(Harc a Mussolini–Orbán rendszer ellen – avagy diagnózis után terápia)
A magyar társadalomnak nincs veszélyérzete. Mindenki túl akarja élni az önkényuralmi rendszert, és senki nem látja, hogy ez nem élhető túl. Kollaboránsok, árulók, helyezkedők és haszonlesők keverednek a tudatlanokkal és közömbösökkel, a tisztességes gyávákkal, valamint az elszigetelt bátrakkal, akik nem tudnak hová csatlakozni. És ez alól a sajtó sem kivétel, a pártok sem, a szakszervezetek és a civil mozgalmak sem kivételek. Nagy a tanácstalanság.
Azon cseppet sem csodálkozom, hogy az ellenzéki sajtó zászlóshajójának tekintett ATV nagyrészt nézhetetlen, unalmas és megtévesztő, átveri a nézőt. Csak az látszik, hogy van pénz dögivel. Néhány szakembert (Bánó András stb.) leszámítva a stáblistán hemzsegnek a Hit Gyülekezete tagjai, akik a sajátjukén kívül szerkesztőséget még nem láttak. A legfőbb szempont a “megbízhatóság”, mint a régi szép időkben. A szorosan kézben tartott, kontrollálható gyülekezeti szolgák hajtják végre a központi utasításokat.
Így az már csak hab a tortán, hogy egy ATV híradó pontosan olyan, mint az okos lány, aki hozott is, meg nem is, jött is, meg nem is. Csak a vájt fülűek értik meg azt a borzalmas taktikázást, dekázást, ami egy hír közlése mögött van. A közmédiában zajló politikai tisztogatásról például egy szót sem szóltak, de ezzel kivételesen nem nagyon lógtak ki a sorból, mert a szolidaritás kifejezése majdnem mindenhol elmaradt, ami azért eléggé elképesztő.
A Fidesz szolgálóleányává szegődött Hit Gyülekezete televíziója, az ATV tehát jól tükrözi a Fidesz működését. A Hit Gyülekezete és az ATV felépítése, irányítása leképezi a Fideszt és a fideszes médiát. Azzal a különbséggel, hogy Orbán Viktorban van még némi mértéktartás, és egyelőre nem a gyerekeivel csináltat és ellenőriztet mindent, szemben Németh Sándorral, aki a saját besúgóiban sem bízik, csak a gyermekeiben. A lánya műsorát naponta háromszor ismétlik meg, mert az annyira jó, a fia minden szakmai tapasztalat nélkül hírigazgató, a másik lánya az egyik tulajdonos cég vezetője, és akkor még nem beszéltünk a beépített bizalmi emberekről, akiknek az a dolguk, hogy mindenkit szemmel tartsanak és mindenkiről jelentsenek. Az ellenzéknek olyan televíziója van, amely nemcsak lepaktált azokkal, akiknek állítólag az ellenzéke, de még szellemében, felépítésében is ugyanolyan antidemokratikus, mint a totális kontroll alatt tartott jobboldali médiabirodalom bármelyik része.
Németh Sándor és Orbán Viktor ezért könnyen megértik egymást, hiszen ugyanazokkal a módszerekkel irányítanak, ugyanúgy gondolkodnak, ugyanazokat a vezetési módszereket használják. Aki látta Orbán Viktort, az látta Németh Sándort, és fordítva. Aki látta a Fideszt, az látta a Hit Gyülekezetét. Aki látta a HírTV-t, az látta az ATV-t, és fordítva. Azon nincs is mit csodálkozni, hogy az ATV jól simul Orbán Viktor rendszerébe, és abban kiválóan ellátja a Fidesz által kijelölt feladatát. Németh Sándor a demokráciát eddig is csupán arra használta, hogy saját magát megvédje, de az egyházi törvénnyel kapcsolatos magatartása jól mutatja, hogy számára mennyit érnek a demokratikus elvek. Arról nem is beszélve, hogy az egyént, az individuumot soha nem becsülte semmire, annak jogait és méltóságát kezdettől fogva két lábbal tapossa és ugrál rajta.
Hanem az már meglepő, hogy a Klubrádió egyes műsorai után is inkább kikapcsolja az ember a rádiót, hogy az agyvérzést elkerülje. Ez volna pedig az ellenzék rádiója, ahol néha a riporter mentegeti azt a kormányt, amely bezúzta a demokratikus alkotmányt, felszámolta a jogállamot. A rádió minden percében érezni lehet, hogy vigyáznak, nehogy annyira sértsék az elnyomó hatalmat, hogy az a létüket veszélyeztesse. Messziről üvölt, hogy a legtöbben szájkosárral beszélnek, még a betelefonálók egy részét is kibeszélik az igazságukból. Akinek még arra sincs szüksége, hogy megmondják neki, mit ne mondjon, amiből a rádiónak baja lehet, az magától cenzúrázza önmagát, mert magától is van annyi esze, hogy ha a rádió megszűnik, akkor elveszíti az állását, a fizetését. Erre még az sem mentség, hogy vannak színvonalas és nagyon értékes műsorok, jó beszélgetések is, hiszen az a dolguk, hogy legyenek. De a rádió egészének hangvétele nem tükrözi sem a rádió ellenzéki jellegét, sem azt a közjogi állapotot, politikai helyzetet, amely Magyarországon mára kialakult, illetve most van kialakulóban.
A Klubrádió egészéről sugárzik, hogy túl akarja élni az Orbán-rendszert, és ez felülírja a demokrácia iránti elkötelezettségét, az őszinte beszédet, az ellenzéki hangot. Ennek csak akkor és csak olyan mértékben van helye, ha nem veszélyezteti a rádió jövőjét. Ez a rádió nem akarja megdönteni az önkényuralmat, ez a rádió az önkényuralom által pontosan körülhatárolt keretek között működni akar. Ízlés kérdése, de számomra ez taszító, a magam részéről nem vagyok kíváncsi egy ilyen rádióra. Ahogyan egy futballmeccsen a szándékosan kihagyott helyzetekre, a be nem lőtt gólokra, a bundára sem. Az ilyen rádió becsap. Az ilyen rádiónál jobb az, ha nincs. Akkor legalább lehet tudni, hogy diktatúra van.
Ugyanis az ilyen rádió leszereli, lefojtja az emberek egészséges ellenállását, igazságérzetét, józan és természetes reakcióját, miközben nem közlik a hallgatóval, hogy ezt azért teszik, mert a munkatársak meg akarnak élni, és nem akarnak elmenni taxizni. Pedig az becsületesebb lenne. Ha ez a rádió megmaradna az autokratikus rendszer kegyéből, csak arra lenne jó, hogy az ott dolgozók egzisztenciális érdekei miatt legitimálja az Orbán-rendszert. Azt a hamis látszatot keltve, hogy demokrácia és sajtószabadság van. Miközben nincs. Csupán csokit osztanak a raboknak.
Szerény véleményem szerint a Klubrádió ezzel együtt sem fog megmaradni, mert nincs olyan zsarolási potenciálja, mint Németh Sándornak, aki azt mondhatja, hogy holnap pártot alapít. Másrészt, ebben a rádióban valóban demokraták dolgoznak. Esetenként talán gyáva, de elkötelezett hívei a szabadságnak, és nem olyan ember irányítja őket, mint Németh Sándor, aki maga is hasonló önkényuralmat tart fenn, mint Orbán Viktor. Ezért az ATV megmarad, a Klubrádió pedig várhatóan megszűnik. A Klubrádió ugyanis még korrupt magatartásával és fékezett habzásával is túlságosan szabad ahhoz, amit egy autokrata még elviselni képes. A benne dolgozók – hiába próbálnak mást mutatni – megbízhatatlanok. Ezért nem lesz dicstelenebb kimúlás, mint az övék, mert hajlott gerinccel tűnnek majd el az éterből. Ha halni kell, legalább halnának meg egyenes derékkal, bátran, nem sunnyogva, lapítva. Ahogy azt Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője mondta a Szabad Magyar Televízió egyik műsorában.
Folytathatnánk a sort, hogyan próbálja a baloldalinak, szabadelvűnek, függetlennek vagy ellenzékinek mondott média többi része is azt a látszatot kelteni, mintha minden rendben lenne. Mintha úgy működnének, ahogy egy demokráciában működik a sajtó. Miközben pontosan tudják, hogy ez nem demokrácia, a parlament csak díszlet, a végrehajtó hatalom hozza a törvényeket, s épp most folyik a bírói hatalom fölötti uralom megszerzése. Montesquieu óta tudjuk, hogy ha a három hatalmi ág közül bármelyik kettő egy kézbe kerül, az zsarnokságot eredményez. A mai magyar sajtó – tisztelet a kevés kivételnek – nem úgy viszonyul a hatalom gyakorlóihoz, ahogyan az egy zsarnokságban illenék, hanem úgy, ahogyan egy demokratikus hatalomban kell. Mintha nem tudnák, miről van szó. De nem tévedésből, hanem a túlélés miatt, egzisztenciális érdekből tesznek úgy, mintha demokráciában élnének.
Az Orbán-rendszer stabilitása részben ezen nyugszik: a túlélés iránti vágyon és az egzisztenciális függőségen, egyéni érdeken, félelmen. És ez nem csak a sajtóra igaz. Ugyanez jellemző a gazdasági érdekcsoportokra, az egyes vállalkozásokra, a szakszervezetekre, az egyházaknak arra a körére, amely nem tartozik Orbán és a katolikus egyház informális irányítása alá, a civilek nagy részére. Aki nem így viselkedik, arra még rá is sütik a szélsőségesség bélyegét. A megalkuvó és “bölcs” magatartás a trendi. Sorolhatnánk a szakmákat egyenként, de minek emeljünk ki bárkit is, az egész társadalom ilyen. Tömeges mértékben talán egyedül a nyugdíjasok azok, akiknek van veszélyérzetük, akik képesek lennének egy hívó szóra azonnal megmozdulni.
A sajtónak azonban azért van kitüntetett szerepe, mert viselkedésmintát ad, példát mutat, befolyásol, a taktikázása miatt nem mozgósít a zsarnoksággal, az önkényuralommal szemben. Már régen az utcára kellett volna hívni az egész országot. Le kellett volna állítani mindent, megbénítani az országot, és semmiképpen nem engedni, hogy a törvénytelenséget törvényerőre emeljék, megpuccsolják a demokratikus, alkotmányos rendet. Miközben a sajtónak is tudnia kellene, hogy ezzel a sunnyogással nem kerüli el a sorsát. Alkalmazkodása csak arra jó, hogy másokat is lebénítson, megkönnyítse az elnyomó hatalom dolgát, legitimálja Szalai Annamáriát és a Miami Press uralmát, és dicstelenül haljon meg. Ugyanez vonatkozik az élet minden területén azokra, akik a túlélésre játszanak. Nem lesz túlélés, mindenki sorra kerül. Egy zsarnoki uralomnak nem elég, hogy valaki nem áll ellene, annak a teljes azonosulás és behódolás kell. Csak akkor érzi biztonságban magát. Az önkény nem tűr független és szabad embereket.
