Bartus László: Böjtölő forradalom 2011. december 28. szerda 4:53

Egy napig illusztrációként felhelyeztünk egy sokkoló képet a Ceausescu házaspár kivégzéséről. Nem azért, hogy bárkit fenyegessünk, vagy azt a látszatot keltsük, hogy ezt kellene tenni, hanem éppen azért, hogy ezt kellene elkerülni. Ide nem szabad eljutni. Márpedig az talán senki előtt nem titok, hogy Magyarországon diktatúra épül, és azt jelenleg nem tudja megállítani sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok.

A cikk, amelyet a sokkoló képpel illusztráltunk, arra hívta fel a figyelmet, hogy van olyan helyzet, amit már nem nézhetnek tétlenül a demokraták. Ha ezt megteszik, akkor szabad utat engednek olyan borzalmaknak, amelyeket mindenképpen el kellene kerülni. Meg kell akadályozni, hogy ellenőrizhetetlen folyamatok induljanak el. Ennek pedig egyetlen módja, ha a demokratikus eszközökkel élnek a szabadság hívei, és nem engedik, hogy robbanásveszélyes helyzet alakuljon ki.

Néhány nap múlva életbe lép a jogfosztó, csalárd alaptörvény, eltörlik a demokratikus Alkotmányt. Vége a magyar köztársaságnak. Ennek megakadályozásával elkésett az ellenzék, a karácsonyi akciót akkor kellett volna bevetni, amikor az új alaptörvényt a Fidesz önkényesen megszavazta. Nem egy héttel az életbe lépése előtt. De abból, hogy mentelmi joggal rendelkező parlamenti képviselőket minden jogi alap nélkül bevágtak a rendőrautóba, megérthette mindenki, hogy itt bizony kőkemény diktatúra készül. A megakadályozásával elkéstek, ezért most világosan kell látni, hogy az új helyzetben mi a teendő.

Ez pedig az, hogy úgy kell szembeszállni a diktatúrával, hogy a polgárháborút el kell kerülni. A képen látható jelenethez hasonlóknak nem szabad bekövetkezni. Világosan látható, hogy most a demokratáknak kell felelősséget vállalniuk az országért és a lakosságért, mert a hatalom abszolút birtokosa nem képes erre, nem ura sem a helyzetnek, sem önmagának. Meg kell találni az ellenállásnak azon módjait, amelyek határt szabnak az önkénynek, eltörlik a diktatúrát, de békés demokratikus mederben képesek tartani az eseményeket. Felelős gondolkodás a hatalom birtokosaitól és kiszolgálóiktól nem várható el. Most mindenért azoknak kell felelősséget vállalniuk, akik elzavarják a diktátort, és helyreállítják a demokratikus jogállamot.

A képet azért mutattuk meg, hogy ébredjenek fel azok, akik még mindig alszanak, hogy ha nem veszik tudomásul, hogy valamit tenni kell, akkor nem tudják megakadályozni, hogy borzalmak következzenek be. Ébresztő! Nem szabad, hogy ezek megtörténjenek. És ezért most már tenni kell. A gyávaság és az artikulátlan rombolás között van az elszánt és öntudatos, felelős cselekvés, amely úgy felelős a demokrácia helyreállításáért, hogy felelősséget érez azért is, hogy senkinek ne legyen bántódása, ne legyenek áldozatok, a törvény mérje majd meg mindenki cselekedeteit. Nem a diktatúra, hanem majd a helyreállított jogállam törvényei.

Most az a legfontosabb, hogy úgy kell megdönteni a diktatúrát, hogy megakadályozzuk az erőszakot, a polgárháborút. Annak haszonélvezői nem a demokraták lennének, és ha valaki szereti a hazáját, az nem kívánhatja, hogy Magyarország ilyen szörnyűségbe sodródjon, és szembenézzen annak minden következményeivel.

Elkésett ellenállás

Most nem azért teszem szóvá, hogy megmondtuk előre, mi fog bekövetkezni, mert örülnék annak, hogy amit mondtunk, az bekövetkezett. Nem sokat számít, hogy elmondtak mindenféle hülyének engem és azokat, akik erre időben figyelmeztettek. El kellett szenvedni, hogy túlzónak, szélsőségesnek bélyegezzenek bennünket. Nem várom el, hogy akik most ugyanazt mondják, amit mi már egy évvel ezelőtt mondtunk, most megkövessenek bennünket, bár nem ártana.

