Budapest – Az egészségügyi államtitkárság két héten belül kezdi az egyeztetéseket a rezidensek képzési, szakképzési rendszerének módosításáról – jelentette be Szócska Miklós, a szaktárca államtitkára az országgyűlés egészségügyi bizottságának keddi ülésén.
Az államtitkár a rezidensek helyzetéről tartott tájékoztatójában elmondta: a szakorvosok jelenleg mintegy bruttó 129 ezer forintot keresnek havonta, amely mellett, az aki hiányszakmában dolgozik még plusz 67 ezer forinthoz juthat. Az elmúlt időszakban az egészségügyi területen belül 39 közül 17 vált hiányszakmává.
Mint mondta a rezidensek 96 százaléka rossznak, vagy nagyon rossznak ítéli meg a magyarországi egészségügy és saját kilátásait. Mégis az egyetemi túljelentkezés abból fakad, hogy az orvosi szakma nemzetközileg gyakorolható, ha itthon nem is, külföldön könnyebb és kifizetődőbb dolgozni. Egy külföldi álláshirdetések hamarabb jutnak el a fiatal orvosokhoz, mint a magyar álláslehetőségeké. A tárca szerint probléma, hogy ezt segítik a Magyar Orvosi Kamara lapjában megjelenő külföldi álláshirdetések.
Az aktív orvosok közel 15 százaléka elveszett – mondta az államtitkár, aki szerint a visszatartáshoz két dolog szükséges: a megtartó szakmai környezet kialakítása és az anyagiak. Utóbbi kapcsán csupán annyit közölt az államtitkár, hogy a szaktárca olyan jogszabály módosítását kezdeményezi, amellyel a képzési programok támogatása megváltozna. Ennek részleteiről Páva Hanna helyettes államtitkár számolt be. Mint mondta, elismerik, hogy a képzéssel kapcsolatban felmerülnek költségek, úgy mint a szállással, utazással kapcsolatos kiadások, vagy a szükséges könyvek költsége. Azt tervezik, hogy a költségeket állami támogatás formájában egy igazolt év után visszaigényelhessék a hallgatók.
Ezzel együtt a másik oldalt, a rezidensekkel foglalkozó tapasztaltabb orvosokat is anyagilag ösztönöznék. A jövőben szerződést kötnek a tutorokkal és mentorokkal, melyben rögzítik: egy tutor három rezidens oktatása után havonta bruttó 90 ezer forintot, egy mentor pedig öt rezidens után havonta 226 ezer forintot kapna.
Páva Hanna arra is kitért, hogy a jövőben nem országos, hanem megyei szinten határozzák meg a hiányszakmákat.
Utóbbi javaslatot Szilágyi László LMP-s képviselő is támogatta, de mint mondta: ki kellene egészíteni egy népegészségügyi szorzóval, hogy ott legyenek az orvosok, ahol a betegek vannak. Emellett pedig az önkormányzatokkal közösen bérlakás, vagy szolgálati lakás konstrukciót kell kidolgozni a fiatal orvosok letelepedésének elősegítése érdekében. Hangsúlyozta: “fél éven belül hozzá kell nyúlni a közalkalmazotti bérekhez”, melyben pozitívan kell diszkriminálni a fiatal orvosokat.
Gyenes Géza, a bizottság jobbikos alelnöke, aki a Magyar Orvosi Kamara országos ügyviteli vezetője, a kamara újságjának hirdetései kapcsán azt válaszolta az államtitkárnak, hogy “az orvosok és a rezidensek uniós állampolgárok, ezért joguk van odamenni és ott dolgozni ahol akarnak”.
Kovács József, a bizottság fideszes elnöke azt kérdezte: mi az oka annak, hogy 2004-től 2010-ig 906-ról 1111-re emelkedett azon orvosok száma, akik külföldi munkavállalást terveznek. Utalva Szócska Miklós szavaira, aki arról is beszélt, hogy néhány évvel ezelőtt az egészségpolitikai üzenet az volt, hogy “el lehet menni”, most pedig az, hogy mindenképpen maradjanak az országban. „Akkor miért most szakadt el cérna” – tette fel a kérdést a bizottság elnöke.