Természetes emberi ösztön, hogy először mindenki megpróbál a túlélésre játszani. Lehet érveket és kifogásokat találni emellett, csak azok mind hamisak. Ha majd egy jelentős többség szembesül azzal, hogy ez nem vezet eredményre, hogy egy önkényuralom nem képes kontrollálni magát, hogy bármelyik pillanatban várhatjuk a házkutatást, az őrizetbevételt vagy a felmondást, a behívót a kényszermunkára, az adóhivatalt, a rendőrséget, akkor majd keresni fogjuk az ellenállás módját. Azt tessék megérteni, hogy ha teljesen kiépül a rendszer, akkor már késő lesz, mert amit ma még törvényesen megtehetünk, az holnap már törvénytelen lesz, az hazaárulásnak számít majd. Ha kiépül a rendszer, nem lehet törvényes úton megállítani és leváltani, és akkor csak két dolog között lehet választani: csöndes beletörődés egy harmincéves diktatúrába, vagy ellenszegülés, konfrontáció, amelynek során a hatalom akkor már erőszakot fog alkalmazni, hiszen az egyébként békés és demokratikus érdekérvényesítés akkor már törvénytelennek számít. Akkor is alkalmazhatnak erőszakot, ha mi – természetesen és értelemszerűen – nem.
Meg lehetett volna ezt spórolni, és még mindig évtizedeket lehetne megtakarítani, ha ezt előre látva, a túlélés helyett a kőkemény ellenállást választanák legalább azok, akik tudják, miről van szó. Elég lenne Szabó István és Jancsó Miklós filmjeit megnézni a zsarnoki hatalom természetéről. Mindent tudunk róla, mégis azt hisszük, hogy meg lehet úszni. Nem lehet megúszni. Ez ellen fel kell lépni. Minél tovább engedjük, annál nagyobb lesz az áldozat, a veszteség.
A demokratikusnak mondott pártok felelőssége még a sajtóénál is nagyobb. Ha nem vettek részt az illegitim alkotmányozásban, az alkotmányellenes puccsban, akkor miért vesznek részt a “húsvéti alkotmány”-t kibontó sarkalatos törvénykezésben? Mennyivel jobb az? Ha egyszer vége lesz az Orbán-rendszer ámokfutásának, akkor Magyarországon egy teljesen új demokratikus rendet kell felépíteni. Az Orbán-rezsim minden törvényét egyetlen tollvonással el kell törölni, a felelősöket azonnal le kell tartóztatni, bíróság elé kell állítani az alkotmányos rend megdöntése miatt. Orbán és talpnyalói olyan rendszer kiépítésére tesznek kísérletet, amely szembemegy az európai alkotmánnyal, az emberi jogokkal, a demokratikus normákkal, amely eltörli a szabadságot. Ha a rendszer működésbe lép, bűneik a hágai bíróságig röpíthetik őket. És akkor Szijjártó és Lázár, meg a többi aljas gazember, mind azt fogják mondani, a kokis Orbánnal az élen, hogy ők ezeket a nemzetellenes, gyalázatos, antidemokratikus törvényeket úgy hozták meg, hogy egy törvényes választáson létrejött parlamentben az ellenzék szavazott, a nemlétező vitában részt vett, a demokrácia látszatát fenntartotta.
Önámító hazugság, hogy Orbán kiépülő elmebeteg diktatúráját gyorsabban tudják felszámolni, ha a látszatdemokráciában az ellenzékiek is részt vesznek. A tiszteletdíj, a képviselői fizetés az ok, ez a fontos, ezek az igazi érvek. A túlélés vágya áll itt is az önámítás mögött. Ne hazudozzunk! Ha nem teszik meg, senki le nem mossa róluk, hogy a pénz miatt nem álltak fel. Ugyanúgy, mint a sajtó demokratikus része sem. Pedig ha mindenki egyként felállna, nemet mondana, kivonulna, megbénítaná az országot, a zsarnokság kiépítését, de legalább nyilvánvalóvá tenné ország és világ előtt, hogy ami itt folyik, az micsoda, azzal nagy lépést tenne a jövő visszaszerzése felé.
Ha nem lehet szabad a magyar sajtó, akkor semmilyen ne legyen, csak az övék. Ha nem lehet azt mondani, amit akarunk, akkor ne mondjunk semmit, illetve akkor is csak azt mondjuk, amit a szabadságban mondanánk. Ha betiltanak, tiltsanak be. Ha kell, elmegyünk lapátolni, ha kell, a levegőből is megélünk. Gerincesen, tartással, méltósággal. Azt senki ne mondja, hogy én könnyen beszélek, mert én ezt az erkölcsi döntést sokkal korábban meghoztam, én már abban sem kívántam részt venni, ami ide vezetett. Az csak a véletlen műve, hogy én még újságot írok, de erre is csak olyan formában vagyok hajlandó, hogy a magam ura vagyok, és a két kezem munkájából élek meg. Én nem vagyok jó ellenpélda, ellenkezőleg. Lehet követni a példámat.
A kivonulással nem tud mit kezdeni egy diktatúra. A magyar történelemben pedig voltak ennél jellemesebb emberek is, mint amilyeneket magunk körül látunk, akik inkább vállalták a fizikai munkát, a nyomort, a mellőzést, mint a lapítást, a zsarnokság tűrését vagy annak szolgálatát. Nekem ne beszéljen mostantól soha senki a magyar nép szabadságszeretetéről, ha azt eltűri, ami most van. Van élet az Orbán-rendszeren kívül is. Lehetne élet. Magyarországon belül is.
Ha nincs valódi parlamenti demokrácia, ha az ellenzéknek semmi jogot nem adnak, akkor ellenzék se legyen. Csinálják a gazemberek maguk, senki ne asszisztáljon a hazugsághoz, ne legitimálja a zsarnokságot baksisért, havi fizetésért. Az ellenzéki politikusoknál vannak szegényebb emberek is, akik megélnek a képviselői fizetés nélkül is valahogy. Ha nincs igazi érdekképviselet a rendszeren belül, akkor semmilyen ne legyen, akkor vezessék be a diktatúrájukat a szakszervezetek asszisztenciája nélkül. Akkor a szakszervezet és az érdekvédelem működjön az önkény kínálta kereteken kívül. Volt ám már arra példa a világon, hogy szakszervezeti vezetők nem adták meg magukat, nem hajlították meg a gerincüket.
Nem szabad a Mussolini mintájára kialakuló fasiszta államrend részévé válni, nem szabad megengedni, hogy korporációba tömörítsék az érdekvédelmi szervezeteket és az egész társadalmat. Ha ezt megengedjük, utána jön – képletesen szólva – a karlendítés. Senki nem lesz biztonságban. Mussolini kezdetben éppen annyit engedett meg a pártoknak, mint Orbán, és éppen ennyit engedett meg az érdekképviseleteknek is. De a rendszer itt nem állt meg, ahogyan Orbán rendszere sem áll meg, látszik a jövő.
Egy éve mondom, hogy ha nem száll szembe ezzel a társadalom, akkora diktatúra lesz ebből, amilyet csak nagyapáink láttak. Titkosrendőrség, besúgóhálózat, totális megfélemlítés, teljes kontroll. Koncepciós perek, hazaárulás, kémkedés, bebörtönzések. Kényszermunka éhbérért. “Munkát! Kenyeret!” helyett “Közmunkát! Közkenyeret!” ígér az új rendszer. Egyet nem ígér: közkegyelmet.
Ez az írás az ellenállás lehetséges formáiról kíván szólni. A diagnózis után a terápiával foglalkozik.
Mi a teendő?
Mindenekelőtt, az Orbán-rendszer ellenzékének tiszta képpel kell rendelkeznie arról a folyamatról, ami Magyarországon zajlik. Tudomásul kell venni, hogy ami történik, az nem rögtönzések sorozata, hanem egy előre jól megtervezett forgatókönyvet követ. Fel kell ismerni, hogy szisztematikusan készültek fel az Orbán-rendszer kiépítésére, és fel kell ismerni annak jellegét, a forgatókönyv forrását, tartalmát. Enélkül nem lehet hatásos ellenzéki stratégiát felépíteni.
Azzal többnyire mindenki egyetért, hogy a Horthy-rendszer valamiféle reinkarnációja zajlik. De ennél sokkal többről van szó, a Horthy-rendszer utánzása bedöglene egy év alatt, mert félkapitalista és félfeudális rendszere önállóan maga sem volt életképes. A Horthy-rendszernél távolabb lát az Orbán-rendszer ideológusa. Az európai szellemtörténetre mélyebb történelmi rálátással bír az, aki kidolgozta az Orbán-rendszer filozófiáját. Ez a mostani kísérlet sokkal jobban összegzi a liberális demokráciák és a vallási alapon álló jobboldali nemzeti kormányzás ellentétét, elméleteit és tapasztalatait, mint ahogy a Horthy-rendszer ideológusai valaha is tették. Ebben áll a veszélyessége. A Horthy-rendszernek nem volt saját maga alkotta ideológiája, annak elemeit a politikai katolicizmusból, a vele vérrokon fasizmusból vagy a nácizmusból merítette a kurzus, időben egymástól eltérő mértékben. Nem véletlenül tettek néhányan (mint Prohászka Ottokár püspök) kísérletet arra, hogy létrehozzák a “hungarizmust”, mint mindennek sajátos magyar változatát; a Horthy-rendszer hozott anyagból dolgozott. A Szent István-i állameszme sem magyar találmány. A kurzus úgy volt nacionalista, hogy ideológiájának elemei importból származtak. A katolicizmus is internacionalista ideológia.
A Szent István-i állameszme lényege a politikai katolicizmus. Amikor azt mondjuk, hogy István király felvette a kereszténységet, akkor nem a kereszténységet vette fel az ország, hanem azt az ideológiát, hatalmi struktúrát, amit ma politikai katolicizmusnak nevezünk. Amikor elfogadta Szilveszter pápától a koronát, akkor alárendelte magát a katolicizmus uralmának. Amikor az új alaptörvénybe beleveszik a Szent Koronát, deklarálják annak szellemi örökségét, akkor újra a politikai katolicizmus, a pápa koronája, fősége alá viszik az országot.
A politikai katolicizmus a modern korban a legmagasabb szinten az olasz fasizmusban nyert kifejezést. Ha megvizsgáljuk ennek szellemtörténetét, megállapíthatjuk, hogy a katolicizmuson alapuló jobboldali nemzeti ideológia következetes végigvitele szükségszerűen vezet a fasiszta állam eszméjéhez. Ez annak logikus végpontja. A Horthy-rendszer ideológiáját alkotó eszmék közül ez a legvonzóbb, a legtisztább jobboldali államszervezési modell. Nem véletlen, hogy igyekeztek sok elemét átvenni. Az Orbán-rendszer is ezt választotta, ezzel azonosult, ennek lényegét gyűjtötte ki, és ennek az átültetésével hozza létre “újnak” mondott rendszerét.
Az Orbán-rendszer azonosításához elengedhetetlen, hogy a fasizmust markánsan elválasszuk a nácizmustól, a népirtástól és a fajelmélettől, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor képtelenek leszünk felismerni a kialakuló rendszer lényegét, és nem tudunk védekezni ellene. Nincs most nagyobb ellensége a tisztánlátásnak, mint az a hazugság, amely a nácizmust és a fasizmust összemossa. Ha ezt nem tudjuk szétválasztani, és nem vagyunk képesek a fasizmust a maga valójában vizsgálni, nem tudunk az orbáni önkénnyel szemben hatékonyan fellépni. A náci fajelmélet a fasizmusra épült, de értsük meg végre, hogy az annak egy torz változata: a fasizmus nem azonos a nácizmussal. A fasizmus egy színtiszta jobboldali, nemzeti államszervezési forma, amelynek ideológiája a katolicizmus.
