Budapest – Mielőtt január elsejétől kómás halott állapotba kerül, még egyszer adott magáról életjelt az Alkotmánybíróság, és olyan érzetet keltett, mintha lenne. Utoljára még adott egy olyan nosztalgikus képet magáról, hogy milyen lenne a jogállam, ha lenne. Azt viszont nem feledtetheti, hogy miért kellett például a médiatörvénnel kapcsolatos alkotmányellenesség kimondásával várni egy évet, miközben az egész világ tiltakozott, a magyar sajtó tiltakozott, és az Orbán-kormány keresztül-kasul hazudozta a világot.
A hazai és nemzetközi szinten is nagy botrányt kiváltó médiaszabályozást 23 magánszemély, szakmai és jogvédő szervezet, ellenzéki párt, valamint a Népszabadság Dolgozóinak Egyesülete támadta meg. Az Alkotmánybíróság a kifogások többségét megalapozottnak találta, így megsemmisített a tartalomszabályozással, az újságírók információforrásainak védelmével, az adatszolgáltatási kötelezettséggel, valamint a média- és hírközlési biztos intézményével összefüggő több rendelkezést. A testület lényegében 2012. május 31-től kivette az írott sajtót a médiatörvény hatálya alól, az AB eddig adott határidőt a parlamentnek, hogy módosítsa a jogszabályt.
A tartalomszabályozással kapcsolatban az AB megállapította, hogy a médiaalkotmány az írott sajtó esetében alkotmányellenesen határozta meg a számon kérhető tartalmi előírások körét, ami valójában azt jelenti, hogy az írott sajtótól nem lehet ugyanolyan tartalomszolgáltatási követelményeket elvárni, mint az elektronikus médiától. A testület ezért az emberi jogok, az emberi méltóság, a magánélet, illetve a nyilatkozatot tevő személy jogai érvényesülésének médiahatósági vizsgálatát az írott sajtó esetében a sajtószabadság alkotmányellenes korlátozásának ítélte.
Az AB az újságírók információforrásainak védelmére vonatkozó szabályozást is alkotmányellenesnek ítélte. Például megsemmisítette a médiaalkotmánynak azt a rendelkezését, amely szerint az újságírót a bírósági és hatósági eljárásokban csak akkor illeti meg a forrásvédelem joga, ha az átadott információ közzétételéhez közérdek fűződött. Ez a szabály alkotmányos indok nélkül nyitja tágra ugyanis a sajtószabadság korlátozásának lehetőségét. Megsemmisítették az adatszolgáltatással összefüggésben azt a passzust is, hogy a médiahatóság olyan védett információkat – például ügyvédi titoknak minősülő adatokat – is megszerezhet, amelyek előzetes bírói kontroll nélkül a sajtószabadság és a jogorvoslathoz való jog sérelmére vezetnek. Az AB szerint a sajtószabadság szükségtelen korlátozásával jár az olyan speciális eljárási rend, amelynek kizárólagos célja a megszerzett adatok alapján további eljárás megindításának megfontolása a médiahatóság részéről.
Hasonlóan fontos döntés, hogy Polt nem jelölheti ki azt a neki tetsző bíróságot és bírót, aki az ügyészség által benyújtott vádat tárgyalhatja. Ezzel egy agyrém kikerült a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, de még nem lehet tudni, milyen trükkel csempészik majd még egyszer vissza ugyanazt. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta annak az illetékességi szabálynak az alkotmányosságát, amelynek értelmében “a kiemelt jelentőségű büntetőügyekben az a bíróság jár el, ahol az ügyész – a legfőbb ügyész döntése alapján – az eljárás ésszerű időn belül való, illetve soron kívüli elbírálásának biztosítása végett vádat emel”. Az Alkotmánybíróság szerint ez a szabály sérti az Alkotmánynak, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének a pártatlan bírósághoz való (ezen belül különösen a pártatlanság látszatát megkövetelő) jogot, valamint a fair eljárás elvét (és ebben a fegyverek egyenlőségének követelményét) megfogalmazó rendelkezéseit.
A százhúsz óráig tartó őrizettel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ilyen mértékű szabadságelvonás – különös figyelemmel az Emberi Jogok Európai Bíróságának még a százkét órát is elfogadhatatlannak tartó esetjogára – nem tesz eleget a személyi szabadság korlátozásával szemben az Alkotmányba és az Egyezménybe foglalt „haladéktalanul”, illetve „lehető legrövidebb időn belüli” szabadon bocsátás vagy bíró elé állítás garanciális követelményének.
Az Alkotmánybíróság az őrizet első negyvennyolc órájában a védővel való kapcsolatfelvétel – jogorvoslat nélküli – megtilthatóságát az Alkotmánynak a védelemhez és a jogorvoslathoz való joga megsértésének minősítette.
