Washington – Csak az amerikai veteránok egyharmada véli, hogy nem érte meg az áldozatot a 9/11 utáni iraki és afganisztáni beavatkozás, derül ki a szerdán kiadott felmérési eredményekből. Kétharmad szerint viszont tízévi háborúskodás után az Egyesült Államoknak saját problémáira kell összpontosítania.
2001 óta Afganisztánban 1700, Irakban 4500 amerikai katona halt hősi halált. A két hadjárat összesített költségei meghaladták az egy trillió dollárt. A Pew Research Center veterán katonák körében készített közvélemény-kutatása arról tanúskodik, hogy a veteránok többsége büszke háborús teljesítményére, és meg van arról győződve, hogy az amerikai közvélemény még csak a közelében sem jár azon problémák megértésének, amelyekkel a hadviselt katonáknak és családtagjaiknak szembe kell nézniük.
Légideszantos egység állást foglal Irakban. A családnak nem tett jót, a pénztárcának igen
A veteránok politikailag inkább a republikánusok felé húznak, és elégtelennek tartják Barack Obama elnöknek az amerikai haderők főparancsnokaként nyújtott teljesítményét. Szemben a korábbi háborúkból leszereltekkel, a vallásosság nem igazán jellemző rájuk.
A Pew Research Center a maga nemében az elsőnek nevezte ezt a felmérést, amelyet július vége és szeptember közepe között végzett el 1853 veterán megkérdezésével. Közülük 712 fő volt, akik 9/11 után szolgáltak, de ma már obsitosok. Ebből a 712 főből 336 szolgált Irakban vagy Afganisztánban. A Pew párhuzamosan elvégezte ugyanezt a közvélemény-kutatást egy olyan, 2003 felnőttből álló csoporttal is, amelynek egy tagja sem volt katona soha.
A két hadjárat összesített költségei meghaladták az egy trillió dollárt
A 9/11 után szolgált veteránok közel fele álította, hogy feszültté vált a házastársi viszonya, és ugyancsak majdnem ötven százalékának a gyerekével romlott meg a kapcsolata. Ugyanakkor hatvan százalék mondta, hogy ők és családjuk pénzügyileg jól jártak a frontszolgálattal. Amikor arra kérték őket, egyetlen szóval írják le tapasztalataikat, vegyes jelzők kerültek elő: rewarding (kifizetődő), nightmare (lidércnyomásos), eye opening (szemnyitogató), lousy (tetű).
Faludzsa ostroma videojátékon. A többség szerint megérte háborúzni
Jelenleg 98 ezer amerikai katona szolgál Afganisztánban, amelynek földjén a konfliktus az Egyesült Államok vezette invázióval kezdődött meg 2001. október 7-én – pénteken tíz éve. Obama a 2008. évi elnökválasztási kampányban az Irakból való teljes kivonulással és az afganisztáni szerepvállalás bizonyos mértékű csökkentésével igyekezett hatni a választókra. Jelenlegi álláspontja is az, hogy Irakból december 31-ig valamennyi katonának ki kell vonulnia, júliusban pedig bejelentette, hogy idén 10 ezer, jövő szeptemberig további 23 ezer katona távozik Afganisztánból. A kivonulás mindkét országban, de különösen Afganisztánban azzal a következménnyel járhat, hogy a nemzetközi segítséggel végrehajtott választások eredményeként hatalomra került moderált rezsim nem fog tudni ellenállni a helyi szélsőséges erők nyomásának.
Összesen 6200 koporsó érkezett tíz év alatt a két országból
A Pew által közölt eredmények szerint a veteránok ambivalens módon viszonyulnak ahhoz a kérdéshez, megérte-e háborúzni, noha általában pozitívabb a hozzáállásuk Afganisztán terén, ahol közel sem halt hősi halált annyi amerikai és szövetséges katona, mint Irakban. A 9/11 utáni veteránok harmada szerint egyik háború sem érte meg az áldozatokat. Ugyanerről a kérdésről a civilek 45 %-a nyilatkozott így. Az afganisztáni veteránok fele szerint megérte háborúzni (a civiliek 41 %-a érzi így). Az Irakban szolgáltak 44 %-a szerint megérte megdönteni Szaddám Huszein rendszerét (civilek: 36 %).
Különbözött azoknak a véleménye, akik maguk súlyosan megsebesültel, vagy ismertek olyat, aki súlyosan megsebesült vagy hősi halált halt. Ők 48 %-ban tartották úgy, hogy – megérte az iraki háború, szemben olyan bajtársaikkal, akik maguk nem gyűjtöttek ilyen negatív tapasztalatokat; érdekes módon közülük csak 36 % vélekedik úgy, hogy érdemes volt harcolni Irakban.
Hazaindulás előtt. A közvélemény nem tudja átérezni problémáikat
A Pew tanulmányának szociológusi nyelvezetével élve „izolacionista inklinációkat” lehet felfedezni a 9/11 utáni veteránok közt. Hatvan százalékuk szerint az Egyesült Államoknak nem annyira a külhoni, hanem a saját problémáira kellene már összpontosítania. Ez megegyezik a civilek közt mért százalékkal.
Minden elhagyott terepen támadó űr visszafog szippantani valamilyen erőt, amely a világ nyugalmának megőrzését hivatott biztosítani.
Milyen erők kerülnek az USA és NATO erők helyére? :(
Oroszok ?
Nyilvánvaló, hogy az afganisztáni háborút másképp kezelik, mint az irakit, hiszen míg előbbi esetben a 9/11-ért felelős terrorszervezetet fedező Talibánt kellett elverni, utóbbi esetén viszont nemhogy hazug indokokkal folytatták le az inváziót, de még sokkal rosszabb világot is hoztak el az ott élőknek, mint amilyen a diktátor idejében részük volt. Félreértés ne essék, Szaddámot én élve ástam volna el, mert azt érdemelte volna meg, de az is nyilvánvaló, hogy az USA reálpolitikájának is megfelelt, mind az olajforrások biztonsága miatt, mind hogy ütközőzónaként szolgáljon Irán és Szaúd-Arábia között, az pedig, hogy George Bush egy arab országban akarta megkísérelni az első arab demokrácia létrehozását, szép gondolat volt, amely el is bukott, sőt ahelyett, hogy Irán berezelt volna, ő jött ki a legjobban az egészből!
…
Szvsz. Iránnal kellett volna kezdeni a térség geopolitikájának átrendezését, hiszen bár kormánya a helyi nyugati-amerikai érdekek elleni legnagyobb bajkeverője, népe viszont az egyik, ha nem a leginkább Amerika-barátibb az egész Közel-Keleten, ami jó kiindulópont lett volna még akkor is, ha tudjuk, hogy az USA miért áll szembe az iráni mollahráciával, és a döntően fiatal iráni generáció is tisztába lenne azzal, hogy a nagyra becsült észak-amerikai országuk már nem egyszer tett keresztbe amikor is ők a maguk lábára akartak állni.
…
Ami pedig magát a témát (tovább)illeti; Aki nem járt a fronton vagy legalább ismerőse, szerette, az bizony tényleg nem sokat érhet az egészből. Ez különösen igaz Szaddám európai, sőt amerikai hasznos hülyéire, akik a zsarnoktól kapott anyagi támogatásokért cserébe akarták a háborút előre befeketíteni és persze áldozatként beállítani szegény bajszos tömeggyilkosukat. Még jó, hogy hamis bizonyítékokkal vagy anélkül, de az elnök úr így is elindította a támadást igaz, demokráciakísérlete nem mondható 100%-osan életképesnek sem, sajnos.
Talán az irakiak véleményét is meg kellene kérdezni :-)