Ha valaki hajlandó az olasz fasizmus tanulmányozására, és annak az Orbán-rendszerrel való összehasonlítására, nem talál egyetlen mozzanatot sem, amely cáfolná azt a kijelentésünket, hogy az Orbán-rendszer Mussolini fasiszta államának mintájára épül fel, annak elemeit ülteti át a 21. századi Európába. Ez adja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapját, a forgatókönyv kiindulópontját, a tudatosságot, a tervszerűséget, a magabiztosságot és még a benne megnyilvánuló erőt is. Orbán pontosan tudja, hogy honnan hová tart, az első pillanattól kezdve tudta, mit akar. Ezért lehet elég bátor ahhoz, hogy kokit adjon az ellenszegülőknek. Biztos vagyok benne: szilárd meggyőződése az, hogy a liberalizmus csak korcs csökevénye az emberiség történelmének, és a mindenható nemzeti állam gondos keze képes kiküszöbölni a liberalizmus, a kapitalizmus, valamint a kommunizmus hibáit. Ez a katolikus és fasiszta nemzeti út egy harmadik út, amely egy párt révén, az állami hatalom mindenhatóságával irányítja az országot. Ez maga a Mussolini által megalkotott fasizmus átvétele, adaptációja a kor követelményeihez igazítva. Ezúttal is felhívom a figyelmet arra, hogy miközben a fasizmus felszámolja a szabadságot, az emberi jogokat, rendkívül hatékony és sikeressé tehető államszervezési forma, amelyben bődületes, ördögi erő van. Képes volt önerőből felvirágoztatni a válságban vergődő Olaszországot. Aki nem ellensége a rendszernek, csak haszonélvezője, az a korlátozott demokrácia bizonyos szakaszaiban még jól is érezheti magát benne. Ennek részleteire ezúttal nem térünk ki, mindez olvasható korábbi írásaimban, Az Unió első fasiszta állama, de még inkább A római iskola című cikkekben.
Mussolini bélyege
Ha a beazonosítás megtörténik, az lehetőséget ad a felvilágosításra, a kiépülő rendszerrel szembeni stratégia kialakítására. A mai ellenzéknek – nemcsak a pártoknak, hanem a civil szervezeteknek és a szakszervezeteknek is – azért nincs stratégiája és ellenszere az Orbán-rendszerrel szemben, mert nem tudják beazonosítani azt, ami történik. Ennél fogva nincsenek felkészülve a következő lépésekre, nem látják át azok célját, jelentőségét és várható következményeit. Hogyan változtathatunk ezen?
A sikerhez vezető út első lépése az, hogy legyőzzük előítéleteinket, félretoljuk a fasizmussal kapcsolatos téveszméinket, nem engedjük, hogy a dimitrovi definíciók megzavarjanak bennünket. Minden ellenzéki politikusnak, demokratának, civilnek és hivatásosnak, érdekvédőnek, szakszervezeti vezetőnek és mindenkinek, aki a szabadságra vágyik, most az a legfontosabb feladata, hogy ne higgyen nekem, de ne higgyen azoknak sem, akik legyintenek, és anélkül, hogy tudnák, miről beszélnek, félresöprik és leszólják a Mussolini fasiszta államával való azonosítást. Mindenekelőtt személyesen járjunk a végére, eredeti forrásokból tanulmányozzuk a Mussolini-féle olasz fasizmus rendszerét, államelméletét és gyakorlatát. Ne csak a kritikusok irományait olvassuk, hanem azon jobboldali szerzőkét is, akik őszinte hívei Mussolini rendszerének, és tisztában vannak annak lényegével.
Az összefüggések megértéséhez elég az is, ha csak gimnáziumi szinten olvasunk hozzá. Vizsgáljuk meg, hogy a felvilágosodásnak mi volt a szerepe az európai történelemben, kik voltak a felvilágosodás képviselői. Járjunk utána, miért voltak Mussolini fasiszta rendszerének legfőbb ellenségei a szabadkőművesek, akikhez a felvilágosodás és a liberális, polgári jogokra épülő állam létrehozása kapcsolódik. Nézzük meg, hogy a fasizmus miért őket tekinti fő ellenségeinek, miért célja a fasizmusnak a demokrácia felszámolása. Ismerjük fel, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetése, a parlamenti demokrácia kicsúfolása nem valaminek a mellékterméke, hanem maga a cél. A fasiszta állam ehelyett nyújt egy másfajta államszervezési modellt, egy új államformát.
Ezután vizsgáljuk meg, milyen lépéseket hozott a fasiszta állam a liberális demokrácia tudatos felszámolására, és helyébe milyen új rendszert állított? Mi volt Mussolini forgatókönyve? Milyen folyamat eredménye lett a parlament felszámolása? Hogyan viszonyultak a sajtóhoz, az ellenzékhez? Mit vallott az olasz fasizmus a munkaalapú társadalomról, hogyan építette ki érdekvédelmet megszüntető rendszerét, milyen volt a közmunkaprogramja? Ne sajnáljuk rá az időt. Ne beszéljünk a levegőbe, ne mondjuk: mekkora hülye az, aki Mussoliniről beszél, hanem járjunk a végére, méghozzá tömegesen. Ne elégedjünk meg azzal, amit a publicisták írnak. Győződjünk meg róla mi magunk. Ha ezt megtettük, akkor látjuk, kivel és mivel állunk szemben, és ahhoz képest tudjuk majd, hogy mit kell tennünk.
Mindehhez feltétlenül nézzük meg, hogyan viszonyul ez a katolikus egyház középkori uralmához, a trón és az oltár szövetségéhez. Milyen elvi és ideológiai alapokon áll Mussolini fasiszta állama és a katolikus egyház (a Vatikán) lateráni szövetsége? Hogyan valósult ez meg a gyakorlatban? Hogyan foglalta el a katolikus egyház a társadalmi élet minden területét? Mi volt ennek a célja? A katolikus egyház a II. Vatikáni Zsinat után milyen új stratégiát alakított ki politikai befolyásának növelésére? Azután gondolkodjunk el azon, miért jár Orbán és Gojostol úgy Rómába, mint haza. Ha ezzel tisztában leszünk, máris elvethetjük a sztálini diktatúrával való azonosságot, a NER egyes lépéseinek minden hasonlósága ellenére. Ahogyan a nácizmussal sem azonosíthatjuk az Orbán-rendszert. Noha a fasizmus alapjain még létrejöhet náci diktatúra, de az Orbán által épített rendszer nem az. Az önkényuralom fajtáinak véges a száma. Orbán nem talált ki semmi újat, és nem rögtönözve, nem ösztönösen cselekszik. Ezt választotta.
Aki veszi a fáradságot, és tanulmányozza az ideológiai hátteret, valamint a gyakorlati kivitelezést, amely felszámolta ugyan a szabadságot, de felvirágoztatta Olaszországot, és használható receptet kínál a késői utódoknak is, az Mussolini fasiszta rendszerének alapjaiban minden kétséget kizáróan ráismer majd Orbán Viktor Nemzeti Együttműködés Rendszerére. Ha ki akarjuk vezetni Magyarországot a tébolyból, akkor a civil mozgalmak vezetőinek, a szakszervezetek vezetőinek és aktivistáinak ezeket kell tanulmányozniuk, megérteniük és felismerniük. Ez az első lépés.
Ezután hasznos lenne ezeket az alapfogalmakat, összefüggéseket kis brosúrákban megírni és terjeszteni. Fontos, hogy ráébredjenek az emberek, hogy a kétharmados fülkeforradalommal Orbán Viktor Mussolini fasiszta államába viszi őket vissza. Be kell mutatni, milyen az az állam, amikor működni kezd. Ha már látja mindenki, miről van szó, rendkívül fontos, hogy a Fidesz propagandájához hasonlóan szakadatlanul ismételgessük, hogy az Orbán-rendszer olyan fasiszta rendszer, amelyben a fasizmus kifejezés nem szitokszó, nem a nácizmust jelenti, nem “fasisztázás”, hanem egy egzakt, tudományos definíció. A kommunikáció legfontosabb feladata, hogy Orbán Viktor arcmásában fel lehessen ismerni Mussolini képét. Aki őt választja, aki őt támogatja, annak tudnia kell, hogy Mussolini fasiszta államának modernkori változatát, reinkarnációját támogatja.
A felismerés után a legfontosabb feladat a kommunikáció helyreállítása. Létre kell hozni, meg kell erősíteni a független és szabad sajtót, amely nem a saját túlélését és az egzisztenciális szempontjait tartja szem előtt, amely nem része a rendszernek, nem köt alkut az önkényuralommal, de vállalja a szabadság megalkuvás nélküli szolgálatát. Fontos, hogy a felvilágosítás mellett pontos elemzések készüljenek a fasiszta állam egyes intézkedéseiről, és kidolgozott stratégiai tervek azokról a lépésekről, amelyekkel meg lehet akadályozni, illetve fékezni lehet a Mussolini–Orbán rendszer kiépülését. Ezt a szabad sajtónak is támogatnia kell. Az alábbiakban erre adunk néhány példát.
Hogyan bánj a fasisztáddal?
A fasiszta államnak pontos ideológiai alapjai vannak, és ugyanolyan pontos gyakorlati lépései is, amelyekkel a célja felé lépdel. A legfontosabbakat nagy vonalakban az alábbi területek szerint lehet csoportosítani:
1. A liberális demokrácia, a pártrendszer, a parlamentarizmus felszámolása
2. Vallási, ideológiai állam kiépítése
3. Munkaalapú társadalom, közmunka, totális állami felügyelet és kontroll bevezetése
4. Az érdekképviselet átalakítása, a munkaadók és a munkavállalók, a szakszervezetek korporációba szervezése, a belső ellentmondások feloldása a fasiszta államban
5. Az ellenzék felszámolása, büntetőjogi felelősségrevonása
Egy mégoly terjedelmes cikk sem képes a teljes rendszer, valamint a rendszer elleni stratégia pontos leírására. Az alábbiakban csupán példákat sorolunk fel arra, milyen logika alapján lehet harcolni a kialakuló önkényuralmi rendszer ellen. De a részletes stratégia még kidolgozásra vár.
A stratégia megalkotásához a fasizmus ideológiájából kell kiindulni, egy fasiszta fejével kell gondolkodni. Először is, a fasizmus legfontosabb deklarált célja a liberális demokrácia felszámolása. Szerintük az nemzetellenes, rombolja a család, a nemzet és a haza ideáit, mindazt, amit a Fidesz-alaptörvény preambuluma védelmez. A nemzet számára káros a pártok működése, a hatalmi váltógazdálkodás, a viták, a politikai harc. A fasizmus szerint egy nemzetnek egy vezére van, és a nemzet egy pártot követ. Ez a párt a nemzet egészét képviseli, egyedül intézi a nemzet ügyeit. A fasizmus a többpárti demokrácia felszámolására már konkrét tervvel rendelkezik. Az út a pártok felszámolásán és szétverésén keresztül vezet. Mindezt úgy valósítja meg, hogy a rivális pártokat belülről bomlasztja, korrupciós ügyekkel lejáratja, a pártok egyes vezetőit megvásárolja vagy zsarolja. Akiket nem sikerül, azok ellen koholt vádak alapján eljárást indít, az ellenzék vezetőit bebörtönzi, a pártokat szétveri. Akit ez részletesebben érdekel, tanulmányozza az olasz mintát.