Az alkotmányellenesnek, illetőleg nemzetközi szerződésbe ütközőnek ítélt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új egyházügyi törvényt is, igaz, csak formai hiba miatt, de az indoklásban azért szerepel néhány kitétel, amely arra utal, hogy igazi Alkotmánybíróság esetén az egész törvény alkotmányellenes lenne.
Az Alkotmánybíróság korábbi joggyakorlatára is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtási lehetőségének a koherenciazavarra korlátozása azért is jelentős szabály, mert enélkül – illetve figyelmen kívül hagyása esetén – a törvényhozási eljárás legvégső szakaszában is sor kerülhet a törvényjavaslat koncepcionális, átfogó módosítására. Az ilyen gyakorlat azt eredményezheti, hogy részben vagy egészben kiüresedik a törvényhozási eljárás ezt megelőző szakasza (a törvényjavaslat általános és részletes vitája), ami pedig a megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti.
Ez alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a köz érdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül, ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő.
Ami jó hír: az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlés figyelmét arra, hogy – az Alaptörvény VII. cikkének megfelelő – új törvény elfogadásáig ne helyezze hatályon kívül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt, amely jelenleg szabályozza a tárgykört. A rossz hír az, hogy a Fidesz még január elseje előtt valtozatlan formában a formai probléma kizárásával keresztül kívánja verni a törvényt.
Az Orbán-kormány szavazógépezeteként működő álparlament három nap alatt 29 sorsdöntő törvényt fog megszavazni, ami önmagában alkotmányellenes, mivel nem biztosítja sem a tisztességes megtárgyaláshoz, sem az egyeztetésekhez való jogot és a közvélemény tájékozódásának jogát. Ez nem diktatúra?
Ez még nem diktatúra, csak annak eszement viktatúra formája. Diktatúra majd csak január 1. után lesz (ha hagyjuk).
Nyugi!
Tisztába voltak a beterjesztők, hogy “meszelés” lesz egy-két dologba!
Kell a vakítás a világnak!
Kuss most az ellenzéknek, itt mindenki láthatja “demokrácia” van!
Ezt hallani fogjuk éjjel-nappal!
Nagy árat akarnak ezért fizettetni velünk, ha hagyjuk!
Hangosan!
HAGYJUK??!!
Az én válaszom!
NEM!
További szép estét!
Ez “halottnak a csók” , ilyen tehetetlen bandát már rég fel kellet volna oszlatni.
Ezek is magukért meg a PÉÉNZÉÉRT vannak még a tisztségükben , mert ha tisztességesek lennének akkor rég lemondtak volna !!!!!
Hagyjuk?
Sajnos úgy néz ki, hogy igen.
Hogy fogunk tudni a gyermekeink szemébe nézni?
Mit hagyunk rájuk ezzel az apolitikus viselkedésünkkel?
Még a szabadságukról is lemondunk?!
Ettől a társaságtól Hitler is nyugodtan hatalomra kerülhetett volna.
Bravó, jellemóriások. Ha van otthon tükrük, ne nagyon nézzenek bele. Mindent megcsúfoltak, amit képviselnek.
És az az érzésem, hogy az egész csak arra volt jó, hogy elmondhassák, ők ellenálltak.
Na ja, mint markotányosnő a zsoldosoknak.
És mi van a nyugdíjjal? Hárommillió emberből kizsarolták a megtakarítását, százezertől pedig mindenféle jogot megvontak.
És semmi reakció.
Az AB egy gyáva, hitvány banda.
“Ez nem diktatúra?”
De.
A Vezér dühös. Szegény Orbánné. Most majd megkapja a magáét.
Hiába kapaszkodnak.
Rájuk úgy fgognak emlékezni, hogy ezek is elárulták a Köztársaságot.
Igen érdekes fideszista különvélemények:
http://vastagbor.blog.hu/2011/12/19/kulonvelemeny_20#more3475782
Pokol Béla, 49. oldal.
“A többségi határozat ezzel az egyoldalú nézőponttal, mely szerint az állam a sajtószabadság legfőbb veszélyeztetője, és ugyanakkor a szervezett globális médiahatalmak elhallgatásával – akarva nem akarva – maga is hozzájárul ahhoz, hogy a sajtó és médiaviszonyok torzultsága fennmaradjon Magyarországon. Holott a „szennyezett”, sőt a „mérgező” sajtó- és médiatartalmaktól a „fogyasztókat” ugyanúgy meg kell védeni, mint pl. a gyermekjátékok, az élelmiszerek, a gyógyszerek, stb. esetében.”
Balsai István, 50. oldal:
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben az internetes tartalom és az írott sajtó szabályozottságának igényét alkotmányosnak minősítette, ugyanakkor – a határozatban kifejtett érvelése ellenére, önellentmondásos módon – mégis a törvény tárgyi hatályának megsemmisítéséről döntött.
