Peking – Kínában az elmúlt évek élelmiszerbotrányaitól a tehetőseknek nem kell tartaniuk, ugyanis az elit külön helyről kapja az alapanyagot, mint a pórnép. Elitista irányított kapitalizmus, ahol jól csak akkor jársz, ha már eleve jó helyzetben vagy. Miért olyan ismerős ez?
Óriási, több méteres magas kovácsoltvas kerítés és biztonsági személyzet védi az egyik kínai zöldségfarmot, ahova csak a kiválasztottak tehetik be a lábukat, illetve luxusautójuk kerekeit. „Csak hivatalos személyek mehetnek be, termelnek itt mindent, de nem bocsátják a piacra”- mondja egy idős helyi lakos a Los Angeles Times tudósítójának. Azt is hozzáteszi, hogy 68 éve él a faluban, de a farmon még sosem járt.
A kapun egykor díszelgő felirat szerint a hely a Pekingi Vámhivatal tulajdonában áll. Azonban ezt a táblát májusban leszerelték, amikor egy helyi újságíró utánajárt és kiderítette, hogy miféle termelés is folyik a védvonalak mögött. Itt ugyanis kiváló minőségű bioélelmiszerek teremnek, melyekre bárki büszke lenne a világon, de Kínában ezzel inkább nem kérkednek.
A legtöbb kínai cég, amely magas minőségű élelmiszerek előállításával foglalkozik, inkább titkolja termékeit és tevékenységét. Azokat ugyanis csak az elit, a Kommunista Párt tagjai, sportolók, diplomaták, luxusszállodák vendégei, engedhetik meg maguknak. A pórnép meg eheti azt, ami marad; szennyezett tavakból halászott halakat, antibiotikummal felturbózott állatok húsait és melaminos tejet, mint az egy nem is annyira régi, tragikus botrány kapcsán kiderült.
Mindez Kínában már-már hagyomány, mármint, hogy a magasabb pozíciókban lévők folyamatosan osztályozták az élelmiszereket, mind minőségben, mind pedig mennyiségben többet juttatva saját maguknak, mint a „dolgozó népnek”. Mao Ce-tung egyik bizalmasának könyvében is említésre kerülnek olyan szovjet tanácsadók, akik az élelmiszerek minőségi kritériumainak felállításában segédkeztek Kínában.
A kínai elit tehát Hollandiából importált technikai eszközökkel megtermelt, laboratóriumi tisztaságú élelmiszereket csipeget a banketteken, ahogy feltételezhetően tették azt 2008-ban is, amikor 300 000 csecsemő betegedett és halt meg szennyezett tejtől. De az átlag csak a harmad annyiba kerülő, olcsó tejet képes megfizetni, a fennmaradó kétharmadot pedig az aggodalom és a kockázat vegyes érzése tölti ki a szülőben, miközben gyermeke ebédel.
A szétszakadó társadalmaknak megvan a veszélye. Ahogy a költő írta; „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!” Na, persze nem árt, ha az a víz még nem poshadt meg.
Aszongyák, ami nem öl meg, az megerősít! :(
Szeretem amikor a magyar természetgyógyászok kinai teákkal, gyökerekkel, gazokkal kúrálják magukat. Több bennük a higany, mint a höméröben.
Nemcsak a kínai vagy a kommunista, hanem minden diktatúra egyik vonása az elit által elérhető különleges javak és szolgáltatások. Ami pedig a hollandiai technológia importját illeti; Nekem sokkal hihetőbb lenne, hogy ipari kémkedés, azaz lopás állhat mögötte, akár illegálisan tette, akár önként adta el a tudást, hogy megpróbáljon megtelepedni a gazdag(nak képzelt) kínai piacon.
Nem győzőm hangoztatni hogy a kínai társadalom már vagy 2000 éve megrohatt és úgy is maradt.
Csak éppen akkora hogy nemképes széjjelesni.
A barominagydarab dinoszaurusz-szar is képes elállni évezredekig, mire végre elmossa az eső.
cOLOMBUS:
Jó hogy mondod !
Hőmérőgyárat alapítok akkor a kínai teára.
A jó minőségű élelmiszer soha nem volt sem olcsó, sem könnyen hozzáférhető. Ha az lenne, mindenki azt enné, és elfogyna.
Azhát.
Aki csóró egyen higanyt.
Jaj, ne , Geyza! A csórók inkább vegyenek higanyos hőmérőt! (Beszállnék a gyártásba:) )
Hatásvadász hangulatú cikk, amiben az újságíró nem tudja felháborodását elrejteni a szavak mögé. Akkor elmondom, hogy készülnek mára a kenyerek nagy része (a pórnépnek) és mivel itt szabadság van, megtehetné a pórnép, hogy megveszi a normális kenyeret, ám valahogy az mégis az elit asztalán köt ki. Térfogatnövelők, gombásodásgátlók, és mindenféle egyéb anyagok kerülnek bele, nehogy a kenyér természetes dagadási ideje kikezdje a profitmaximalizálás és költségminimalizálás szent tábláit, nem beszélve olyan ősi ezoterikus szabályokról, mint ‘az idő pénz’ és társai. Tehát ami Kínában megy, az csak látványosan mutatja be nekünk azt, mi megy valójában minálunk, mint ahogy mi is látványosan mutatnánk nekik valamit, de elakadnak a ‘barbározás’ ősi hagyományaiban.
Geyza & butterfláj
———————–
Szép! Engem, az ötletgazdát bezzeg kihagynátok a bizniszböl.
Egyébként a kinai halakban sokkal több higanyt találhattok. Föleg a tavi tenyésztésü export halaikban.
Psi Holo
———–
A cikk arról szól, hogy van egy kiváltságos réteg Kinában, akik egészséges táplálékhoz jutnak. Azért, mert ök a “kiváltságosok”.
Psi Holo:
…
Érdekes, de én is megtudom venni egy sarki pékségnél az “igazi” kelesztett kenyeret, csak drágábban, mint a fehéret, pedig nem vagyok felsőbb, csak közép. Kína esetén ez azért tekinthető súlyosabbnak, mert ott túl sokan nem részesülnek az ország túlpörgő gazdaságának áldásaiból, és aki a városba nem talál magának szerencsét, annak a vidék kész vesztőhely. Miközben gyakran későn derül ki (ha egyáltalán kiderül), hogy saját népüknek mifélét adnak, a kommunista párt elitje titkon természetes előjogaként semmi esetben se fogja kárát látni a szennyezett, mérgező élelmiszereknek, pedig meglehet, köztük vannak azok is, akik felelősek a megbetegedésekért és halálesetekért.
“A kínai elit müzlije…”
a magyar elitnek is megvan a maga müzlije!!4