De ha már kezdenek ráébredni arra, ami következik, akkor legalább most nézzenek szembe azzal, hogy a kollaboráció, a lapítás, a sunyi helyezkedés ideje lejárt. Muszáj kiállni nyíltan. Nem lehet tovább arra játszani, hogy valahogy majd kibekkeljük, a diktatúrában is megélünk az ál-ellenzékiségből, igyekszünk nem zavarni a hatalom köreit, és azzal megúszhatjuk. Vége a mellébeszélésnek, egyenesen kell beszélni és cselekedni. Nem lehet különalkukkal túlélni és megúszni. A gyávaság, a passzivitás, a cinizmus, a befelé fordulás, a struccpolitika most már nem engedhető meg, mert kiszámíthatatlan folyamatoknak adhatja át a terepet.

Abba kéne hagyni, hogy védjük az Orbán-rendszert, és elméleti vitákat folytatunk arról, hogy ez nem is diktatúra, hogy azokat fikázzuk, akik próbálnak tenni valamit. Ha nem indul el egy felelősséget érző ellenzéki mozgalom, akkor nem lehet megúszni az erőszakot: vagy a hatalom vagy az elnyomottak részéről. Ez most a legfontosabb feladat. Két szélsőséget kell elkerülni: a gyáva passzivitást és a pusztító erőszakot. Aki ez utóbbival kacérkodik, az nézze meg a Ceausescu házaspárról e célból felhelyezett borzalmas képeket és az 1956-os forradalom idején az utcán készült fotókat a lincselésekről. Aki ezt kívánja, az nem normális. Mindent meg kell tenni ennek elkerülésére.

Mi lehet a felelős ellenállás formája?

A történelem azt mutatja, hogy ezt nem lehet megtervezni. Minden ellenállás kitermeli a maga formáját. Spontán alakul ki. Még sok minden változhat, de az ellenállás jelenlegi szakaszában a böjtölés és az éhségsztrájk a mostani diktatúra ellen a leghatékonyabb fegyver. Ez még alakulhat, de annyi biztos, hogy az Orbán-diktatúra ellenzékének ma ez a legerősebb fegyvere. Ez az ellenállási forma van kibontakozóban.

Ez fakad abból is, hogy nincs tömeges népmozgalom. Bármilyen tiszteletre méltó a Milla néhány tömeggyűlése, nem lett belőle mozgalom. A Szolidaritás nagyon ígéretes, de még nem elég szervezett, világnézetileg sem elég letisztult. Az egyéni ellenállásnak pedig ez az egyik legmegfelelőbb módja. Kezdte Jeremiás Strasbourgban, folytatta Soós Péter Budapesten, majd folyamatos böjtöt hirdetett Iványi Gábor, december 30-án pedig a Budapesti Autonóm Gyülekezet hívja böjtölni a Kossuth térre a szabadság híveit. Ezzel párhuzamosan Nagy Navarro Balázs és néhány kollégája kezdett sikeres éhségsztrájkba, amivel nem tudott mit kezdeni a hatalom. Nagy Navarro és társai példát mutattak arra, hogy egzisztenciális következményeket vállalva is lehet harcolni elvekért. Vannak még tisztességes és bátor emberek, akik nem magyarázzák meg, hogy miért nem, hanem vállalják a kockázatot és a következményeket, és nekik van igazuk. Fellépésükkel nem döntötték meg a diktatúrát, de megmutatták az igazi arcát. Ha ez az igazi…

Soványak és kövérek

Az Orbán-kormány legdurvább törvénye az egyházi törvény. Nem véletlen, hogy az amerikaiak erre reagáltak a legérzékenyebben. A lelkiismereti szabadság az alapja minden további emberi jognak. A fizikai elnyomás nem számít, mer attól belül még szabad marad az ember. De lelki elnyomás az megnyomorítja az embert, és alapvető lényegétől fosztja meg az emberi létet. Az új alaptörvény preambulumának legnagyobb bűnténye is az, hogy egy ideológiát erőltet az ország minden polgárára. Ezzel alapjaiban sérti meg a lelkiismereti szabadságot. Ennél fogva nem meglepő, és jogos elvárás is, hogy az evangéliumi egyházak és a hívők legyenek az ellenállás oszlopai. Azt már nekik kell megértetniük az ateistákkal, hogy a lelkiismereti szabadság eltiprása nemcsak a hívők, hanem az ateisták legalapvetőbb szabadságának eltiprását is jelenti.

