Magyarországon az ősz beköszöntését leginkább abból lehet észrevenni, hogy emberek halnak meg az utcán, aztán idővel jön a tél, és akkor már a lakásokban is hullanak a magyarok. Ez akkor sem túl vigasztaló, ha tudományos beszámolók szerint a fagyhalál az egyik legkellemesebb lehetőség a távozásra, és a magam részéről evolúciós kiválasztásnak sem vagyok hajlandó betudni a százas nagyságrendben bekövetkező elhalálozásokat, mivel egyáltalán nem bizonyított, hogy a legrátermettebbek és legerősebbek tudnak ebben az országban fűteni.
A hatvanas években jártunk a Holdon és az emberek megfagynak az utcán vagy fűtetlen lakásukban, mert hideg van, nincs megfelelő ruhájuk, nincs pénzük fizetni a gázszámlát, nincs erejük fát vágni, mert öregek vagy betegek.
Tavaly vettem észre magamon először, hogy tökéletes fapofával hallgatom a hírekben az aktuális áldozatok számát, lehettek vagy kétszázan, ha nem többen. Megfordul a fejemben, hogy esetleg rekordot döntünk, meglesz-e a háromszáz áldozat? Milyen lesz az arány az otthon meghalók és az utcán kihűlők között? És rettenetesen éreztem magam ettől, mert pontosan éreztem, hogy ugyanígy gondolkodik az emberek többsége: ott valahol távol a messzeségben (a kapunk előtt) vidéken, egy eldugott tanyán éppen fagyoskodik valaki, akihez nincs semmi közünk, mert biztos elitta a házát, elitta a tüzelőre félretett pénzt, verte a gyerekeit, akik ezért most nem törődnek vele, bedobálta a nyugdíját vagy segélyét a játékautomatákba. Tulajdonképpen megérdemli a sorsát, ilyenekre nincs szüksége egy egészséges, munka alapú társadalomnak. Felfogható mindez afféle megtisztulási folyamatnak, mert akinek semmije sincs, az annyit is ér, aki nem tud fűteni, az fagyjon meg, de a lényeg, hogy nem mi nyerjük a legtöbbet, mert az feltűnő lenne.
Ebből is látszik, hogy nálunk nincs diktatúra, mert egy diktatúrában a miniszterelnök nyerte volna a legtöbbet.
Olyan ez, mint a nácik bágyadt tiltakozása, hogy ők bizony nem nácik, mert a nácikat nem szeretik az emberek. Viszont, ha valaki úgy beszél, mint a nácik, úgy viselkedik, mint a nácik, rasszista, agresszív és narcisztikus, akkor a drága szavazók nyugodtan mondhatják, hogy ezek a rendes emberek nem is nácik, ezért szavaztunk rájuk, mert attól, hogy valaki agresszív, rasszista és narcisztikus, még lehet bármi más is… Például, izé… radikális.
Persze nem lehet.
Nincs tehát diktatúra, csak éppen vidám rendeletek, melyek szerint a hajléktalanok nem alhatnak köztereken, nem nyúlhatnak a kukákba, és lehetőség szerint szépen fel kell öltözniük, jó szagot kell, hogy árasszanak, valamint állandó lakhellyel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a hatóságok ne vegzálják őket. Esetleg meg is halhatnak, mert akkor lehet hüledezni, hogy jaj, istenem, mennyien fagytak meg idén is, viszont aki megfagy, az biztos helyre kerül, fedél lesz a feje fölött, nem nyúl kukákba.
A kellemes szag viszont nem garantálható.
Rendeletekkel megszüntetett hajléktalanságról még senki sem hallott a világon, de ez nem is számít, hiszen itt a közhangulat feljavítása folyik, és a rendes magyar szavazó nem szereti, ha a tereken életvitelszerűen tartózkodó nem rendes magyar szavazókat lát, mert a hajléktalanok nem szavaznak, érdekérvényesítő képességük minimális, ha eltűnnek, azzal mindenki nyer, csak ők nem, de azt meg ki a halált érdekel?!
A szegények ellen folytatott háború ezen szakaszában az időjárás a kormány legfőbb szövetségese.
De ezzel természetesen nem ért véget a folyamatos frontnyitás, jöhetnének például a pszichopaták, mert velük is rengeteg gond van, sorozatgyilkolnak meg minden, ellenszenvesek, rendes ember nem szereti őket. Ideje tehát meghirdetni a pszichopaták elleni háborút, le a pszichopatákkal!, mindenki szolgáltasson be legalább egy pszichopatát (egy szociopata három pszichót ér), aztán a végén majd elszámolunk, a pszichiáterek meg sunnyogjanak el a búsba, éppen elég idejük volt a jelenség kezelésére, most már az erő nyelvén kell beszélni, nem tutujgatni ezeket a veszedelmes ellenségeket.
A hajléktalanság elleni küzdelem hasonlóképpen vált a hajléktalanok elleni háborúvá, de körvonalazódik már a szegények elleni stratégia is, kezdve az adórendszerrel, a kedvezményekkel és előnyökkel (természetesen a gazdagok számára), és folytatódik majd egészen odáig, hogy az önkormányzatok rendeletben tiltják be a szegénységet.
Szegénynek lenni tilos, mindenkinek rendelkeznie kell megfelelő jövedelemmel, szép ruhákkal, legalább négy kerékkel és jó szaggal, mint fentebb is említettem, de házzal és három gyerekkel is.
Ez azért is jó ötlet, mert a szegények sem szeretik a szegényeket, mivel úgy gondolják, hogy ők tulajdonképpen nem is szegények, amíg van náluk szegényebb.
Azt természetesen a kormány mondja meg, hogy ki a szegény!
Amíg nem kezdenek el megfagyni a gazdagok, semmi sem fog történni.
Persze nemsokára jön a tavasz, de addig némileg csökkenek a szociális kiadások, minden egyes halott egy-egy törölt karton, egy-egy megoldott ügy a rendszerben.
Mélységesen egyetértek,de ettől még nem oldódik meg semmi!Szörnyű,ez az ország ,és az is szörnyű,hogy az egyik polgára vagyok!!