Buenos Aires – Életfogytiglani szabadságvesztés-büntetésre ítélték Alfredo Astizt, a hetvenes évek katonai juntájának hírhedt alakját és az általa vezetett halálbrigád további tizenegy tagját. Ez volt Argentína eddigi legnagyobb emberjogi vonatkozású büntetőpere.
A becenevére kerubarca miatt szert tett Astizt az ESMA Haditengerészeti Műszaki Iskolán véghezvitt bűncselekmények miatt állították bíróság elé. Az ESMA falai között mintegy ötezer másként gondolkodót tartottak fogva 1976 és 1983 között, az úgynevezett „mocskos háború” idején. A katonai diktatúra parancsára sokukat megkínozták kivégzésük előtt. Élve nem sokan kerültek ki az ESMA falai közül.
A huszonkét hónapon át tartó per során hetvenkilenc túlélő tanúvallomását hallgatták meg; tizenkét vádlottat ítéltek életfogytiglanra, további négy embert 18 és 25 év közti fegyházbüntetésre. Az ítélethirdetés idején zsúfolásig megtelt nem csak a tárgyalóterem, de a környéke is. Az összegyúltek az ítéletek hallatán mindannyiszor hangos tetszésnyilvánításban törtek ki.
Astiz, aki a diktatúra idején a haditengerészet századosa volt, 1998-ban maga beszélt egy magazinnak bűneiről, mondván, „ő volt Argentínában a legjobban kiképezve újságírók és politikusok megölésére.” „Semmit sem bántam meg”, közölte ugyanebben az interjúban.
A Buenos Aires-i „Terror Háza”, az ESMA 2007 óta látogatható
A százados emberjogi csoportokba férkőzött be; ezeknek a csoportoknak a tagjait később elrabolták. Astizt távollétében Európában is elítélték már két francia apáca megöléséért, akiket szintén az ESMA épületében tartottak fogva.
Az enyhébb, tizenkét éves ítéletet kapottak között volt Jorge Acosta, más néven a „Tigris”, aki azzal védekezett a két évig tartó tárgyalás alatt, hogy „háborúban elkerülhetetlen az emberi jogok megsértése”.
Az ESMA ötezer foglya közül kétszázan élték túl a junta eljárását. A többiek közül sokakat elkábítottak, majd hetes turnusokban „sétarepülésre” vittek – ami annyit jelentett, hogy kába állapotban repülőből a közeli Plata folyóba dobták őket. Voltak, akik csak néhány órára kerültek a halálbrigádok karmai közé, mások azonban éveket is sínylődtek a Buenos Aires-i „Terror Házában”.
1977: katonák visznek el civilt valahol Buenos Airesben. A legtöbben soha nem kerültek elő
Az argentin katonai jutának hat év alatt becslések szerint harmincezer áldozata lehetett; a legtöbben eltűntek, és a mai napig sem találták meg a holttestüket. A diktatúra 1983-ban bukott meg. A junta több tagját ítélték el emberiesség elleni bűncselekményekért, később azonban valamennyien amnesztiában részesültek, és szabadlábra helyezték őket.
Astiz próbált átlagos életet élni, de a fotósok állandóan a nyomában voltak, s arca lassanként a junta szimbóluma lett. Többször rá is támadtak nyilvános helyeken. Az argentin Legfelsőbb Bíróság 2005-ben Nestor Kirchner akkori elnök közbenjárására végül semmissé nyilvánította az amnesztiát, így nyílt lehetőség az elkövetők újbóli felelősségre vonására.
Az ESMA épülete ma műemlék, 2007-ben nyitották meg mementóként a nagyközönség előtt.
“Az argentin Legfelsőbb Bíróság 2005-ben Nestor Kirchner akkori elnök közbenjárására végül semmissé nyilvánította az amnesztiát” — tehát lenne példa arra, ha a 2006-os gyújtogatók mennybemenetelét visszavonnák.
Nagyon itt volt az ideje.
Bizonyitottan megoltek tobb ezer embert es csak eletfogytiglan. Halat erdemeltek volna.
Nem: emberiesség, hanem: emberiség elleni
Ja, reméljük azért ide nem jut el a mi kis alakuló diktatúránk…
Tanulság:
*
Évtizedek nem elegendők hunták, kamorrák és fülkeforradalmak égbekiáltó bűneinek eltüntetéséhez!
*
Nem akarok ünneprontó lenni, de ki is állt eme – argentin és chilei -katonai rendszerek háta mögött? Nem az USA véletlenül?…(Figyeld a felszerelést…)
… És miért pont ezekben az országokban talált “második otthonra” az Európából szökött náci háborús bűnösök színe java.