A hívők böjtje különbözik az ateisták éhségsztrájkjától, ami legalább annyira tiszteletreméltó, és hasonlóan értékes kiáltás Istenhez és emberhez egyaránt. De a böjt szellemi fegyver is, amely képes egy ország szellemi atmoszféráját megváltoztatni. Erősebb fegyver, mint egy golyószóró. Ezért tulajdonítanék különös jelentőséget a hívők böjtjének. De meg kell jegyezni, hogy az a tesze-toszaság, ahogyan a még tisztességes hívők is reagáltak a legalapvetőbb emberi jogaik elvesztésére, kiábrándító volt. Méltatlan hozzájuk, méltatlan az Istenükhöz, a hitükhöz, és a küldetésükhöz, hogy a Föld sói legyenek, ők legyenek a hegyen épített város. Azokról nem is szólnék, akik a hatalomhoz dörgölődzve próbálják kijárni maguknak a kegyet, hogy a képmutató kollaboránsok közé kerülhessenek. Ezek rosszabbak a világiaknál.

De feltűnő, micsoda különbség van még abban is, ahogyan például Iványi Gábor hirdetett böjtöt, és ahogyan az általam nagyra becsült Budapesti Autonóm Gyülekezet tette ugyanezt. Iványi Gábor felhívása azt mondja: „addig böjtölünk (vagy folytatunk éhségsztrájkot és támogatjuk a polgári engedetlenség minden elfogadható formáját), míg a hatalom magáról megfeledkezett, és sem belső, sem külső kritikákra és intelmekre nem hallgató birtokosai az ország irányítását át nem adják azoknak, akik az ország egésze, annak minden politikai, gazdasági, szociális és egyéb ügye iránt elkötelezettek, és tartják magukat az írott és íratlan szabályokhoz.”

Ez a beszéd. Erre mondom azt, hogy ez kürtszó. Ezt érdemes támogatni, ehhez érdemes csatlakozni, itt van a szabadság záloga elrejtve. Ez az a kis kovász, amely megkeleszti az egész tésztát. Ezzel szemben a Budapesti Autonóm Gyülekezet ugyanazon a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy nem valami ellen, nem az Orbán-kormány ellen, hanem valami mellett, a vallásszabadság mellett demonstrálnak. Ez nem annyira egyenes beszéd. Ebben érezhető, hogy nem a teljes igazságot mondják, még csak nem is azt, ami a szívükben van, hanem vélhetően azt, amit sok korrupt lelkületű képmutató vallásos atyafi hallani akar, akiknek talán meg akarnak felelni. Akik visszahúznak, mert teljesen félreértelmezik azt a bibliai intelmet, hogy az elöljárókért mindenkor imádkozni kell, és hálákat adni értük. Ezt a Biblia nem olyan törvénytaposókról mondja, mint amilyen Orbán Viktor, hanem tisztességes vezetőkről, akik nem nyomják el Isten teremtményeit. Vannak példák arra a Bibliában, hogyan viszonyul Isten az olyanokhoz, mint Orbán. Akháb és Jézabel szellemével szemben a Jehu szellemét állította, nem a bárgyú vallásosságot. Isten nem változik, az Ószövetségben úgy levágták az ilyeneket, mint az újévi malacot. Megmondom, hogy általában az ötödik borda felett döfték át őket. Az Újszövetségben mindez szellemi módon értendő, de világos parancs, hogy a gonosznak ellent kell állni. Ha valaki a vallásszabadságért demonstrál, amit az Orbán-kormány vesz el, akkor az Orbán-kormány ellen is tiltakozik, még akkor is, ha azt bármilyen formában tagadja. Akkor pedig minek szépíteni? Kinek akarjunk tetszeni, az embereknek? Istent akarjuk becsapni? Pontosan tudja, mit gondolnak, akik most tiltakoznak. A magam részéről ezt a nyilatkozatot egy folyamat egyik állomásának tekintem. Ez a folyamat a teljes tétlenségtől indult és a küldetés felvállalása felé tart. Ezen az úton mindenkinek végig kell menni. Támogatni kell a Budapesti Autonómia Gyülekezetet, mert be fogják látni, ahogyan mások is, hogy az nem hatalmi politizálás, ha az igazságot állítják szembe a hazugsággal, és figyelmeztetik az arrogáns hatalmat, hogy olyan dolgokba avatkozik, amihez nincs joga. Ez az Istentől rendelt feladatuk.