(hogy érthető legyen: a szabályozás IGÉNYÉT alkotmányosnak, annak módját (parttalan időbeli hatály) pedig alkotmányellenesnek minősítették).
Azaz érezzük magunkat meghatva (legalábbis Pokol úr szerint) ha a demokráciával “szennyezett” nemzetközi sajtótól a jóságos Ártunk és Qrmányunk megvéd! Minek az a sokféle beszéd: olvassuk a Szabad Népet, és naponta fél órát értelmezzük: ez a demokrácia útja! Aki elég öreg, emlékezhet, a többiek meg olvashattak róla!
Azert hozza tennem azt hogy Jeremias lelkesz Ur es kesobbiekben csatlakozott lelkesz tarsa Soos Peter, volt kozuk ahoz hogy az ALKOTMANY BIROSAG meg tegye ezt a lepest, es azt hogy a KORMANY-ORMANY elismerje hogy vannak hibak, nagyon nagy Tehnikai Hibak az E.T-ben.
Az is igaz hogy az Amerikai Nepszava Ujsag-nak meg kell koszon
juk hogy rendszeresen tajekoztatott valamenyiunket az igazsagrol.
Szeretnek tudni tovabra is a JEREMIAS Tisztelendo Ur-rol, az egezsegerol es stb. stb.
Udv.
Jött pár telefon nyugatról, hogy mi az a minimum, ami nélkül nincs pénz. Úgyhogy leszóltak a megfelelő párthivatalnak, hogy oldja meg úgy, hogy a kormánynak ne kelljen bevallania a hibáját.
Most mi ebben a kölönös ?
ERRE kaptak utasítást Mosthatalmonlévőktől !
Az AB pont annyit ér mint puncin a paróka.
Hyppokrata,
:D :D :D
Ezt még nem hallottam, pedig én is forgok mindenféle körökben.
Alapvetően hol is lenne az Alkotmánybíroság helye?
Nem- e Esztergomba jelölték azt ki?
Éppen ideje lenne odaköltözniük, mert ott már nemcsak jelképesen nagy a sötétség éjszaka, hanem már valóságosan is.
TOKES Ur, en ott voltam amikor Jeremias lelkesz Ur atadta Onnek a Peticiot, vagyis a kezebe nyomta, mert On nagyon sietett a buszhoz Strasbourgban, most decemberben.
Jeremias lelkesz csakugyan erdelyi szarmazasu, csak hogy Jeremias nem adta el a LELKET, Jeremias lelkesz BOJTEL es szerenyseggel probalta es elerte hogy az Europai POLITIKUSOK oda figyelyenek hogy mi is tortenik Magyarorszagon.
Szegyelje magat ezert a nyilatkozatert es probaljon eszhez terni mar, ha meg van belolle, mert On mar nem melto a SZOSZEKRE, meg a politikahoz is annyi koze van mint a romai Papanak az Os Indianokhoz.
Lehet ministralni csikszeredai unnepeken es mas Kaotikus, bocs Katolikus szertartasokon mert Onnek mar nincs semmi keresnivaloja az Istentiszteleteken.
Szerintem LUTHER MARTON FOROGNA A SIRJABAN ha latna es hallana hogy egy REFORMATUS PUSPOK mit cselekszik.
http://hirszerzo.hu/velemeny/2011/12/19/Ciao_AB_kopok_a_sirotokra_NQVFD9#utm_source=hvg.hu&utm_medium=listing&utm_campaign=crossmarketing
A magyar kormányok időnként rátörnek a népükre és kirabolják. A bicskás kültelki útonállótól csak annyiban különböznek, hogy rablás közben magasabb rendű erkölcsi értékekről szónokolnak. Ebből is látszik, hogy kettőjük közül a bicskás kültelki a tisztességesebb. Ha az elmúlt száz év mérlegét megvonjuk, akkor a keresztény-nacionalista pátosszal elkövetett fosztogatás kettő egyre vezet a baloldali-materialistával szemben. A zsidók kifosztása és a háborút követő államosítások után a nyugdíj megtakarítások elvétele száz éven belül a harmadik olyan nagyszabású, tömeges és erőszakos lopás, amelyet magyar kormány szervezett a saját népe ellen.
Mi a különbség a három dicsőséges, történelmi tett között? Az, hogy az első kettőnél még nem volt Alkotmánybírság, amelyik megvédhette volna a kiszolgáltatott embereket és a tulajdonaikat az állami hordával szemben, a harmadiknál viszont igen. Ez persze csak formális különbség. Ezek a mai alkotmánybírók elpöcsöltek volna néhány évet annak mérlegelésével, hogy van-e egyáltalán hatáskörük a zsidótörvényeket vizsgálni, és mire jutottak volna valamire, addigra a törvényben megnevezettek erőteljes megfogyatkozása okán, már mindegy is lett volna mit mondanak az alapkérdésről magáról.
