A náci propagandagépezet alapszabálya volt, hogy a hazugságokat addig kell ismételni, amíg a tömegek számára igazzá nem válnak.
Tanúi lehetünk annak, hogy a korábbi kormányzathoz tartozó személyek „ördögtől valók”, csak a „nemzet kárát szolgálták”. Naponta halljuk, hogy ki ellen indítottak büntetőeljárást vagy éppen kit jelentett fel Budai Gyula kormánybiztos. Gyakran a jobboldali média hamarabb hozza az érintett tudomására az ellene felhozott vádakat, mint a büntetőügyben eljáró hatóság.
Ma Magyarországon a kormányzatot teljességgel kiszolgáló egyes médiumok partnerek a hazugságok „igazzá” változtatásában.
Megígérték – és egyetlen vállalásukként – be is tartják! Hatalomra kerülésüket követően azonnal megkezdődött az elszámoltatásnak nevezett politikai leszámolás. Egy éve tart, s ki tudja, mikor lesz vége.
A jelenlegi kormánypártok e tevékenységre – megfelelő személyes biztosítékokkal – embereket választottak ki, a parlamentben és a minisztériumokban vizsgálati osztályokat állítottak fel, hogy kellő muníciót szolgáltassanak a kormány átruházott hatáskörében eljáró elszámoltatási kormánybiztos számára.
A kormánybiztos nyilvánvalóan lejáratja magát, és ehhez a munkához gyomor is kell, azonban az elszámoltatás hatására a kormánypártok – időlegesen – politikai előnyre tehetnek szert.
A kriminalizálás többes célt szolgál:
1./ A saját tábor számára az ellenség kijelölése, mert minden antidemokratikus kormányzat keresi és üldözi a másként gondolkodókat. Egy a tábor, egy a zászló, és saját bevallásuk szerint is 20 évre rendezkednek be;
2./ Fontos a saját tábor – érzelmi alapú – folyamatos egyben tartása, mert a kormányzás óhatatlanul érdeksérelmeket okoz a saját táborba tartozó polgároknak is. Gyűlöleten és irigységen alapuló személyes értékrend kormányzati erősítése, ami némileg feledteti a szűkösebb mindennapokat;
3./ Az ellenzéknek nevezett politikai erők hiteltelenítése, szétforgácsolása, egymással való szembefordítása, a szolidaritás és egységes fellépés megakadályozása. „Ha ugrálsz, te is sorra kerülhetsz” üzenete;
4./ Kormányzati pótcselekvésként a hatalom kizárólagos megtartására vonatkozó gyakorlati lépések, illetve az alapjogok szűkítésével járó agresszív kormányzás leplezése és közben annak sulykolása, hogy mindez az elmúlt 8 év kormányzása, és különösen a kriminalizáltak tevékenysége miatt szükséges;
5./ A korábbi vezetők kriminalizálása az egyéneket is félelemmel tölti el és csökkenti a kormányzattal szembeni civil ellenállás megszervezését. „Ha velük ezt megtehetik, akkor velem mit csinálhatnak?”;
6./ Leplezheti azt a cselekvést, amely ellen küzdelmet hirdetnek. Emlékeztetnék a közérdekű adatnak minősülő beszerzések átláthatóságát csökkentő állami lépésekre;
7./ Az állami életben szerepet vállalt személyek kriminalizálása egy életre elveszi azoknak a kedvét, akik megfelelő tehetséggel és bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy saját szakterületükön az állami életben majdan szerepet vállaljanak. Marad a sekélyes értelem;
8./ Végül, nem utolsó sorban, a kriminalizált személyek megbélyegzése és skalpjuk diadalittas felmutatása. Nagy nyilvánosság előtt az ártatlanság helyett a bűnösség vélelmének alkalmazása. A jobboldali médiumok a kormánypártok egyetértésével a kriminalizáltakat vagy a potenciális kriminalizálandókat már a nyomozás szakaszában vagy akár büntetőeljárás indítása nélkül is bűnösként tüntetik fel. Ha a középkorban lennénk, a jobboldali véleményvezérek által felheccelt tömegek kérnék a kriminalizáltak bírósági tárgyalás nélküli kivégzését vagy börtönbe zárását.
Az, hogy az érintettek családja milyen szenvedésen megy keresztül, az a családbarát hatalomgyakorlókat hidegen hagyja.