Márpedig ez a lényeg: Orbán hatalma a hazugságra épül. A gonoszság a hazugságban leledzik. Ezt csak az igazság képes legyőzni. Magyarország tragédiája az, hogy a tömény hazugsággal szemben nincs egy másik erő, amely megtestesítené az igazságot. A másik oldalon is jellemtelen, gerinctelen, megalkuvó és korrupt emberek állnak. Akik ráadásul még cinikusak is, amit személy szerint mindennél jobban utálok. A hazugságot a hazugsággal nem lehet legyőzni. Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt. Olyan emberek igazsága, akik ugyanúgy eladták magukat, mint az ellenfeleik, olyan mint a felhő, amiben nincs eső. Fabatkát sem érnek. Meg kell keresni, hogy hova lehet nyúlni. Hol vannak olyan titkos tartalékok, akik nem adták meg magukat, akik nem adták el magukat, akik nem korrumpálódtak, akik megőrizték magukat és a szabadságukat. Meg kell találni az igaz embereket, a maradékot, a tiszta magot. És ezek azok, akik most csendben előjönnek  a böjtjeikkel.

Azt a sötét butaságot, amely Magyarországra borult, az orbáni hazugságrendszer dinamizálja. Azt hiszik a hívők, akik hitük szerint ismerik az Igazságot, hogy azt azért kapták, hogy megtartsák maguknak? Hogy vallásoskodhatnak a zárt ajtók mögött, miközben odakint diktatúra és a hazugság tombol? Lehet, hogy azért veszítik el az egyházi státuszukat, hogy valamivel fel lehessen ingerelni őket. Azt hiszik, hogy helyettük majd a cinikus, kollaboráns, helyezkedő liberálisok fogják megmenteni az országot? Akik lefeküdtek, hallgattak, próbáltak megfelelni, akik az irhájukat mentették eddig? Vagy a gyökerekig kompromittálódott  szocialisták? Akik elárultak és cserbenhagytak mindenkit? Akik maguk is felelősek a helyzet kialakulásáért? Nekik van olyan erkölcsi erejük, amit szembeszegeznek Orbán hazugságaival? Vagy annak a Schiffernek a pártja, aki a súlyos felelősséget hordozó Sólyom strómanja, aki nem képes a 2006-os eseményekben elszakadni a Gaudi-Nagy és Morvai szintű gondolkodástól? Aki egyes esetekben gyanúsan összejátszott a Fidesszel?

Kik lehetnek ilyen helyzetben az ország megmentői, ha nem azok az igaz hívő emberek, akik nem adták el a lelküket, akik meg tudják különböztetni a jobb kezüket a baltól? Ki állhat ellent annak, ha sok ezer ilyen ember elkezd böjtölni és imádkozni, és elkezdi kimondani az igazságot? Kiknek kellene a hazugságokat lerombolni, ha nem nekik? Kiknek kellene lerántani a leplet, szembesíteni, kimondani a valót? Kik azok, akik szavának súlya van, mert mögötte van egy erkölcsi erő, hogy nem korruptak, és bennük van az igazság biztos ismerete? Kik azok, akik hitelesen ki tudják mondani a legegyszerűbb igazságokat, ha nem ők? Hacsak maguk is meg nem alkusznak, és a vallásos képmutatás áldozataivá nem válnak. Akkor kénytelen lesz Isten a kövekből támasztani fiakat.

