „az EU Alapjogi Chartájának 21. cikkével összhangban biztosítsa minden állampolgár egyforma védelmét, függetlenül attól, hogy mely vallásos csoporthoz tartoznak”. Ezenkívül az Európa Tanács ama bizottságának 24 tagja, amely a tagállamok kötelezettségeinek és vállalásainak tiszteletben tartását figyeli, határozati javaslatot tett, amelyben kifejezi „mély aggodalmát a jogállamiságot, az emberi jogokat és a demokratikus intézmények működését érintő legújabb magyarországi fejlemények miatt”. (…)

Mindezeken felül a Thomas Melia külügyi államtitkár-helyettes 2011. július 26-i kongresszusi meghallgatásán elhangzottak szerint Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere június 30-i magyarországi látogatásán kijelentette: „Az Egyesült Államok arra kéri majd a kormányt, hogy aprólékosan tekintse át újra a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló új törvényt, amely 14 vallási közösség kivételével az összes vallási közösség újra bejegyeztetését írja elő, és így negatív hatással van a vallásszabadság légkörére Magyarországon.”

Azért írjuk jelen levelünket, hogy nyomatékosítsuk az Európai Parlament felhívását a magyar kormányhoz, hogy „biztosítsa minden állampolgár jogainak egyenlő védelmét”, és hogy megismételjük az amerikai külügyminiszter felhívását a magyar kormányhoz.

Felszólítjuk az Ön kormányát, hogy az új törvényt alaposan dolgozza át, hogy összhangba kerüljön a magyar Alkotmánnyal, és mindazokkal a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel, amelyeket Magyarország is aláírt és ratifikált.

Tisztelettel:

Mike Pompeo, Trent Franks, Heath Shuler, Howard Coble, John Carter, Dan Burton, Randall Hultgren, Vicky Hartzler, Howard Berman, Mike Kelly, Joe Pitts, Tim Walberg, Eni Faleomavaega

2011. december 16.