A bizottsági ülésen Papp Magor, a Magyar Rezidensszövetség elnöke is szót kapott. Papp Magor azt mondta, az elvándorlás mértéke az utóbbi időben gyorsult fel annyira, hogy belátható időn belül összedől az egészségügy. Azt az utat választották, hogy megharcolnak azokért a körülményekért, amelyben dolgozni tudnak. Miközben a már külföldön dolgozó magyar orvosok folyamatosan csábítják ki a kollégákat. Jelenleg a Magyarországon dolgozó orvosok száma folyamatosan csökken, összesen 28 ezer orvos dolgozik az országban.









Nem a képzést kell finanszírozni, hanem normális béreket biztosítani. Továbbra is csak mellé dumálnak, de a rezidensek már rájöttek, hogy ígéretekből nem tudnak megélni, a kenyérért a boltban fizetni kell, nem elég azt mondani, hogy a kormány azt ígérte, hogy majd jobb lesz.
Jószócska kéne nekik a maradásukhoz. Pl. az hogy emelkeggyék lóvécska.Nemkicsicskét.
Barom az, aki állandóan visszamutogat. Ellenzékben azt pofázták, hogy nincs itt probléma, ha jövünk, minden másképp lesz. Két hét alatt rend lesz, az egészségügyben több pénz kell, ecetera, ecetera. Meg jöttek, mint a himnuszi balsors.
Ez is egy olyan bumeráng, amit a fidesz dobott el. Visszaütött nekik. Nekünk meg még jobban…
A fideszes elnök, még most is a szövegkörnyezetből kiragadott “el lehet menni”-vel akar operálni.Arra nem gondol, hogy már mindenki tisztában van az akkori gazemberségükkel?Amikor megpuccsolták az eü-i reformot, akkor nem gondoltak arra, hogy hosszabb távon ez vissza fog ütni?
Gyalázatosak a fizetések, de nem csak a szakorvosoknál.
Hajmeresztő, ha belegondolunk, hogy nálunk a rendszerváltás egy gengszterváltás volt csak, és nem kevesen gazdagodtak meg a közösből, ami napjainkban ugyanúgy folyik, mint a kezdetekkor.Azért nincs pénz semmire, mert sógor, koma, és a jó barát zsebeit meg kellett, meg most is meg kell tömni.
A kormány hazudik, és pazarol, de minden fillért velünk fizettet meg. Legalább mutatkozna részükről egy kis szerénység. Gondolok itt arra,hogy addig míg helyrerázódna az ország, mérsékelhetnék a saját jólétükre megszavazott, és érdemtelenül felülértékelt javadalmazásukat.
Csak meg kell nézni, hogy mennyi olyan RT BT nőtt ki a semmiből,ami enyhén szólva is aljasság, és ez csak szaporodik a gengszterváltás óta.
Nekünk meg nyomják a “becsületes” dumát!
Ha így haladnak, kiürül az ország, mert az “agyak” elmenekülnek. Maradunk mi a kisemberek, és a nyakunkon ez a dölyfös gazember bagázs a tolvaj mentalitásukkal…
Az mondja az helyettes államtitkár, hogy “…elismerik, hogy a képzéssel kapcsolatban felmerülnek költségek, úgy mint a szállással, utazással kapcsolatos kiadások, vagy a szükséges könyvek költsége. Azt tervezik, hogy a költségeket állami támogatás formájában egy igazolt év után visszaigényelhessék a hallgatók.”.
Két dolog miatt érdekes ez a felvetés:
1. Nem ez a végzett, már munkaviszonyban lévő rezidensek problémája! A fizetésüket keveslik.
2. Az oktatás finanszírozására nincs elég pénze az államnak. Ezért zárják be sorra az iskolákat, ezért játszák át a jobb és értékesebb intézményeket az egyházaknak. Ezért szándékoznak intézkedést tenni a felsőoktatásban az egyetemi karok megszüntetésre, az államilag támogatottak hallgatói létszámának drasztikus csökkentésére.
Kérdéseim:
- Miért ez a felelőtlen ígéret?
- Talán a tehetős szülök gyermekeinek felsőoktatásának a támogatására készülnek, a rezidens-probléma ürügyén és ismét mások rovására,?