Éppen ahogyan most történt. Mire megoldották azt a rendkívül bonyolult feladványt, hogy pár millió ember kormányzati megzsarolása és megtakarításának államosítása vizsgálható-e a jogbiztonság és az emberi méltóság szemszögéből, plusz két hónapos nyári szünet, addigra elment a hajó, mert mostanra a kormány az utolsó nyugdíjpénztárt is tönkretette, és az utolsó zabrált pénzt is eltőzsdézte értéküket vesztő Mol-részvényekre. Itt az ősszel azért akadt volna néhány munkanap megtárgyalni az ügyet, az egyetlen igazán fontos ügyet, na jó nem, ott van még a szintén egy éves médiatörvény, abban sem haladtak sokat, de nem is szabad elkapkodni, mert még életben maradt egy-két kisebb ellenzéki újság és rádió, amelyeknek minden nap számít, szóval az elmúlt hónapokban sikerült a magyar bajnokságban szereplő csapatok leleményességével húzni az időt néhány önkormányzati rendelet tanulmányozásával a lefújásig.
Nem nagy dolog, végül is csak százezer ember várta a választ arra, hogy tényleg állami nyugdíj nélkül marad majd, miközben jelenleg is beszedik tőle a járulékokat, vagy nem. És ha állami nyugdíj nélkül marad, mert “kiszerződött az állami nyugdíjrendszerből”, akkor miért veszik el tőle a jövőben még azt is, amit a választott pénztárának fizetne? Tényleg mint a gengszterek: „ha elmondod, hol a pénz, nem lövünk le”, elmondod, aztán lelőnek.
Hahó, alkotmánybírók, ott a képernyő túlsó oldalán! Egy év, banyek, egy teljes évük volt dönteni. Ezzel az egy évvel maguk okozták a legnagyobb jogbizonytalanságot. Szándékosan vagy nem, de falaztak a kormánynak a lopáshoz. Csak mint adófizető kérdezem őszinte kíváncsisággal, ilyenkor egy alkotmánybíró mennyivel érzi magát hasznosabbnak a BKV irodaházában dolgozó tizenkettedik küldönchöz képest, már úgy társadalmilag? Csak mert a fizetésben van egy 10-es szorzó, és ilyen alapos nem döntésre a tizenkettedik küldönc vállalkozott volna negyed annyiért is. Erre mit tudnak mondani? (Semmit, épp téli szünet van.)
Akkor mondjuk mi, három lehetőség van: 1. Az alkotmánybírók hülyék. Azért nem döntöttek egy évig, mert szellemileg nem voltak rá képesek. Próbálták, nekifutottak párszor, de nem ment. 2. Az alkotmánybírók gyávák. Tudják mi lenne a helyes döntés, de féltik az állásuk, az Alkotmánybíróság jogköreit és presztízsét, ezért inkább hallgatnak. 3. Az alkotmánybírók cinikus végrehajtók. Mindegy nekik, mi alkotmányos és mi nem, őket oda küldte a párt, és ők hűségesek.
Talán van más megoldás is, de nehéz lenne találni olyat, amelyik megmagyarázná ezt az egy évet. Ami biztos: egyszerre okos, bátor és független egy sincs köztük, mert akkor hallottuk volna a tiltakozását. Ebben az intézményben már nincs semmi tisztelnivaló, a megélhetési alkotmánybíróknál kevés szomorúbb látvány van. Az alkotmánybíráskodást mindenesetre megölte a FIdesz, ott maradt egy kiélt testület néhány árnyalakkal, aki a talárjába bújva kísért.
Mi pedig illő módon őrizzük meg őket emlékezetünkben! Az aradi vértanúk nevét évről évre ünnepélyesen felolvassuk, mert feláldozták magukat az eszméikért. A mostani alkotmánybírók a fordított vértanúságot vállalták. Íme hát a Donáti 15, akik eszméiket feláldoztak a székükért: Dr. Paczolay Péter, Dr. Balogh Elemér, Dr. Balsai István, Dr. Bihari Mihály, Dr. Bragyova András, Dr. Dienes-Oehm Egon, Dr. Holló András, Dr. Kiss László, Dr. Kovács Péter, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Lévay Miklós, Dr. Pokol Béla, Dr. Stumpf István, Dr. Szalay Péter, Dr. Szívós Mária. Szolgáljanak intő például a majdan újra demokráciában élőknek. Most pedig énekeljük el hálából a finn himnuszt!
(azért a finnt, mert az ottani főbíró igen erélyesen állt ki értünk- kieg. tőlem)
Bohócok gyülekezete az összes sz@rcsimbókokkal a mellükön.