A cél az, hogy olyan parlament jöjjön létre, amelyben nem politikai pártok vitatkoznak, hanem a társadalom különböző érdekcsoportjainak képviselői egyeztetnek. A cél nem a politikai hatalom megszerzése, hanem a kormányzás segítése. Olyan állami mechanizmus létrehozása, amely átveszi az ellenőrzött és irányított érdekképviselet útján a mostani levelező konzultáció szerepét. A fasiszta állam a legitimitását, a döntéseit mindig a nép akaratából vezeti le. Intézkedései mögött mindig széles néptömegek állnak. Ennek jogi kereteit teremti meg a többpárti parlament helyébe lépő új államgyűlés. Ez a korporációs rendszer valamilyen formája lesz, amelyben a pártok helyett az egyházak, a különböző érdekképviseletek kerülnek a parlamentbe vagy annak valamilyen más néven nevezett jogutódjába. A fasiszta rendszer először korlátozza a pártokat, később szétveri, felszámolja vagy betiltja őket. A sajtót is először csak korlátozza, meghúzza a szólásszabadság határait, és később a saját sajtóján kívül állók többségét felszámolja.
Mi lehet e folyamat ellenszere?
Ennek ellenszere a “pártosodás”. Nem szabad engedni, hogy a pártok eltűnjenek, eljelentéktelenedjenek. Annyi pártot kell létrehozni, amennyit csak lehet. Sok pártnak kell működnie, mert valamelyikből majd csak lesz valami. Nem kell másokra várni, mert nem lesznek mások. Erősíteni kell a pluralizmus, a többpártrendszerre épülő parlamenti demokrácia tekintélyét. Ehhez gondoskodni kell arról, hogy legyenek pártok, és azok aktívan működjenek. Harcolni kell azért, hogy a választási törvény tegye lehetővé minél több párt jelenlétét a parlamentben addig, amíg vannak olyan szabad választások, amelyeken pártok indulhatnak. Mindezért a nemzetközi fórumok, a nemzetközi sajtó és az Európai Unió bevonásával kell harcolni, mert Magyarországon belül már felszámolták a hatalom kontrolljának és befolyásolásának csaknem minden eszközét. Az országot viszont demokratikus európai környezet veszi körül, Magyarország demokratikus országok szövetségi rendszerének tagja. A nemzetközi sajtót és intézményeket tájékoztatni kell a kialakuló államszervezési modellről. Világossá kell tenni számukra is ezt a folyamatot, és ki kell jelölni azokat a metszéspontokat, amelyek Magyarországot a demokráciából végérvényesen a fasizmusba vezetik át. Ilyen a pártrendszer és az egyenlő esélyeket biztosító, szabad választások kérdése. A többpártrendszer és a parlamenti demokrácia megtartása, helyreállítása egyik sarokköve a fasizmus elleni harcnak. Ha erre nincs mód, ha a pártok szerepe formális, és csak a hamis látszat megteremtésére szolgál, akkor ki kell vonulniuk a parlamentből. De a pártokat meg kell tartani, működtetni kell, és addig nem szabad feladni a harcot, amíg be nem tiltják őket. Az elvtelen alkalmazkodás évtizedekkel hosszabbíthatja meg az Orbán-rendszert.
Ennek kapcsán szólni kell arról, ami ma az MSZP-ben zajlik. Két párt jobb, mint egy sem. Az a belháború, amely most zajlik, mindkét fél pusztulásához vezet. Ehelyett a fentiekre való tekintettel meg kellene egyezniük a békés kettéválásban. Szilvásyék őrizetbevételének egyik célja az, hogy teszteljék a lakosságot, hozzászoktassák az embereket volt miniszterek lecsukásához. A sikeres főpróba előkészíti az igazi célpont, Gyurcsány Ferenc börtönbevetését. De könnyen lehet, hogy addig várnak ezzel, amíg azt látják, hogy Gyurcsány elvégzi helyettük a munkát, szétveri helyettük a jelenleg még legerősebb ellenzéki pártot. Ugyanakkor Gyurcsánynak teljes mértékben igaza van, mert a jelenlegi MSZP-t, amely nem hajlandó a megújulásra, a kialakuló fasiszta állam úgy fújja el az útból, mint szél a port. Még az sem lesz, aki sokat sírjon utána. Felelős döntéseket kellene tehát hozni: Gyurcsány kiválik, őt és követőit tisztességes módon elengedik, és a párt általa javasolt megújítását az MSZP nélküle végrehajtja. Ez lenne az ideális helyzet, bár erre soha nem kerül sor, ezért Orbán a páholyból nézheti, hogyan számolja fel magát a magyar többpártrendszer. Az LMP-t ugyanis bármire ráveszik majd, kilóra megvásárolják, az új rendszerbe beépítik. A Jobbik a Fidesz kezében van, mások pedig nincsenek. Cseppet sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy strómanjain keresztül ma már az MSZP-ben is a Fidesz irányítja a folyamatokat.
A legsürgetőbb feladat tehát az, hogy mielőbb létre kell hozni az új pártokat!
Térdre, imához
A fasiszta államban a katolikus egyház államegyházi státuszt kap. Magyarországon az egyházi törvény a katolikusokkal azonos státuszba engedi a táskahordozójuknak számító református egyházat, az evangélikusokat, mert a katolikus dominancia és uralom attól még megmarad. Az egyházi leigázás módja az, hogy az állam minden olyan helyre beengedi az egyházakat, ahol a legkiszolgáltatottabb az állampolgár. Az iskolákba, a kórházakba, az egészségügyi intézményekbe, a hadseregbe, a közintézményekbe. A legfrissebb hírek szerint az egyház most megmenti a világnézetileg semleges iskolákat, miután az állam nem ad pénzt az önkormányzatoknak, de ad pénzt az egyházaknak, akik nagy jóságukban megmentik az állam pénzén a bezárástól az önkormányzati oktatási intézményeket. A terv ördögi és aljas.
Nagyon fontos lenne az ellenállás, hogy ne legyünk hálásak ezért, hanem követeljük, hogy az állam tartsa el, finanszírozza a világnézetileg semleges állami és önkormányzati iskolákat, tartsa fenn a szabad választás lehetőségét. Az egyház nem a saját pénzén veszi át az iskolákat. Az állam tömi meg közpénzzel a zsebüket, hogy einstandolják a nem egyházi intézményeket. Ennek borzasztó hatása lesz a gyerekekre, akiket megpróbálnak kényszeríteni, átnevelni, és a szülőkre is, akikkel szemben egyre durvább terrort alkalmaznak majd, hogy misére kell járni, felekezeti követelmények szerint kell élni, imádkozni, vallást gyakorolni. Akinek illúziói vannak erre nézve, az nem ismeri a katolikus egyházat. A katolikus egyház rendkívül kegyetlen és agresszív, amint hatalmi pozícióba kerül.
Nem sokkal ezelőtt még egyetlen dabasi iskolát sem engedett bekebelezni az ország közvéleménye. Most pedig csendben, minden ellenállás nélkül folyik az agresszív rekatolizáció, a világnézeti szabadság felszámolása, annak minden következményével együtt. Döbbenetes, hogy bekapcsolom a tévét, és a reggeli műsorban két pap Obersovszky Péter vendége, akik úgy beszélnek, mint az ország irányítói, urai. Fel kell ismerni, hogy nem hagyják nyugodtan még meghalni sem a más vallásúakat vagy az ateistákat, hanem ott fogják gyötörni őket a kórházi ágyon, hogy a katolikus vallás úgynevezett szentségeit vegyék magukhoz, tűrjék el a papok és az apácák zaklatását. Ellenállás esetén egy beteg esetében nagyon is könnyen kiszámíthatók a következmények.
Ezért mindent meg kell tenni az iskolák, a kórházak, a közintézmények egyházi megszállása ellen. Ordítani kell, határozottan fel kell lépni. Nem szabad engedni, hogy elszemtelenedjenek, nem szabad hajbókolni előttük. Az biztos, hogy én nem engedném a gyerekemet a katolikus papok kezébe, és olyan iskolába sem, ahol ők tartják megfélemlítés és kontroll alatt a tanárokat. Több száz évvel viszik vissza Magyarországot a feudalizmus korába. Tessék tiltakozni ellene!
A felekezeti jogegyenlőségtől megfosztott egyházaknak is azonnal tiltakozniuk és tüntetniük kellene. Segítséget kell kérniük a nemzetközi közvéleménytől, a külföldi, főleg amerikai egyházaktól. Botrányos a lapításuk, a sunyításuk. Nem beszélve azokról, akiket egyszerűen betiltottak azzal, hogy a korábbi egyházi státusztól minden vizsgálat, gyanú, vád vagy bírósági ítélet nélkül megfosztották őket. Megismétlem: az új egyházi törvény betilt csaknem száz egyházat. Olyanokat, amelyek valóban hitéletet éltek. Megszünteti az egyházi státuszukat. Az ő hallgatásuk nemcsak szégyen, hanem ellentétes a Bibliával is. Fogalmuk sincs, hogy a kedvezmények elvesztése mellett ennek milyen következményei lesznek rájuk nézve. Azokat már meg sem említjük, akik azért nem szólnak, mert sikerült magukat jó pozícióba lobbizniuk, és kilóra megvették őket.
Nagyon fontos, hogy az állami, önkormányzati rendezvényekről ki kell rúgni a csuhásokat, az egyháznak nem lehet semmi közük ezekhez. Az egyház és az állam az alkotmány szerint különválva működik. Be kell kiabálni. Takarodjanak a füstölőikkel az állami rendezvényekről! A magyar emberek többsége egyetértene a fentiekkel, ha lennének olyanok, akik ezt elég hangosan és elég erősen képviselnék. Szorgalmazni kell az egyházi kedvezmények csökkentését, terjeszteni kell, hogy mennyi közpénzt kapnak az egyházak egy lerongyolódott, szegény társadalomban. Felháborító, hogy egyedül ők nem fizetnek adót, megengedhetetlen, hogy őket senki nem ellenőrizheti, azt csinálnak, amit akarnak. Elfogadhatatlan, hogy amit kitalálnak, azt az állam köteles finanszírozni. Agyrém, hogy vétójoguk van arra nézve, hogy az állam egy új egyház létrejöttét tudomásul vegye. Ahogy az is, hogy az adófizetők százmilliárdjait kapják arra, hogy elvegyék az adófizetők szabadságát, világnézetük szabad megválasztását, anélkül, hogy erről megkérdeznék őket.
A munka megint szabaddá tesz
A “munkaalapú társadalom” hazugsága a kényszerítésről szól, és a szociális gondoskodás felszámolását készíti elő. Modern Taigetosz ez, amely halálba kergeti a társadalomnak azon elesett tagjait, akik pénzbe kerülnek. Ez igazi fasiszta elmélet, speciálisan fasiszta találmány, a természetes kiválasztódás fasiszta elvére épül, amely halálra ítéli az öregeket, a betegeket, a gyengéket és a magukról gondoskodni képteleneket, és csak az erőseket hagyja életben. Ez az ellenállás újabb fontos területe, mert aki ma még nem esik ebbe a kategóriába, holnap már beleeshet. Akinek idős és beteg szülei vannak, és nem akarja idő előtt a temetőben látni őket, hogy több pénz maradjon futballstadionok építésére, annak hatalmas hangerővel tiltakoznia kell. A fasiszta állam elleni sikeres fellépés egyik fontos területe ez. A nyugdíjasokkal és a betegekkel, a rászorulókkal szemben kötelességei vannak az államnak. Csak a fasiszta államnak nincsenek kötelességei velük szemben. Nem véletlen, hogy ez kifelejtődött az Orbán-alkotmányból. Itt mindennek oka van, és az okot jó helyen kell keresni.
A közmunka-kényszertáborok rendszere ellen fel kell lázadni. A nyugdíjból nem azért hívják vissza a rendvédelmieket, mert igazságtalannak tartják a kedvezményeiket, hanem azért, mert szükségük van a közmunka-hadosztályoknál a gumibotos munkafelügyelőkre. Már akkor tiltakozni kell, amikor a cigányokat kényszerítik közmunkának álcázott koncentrációs táborokba, munkaszolgálatba. A daráló ugyanis nem áll meg, és itt végzik azok is, akik a rendszernek nem kegyeltjei.
