Nyaranta stoppoltál az “Osztyapenkónál”, hogy minél gyorsabban leérj a Balaton-parti KISZ-táborok egyikébe, ahol egy ország szerezte meg első szexuális tapasztalatait, és ahol esténként a tábortűz mellett énekelhetted a nulla jelentőséggel bíró ajkubánót. Minden évben építőtáborba mentetek kukoricát címerezni, vagy almát enni.
Randevúztál az újpesti “falnál”, ahol legendásnak nevezett partizánok lógtak ki a malterből, de sose nézted meg őket alaposabban.
Bámultál a busz ablakából, ahogy elzötyögött a forgalom a Felvonulási téren, és észre sem vetted a hatalmasat lépő alakot, semmi nem jutott róla eszedbe, hacsak nem a papír húszas, amivel anyádnak tartoztál.
Május elsejéken, míg vártad, hogy “egységeddel” elindulj a menettel, benéztél Lenin nagykabátja alá, onnan mentél az állatkertbe.
Tetszett apád “Kiváló Dolgozó” jelvényén a vörös csillag színe és az, ahogy a fényt törte. Sose vetted észre, hogy a Lánchíd előtt a virágok ugyanezt a formát adják ki, hiszen már akkor sem tudtál repülni.
Szavaltál az iskolai ünnepségeken, és csak épp annyira volt ciki a “vörös csillag, ragyogj és trónolj”, mint most a gyerekednek az aktuális kurzusvers.
El tudtad mondani, álmodból felverve is, hogyan volt az a Téli Palotánál, meg hova lőtt az Auróra – ne szégyelld magad. A gyereked is tud hasonlókat.
Érteni ugyan te sem értetted. Főleg azt nem, hogy mi közöd hozzá.
De nem támadt benned kétség, még akkor sem, amikor tényleg ott álltál a Téli Palota előtti gigantikus téren, és rájöttél, hogy nincs az a kigyúrt hosszútávfutó, aki ezt egy levegőre üvöltött hurrá!-val, fegyverrel a kézben végigfutotta volna valaha is.
Nem voltál munkás-paraszt érdemrendes leszármazott, de ez nem is érdekelt.
Ha osztálykirándultatok a Gellért-hegyre, beálltál az óriási kőkatonák lábához, és onnan integettél a fényképezőgép lencséjébe. Az a fénykép is már rég megsárgult, mint a hajdani KISZ-igazolványod.
Neked, akinek a nagy októberi novemberi éppúgy nem jelentett mást, mint egy zászlófelvonás vagy egy ünnepélyes nyakkendőkötés, neked már nem lehet hazudni. Neked ez a múltad volt, szagolható, tapintható, értelmetlen, akárcsak az egész huszadik század. Nem vehetik el tőled. Olyan, amilyen – de a tiéd. Nincs mit ünnepelni rajta, de soha ne felejtsd el.
Aranyosan groteszk nosztalgia.
Nem a magyarok százada a XX., de mégis – mennyi magyar is vált világhírűvé a teljesítménye alapján?
Ezt is meg akarja tagadni a fityisz-jobbik bagázs?
.
Csináljuk jobban a jelen századot!
Köszi.
Köszönöm szépen. Szép írás és nagyon jólesik, hogy mások is így érzik.
Én tudtam repülni , egyszer be is tévedtem Buda fölé , nagymagoson szerencsére.
A lánchídi csillagot oldalról láttam jelentem, lapos szög alatt , jól nézett ki.
November hetedikén volt mindig üzemzárás a repülőtéren.
Ez kissé rontott ünnepi hangulatunkon.
( Sok volt a meló : gépeket széjjelszedni , leápolni téli tárolást előkészíteni satöbbi…)
A fáról való lemászás óta az emberiség kísérletezett egys-mással. Tüzet gyújtott, kereket talált föl, a kőbalta helyett gőzkalapácsot, űrrakétát a papírrepülő helyett, de ilyen nagy kísérletbe még sosem vágta a fejszéjét, mint a NOSZF-al
Több akart lenni az Istennél, IGAZSÁGOT akart teremteni.
Ne csüggedjetek, az Istennek is kellett pár millió év.
Nekünk is fog sikerülni.
:)))))
kedves Gonoszka! az Istennek sem sikerült igazságot teremteni, pedig állitólag a világot is Ő teremtette. Ehhez az Isten is kevés, hogy tudná ezt megtenni az ember. De kisérletezni azért érdemes, hátha egyszer mégis sikerül. Isten is örülni fog neki, hiszen rá hasonlítunk.
Kösz a pár perc”ifjuságért”.
Nyul Görgy !
Én nem hasonlítok istenre sem külsőleg,sem belsőleg.Még csak az hiányozna!!
Hát ez szép volt.
És igaz.
Jó ilyet olvasni.
gyurica, ezzel én kurvára nem dicsekednék.
Marx konyvet a fed igagatloja
betanulta a toke cimu konyvet
Az Isten akárhogyis erölködik , az istennek se sikerül nekije igazságot tenni.
Nyúl Gyuri: “Isten is örülni fog neki, hiszen rá hasonlítunk.”
-
Ezt még nem hallottam. Ezt ki mondta? Honnan lehet azt tudni? Akkor most biztos az Öregnek is fáj a feje, mert az enyém nagyon marháskodik.
Naés a Polluxiak kicsi ződ hatfülű gülüszemű Istene ??
Na,.. az már jobban hasonlithat rám.
Hat füled van , melyek veres karmokban végződnek ?
Akkor elne menj a Jobbik gyűlésére..még Rádfognak valamit !
Ők pedig rákapcsoltak. Hazudnak reggel, délben, este, éjjel és ahol csak lehet. Olyan hely pedig akad bőven. Ilyen például a Kossuth rádió. Mostanában, délben az irodalmi műsorban egy senkiházy senki visszaemlékezéseit közlik Bács Ferenc hangjával. Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná. Elárulja magát az utca nevekkel. Például a Dózsa György utat Sztálin térnek titulálja, holott azt akkor sem hívták úgy, amikor a szobor még ott állt…
Igen, a KISZ táborok inkább szóltak a romantikáról, a tábortűzről, a dalról, mint a politizálásról, meg a “diktaúráról”. Viszont annak idején a cserkész (és levente) táborok a “Fiúk fel a harcra, az óra közel, álljunk csatasorba vidáman…” és hasonló szövegű indulók kiséretében egy új (II:) háborúra készítették fel az ifjúságot. Csak egy nevet említenék, gr.Teleky Pál, az országos főcserkész nevét, ez mindent megmond… A mai Fidesz-rezsim ugyanezt a szellemiséget képviseli. Csak anyagi kérdés, hogy ezt egyelőre -másfél év alatt – nem sikerült megvalósítania. De a “Kossuth tér átrendezése” már ezt az alantas Kulturkapfot vetíti előre.
A minap egy ötödik osztályban a történelem tanár, végig kérdezte a gyerekeket, ki milyen vallású. Aztán néhány nap múlva; kinek kereskedők a szülei…? Ez a mai valóság. És ez még csak az eleje. Remélem tévedek!
A nyolcvanas évek elején panaszkodott kollégám, ami egyébként jól feküdt, sokat volt nyugaton, sőt távol-keleten is, hogy a tanító néni kérdezgette az elsős vagy másodikos gyerekeket (már nem emlékszem), hogy ki jár templomba.
Persze, hogy kollégám lánya tette föl a kezét.
Ugyanis ha Balatonnál voltak, mindig megnézték a tihanyi apátságot, és más helyeken is megnézték a templomokat kívül-belül.