Azon kevesek közé tartozom, akik nem értettek egyet a magyar kormány elhatározásával, amikor a magyar parlament egy olyan törvényre adta áldását, amely megfosztotta az osztrák, illetve az orosz olajtársaságot szavazati jogától a MOL-ban. A magyar kormány azzal érvelt, hogy a MOL stratégiailag fontos az országnak. Csakhogy, ha egy cég részvényeit a tőzsdére viszi a vezetőség, akkor bizony számolnia kell azzal, hogy valaki, valakik felvásárolhatnak annyi részvényt, aminek következtében a cég tulajdonosi szerkezete komolyabban megváltozhat. Felvásárlás történhet megegyezéses úton, de lehetséges és gyakran elő is fordul, hogy a felvásárlás „barátságtalan” (hostile takeover). Ez történt a MOL esetében is, amikor az osztrák gáz- és olajtársaság, az OMV felvásárolta a MOL részvényeinek 21,3%-át. Erre jött a „Lex MOL”, egy törvény, amit csak azért hoztak, hogy megakadályozzák az osztrákok beleszólását a MOL ügyeibe.
De a tőzsdék világában nem így működnek a dolgok és ezért egyáltalán nem lehetett csodálkozni, hogy Vlagyimir Putyin, azután, hogy az OMV túladott a részvényeken és eladta őket az orosz Szurgutnyeftygáznak, mindent megtett, hogy kierőszakolja a Szurgut szavazati jogát a MOL-ban. Az oroszok többször próbálkoztak a magyar igazságszolgáltatáson keresztül dűlőre jutni, de nem jutottak semmire. Tavaly novemberben Igor Szecsin orosz miniszterelnök-helyettes Günther Oettinger uniós energiaügyi biztossal is találkozott, ahol megemlítette, hogy a Szurgut már másfél év óta képtelen élni „tulajdonosi jogaival”. Oettinger megígérte, hogy felül fogja vizsgálni az ügyet.[1]
Pár héttel később Putyin maga is megszólalt egy Németország legnagyobb vezetőivel tartott találkozón. Kijelentette, hogy „a legnagyobb kőolajtermelő magánvállalatunk, a Surgutneftegas megvette a magyar Mol 20 százalékát. [A magyarok] mindent elkövetnek, hogy képviselőit kiszorítsák, ne engedjék be őket a társaság vezető testületeibe, és ez megszeg minden törvényt és szabályt”.[2]
Múlt év novemberére már elterjedt a hír, hogy a magyar állam megvásárolná a Szurgut pakettjét, de a magyar kormány tagadott. Ellenben az oroszok elhatározták, hogy a titkos tárgyalásokról nyíltan fognak beszélni. November 30-án Dmitrij Peszkov, Putyin sajtótitkára kijelentette, hogy bizony a MOL-kérdésről is szó esett Orbán Viktor moszkvai tárgyalásain. A tárgyalásokat Fellegi Tamás folytatta, aki december végén így nyilatkozott a magyar fél véleményéről a MOL stratégiai fontosságát illetően: „A mi határozott álláspontunk az, hogy a stratégiainak minősíthető magyarországi központú vállalatokban nem látunk szívesen meghatározó külföldi tulajdonost. Nem azt mondjuk, hogy az oroszokat nem látjuk szívesen, hanem azt, hogy nemzeti érdekünk azt diktálja, hogy egy olyan vállalat, mint például a Mol, döntően nemzeti befolyás alatt legyen. Hogy ennek mi a konkrét technikája, azt nemcsak az anyaállam szándéka dönti el. Ez egy többszereplős tárgyalássorozat, amelybe egy ponton magát a Molt is be kell vonni. Itt a szándék a fontos: a magyar kormány eltökélt abban, hogy Mol és más stratégiai vállalatok esetében a nemzeti befolyás érvényesülését biztosítsa”.[3] Érdekes módon a magyar kormánynak nincsenek problémái a MOL szlovákiai terjeszkedésével, illetve valószínűleg fel van háborodva azon, hogy a horvátok valami fura okból meg akarják akadályozni a MOL több mint 50%-os részesedését a horvát olajtársaságban.