Amit eddig szociális juttatásként kapott a munkanélküli, azért most dolgozik, vagyis ingyenmunkát végez az államnak. Ez minden demokratikus államban törvénytelen. Ha nagyberuházásokon munkát ad az állam, akkor az ugyanolyan, mint bármely munkaadó, és azért a törvényes munkabért kell fizetnie. Ki kell harcolni, hogy a közmunkát vissza lehessen utasítani. A közmunka kényszermunka, ingyenmunka a hatalom urainak, az ő kedvtelésüket és nagyravágyásukat szolgálja. Olyan ez, mint amikor a rabszolgák húzták az evezőt, és a felügyelő bejelentette, hogy van egy jó híre és egy rossz. A jó hír, hogy dupla rumot kapnak, a rossz, hogy a kapitány vízisíelni akar.
A korporációk ellen
Mussolini fasizmusának átvételét minden más mellett a legélesebben bizonyítja a sztrájkjog megszüntetése, az érdekképviseletek átalakítása. Ilyen Európában sehol másutt nem történhetett meg. A fasiszta állam megszünteti az osztályharcot, kibékíti és egy rendszerbe szervezi a munkaadókat és a munkavállalókat. Felszámolja a klasszikus szakszervezeteket és a szakszervezeti érdekképviseleteket. Korporációkat és állami szakmai szervezeteket hoz létre. Az Orbán-rendszer első lépésben betiltotta az alaptörvényben a sztrájkjogot, és az eddigi érdekképviseletek helyett létrehozta a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot, amelyben a paptól a kurváig mindenki benne van. Az egyházak és más szervezetek itt első körben leszavazzák a szakszervezeteket, feloldják az érdekképviseletet. Egyenként megvásárolják majd azokat, akiket lehet, a többieket először bajkeverőknek titulálják, majd eljárást, esetleg koncepciós pert indítanak ellenük. A szakszervezeteket szétverik, majd betiltják. Helyettük szakmai szervezeteket hoznak létre, amelyek élére egy-egy fideszes kerül.
Ez a Tanács mintája vagy elődje is lehet a pártok nélkül létrejövő új “parlamentnek”, amelyben majd egyeztetik a szembenálló társadalmi csoportok érdekeit. A Mussolini-rendszer lényege az, hogy a pártpolitika helyett az állam felügyelete alatt álló korporációkat működtet, az érdekcsoportok szemben álló érdekeit kiegyenlíti, egyensúlyba hozza. A fasiszta állam megteremtésének egyik legfőbb bizonyítéka az, hogy az Orbán-kormány által vezetett állam már most beleszól a magáncégek működésébe, meg akarja határozni a béreket. Ez a fasiszta államra jellemző beavatkozás.
A fentiekből következik, hogy mindent meg kell tenni a korporációs rendszer ellen, annak szétverésére, megakadályozására. A nemzetközi szakszervezeti mozgalmak segítségével meg kell őrizni és erősíteni kell a szakszervezeteket, az érdekvédelmi jogokat és az érdekérvényesítés hagyományos formáit. Nem véletlen, hogy a fasizmussal szembeni ellenállás erősítette meg a munkásmozgalmat, mert csak annak segítségével lehet kivédeni a totális állam létrejöttét. Egyszer Gömbös Gyula már megpróbálta bevezetni a Mussolini-féle fasiszta korporációs rendszert, de a szakszervezetek akkor elég józanok és erősek voltak, hogy ezt felismerjék és megakadályozzák. Nem szabad részt venni a Mussolini–Orbán-rendszer által kialakított formációkban, mert annak célja az érdekvédelem szétverése és a szakszervezetek felszámolása. Fenn kell tartani a szakszervezeteket és azok hagyományos tevékenységét.
A fentieket felismerve kell kidolgozni az ellenállás formáit. Tudni kell, hogy a fasiszta állam sikere a központosításon, az állam mindenható szerepének kiépítésén, a közmunkán, a szakszervezetek nélküli tömegfoglalkoztatáson múlik. A szakszervezetek megtartása és megerősítése az ellenállás és a szabadság egyik záloga. Óriási jelentőségük van abban, hogy mi lesz velünk a következő húsz évben. Történelmi szerepük van azoknak a szakszervezeti vezetőknek, akik nem arra készülnek, hogy a maguk számára minél nagyobb hasznot zsaroljanak ki a behódolásért és az árulásért cserébe.
Ha nem alakul ki egy demokratikus szabadságmozgalom, akkor mindazoknak, akik ezt megtehetik, és emberi módon akarnak élni, Gerendás Péter barátom alábbi dalát ajánlom szíves figyelmükbe.
“Ha kiépül a rendszer nem lehet törvényes úton megállítani és leváltani, és akkor csak két dolog között lehet választani: a csöndes beletörődés egy harmincéves diktatúrába, vagy a kemény konfrontáció, amelyben a hatalom akkor már erőszakot fog alkalmazni. Akkor is, ha mi nem alkalmazunk erőszakot.”
1.Mindenkit óvok attól, hogy erőszakot alkalmazzon!
2.Miből gondolja bárki is, hogy még lehet törvényes úton “megállítani és leváltani” az Orbán-kormányt?
3.Ez részletes diagnózis a la Bartus Laci, de nem terápia.
A “Hiúságok máglyája” c. filmben elhangzik egy fantasztikus mondat: “Ha kuplerájban élsz, csak egyet tehetsz: te legyél a legjobb kurva.” (“If you’re going to live in a whorehouse, there’s only one thing you can do: be the best damn whore around.”) A jelek szerint Magyarországon sokan láthatták ezt a filmet – nagy a verseny.
Hanna, az 1. és 2. pontod logikai ellentmondásban áll egymással. 3.: terápiát csak úgy írhat elő az orvos, ha a beteg gyógyulni akar.
Kedves E-vita, én nem látok ellentmondást, világosíts fel, kérlek!
Kedves E-vita, a Te megoldásod is érdekes…. Legyél a legjobb kurva…, hát inkább nem, köszi
Ismered biztos a Szomorú vasárnap c. filmet, én inkább felszállnék a vonatra.
Az én Orvosom más terápiát írt fel. S inkább rá hallgatok.
Bele-bele olvasgattam, sajnos most időm nincs, de kinyomtatom, magammal viszem. Érdemi hozzászólásom nincs, de valamilyen terápiára szükség van. A diagnózisról engem kezd meggyőzni, bár mélyreható tanulmányokat nem folytattam az olasz fasizmus berkeiben.
A magyar nemakar gyógyulni.
Bartus úr abban téved, hogy Magyarországon ma működik ellenzéki televízió vagy rádió adó. Ő maga cáfolja ezt. Nekem pedig az a véleményem, hogy a mindkét oldalnak megfelelni akaró műsoraival inkább a kormányt segíti az említett média, a nem ellenzékiként viselkedik. Már leírtam itt egyszer, hogy a baloldal és a liberálisok a legjobban a médiapolitikájukat szúrták el, mert addig a amíg a FIDESZ-t támogató és a FIDESZ-hatalomból gazdagodó milliárdosok valamilyen centrális erő hatására szinte kötelező erővel létrehoztak és éltetnek egy médiabirodalmat, addig a balliberális oldalhoz köthető vállalkozók bezsebelik a hasznot, de nem hajlandók egy valóban baloldali és liberális média-hálózatot fenntartani- Persze lehet, hogy a balliberális pártoknak erre nincs is igénye. megelégednek a Facebook oldalakkal, de ott sem profi módon kommunikálnak.
Egyébként meg csak remélni tudom, hogy a baloldali és liberális, valamint a mérsékelt jobboldali gondolkodók és politikusok is olvassák Bartus úr ellemzéseit, s levonják cikkeiből a megfelelő következtetéseket.
Kedves Olvasók,
elnézésüket kérem, hogy ilyen hosszú tanulmánnyal teszem próbára a türelmüket. De ezt a kérdést olyan fontosnak tartom, hogy szeretném ezt a témát alaposan kifejteni, és egyben tartani. Szeretnék ezután visszatérni a normális méretű cikkekre, és tanulmányok helyett a publicisztikákra. De ezeket az alapvetéseket kénytelen voltam hosszabban megírni. Elnézést, hogy az eredeti ígéretemhez képest csak most készültem el.
Üdvözlettel, Bartus László
Sajnos ez nem terápia, hanem UTÓPIA. És mint minden utópia: távolról szép, de közelről nézve megvalósíthatatlan. ENNÉL azért többet vártam!
Orbán bebizonyította, hogy a magyar zemberekkel a 12 éves gyerekek színvonalán kell kommunikálni – ahova a reklámpszichológusok is belövik a reklámokat. EZEKTŐL elvárni, hogy “akár középiskolás fokon” olvassanak hozzá a témához? Jó, ha Blikk-et, vagy Magyar Nemzetet képesek olvasni!
Továbbá Orbán azt is bebizonyította (és nem középiskolás fokon), hogy ha az emberek sokszor, sok felől UGYANAZT hallják, akkor hajlamosak azt tényként elfogadni. Nem véletlenül nyúlta le a közmédiákat, központosította a hírközlést.
Továbbá Orbán azt is bebizonyította, hogy a politikából hitbéli, ÉRZELMI kérdést kell csinálni, mert az érzelmileg manipulált emberek a racionális észérvekkel nem elérhetők. (ebben az egyházi elődöktől tanult: Credo pia absurdum!) EZEKNEK magyarázzunk akkor észérvekkel?
Nem a pár ezer internethasználó kommentelőből kell kiindulni! A nép nagy része ezen a szinten elérhetetlen.
Viszont fordul a kocka: a következő megszorításokat ÉSZÉRVEKKEL próbálják Orbánék elfogadtatni – tehát az ellen az ÉRZELMI politizálás az egyetlen védekezési mód.
Normális, művelt, racionálisan gondolkodó emberek persze elérhetők magasabb szinten is – de szánalmasan vékonyka rétegét képviselik a társadalomnak. Azok nagy része meg eleve baloldali beállítottságú, legfeljebb őket lehetett AHA élményben részesíteni Bartus előző cikkeivel. Ez olyan adottság, amit elhanyagolni egy terápiás irány kigondolásánál: több mint bűn: HIBA!
Minden olyan terápia, amely nem a valóságból, az adottságokból – hanem a vágyakból és az ideálisnak tekintettből indul ki – szükségképpen tévútra vezet: mint minden utópia!
A magyar emberek túlnyomó többségének NEM önmagában érték a demokrácia, nem riadozik a “diktatúra” szó hallatán. Ugyanis nem csak a fasiszta és a náci rendszer összemosása valósult meg az elmúlt években, hanem a diktatúra szó rehabilitálása is. A rendszerváltás vesztesei nosztalgiával gondolnak a Kádár.-korszak enyhébb szakaszára, és amikor ezt IS diktatúrának nevezték következetesen az értelmiségiek – ezzel a diktatúra elleni ellenálló képességét rongálták a népnek.
Fenntartom azt a véleményemet, hogy Magyarország kicsi és gyenge egy önálló és prosperáló fasiszta diktatúra kialakításához – és ez az EGYETLEN reményünk: ha a létfeltételei érzékelhetően romlanak az embereknek – akkor lesznek elérhetők az ÉRZELMI politizálás számára.