Ugye, senki nem hiszi, hogy Magyarországot majd az a Klubrádió menti meg, amely a maga ügyes módján mindent megtett azért, hogy az Orbán-rendszer ne zárja be őket? Én sajnálom a kollégákat, mert aljas politikai döntés áldozatai, de rájuk nem bíznám se magamat, se az országot, mert ha Orbán normális lenne, akkor a világ végéig meghagyja a frekvenciájukat. Tőlük bármeddig fenntarthatta volna a diktatúráját. Legalább “haltak volna meg” egyenes derékkal, nevén nevezve azt, ami Magyarországon történik. Legalább lettek volna egy szókimondó ellenzéki rádió, amilyen a Szabad Európa Rádió lenne, ha még létezne. Akik azt gondolják, hogy a Szabad Európa Rádió majd a Klubrádióból lesz, és amerikaiak egy vasat is adnának olyan rádióra, amely próbált megfelelni, amelynek hangvétele meg sem közelíti a nyugati sajtó egyenességét és szókimondását, az nagyot téved.

Az is nagyot téved, aki azt hiszi, hogy bármelyik leszerepelt politikai alakulat képes lesz megszervezni bármit, vagy képes lesz tömegeket megmozgatni. És ebbe az összes jelenlegi ellenzéki párt beletartozik, kivéve a Jobbikot. A Jobbik ereje abban áll, hogy még nagyobb hazugságot kínál a tömegnek, amely ma kizárólag a hazugságra nyitott. Nincs győzelem, amíg a hazugságot le nem győzi az igazság.

Egyedül azok képesek tenni valamit, akik nem korrumpálódtak, akik kellő erkölcsi erővel, az igazság iránti szeretettel rendelkeznek, akik képesek a falra rajzolni a felcsúti Belsazárnak az Isten ujjával, hogy Mene, Mene, Tekel, Ufarszin. Az egyházakban is nagy a romlás, de van egy mag, egy maradék, amely nem hajolt meg. Ugyanígy van egy kis mag a sajtóban, a közéletben, ezek az emberek azok, akik képesek tenni valamit, ha összefognak. Egyedül melléjük érdemes csatlakozni. Azoknak is melléjük kellene csatlakozni, akik ma még külön próbálkoznak, de hiába vannak fanatikus híveik, látszik, hogy nincsenek a fő sodorban.

A böjtölők és az imádkozók, az éhségsztrájkolók köré kell csatlakozni, mert náluk van az erő, bennük van az igazság, és az áldozatvállalásuk bizonyítja, hogy nem kedvenc sportjukként űzik a politikát, hanem önfeláldozóan szeretik a hazájukat. Ezek az emberek képesek legyőzni a hazugságot, a gonoszt, és arra is képesek, hogy a szelídségükkel törjék meg a csontokat, és úgy vessenek véget a gonosz tombolásának, hogy ne legyen erőszak, polgárháború, senkinek a haja szála ne görbüljön.  Úgy lehet majd megismerni az igazakat és a hazugokat, hogy az egyik sovány lesz a böjtöléstől, a másik kövér a rossz lelkiismeret miatti zabálástól. Akik nem esznek, a testet megfeszítik, és szellemi erőre tesznek szert. Megtisztulnak, megvilágosodnak. Sokan bűnbánatra jutnak, megváltoznak. Egy böjtmozgalom kitermelheti a vezetőket, alapja lehet egy olyan erkölcsi-szellemi megújulásnak, amely képes megváltoztatni egy ország életét. Más emberré tehet olyanokat is, akik most még nem alkalmasak arra, hogy az élre álljanak. De kiválasztódhatnak. Biztosan nem azok közül, akik bármilyen szinten is kollaborálnak. Ezt mutatja az is, mennyire sikeres volt az ellenzéki képviselők karácsonyi “fellázadása”, amit egy évvel korábban kellett volna megtenni. Semmi szükség nem volt arra, hogy egy éven át asszisztáljanak az álparlamenti működéshez, a statáriális törvénykezéshez.

Nem kell kitalálni semmit. Azt kell nézni, merre fúj a szél. Hol borzolódik fel a víz. Nyilván sok húron kell játszani. De a böjtölők és az éhségsztrájkolók azok, akikre most figyelni érdemes. Aki csatlakozni akar valahova, őket keresse.