És azok a szakmák, hivatások, ahol X idő alatt Y továbbképzést kell teljesíteni, különben nem dolgozhat (pl. pedagógusok, akik szintén nincsenek túlfizetve), ott is térítik a költségeket? Mert már ma is az a helyzet, hogy sokan nem a számukra szükséges, vagy őket érdeklő témákat választják, hanem a – ma még – ingyeneseket, Így ugyanis “csak” az útiköltséget, a kötelező irodalmat, (meg esetleg a szállást) kell saját zsebből fizetniük, ami még mindig több tízezerrel olcsóbb, mintha a tanfolyami (továbbképzési) díjat is ki kellene csengetni. Az eredmény pedig nagyon pozitív: elkönyvelhetik, hogy – pl. a tanító, tanár – teljesítette a kötelező órákat, az meg a kutyát nem érdekli, hogy mondjuk 90-120 órát foglalkozott olyyannal, amit a hátralévő pályafutásában legfeljebb véletlenül használhat fel.
Daktari
Gyermekkorom kedvenc filmje volt, reszketve vártam minden héten, vittem a sámlit a szomszédba, mert ott volt TV. Akkoriban a TV-nézés közösségi esemény volt. Ismeretlen állatok, szép tájak, és a kedvencem: Csita. Jó idők voltak. És felnőttünk…
Később dolgoztam több kórházban, és teljesen más valóságot ismertem meg, nem regényes volt: nehéz. És végképp nem filmre való. Az eszközök, gyógyszerek hiánya mindennapos volt, a dokik nyúzottak voltak. A fizetés pedig… az inkább ösztöndíjnak volt jó. De új nap kelt az égen, 1989-ben már ébredt a remény, végre több pénz lesz a gyógyításra, a betegekre. Nem így lett.
Az a több pénz a magánszektorba áramlott, tönkretették a fizetéseket, a nyugdíjakat, jött a kamatadó, infláció… a kórházak leromlottak még jobban. Az orvosok, ápolók tűrtek, és csak tűrtek, ennél rosszabb már nem lehet… Hát lett. Eltelt húsz év. Ma sem tudom, hogy a befizetett TB járulék hol van, mert ez óriási összeg évente, de a gyógyításban nyoma sincs. Ki érti ezt?
Ma is nézek TV-t, csak most már a Parlamenti közvetítéseket, üres az ülésterem, mint a szavanna, oroszlánt nem látok, csak rengeteg Csitát, akik akkor mennek be, ha a fizetésükről kell szavazni. Meg amikor újabb magszorítások jönnek. Ilyen a csimpánz természete: ameddig van banánja, a többi lényre tesz magasról, hiszen ő ül a fán. És még köpköd is. El is talál mindenkit, mivel ő van a magasban, a többi a földön jár. Nehéz elérni, magas az a fa! Talán új oázist kell keresni, ahol kevesebb, és szerényebb a sok majom…
A fiatal orvosok ezt meg is próbálják, bejelentették, hogy a felmondásukat letétbe helyezik, és ha nincs javulás, bizony odébb állnak. Mert bár igaz, hogy az állam is segített ennek megszerzésében, de azért a családok is áldoztak, meg egy kicsit tanulni is kellett. És nem utolsó sorban nem rabszolgaképzőt végeztek: orvosi egyetemet. Talán nem tudják elfogadni a célt: a nélkülözést. Erre elkezdett sikoltozni Csita: tegyék mellé a diplomájukat is! Hiszen neki megvan a banánja…
De nézzük más szemszögből: lehet, hogy az nem tetszik neki, hogy a diplomájukat nem az emberek érdekében használják fel? Sajnos, ezt cáfolnom kell! Hiszen ők sem használják, használhatják a diplomájukat a Parlamentben, és végképp nem az emberek javára.
Egy természetfilmben láttam: a majmok őrült módon szidalmazták a leopárdot. A leopárd felnézett, unottan pöccintett a farkával, és elsétált. A majmok egyedük maradtak. De jaj nekem! Hát a Daktari állatorvos volt! Innen meg az emberorvosokat üldözik el. Az állatorvosok maradnak, ezért nem pánikolnak a majmok, nekik minden rendben van, markukban a banán is.
Ördög László, okleveles segédápoló-helyettes.