A sok pici párt létrehozása meg teljesen figyelmen kívül hagyja a választási rendszerünket: szétaprózni az ellenzéket a legbiztosabb módszer ahhoz, hogy hatalmon tartsák Orbánékat. Ha pedig a nekik tetsző módon alakítják át (egyfordulósra), akkor még kisebb az esély a leváltásukra. Csak ott tudtak győzni az ellenzékiek, ahol összefogtak és egyetlen közös jelöltet indítottak.
Ezt már 2-3 párt esetében is nehéz összefogni, de 2-3 TUCATNÁL?
Viszont MOST lenne itt az ideje baloldali vitakörök, politikai kaszinók szervezésének. Mert hatásos technika volt Orbántól a Nemzeti körök szervezése. Hatásos módszereket kell koppintani!
Azt hiszem, ha az összegyüjtött Bartus cikkek megjelennek (?) hamar indexre kerülnek.
Mindenesetere a számozott és dedikált elő példányra igényt tartok.
A partizánháború jó lesz félnetek nem kell ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem.
Kedves Kekec,
a sok új pártra a többpártrendszer életben tartása miatt lenne szükség, nem azért, hogy megossza szavazókat. A választások előtt úgyis kialakul az a néhány párt, amelyikre szavazni érdemes, a többiek támogathatják. De ha abból indulunk ki, hogy a végső cél a pártok felszámolása, akkor pártokat kell alapítani, a létezőket megerősíteni. A fentiekben egyszerűen azt javaslom, hogy mindenben az ellenkezőjét kell tenni annak, amit a fasiszta állam célul tűz ki. Azt pedig nem becsülném le, hogy ha az ellenzék állandóan sujkolja, hogy ez fasiszta állam, annak ne lenne semmi hatása. Másrészt, mi nem tehetünk mást, mint azt, hogy az igazat mondjuk, és rábízzuk az igazságra. Hány ember van jelenleg tisztában Magyarországon azzal, hogy Mussolini fasiszta államát adaptáló rendszer épül Magyarországon? Az igazság erejében kell bízni, ha valaminek van ereje, akkor annak van.
Üdvözlettel, Barftus László
A mai magyar zsigerből hülye azzá tette az a kapitalista áldemokrácia ami nyolc éven keresztül lehetővé tette orbánék tombolását. Az előző orbán kormány bukásakor sunyi módon aíszinfalak mögött megegyeztek, és mónem torolták meg az akkor leváltott , vagy le sem váltott bűnöző fiidesznyikok bűntetteit. Evvel magukatazonos szintre züllesztették, és lehetővé tették a korrupció büntetlen folytatását saját köreikben is. A gazdasági válság ugyanúgy orbánék kezére játszoztt, mint annak idején Mussoliniéra. AÍ kétharmadot megszavazó bamb a tömeg csodát várt és megkapta. Az ellenzék vezetőiben nem bízhatnak, mert azok eljátszották a bizalmat, és mai viselkedésükkel, amikor a júdáspénzekért betagozódnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, elárulják sohasemvolt elveiket, amire eddig oly büszkén hivatkoztak. A rendszerváltás után erős érdekvédelmi politikát kellett volna kialakítani a létrejött szakszervezeteknek, de azok inkább a pártokhoz tapadtak, nem védték erélyesen tagjaik érdekeit. A munkahelyeken a dolgozók nem alakítottak szakszervezeti csoportokat, mert féltek a munkaadók bosszújától, és leginkább sajnálták a pénzt a tagdíjra. Ennek következtében a szakszeervezeti mozgalom gyenge. A magyar szociáldemokrácia elárulta azt atörténelmi küldetést, amit a munkásmozgalom kezdetei óta felválalt, helyette kizárólag a hatalomtechnikai kérdésekkel foglalkozott, vagy kormányon, vagy ellenzékben. Az értelmiség helyzetéből adódóan megosztott és eltunyult, néhány kivételes személyiség kivételével vagy az egyik,vagy a másik politikai irányzat elkötelezettjévé vált, hálás csahosukként elfogadta a morzsákat, amiket juttattak szolgálataikért. lemondott elkötelezettlenségéről, elvesztette értelmiségi identitását is. Nincs harcos, aki felvegye azönkényuralom elleni harc fegyverét. Talán szerncse, hogy az elkövetkező időben sokan kerülnek utcára minden rétegből. és ők elkeseredésükben hajlandók,lesznekfelvenni a harcot, de ennek ellenére nehéz évekre számíthatunk. Szomorú vagyok, de úgy gondolom hogy a mai magyarság legelkötelezettebb legharcosabb képviselője Dani le Rouge, aki az EU parlamentjében leordítja orbán fejét., nyiltan diktátornak nevezi, miközben magyar baloldali politikusok félnek ugyanezt kimondani. ÉLJEN SOKÁ VÖRÖS DANI, A LEGNAGYOBB MAGYAR!
–> Bartus László
Nincs miért elnézést kérni.
Ez egy remek írás, gratulálok!
Hanna kedves, mint mondod:
“1.Mindenkit óvok attól, hogy erőszakot alkalmazzon!
2.Miből gondolja bárki is, hogy még lehet törvényes úton “megállítani és leváltani” az Orbán-kormányt?”
No mármost akkor ha nem lehet (nem tanácsos) erőszakkal, nem lehet törvényesen, akkor mi a harmadik út? Számomra a nem törvényes és az erőszak egymás ellentettjei.
Ha olyasmire gondolsz, hogy engedelmesen, önként és dalolva feküdjünk csak le nyugodtan, birkamód az erőszaktevőnek (az orbán-jobbik hatalomnak), és várjuk a csodát, hát ezt csak a magunkfajták, a ballibesek, és a szélsőjobbosok célkeresztjében lévő veszélyeztetett csoportok önérzete bírja el, és ők épp ezt teszik immár 9. éve.
Nem kell aggódni, ha Orbán nem tudja féken tartani korábbi, újnyilas és neonáci segéderőit, az ők önérzete bőven elég lesz arra, hogy erőszakkal megbuktassák. Igaz, hogy ezzel a magunkfajta birkanép nagyjából ugyanott lesz, ahol a part szakad, de majd utána, valamikor, ~50 év múlva hátha mégis megfogan az a generáció, akik a demokráciáért, önérzetükért dolgozni, küzdeni is hajlandók lesznek. Addig meg engedjük csak magunkat szépen vágódra hajtani – újra. Mert mi ilyenek vagyunk, ha pofont kapunk, odatartjuk a másik orcánkat, ha leköpnek, megköszönjük szépen, és bocsánatot kérünk, hogy élünk. Csak hát akkor nem kéne ennyit síránkozni se, hogy jaj, jaj, miket csinál az az Orbán. Csak azt csinálja, amire 8 éven át készült, és amihez már akkor az egész ország, a ballibes kormány is készséggel asszisztált.
Úgyhogy ezt a sok rinyálást talán mellőzni kéne.
“ezt azért teszik, mert a munkatársak meg akarnak élni, és nem akarnak elmenni taxizni. Pedig az becsületesebb lenne. ”
…
Ez túl nagy elvárás. Senki nem fog otthagyni egy halál kényelmes, havi félmilliós vagy háromszázezres állást. Ez egy.
…
Kettő, hogy nincs hova menni. Háromszor annyi a taxi, mint kéne. Senkit nem vesznek fel sehová. Még minimálbérért sem. Az álláshirdetések 99 %-a kamu. Nincsenek állások Magyarországon.
…
De még ha van is, aki 1975 előtt született, az a munkaerőpiacon nem létezik. Max a küldöld játszik, de hát ahhoz meg nyelveket kéne tudni, a magyar ember meg legjobb esetben olyan, mint a kutya, érteni ért száz szót, de vissza csak ugatni tud. Papírja, az van róla, az kilószám van mindenről, de normális országokban az ilyesmi a munkáltatót nem érdekli.
A blogírás nem lehetséges, így egész röviden. A Tek meg tud védeni 1, 2,3, 4, 5, 6, 7, 8, mondjuk 100 ig személyeket , objektumokat, nagyjából hatásosan.
A potenciális célpontok, személyek száma ezren felül van és akkor vannak a meglepetésszerű célpontok, százával
A partizánakciókra jellemző támadás Orbánék rendszerét két hét alatt összedöntené.
Na, de erre valók a szakemberek. Az első akció fogja alapjaiban megrázni Orbánt és a fideszt.
E-vita, balhé lesz itt. Naaagy balhé. Aszonta a Totya is.
Kicsit off: Szorgalmasan nyomkodom a felfele meg lefele mutató ujjat (értékelem a kommenteket), de kb 50%-ban az ellenkező irányban változik az érték, mint ahogy szavazok. Nálam van a hiba, vagy másnál is előfordul?
Hu-ha!
Én is csak kattingattam, de, nem néztem a számlálót
“.És akkor Szijjártó és Lázár, meg a többi aljas gazember, mind azt fogják mondani, a kokis Orbánnal az élen, hogy ők ezeket a nemzetellenes, gyalázatos, antidemokratikus törvényeket úgy hozták meg, hogy egy törvényes választáson létrejött parlamentben az ellenzék szavazott, a nemlétező vitában részt vett, a demokrácia látszatát fenntartotta”
-Az a 7 millió aki nem küldte vissza a nemzeti konzultációs megkeresést, azért nem küldte vissza, mert egyetért a 2/3-os fidesznyikekkel.
Mondta o.v.
Akkor most a van sapka, nincs sapka helyzet áll fent.
Vigyázó, nyilván mások is kattintgatnak, és más a véleményük, mint neked.
…Én most adtam neked egy pluszt, és kettő helyett hármad van.
Gonoszka “Az erőszak a gyengék végső menedéke” Asimov – valahanyadik Alapítvány.
Az erőszak (még) nem opció – egyszerűen nincs meg hozzá a tömegtámogatás. Azt csak a balszélsőtől jobbszélsőig tartó szélsőségesek hiszik, hogy elég belekezdeni, és azzal ki lehet provokálni a támogatást.
ricsinek: De épp akkor ugrik, mikor rányomok, csak nem mindig jó felé… és az össz-szavazatok száma is csak egyet nő. Egyébként van úgy, hogy nekem is jó irányba mozdul. Csak máskor meg nem. Kösz a pluszt
Bartus László
Ez egy remek írás, gratulálok!
Aki, a terápiát hiányolja, annak javaslom, hogy tanulmányozza a történelmet.
(Terápia alatt nem teljes gyógyítási forgatókönyvet illik érteni, hanem pl. a kezdeti lépéseket, amely után újra diagnosztizálunk, s ha kell módosítunk a terápián, és ezt ismételgetjük “amíg liba van”.)
” Hit Gyülekezete és az ATV” Édesapám már sok éve meg mondta nem stimmel ez így,messziről bűzlik ez a “szekta”,túlzás nélkül nevezhetjük szektának hisz (szégyellem hogy ezzel az unalomig ismételt mondással kell “prezentálnom”) ami úgy néz ki mint egy kacsa,úgy totyog mint egy kacsa hápog s még úszik is……….
Meg próbáltam informálódni,meg tudni egy kicsit többet róluk kevés sikerrel. Na nem olyasmit amivel a révületbe ejtett tagságot vakították hanem azoknak a “mendemondáknak” utána nézni amik arról suttogtak hogyan utaltatják az “egyház” számlájára kis nyugdíjasok egyetlen bevételét ,hogyan örökölnek ingatlanokat ki semmizve a jogos örökösöket hogyan fizetnek be fizetésből élő családok erejükön felül a “hitért” hogy gyülekezhessenek. De mind untalan falba,beton falba ütköztem s nem most hanem már jóval ez előtt is jelen volt a kiugrottak között a páni félelem. Nem rég mikor baráti társaságban ez a téma ismét fel merült valaki azt mondta ha erről többet szeretnék meg tudni kérdezzem Bartus Lacit mivel ö pontosan tudja hogyan is mentek-mennek ezek a dolgok.