A kriminalizálás beteljesüléséhez azonban szüksége van az elkülönült hatalmi ágként működő igazságszolgáltatásra, szűkebben, a bíróságok tevékenységére is. Addig, amíg van remény arra, hogy a bíróság – más hatalmi ág szándékaitól függetlenül – hozza meg döntéseit, a kriminalizáltak bízhatnak a tisztességes eljárásban. Amint a kormányzat megszállja a bírósági vezetői posztokat is, és oda politikailag megbízható személyeket nevez ki, az ítélet hamarabb születhet meg, mint az ügyészi vádirat. Magam bízom az ítélkező bíró függetlenségében. A politikai szándékú nyomásgyakorlást elutasító bíró megőrzi személyes tisztességét, bár ez az előmenetelébe is kerülhet. A lelkiismeretével azonban mindenkinek magának kell elszámolnia.
Eljön az idő, amikor már több kár származik a leszámolásból, mint politikai haszon, akkor az egészet a kormánypártok befejezik és a „károkat” az elszámoltatásért kinevezett személyekben találják meg és leváltják őket. A legkárosabb hatása azonban az, hogy egy új politikai garnitúra (ha lesz egyáltalán) az elszenvedett sérelmek hatására ugyanezt fogja csinálni, csak még durvább eszközökkel. Az ország vezető értelmisége 4 évente vagy 8 évente „kivégzi” egymást. Kriminalizálja, majd börtönbe zárja az állami élet korábbi szervezőit. Aki vezetett már nagyobb szervezetet, az tudja, hogy a döntések az adott időpillanatban rendelkezésre álló alternatívák és az azt megalapozó információk alapján születnek meg. Utólag bárki lehet okos, ha az adott döntés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Orbán a 2002-es választási vereségét – véleményem szerint – két okra vezethette vissza: a média viszonylagos szabadságára és a kormányzatra negatív fényt vető (korrupcióra utaló) információk kiszivárogtatására. A „forradalom gyermekei” ezért azonnal hozzáláttak a teljes médiahatalom megszerzéséhez, valamint az állami bürokrácia, továbbá a fegyveres- és rendvédelmi szervek megregulázásához, azaz az egymillió fidesz-káder munkahelyének megteremtéséhez, az állami életben. Emlékezzünk az indokolás nélküli elbocsátásokra, újabban a bizalomvesztés miatti állásvesztésre, valamint a titkosszolgálati eszközök és módszerek korlátlan alkalmazásának lehetőségére. Ezek az eszközök és módszerek nem jogállamiak (ezt a kormányerők nem is állítják), de a köztársasági alkotmány felszámolása óta ki kell mondanunk, hogy már nem jogállamban élünk. Ahol a hatalom egy kézben vagy egy személyben testesül meg, azt az államot nem tekinthetjük demokratikus államnak, még akkor sem, ha a közjogi berendezkedése hasonló a jogállam felépítéséhez.
Kifogástalannak, tömörnek és jónak ítélem a fenti elemzést. :)
Mit tehetünk mindezek ellen – csak a békés utcai demonstráció látszik járható útnak milliós nagyságrendben.
Vagy nem? :(
Zseniális egy írás!
Nem várható, hogy folyamatos hazugságra, népbutításra, demagógiára és populizmusra épülő, nyolc év ellenzéki politizálása után, kormányzati pozícióban egy csapásra demokratává válik a Fidesz és Magyarország diktátora. Pontos, sebészi elemzés, gratulálok.
A diagnózis pontos. A megoldás az össztársadalmi összefogás.. Ma már békés megoldásra aligha van remény (a demokratikus pedig több ciklus alatt valósítható meg; annyi időnk nincs.. addig az ország nem bírhatja ki.. ) Erőt kell felmutatni, békés nagy erőt.. ha nem hat, vagy nem jön össze, akkor robbanhat.. ami rombol, kárt okoz.. Igaz, nem annyit, mintha még ciklusokon keresztül a jelenlegi/eddigi hatalomgyakorlás folytatódna.. mert erre készülnek.. Össze kell tehát fognunk, és békés erőfelmutatással rászorítani a jelenlegi kormányt/hatalmat a demokrácia alapjainak visszaállítására.. világos program kidolgozására és végrehajtására, s a politikai ellenzék/ellenfelei kriminalizálásának leállítására… Mert a feszültség nő…
Jaú eza cikk.
