Moszkva – A környező államok gazdasági érdekei segítenek Kim Dzsong Il rendszerének, hogy kitörjön az elszigeteltségből. Így nemhogy nem dől össze népnyúzó rezsimje, de még meg is erősödhet. Ebben pedig Oroszországnak és több ázsiai államnak is benne lehet a keze.
Tegnap vonaton érkezet az orosz távol-keletre Kim Dzsong Il, aki ezzel Moszkva szemében is szalonképesnek számít. Moszkváéban is, hiszen Kína, ugyan sosem volt rosszban a phenjani rezsimmel, májusban Peking is fogadta a diktátort.
Kim Oroszországban egyelőre erőműveket látogat, majd egyes információk szerint Moszkvában találkozik Vlagyimir Putyin kormány-, illetve Dimitrij Medvegyev államfővel. Ezt persze titokban teszi, hiszen attól, hogy paranoiás a Kedves vezető, még nem biztos, hogy nincs veszélyben.
Szöulnak hála minden mozzanatát ismerhetjük Kim látogatásának. A titkosszolgálat újságírókhoz hasonlóan közvetít arról, hogy a diktátort egy Mercedesszel vitték egy Bajkál-tó partján lévő vízi erőműbe, ahol pántlikás orosz lányok fogadták, mint a régi „szép” időkben.
Szöul azt is tudni véli, hogy komoly gazdasági okai vannak látogatásának. Phenjannak szüksége van ugyanis a kemény valutára, ami logikusan következik erőteljes gazdasági elszigeteltségéből, Oroszország pedig energiahordozóival szeretne házalni Dél-Korea és Japán felé Észak-Koreán keresztül.
Azon kívül, hogy Moszkva egy gázvezetéket építene ki Dél-Korea felé északon keresztül, egy vasútvonalat is tervez az ázsiai ország felé, ami a Transz-Szibériai Expressz egyik leágazása lenne. Ez nagy üzlet Szöulnak, az orosz távol-kelet szegény térségeinek és így már Phenjannak is.
Dél-Korea persze kétségeit is hangoztatja. Elemzők szerint biztonságpolitikailag legalábbis aggályos, hogy energiahordózójuk- amiért fizetnek nem kevés pénzt- az ősi ellenség északi szomszéd területén halad át, akivel hivatalosan még békét sem kötöttek. Ám pozitív hatása is lehet, ha bevonják a szegény szomszédot; talán így a tranzitpénzekből építgetik Észak-Korea gazdaságát és nem a nukleáris energiát forszírozzák.
Ha a gazdaság talaján nyithat újra a világ felé Észak-Korea, az a lakosságnak mindenképp előnyös lesz. Majd ha kilábalnak az éhínség küszöbéről és kilátnak a diktatúra által elsötétített ablakokon, talán csak idő kérdése, hogy Kim saját vonatára ne retúr jegyet kapjon.
Északkórea boldog és szabadsászerető proletariátusa együtt örül és zokog a Bölcs vezérrel.
Ahogy illik …
Tele van ablakkal az a szerelvény…
Budapest – Phenjan között is épül vasútvonal? :roll:
Lassan Magyarország testvérország lesz Észak-Koreával.
Mármint a vezetési stílust és a szegénységet illeti – hála a mi kis növésű nagy vezérünknek.
Nem értem a cikk íróját, miért tartja felháborítónak azt, hogy Oroszország és sok ázsiai ország gazdasági kapcsolatot ápol ezzel a rezsimmel! Több, ha nem minden nyugat-európai ország az atombomba- és interkontinentális rakétatervek ide, embertelen igazságszolgáltatás oda, a szankciók ellenére máig gazdasági partnerükként tekint Iránra, sőt, egyes források szerint a hatalmas bevételeket bezsebelő Forradalmi Gárda olyan eszközöket és technológiákat szerzett meg így, amivel könnyebben lefülelheti az ellenzéket, ezzel pedig közvetve hozzájárultak az iszlámfasizmus fennmaradásához pusztán azért, hogy megmaradjanak otthoni munkahelyek és az értékes energiaforrásuk.
…
További gond ezzel az irománnyal, hogy puszta szépséges kívánságként tekinthető az, hogy a jobbuló gazdasági helyzet miatt majd végül erőre kapnak az észak-koreaiak, és lerázzák magukról a diktatúrát. Először is több hírszerzési jelentés szerint fizikailag sincs ellenzéke a zsarnoknak, mindent kinyírták, másodszor aki képes ilyen szomszédok mellett éheztetni a lakosságot, sőt, a hadsereget is (mert ugye nem Afrikában vannak, ahol az időjárás szélsősége gyakran okozz súlyos megélhetési gondokat), attól távol állhat az, hogy bármi is lecsurogjon a köznépnek, a hatalom és a korrupció a tűzhöz legközelebb állóknak fog kedvezni, harmadszorra pedig a jobb életkörülmény nem egyenlő a demokratikus átmenettel, hiszen több tucat arab olajemirátusban máig nincs demokrácia, és ez nemcsak a Nyugat kétszínű szükségét, hanem az emberek mentalitását is jól tükrözi, az idei arab kenyérlázadások után pedig -már ahol sikerült lerázni a zsarnokokat- ott sem lépett a helyére nyomban a hatalommegosztó többpártrendszer, sőt sajnos az iszlámfasizmus kapott új erőre most, hogy nincs ki üldözze saját országába.