Ilyen előzmények után történt Orbán bejelentése május 24-én, hogy „visszaszereztük a Molt!” A miniszterelnök is hangsúlyozta, hogy ezzel a lépéssel „nemzetstratégiai nagyvállalatunkat biztonságba helyeztük”.[4] Ahányszor nemzetstratégiáról hallok a MOL-lal kapcsolatban és amikor ehhez hozzáteszik, hogy a mi „nagyvállalatunkról” van szó, az az érzésem, hogy a lakosságnak talán a többsége is azt gondolja, hogy a MOL egy állami vállalat. Nemzeti érték. Ezért érdemes megnézni a MOL tulajdonosi szerkezetét.[5] A részvények nagy része külföldi befektetők kezében van, és most, hogy a magyar állam megvásárolta a Szurgut részvényeit, az államnak is van 21,3%-a, amit állítólag fel akar tornászni 25% felé. Sőt, ha jól értem, megszegve a törvényt a magyar állam akkor sem fogja ajánlani megvételre részvényeit, ha azok több mint 25%-át alkotják az egésznek.[6]
Érdeklődéssel olvastam, hogy a Political Capital szerint „a tulajdonszerzés külpolitikai siker a magyar fél számára”.[7] Csak tudnám, hogy miért gondolják a Political Capital elemzői, hogy ez külpolitikai siker. Milyen külpolitikai vetülete van annak, hogy a magyar kormány óriási felárral megvásárolta a Szurgut részvényeit? Semmilyen. Üzletemberek valószínűleg csak csóválják a fejüket, hiszen a magyar állam túl sokat fizetett a részvényekért. A Hungarian Spectrum egyik olvasója, aki megérzésem szerint nagyon jól ismeri a tőzsde világát azt írta, hogy „ezzel a vásárlással a [MOL] P/E aránya megugrott 24:1-re”. A P/E, az angol „price” (ár) és az „earnings” (haszon) rövidítése. Szerinte ez az arányszám nagyon magas ebben az üzleti szektorban. Felhozta példaként a Shellt, ahol ez az arány 11:1-hez. „Röviden, [a magyar kormány] túl nagy árat fizetett [a részvényekért]”.[8]
Tehát még üzleti szempontból is rossz befektetés volt a Szurgut kivásárlása, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a MOL részvények május 24-e óta még veszítettek is értékükből. Ma is esett 1,05 százalékkal. Azt hiszem, hogy világos, a Szurgut részvények felvásárlásának semmi köze az üzlethez. Az Orbán-kormány egyrészt saját népszerűségét vélte növelni ezzel az üzlettel. Nemzeti büszkeség, nemzeti érdekek, erős Magyarország, ezek a hívószavak. Azt hiszik, gondolom én, hogy ezek a meggondolások ellensúlyozni fogják azokat a lehetséges ellenérzéseket a sokat hangoztatott óriási államadósság növeléséről mégpedig nem is kevéssel, 500 milliárd forinttal. Gondolom, ezért jöttek elő azzal a magyarázattal, hogy ez az extra állami kiadás nem növeli az államadósságot, hiszen az IMF pénzét használták fel a részvények megvételére.
Ami az IMF kölcsönből még meglevő pénzt illeti, a magyar média tele volt mindenféle történetekkel, amikről kitűnt, hogy nem teljesen felelnek meg a valóságnak. A helyzet az – és eddig magyar forrásból ezzel az információval nem találkoztam –, hogy „azoknak az állításoknak, hogy Magyarország az International Monetary Fund pénzét használta volna fel a [Szurgut] részvények felvásárlására, minden alapot nélkülöznek”, mondta ezt nem más, mint Iryna Ivaschenko, az IMF budapesti képviselője. És hozzátette, hogy „nincs egyenes kapcsolat” a két dolog között. Természetesen a magyar kormány „szabadon rendelkezhet külföldi valuta tartalékával”, de „tanácsos figyelembe venni” ennek a tartaléknak a nagyságát. Az IMF hamarosan ki fogja fejezni a véleményét azzal kapcsolatban, hogy ezek a valutatartalékok megfelelnek-e az ország jelenlegi gazdasági helyzetének. Ugyan Iryna Ivaschenko nem mondott véleményt ezzel kapcsolatban, Olena Kyrylenko (KBC Securities) ellenben megjegyezte, hogy „az ország valuta tartartaléka komolyan meg fogja szenvedni ezt a legtöbb elemző szerint teljesen felesleges kiadást”.[9]
Kíváncsian várom az újabb fejleményeket. Milyen újabb hazugságokkal fognak előállni az IMF hitel és az energiastratégiai meggondolások után.
[3] http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/12/29/fellegi
[4] http://hirszerzo.hu/profit/20110524_orban_viktor_bejelentese
[6] http://online.wsj.com/article/BT-CO-20110525-711717.html
[7] http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/kemenyebb-tamadasokra-szamithat-a-mol-350016
[8] http://en.wikipedia.org/wiki/P/E_ratio
[9] http://online.wsj.com/article/BT-CO-20110526-705885.html
A szerző jóhiszemű, amikor azt taglalja, hogy gazdasági dilettantizmus is ideológiai-politikai motivációk vezethettek a tranzakcióhoz.
Nyugodtan lehetnénk rosszhiszeműek is. Például miért ne lenne ebből az akcióból valahol eldugott haszna akár a kormányzó párt vezető személyeinek, akár a pártnak, mint szervezetnek?
Vagypedig eképp akarnak befolyást szerezni a szlovák és szerb belügyekben , csakhát ök is pont úgy megtudják ezeket akadályozni mintahogy a Magyar Parlament is tette s Surgut.-tal szemben.
Ideális pénzmosoda a múltkor elsőre elég volt a postamaci konszolidáció különbözete, most egy magánvállalati érdekeltségbe berakott és ellenőrizhetetlenül kivonható jelentős összeg feletti rendelkezés, persze mindez a “győzelem” jelzőjével felcímkézve.
Szép napot és egészséget a szerzőnek!
Emlékszik még a megboldogult HVG-s levlistára?
A mostani állandósult troll támadásokat látva nosztalgiával szokott eszembe jutni.
Orbán nem csinál semmit feleslegesen. Komoly pénzeket nyúlnak le majd, oszt jó napot.