Elisteszem magamnak , hogy továbbíthassam a Fidesz-imádóknak.
Had gondolkodjanak rajta.
“A náci propagandagépezet alapszabálya volt, hogy a hazugságokat addig kell ismételni, amíg a tömegek számára igazzá nem válnak.”
Ez az egy, amit a fidesz megtanult a történelemből.
Az írás minden betüje igaz, az elemzés pontos megfigyeléseken alapul. Sajnos.
A magyar “néplélek” fogékony erre a hitványságra Sokáig éljen a DUCE!
Ez egy régi forgatókönyvre épül, amelynek eredeti címe MEIN KAMPF.
*
(Ajánlott irodalom még: Hermann Rauschning: Hitler bizalmasa voltam {Kossuth 1970.körül})
Kedves Krisztina: a cikke elsőre kiváló összefoglaló, ezért én meg is adtam az ötöst. Annak ellenére megadtam, hogy több hiányossága van, mint amennyi a korrekt “diagnózis” megállapításai között fel van sorolva. Bizony így pontosan olyan egyoldalú, mint amiről az Ön 8 pontja, ismétlem: szvsz is pontos megállapításai.
Nem találom tehát a továbblépés X (>8) pontját. BIzony ma már nem elég sorba rakni a mára nyilvánvalóan tényszerű hibapontokat.
Várom tehát a cikk folytatását Öntől!
hsz-ások:
Demokrata: nem kell a viszontkriminalizálás csapdájába esni, különösen egy demokratának nem, különösen a meg is írt korrekt elképzelések jelzése után NEM! Igen, utat KELL mutatni, és meg KELL találni a békés utat. Igen, közpénzen felállított magánhadsereg ellen is. Igen, minél nagyobb a nyilvánosság előtt. Igen, a megrontott “közmédia” féloldalúságával szemben is. Igen: NEM a 4+8 évét elpazarló korábbi “tábor” a megoldás. Ők már leszerepeltek. Az ő balf…ságuk egyenes következménye volt 98-ban is, s bizony szinte csak ez volt 2010-ben is a hatalomváltás forrása, s nem a jobb oldal, akik az ellenzéki szerepben, gyakorlatilag semmi érdemit nem produkáltak, hisz nem is produkálhattak.
Ki/kik tehát a leendő javulás letéteményesei? …mert az eddig “bal” és jobb szvsz kollektíven leszerepeltek. Mindkét “politikai erő” fél-fél oldala leszerepelt. Mindük holdudvart épített első idejükben, a további idejében a “bal” csak tántorgott, s lejáratta a baloldaliság eszméjét, a jobb 4 évig urizálni igyekezett magát, meg is kapta a választások pofonját mindkét féloldal. Járt nekik. Menjenek most békével. Pontosabban mehetnének, de nem mennek. Mert nem hülyék, csak többségükben a tisztségükre méltatlan gazemberek voltak, s azok most is. Székházazó Fidesz és MDF, országkiárusító privatizőrök az első 4 évben, öszödözésen gazdagodó volt KISZ-főember, bányaművelésbe, szőlőzésbe, földbirtokok begyűjtésébe kezdő másik oldal… ilyenekkel nem lehet előre lépni… ez is trivialitás ma már…
Van-e azonban esélye egy “jó út”-nak?
Ad-e vajon a demokrácia, egyáltalán alkalmas-e ez az állítólagos “nincs jobb” módszer? …mert a demokrácia valójában nem a többség, hanem a választási támogatásért szabad(abb) rablást elváró csendestársak bulija… igen, Winston Churchill is pontosan tudta ezt, ezért dobta a köztudatba elhíresült, és szvsz mára elavult mondatát… minden hatalom a csendestársaké volt akkor is, ma is, itthon is, és mindenhol a világunkban… vagy mégsem mindenhol? …nem tudom…
Tudom azonban, hogy az én válaszom a kérdéseimre: van esély, reális is: ha ez az esélye kap tőketámogatást. Kellenek hiteles arcok, SOKKAL TÖBB nyilvánosság kell: itt van (még?) az internet, ami reális támogatást adhat… talán…
(((bocs a hosszú szövegért)))