Hit Gyülekezete és a FIDESZ a pénz gyűjtés mikéntjében is nagyon nagyon hasonlítanak,nem tudom a FIDESZ másolta e a szektát vagy egyszerűen a fidesz tagok között sok a szekta tag de az azonosság nyilván való. Az uralkodó ki adta a parancsot ; nincs túl kicsi adomány,be illetve el kell szedni a fanatizált emberek utolsó forintját is. Sőt nem is csináltak titkot belőle kiket céloztak meg az “adomány” kérésekkel.
Kedves Bartus László! Én igazán méltányolom a szellemi munkáját, az elkötelezettségét,a megalkuvás mentes elvhűségét….de amit javasol, úgy ahogy javasolja, Magyarországon nem megy.Ez nem szabadság szerető társadalom, legalábbis nem abban az értelemben, amit a szabadság a XXI században, itt Európában vagy Amerikában jelent.Szabadságszerető volt 1848-ban, 1956-ban, mert volt “idegen elnyomó”, idegen hatalom elleni szabadságharccal tudtak azonosulni, azt megértették, a társadalmi szabadság, a liberalizmus fogalmát nem értik, nem azonosulnak vele.Nagyon jól érezték magukat a Kádár rendszerben, abból a diktatúrából is csak azt fogták fel, hogy itt vannak az oroszok és nem mehetünk külföldre.Nézze meg, mi lett a néhai demokratikus ellenzékből. Demszky Gábor szimbolikus értelemben szitokszó. Az állandó ocsmány támadások ellen, ebben az országban egyedül Gyurcsány F. kelt a védelmére.Itt nem lehet járni az országot és elmagyarázni minden fórumon, hogy Orbán Viktor Mussolini féle fasiszta rendszert épít és ez milyen veszélyt jelent.Ezt nem hogy az emberek, de még Mester Ákos, a 168 óra főszerkesztője sem értette meg.Ez egy ilyen ország..Orbán Viktort érti…Én Ungváry Rudolf értékelésével értek egyet.Ellenállást kell szervezni, igen, de más stratégiával, amit az emberek megértenek. Ide még Sámán kell és nem orvos. Nem nézem le egyáltalán az embereket, értelmes, tanult emberek között élek, akik szakterületükön kiválóan teljesítenek, de amiről Bartus László beszél, azt nem értik meg.Sajnos.
Nagyon szomoru kepet festett kedves Bartos Ur.
En ugy gondolom, hogy ez az orszag nagy többsege nem is erti, hogy mi törtenik körülötte, mert soha nem foglalkozott a közelettel, a politikaval, azt mind uri huncutsagnak gondolta az egyszerü ember. Aztan jött egy rendszer, ahol ugyan nem volt meg minden, de mindet meg lehetett szerezni (lopni). Aztan jött a rendszervaltas, s a botcsinalta uj es a dörzsölt regi politikus tarsasag egymast felvaltva probalta megszerezni a tömeg kegyelmet.
Most, Orban megbünteti az egesz tarsadalmat az eddig produkalt teljesitmenyeert.
Nincs bennem sajnalatt ezekert az emberekert, mert gyavak, korruptak, mindig csak azt varjak, hogy valaki szallitsa nekik a megoldast az elet problemaira. (persze tisztelet a kivetelnek) Az elkövetkezö idöszak lesz meg rosszabb is.
De ez kell ahhoz, hogy az tarsadalom kitermelje magabol a jot, az ertelmest,. A regi meg tünjön el, de minel hamarabb es ne akarjon megujulni. Jöjjenek a Civil Mozgalmak es jöjjenek a nök!
Gm-nél a pont.
…
Amikor a nyolcvanas évek végén bejött a világútlevél és szabadon lehetett utazni, senkit nem érdekelt. Csak pislogtam. Azt hittem, másokat zavar, hogy rabok. Egy francokat. Ez egy rab nép. Kádár népe. Háromévente kiment, májkrémet zabált és bevásárolta azt, ami ott olcsóbb volt… Aztán Trabanttal ki a hétvégi telekre, mackónadrág, talicska.
…
Dá szép is vót.
Sly, a szektáról kimerítő infók itt:
…
http://mek.niif.hu/03200/03271/03271.pdf
Ja, és gm-nek még: tizedannyira nem gyűlölték a magyarok a szabadságukat eltipró oroszokat, mint most az amerikaiakat.
Egyebkent a következö nagy dobasuk a valasztasi rendszer megvaltoztatasa lesz. Itt fognak meg ocsmany dolgokat kitalalni. Na de kerdem, erdekli ez a tema a jonepet?
Kedves Hanna igazad van,ez még mindig csak diagnózis.
Ugyanakkor abban már kevésbé értünk egyet hogy óvakodni kéne a “nyílt konfrontációtól” ép ellenkezőleg. Létre kell hozni a gyakorlati “fizikai” ellenállást, meg kell szervezni azon csoportokat akik hajlandóságot mutatnak akár arra is hogy fel áldozzák jelenük gyermekeik jövőjéért. Meg kell határozni azon pontokat ahol támadható a rendszer ahol akár kicsit is de szabotálni lehet a rendszert. Be kell indítani a “csendes ellenállást” ,mindenki ott és annyit tegyen az ügyért ami erejéből telik!!!!!!! Ha ez a munka lassításában merül ki akkor abban,vannak ötleteim konkrét el képzeléseim de azokat nem itt osztanám meg.
El kell jutni mindenkihez,ha kell szó szerint “röplapozva” !!! Tényezővé kell válni akár tűzzel vassal! Létre kell hozni a tömegbázist.
Ricsi, azért azt nem gondolom, hogy 10x jobban utálják a magyarok az amerikaikat mint az oroszokat.
Hát valami ilyesmit jelent ellenállni,de mivel töketlen föld gyáva népéről beszélünk akik ahhoz elég bátrak hogy turul alatt zsidózzanak,nyilas majomnak öltözve szerencsétlen védtelen cigány honfitársainkat terrorizálják század magukkal őket okolva minden bajukért. Aztán haza menve azon agyaljanak hogyan lophatnának még többet a “közösből” hogyan kerülhetnék el hogy adót fizessenek mondván van elég hülye szerencsétlen aki bérből fizetésből él hát fizessenek ők de az orvost ingyért várják el s nép szavaznak háromszázért öt milliárdból……hát ha ezt végig gondoljuk be kell látnunk az “ellenállásnak” semmi esélye!!!
Nem a szomszéd államok királya lett Orbán hanem magyar honé s ez nem véletlen,mikor végig gondolom tárgyilagosan mindig ugyan arra jutok..mégpedig arra meg érdemli ez az ország Orbánt s a csürhéjét.
Kedves Hanna! Valószínű a családi fotóalbumból nagyon sok családtagodról hiányzik az 1944 után készüllt kép. Az ok, mert ők is azt vallották, amit Te “Mindenkit óvok attól, hogy erőszakot alkalmazzon!” Nem álltak ellen, hanem bevonultak a téglagyárba, a Kisok pályára, stb és irány vagy gyalog vagy marhavagonban az általuk ismeretlen, de sajnos már nekünk ismert célpontok irányába.
Tudom ez most erős túlzás! De, ellenállás vagy nyílt fellépés nélkül, ha ez nem is, de nagyon sok ma még elképzelhetetlen jogsérelem ér majd minket. (mert tavaly még véletlenül sem gondoltuk, hogy idén mi minden fog történni!) Minél többször és nagyon-nagy számban kellene megmutatni magunkat! Shalom,shalom
koromnál fogva, nem emésztem már magam,és csak magamat ismétlem. boldog vagyok, h. mindhárom gyermekem, unokáim nem ebben az országban élnek!!!!!
ha úgy érzem, én is fogom a kalapom, …oszt jó napot….
felmenöim nem ilyen hazáért harcoltak!
Hogy visszatérjek első kommentem témájához: a kuplerájlakóknak szóló tanácsról kissé részletesebben is értekeztem magamnál: http://evitae.wordpress.com/2011/07/06/kupleraj/
(Ps.: kicsit lassan frissülnek be az AN felületre a behuzalozott bloggerek új postjai)
Kedves Bartus úr, emlékezzék: mindjárt az első beszélgetéskor óvtam az illúzióktól. Ez az ország nem akar demokráciát, pláne, ha azért dolgozni, küzdeni is kell. 20 éve az ölébe, szájába hullott. És fogalma se volt, mit lehet vele kezdeni, azt se tudta, mi az. És az un “demokratikus” pártok, politikusok, egyéb “rendszerváltó” közéletiek nem tartották feladatuknak, hogy a néppel ezt megtanítsák. (Most utólag már értem is, miért.) Pedig néhányan biztosan tudhatták, hogy mit jelent. Ez az ország fasizmust, diktatúrát akar, mert az kényelmesebb neki. Nem kell döntenie, nem kell gondolkodnia, mi a jó, mi a rossz, mit és hogyan kéne – megmondják neki oszt jó napot. Ha páran megfeszülünk, akkor se lehet ettől eltéríteni. Senkit se lehet megmenteni, ha ő maga nem akarja. Orbán őfelsége legnagyobb gyönyörűségére.
.
A “mi a teendő?” kérdésre csak kis lépésekben, hosszú idő távlatában lehet válaszokat keresni. Továbbra is ajánlom a Paul Lendvai “Eltékozolt ország” (aka: elkúrt ország) könyvet elolvasásra, abban minden benne van – jó orvosság illúziók ellen. Oda akartam ajándékozni Önnek, csak elfelejtettem. Hogy ne is kelljen utánajárnia. Higgye el, nagyon jót tesz optimizmus ellen.
Sokszor nem értettem egyet korábban Bartus Lászlóval, de most le a kalappal előtte. Ez egy baromi erős anyag!
Sajnos egyre több és több valósul meg belőle az orrunk előtt itthon.
Mi a magunk kis szerény kezdeményezésével, a Táncsics hagyományát követő – követni próbáló – Munkások Újságával megpróbáljuk ezeket közvetíteni az olvasók felé, de hát ezer példányban, saját zsebből finanszírozva nem lehet csodát várni. De azért próbálunk.
A stadion őrültjei
Hajnalodik. Már jönnek a logisztikai szakemberek, és gumibotjaikkal zörgetik a konténerek oldalát. Ébresztő van. Mmm… már érzem a reggeli cikória-kávé illatát, utána elszívom a tegnapról maradt csikket… Új nap kezdődik.
Itt élünk, a Konténer-városban, építjük a jövő stadionját Napsugár költötte Nagyvezérünk örök dicsőségére. Nem rossz hely ez. A nyugdíjas rendőr kollégák vigyáznak ránk, javainkra. Még kerítés is épült, és járőrszolgálatot látnak el védelmünkben. Így minden holmink megmarad. Na menjünk reggelizni…
Forró a cikória-kávé, melengeti a markunkat, szelet kenyér, kevés marmeládé, ez most kevesebb a hamburgeradó miatt, de legalább csökken a vércukor szintje. Egészséges táplálék, a táboron kívül ilyen nem jutna. Megdolgozunk a nyugdíjunkért, és szépen ellátnak minket, mindenünk megvan. Indulás melózni…
Kicsit sokat kell sétálni, de hát az energiaárak… így nem függünk senkitől. Meg a séta egészséges, és mennyi ismerős… Ott van például a Vegyész, ő méri a betonkeverőbe az anyagot, profi módon megy neki. A mi brigádunk elszállítja a betont, a vezetőnk a Buszos, ő vezényel minket, a Taligásokat. Ez egy jó meló, mert séta közben láthatjuk, hogy épül-szépül a Stadion.
