Los Angeles – Kilencvenhárom évesen hunyt el Betty Ford, a Richard Nixon bukása és Jimmy Carter győzelme közti átmeneti időszakban elnökösködő Gerald Ford özvegye. Kilencvenhárom esztendős volt.
1918. április 8-án született Elizabeth Bloomer néven a michigani Grand Rapidsban, táncosnőnek készült, modellkedett is New Yorkban, majd rövid időre egy bútorügynök felesége lett. Ford a második férje volt.
Szókimondása és férjével gyakorta ellentétes politikai nézetei miatt a Time magazin nyomán „harcos First Ladynek” nevezték, és később azzal is kiérdemelte ezt az elnevezést, hogy keményen megküzdött alkohol- és drogproblémáival, és győzött. Később adománnyal járult hozzá a nevét viselő rehabilitációs klinika megalapításához.
A női emancipáció elkötelezett híve volt, toleráns álláspontra helyezkedett az abortusz kapcsán, és szégyenkezés nélkül beismerte, hogy a gyerekei kipróbálták a marijuanát. Az sem izgatta, ha a lánya házasság előtti szexuális kapcsolatra lép. Mindez a hetvenes évek első felében még inkább éles ellentettje volt a republikánus szavazók által képviselt értékrendjének, mint ma.
Drogfüggősége 1964-ben vette kezdetét, amikor lumbágójára erős fájdalomcsillapítókat írtak fel az orvosok. Ezektől, valamint az alkoholtól és a dohánytól is függővé vált a hatvanas években. Később valamennyi szenvedélyétől sikerült megszabadulnia. A Betty Ford Centert 1982-ben avatták fel, nem sokkal azután, hogy az asszonyt gyógyultan bocsátották el a Long Beach-i Haditengerészeti Kórházból.