A STADION!
Nagy mű lesz, ha elkészül, akkor Hazánk kitörési pontja, mert a Magyar foci felível, megold minden gazdasági bajt, és a zászlók már most is lobognak! És az eljövendő gazdasági csoda talán akkora lesz, hogy mi is idejöhetünk tökmagsöprögetőnek! Nem leszünk majd munkanélküliek, jut majd újabb feladat a volt nyugdíjasoknak, nem kell az arcunkat égetni holmi nyugellátással, büszkén dolgozhatunk a napi betevőért. Bizony, igyekezni kell, mert a szép, új világot nem adják ingyen, sok még a dolog. És ha Fülkeforradalmár Hősünk, a Fényestekintetű is kijön egy meccsre, talán ránk veti Istenektől örökölt Tévedhetetlen szemét. Akkor meg fogjátok látni, nem dolgoztunk hiába, és micsoda dicsőség lesz!
Nicsak, ott jön a Nyomi! Ő kerekesszékes, de a Nemzet neki is tudott kenyeret adni. Valami ügyes fickó a széke hátuljára szerkesztett egy csuklópántot, felakasztottak rá egy kiskocsit, és így már ő hordja a vizet nekünk. Lám, lám, a Nemzeti Együttműködés neki is kenyeret adott a kezébe. Mert ez a jólét társadalma, itt mindenkinek helye van, nem szenved ínségtől a diplomás sem. Halló, Doki!
A Doki a mi védőangyalunk, vigyáz az egészségünkre. Most már boldog, mert megtalálta a helyét, pedig régebben külföldön akart szerencsét próbálni cudar módon. De belátta, hogy a hazának szüksége van rá, és még a diplomáját is meg kell szolgálnia. Így hát ő felügyeli a kórházblokkot a mi szerencsénkre. A civil életben hasznavehetetlen tanárok a keze alá dolgoznak, ők az ápolók, szerencsére nem íratnak dolgozatot a betegekkel. Meg tekerik a kínai imamalmot, ha már nem akartak résztvenni a misén… Az a zászló is felettünk lobog.
És hát igen, ott a katona, mi csak Obsitosnak hívjuk. Övé a pöcegödör takarítása, de megérdemelte, sokat jártatta az arcát. Csak arról szónokolt, hogy ő már megtette a magáét, meghogy harcolt külföldön is, meg ilyesmi. Kit érdekel?! Vele dolgozik a Bombász, ő meg zsernyák volt, valami robbantási szakértő. Mi szükség lenne rá, hát nincs háború, nem igaz? Dolgozzanak csak, így öregkorukban is kajához jutnak. Vegyenek példát rólam: én tűzoltó voltam, mégis itt lapátolok! Kinek kellenék ma már, ha nem lenne ez a jóságos forradalmár, mi?!
És hát igen, a Vasutas. Ő és csapata húzogatja az iparvágányon a szerelvényeket, szállítják az anyagot, ellátást. Már nincsenek sztrájkkészültségben, belátták a Törvényt. Szia, Vasutas! Mi a pálya? Barátságosan int vissza, ismerjük egymást régóta, csak fogytunk valami negyven kilót a száraz évszakban, így minden nap új arcát ismerjük meg egymásnak.
Azért voltak itt mások is, valami „normális emberek”, így hívták magukat. Ma már nincsenek itt, a Nemzeti Együttműködés kizárta őket a mi éltünkből. Egyszerűen felforgató tevékenységet végeztek, telebeszélték mindenki fejét hülyeséggel, olyanokkal, hogy: „aki úrnapján megszakad, annak finggal harangoznak”, meghogy: „fizessék meg a munkát annak értékén”, szóval csak akadékoskodtak. Meg az egyik őrkutyát is megsütötték, merthogy jár nekik a hús. Bizony, ilyenek is voltak itt, de már eltávolították őket, ma már teljes a nyugalom.
És még mennyi stadion kell! Alig várom… Izzik kezemben a kínai lapát! Európa: coki!
Ördög László kuli
Krampusz írása egy külön cikk, szerintem brilliáns.
Tegnap este gondolkodtam, hogy mit tudna tenni értünk az EU, vagy az USA, hogy megakadályozza, ami itt megy. Rájöttem, hogy egyetken eszközük van, a gazdasági szankció. És rájöttem, hogy ezért kellett OVénak a Kínai kapcsolat. Ha odáig jut a dolog, hogy az EU már kevésnek érzi a beszédet, és tenni akar valamit, a katonai erő bevetése kizárt. NATO tagok vagyunk, arra szerződtek velünk, hogy ha bárki minket megtámad, akkor azzal ők is hadban állnak, és megvédenek bennünket. A NATO nem támadhatja saját szövetségesét, mert az azonnal olyan bizalmi válságot okoz, ami az egész szövetséget bedönti.
Így marad a gazdasági szankcionálás. De ha lesz egy erős Kína mellettünk, aki kívülről tud pumpálni mindent, amire szükségünk van, és mellette lesz többszázezer hazai kvázi ingyenmunkás, akkor OVé simán beinthet Európának.
Kínának meg jól jön egy diktatúra az EU közepén, mert így az EU-nak nem lesz erkölcsi alapja Tibetet meg emberi jogokat emlegetni, ha a saját berkein belül is megtűri az elnyomást…
Kedves Hozzászólók,
többeknek szeretném jelezni, hogy tisztában vagyok a szegény magyar nép mentalitásával és képességeivel. Az írás elején azért is szerepel egy hosszú bevezetés, amely arról szól, hogy mindenki a túlélésre játszik, és megköti a maga alkuját vagy sumákol, mások el sem jutnak addig, hogy felismerjék, hol vannak. Arról is írtam többször, hogy Magyarország megérdemli Orbánt, ez a büntetése, és amíg meg nem változnak, marad is, vagy jön helyette még rosszabb. Tehát ebben egyetértünk. Viszont A római iskola című cikkem után többen kérték, hogy írjam le, mi lehet az ellenszere a Mussolini-féle fasiszta állam kiépítésének. Ezt próbáltam csokorba szedni, ez egy teoretikus fejtegetés. Nem akarom megismételni, de a megoldás nyilván az, ami mindennek az ellenkezője, amire ez a rendszer törekszik. Azt az azonban egy szóval sem mondtam, hogy ezt most bárki végrehajtja. De azért teljesen pesszimisták se legyünk. Higgyék el, ha valamiről tudjuk micsoda, az már nagy előrelépés. És egyszer majd lesznek olyanok, akik rátalálnak, vagy megszívlelik. Ez egy teoretikus összefoglalás, nem a néptömegeknek szól. Van, amikor annak ellenére is meg kell tenni dolgokat, hogy tudjuk, senkit nem érdekel, jelenleg semmi értelme nincs. Ez az összefoglalás is ilyen. Első látásra. De soha nem lehet tudni, melyik hógolyóból lesz egyszer lavina. Nem most. Egyszer. Mert ami most van, ez sem fog örökké tartani. Szerintem nem árt, ha legalább a gondolatainkat frissen tartjuk, és megpróbáljuk értelmezni a körülöttünk levő világot, elindítunk gondolatokat. Akkor is, ha senki nem kíváncsi rá.
Üdvözlettel, Bartus László
Erre a” post.scriptum.”-ra vártam. Egyetértek, minden sorával.
Ez a cikk a teljeskörű diagnosztika.
Gyurcsány a terápiát hangsúlyozza.
Vagy nem?
Kedves Bartus úr, értjük. A nagy emberek mindig koruk előtt járnak jó pár lépéssel, és inkább a jövőnek dolgoznak. Úgyhogy csak köszönni tudjuk ezeket az írásokat. A “soha nem lehet tudni, melyik hógolyóból lesz egyszer lavina.” mondást köszönöm, engedelmével honosítom a saját eszköztáramba is
Hát kedves e-Vita,
először is, mert Te szólítottál meg:
Ez az ország nem kupleráj, még ha egyesek disznóólnak vagy kuplerájnak is nevezik! Ez az ország a hazám, amiről Te légy szíves ne nyilatkozzál így, csak mert Neked nem tetszenek dolgok vagy épp el vagy keseredve!
Vannak, akik tudják szeretni a benne élőket, hibáik ellenére is. Mindenki annak függvényében látja a környezetét, ami benne van.
Attól, hogy zsidó vagyok, magyar is vagyok, és hálás is vagyok, hogy itt élhetek.
Minden ország olyan, amilyenné teszik a benne lakók, ha valami nem tetszik, lehet változtatni. De minden változás először is bennünk, belül kezdődik. A családban, a szomszédokkal és a munkahelyi kapcsoltakkal.
Ha harcolni akartok az Orbán Viktor által kiépített rendszer ellen, akkor nem csináltok semmit másképp, mint Ő, mert ő minden fronton háborút nyitott vagy háborút nyitni kíván. “a megoldás nyilván az, ami mindennek az ellenkezője, amire ez a rendszer törekszik”, tehát önellentmondás a harc! Amellett a történelemben való búvárkodás arra is jó (lehetne), hogy meglássuk, a harc valójában nem is volt megoldás, el lehet tolni a problémákat vele, akár fél évszázaddal is olykor, de megoldást soha nem hozott.
Akik pedig zsidó testvéreiket féltik, joggal teszik. Mindig, mindenhol először zsidó vér folyt.
A forradalmak útját ártatlanul kiontott vér, fájdalom és könny áztatja! Leginkább ártatlanul kiontott zsidó vér, zsidó fájdalom és zsidó könny. De ez nem jelenti azt, hogy a forradalmak mellett kéne állnunk. Vonjuk le a tanulságot a francia forradalomból és a nagy októberiből…
A hatalomra kerülők mindig beáldozták s mindig be fogják áldozni az idegeneiket a tömegek csitítására.
S ahhoz, hogy az emberek ne úgy falják egymást, mint őket majd a férgek, meg kell változni! Ezt nem ússzuk meg. Vagy reménykedhetünk a fent említett temetőférgekben.
Evita szerint ellentmondásban van, amit fent írtam: “1.Mindenkit óvok attól, hogy erőszakot alkalmazzon! 2.Miből gondolja bárki is, hogy még lehet törvényes úton “megállítani és leváltani” az Orbán-kormányt?”
A felületes olvasónak ellentmondásnak is tűnhet.
Tudjuk, hogy az erőszak erőszakot szül. Nem azért nem javaslom, mert félnék, ( Evita:”rinyálás”), nem félek, féltek. Nagy a különbség!
De nem vagyok vak, s látom, hogy abba az irányba megyünk.
Evita szerint vagy törvényes úton, vagy erőszakkal lehet megállítani a fasiszta őrületet. Már bocsánat, de ez olyan részeg focidrukkeres intelligencia. Ha nem velem, ellenem, ha nem haver, megverem! Na, épp ebből kéne felnőni, hogy érdemben változzanak a dolgok. Ugyanis egy csapat vagyunk! Egy csapatban játszik zsidó és gárdista, jobbos és balos, egy hazánk van, egy földünk van. Akik megosztanak bennünket, pedig röhögnek a markukba.
Igenis van harmadik út! Igenis lehet békében élni. S ha nem lehet, inkább meg kell halni, de nem olyanná válni, mint ők.
S még annyit, a terápiának nevezett írásról: egy terápia sose mondja, hogy “majd egyszer”…, a terápia lényege éppen az, hogy azonnal hatni akar. Tehát ez nem terápia.