Budapest – Pénteken jelent meg a Népszabadságban Gyurcsány Ferenc cikke, Oldás és kötés címmel. Az írás foglalkozik a nemzeti elit kérdésével, az ország kettéosztottságával, a választók rendszerváltással kapcsolatos elvárásaival, csalódottságának okaival. A cikk második felében a szocialistákról ír a volt miniszterelnök, pártelnök. A múltról, jelenről és a jövő lehetőségeiről, a pártban meglevő politikai megosztottságról és emberi konfliktusokról. Az írás végén felteszi a kérdést: merre és hogyan tovább MSZP? Van-e mód a párt mai helyzetében „a Fidesz iszonyatos gazemberségének” legyőzésére. Szerinte „együtt kellene maradni, de egy jobb pártban. Ha még lehet. Lehet?”- kérdezi.
Gyurcsány Ferenc írásának ugyanaz – Oldás és kötés – a címe, mint Lengyel József kisregényéé. Lengyel főhőse helyén van a társadalomban, az idők neki kedveztek, paraszti származása ellenére a „fényes szellők” sebészi diplomával, értelmiségi léttel ajándékozták meg. A fiatal főhős olyan helyzetbe kerül, hogy megrendül a hite saját magában, a világban, kénytelen szembenézni önmagával és a kérdőjeleire keresi a választ. Vajon megtalálják-e a főhősök kérdéseikre a választ?
Gyurcsány Ferenc írása kezdetén az egész nemzeti közösség és nemzeti elit közötti különbséget magyarázza. Az előbbit a nemzeti öntudat hordozójaként, az utóbbit viszont a nemzeti öntudat aktív formálójaként definiálja. Szerinte a nemzeti elitbe azok tartoznak, akik tudatosan megélt felelősséggel és mélyen megélt érzelemmel kötődnek nemzetükhöz, múlthoz, jelenhez, jövőhöz. A nemzeti elit a társadalom különböző rétegeiből kerülnek ki, de egy dolog összeköti őket: személyes identitásuknak fontos eleme a nemzeti közösséghez tartozás megélése.
Gyurcsány Ferenc szerint a magyar nemzeti elit a rendszerváltáskor még közösen hitt a demokratikus átalakulás, nemzetet felemelő, pozitív történelmi erejében és szerepében, a jogállamban, a parlamentarizmusban, a szociális piacgazdaságban, az európai perspektívában. Amikor azonban a jobboldali közösség elvesztette hitét a rendszerváltozás pozitív történelmi szerepében, a jogállamban, a parlamentáris demokráciában, a szociális piacgazdaságban, az európai együttműködésben, elveszett a közös hit, a nemzeti elit belső kohézióját biztosító integrációs erő és előbb a nemzeti elit, majd az egész nemzet két, egymással szemben álló táborra szakadt.
„Miért következett ez be?” – teszi fel a kérdést Gyurcsány Ferenc. Szerinte azért, mert „a régi bibói átok ül rajtunk: vagy veszik a történelmi nemzet helyreállításának esélye, de betagozódunk az európai demokráciákba, vagy zárójelbe tesszük a demokratikus, európai eszményeket annak érdekében, hogy visszaépítsük a keresztény vérnemzeti Magyarországot. A baloldal és a liberálisok az előbbi, a jobboldal az utóbbi történelmi utat kívánja választani. A polgári Magyarország néz farkasszemet a nemzeti Magyarországgal. Egyelőre nem látszik kompromisszum – írja Gyurcsány Ferenc. Pedig a rendszerváltozás azt ígérte, hogy feloldható lesz a ’haza vagy haladás’ konfliktusa.
Nem így történt, a rendszerváltozás csalódást okozott a magyaroknak. Nálunk – a térség más országaival ellentétében - elmaradt az a katarzis, „mely mélyen bevéste volna milliók lelkébe, hogy a szabadság, a demokrácia fantasztikus dolog” és, hogy a piacgazdaság minden megpróbáltatása ellenére nem nagy ár érte. A kádárrendszer ugyanis a nyolcvanas években a hétköznapi emberek sokasága számára elfogadható szabadságot, viszonylagos biztonságot és a gyarapodás reményét nyújtotta, ezért az átlagmagyar „keveset érzett a megélhető szabadság felszabadító élményéből, annál többet az új rendszer által teremtett bizonytalanságból” – írja Gyurcsány.
A választók csalódtak az elmúlt húsz év kormányaiban is. A politikusok a választók szabadságélményét nem tudják növelni, ezért a biztonságérzés növelésével próbálkoznak különböző módon, attól függően, hogy bal-, vagy jobboldalon állnak „a baloldal több állami gondoskodást ígér, több pénzt ad, a jobboldal a nagyobb rend biztonságnövelő erejében hisz. Így Kádár puha diktatúrájából puha demokrácia (most ennél rosszabb: önkényuralom), érett és felelős piacgazdaság helyett ügyeskedő világ, a szocialisták pénzosztó állama vagy a jobboldal államosító, kegyosztó, lekenyerező kormány lesz. Itt tartunk.” Látni kell azonban, hogy a kormánypolitikák ilyen irányú torzulása mögött ott van választói elvárások torzulása is. A politikusok pedig nem elég “karakánok”, hogy őszintén szembenézzenek ezzel és megpróbáljanak “kitörni ebből az ördögi körből”- írja Gyurcsány Ferenc.
A továbbiakban a baloldallal foglalkozva Gyurcsány Ferenc elsőként megkülönböztetést tesz hagyományos és polgári baloldal között. Az előbbiről azt írja, hogy „a párt jelentős része nem tud szabadulni a kádári nosztalgiától, képtelen világosan választ adni arra, hogy miben áll baloldalisága a piacgazdaság körülményei között.” Gyurcsány számára az „állampárti múlt egyik legletaglózóbb következménye, hogy a párt a társadalmi osztály- és rétegkategóriákban gondolkodik, nem érti, hogy ezzel a képlettel ma már semmi sem magyarázható.” Ma már az úgy önmagában nem igaz, hogy az MSZP az elesettek, kisemberek, munkájukból élők, nyugdíjasok, alkalmazottak, kis- és középvállalkozók pártja, hiszen a Fideszre is melósok, alkalmazottak, nyugdíjasok, munkanélküliek, vállalkozók szavaznak. A baloldal nem egyik vagy másik társadalmi csoport érdekképviselője. „A baloldaliság nem szimpla érdekvédelem. A baloldaliság a szabad, demokratikus világban a kiszolgáltatottakért viselt felelősséget képviseli, de a munkára, a szorgalomra, a humánus emberi magatartásra épít, és nem alkuszik a léhasággal, a nemtörődömséggel, a nemi, faji előítéletességgel, és távol tartja magát a nemzeti, szociális, gazdasági populizmustól”- írja Gyurcsány Ferenc. Például miért kellene engedni, hogy különbséget tegyünk gyerekek vagy éppen betegek között aszerint, hogy gazdag vagy szegény családból származnak, kérdezi Gyurcsány Ferenc. Miért kellene kevésbé szolidárisnak lenni egy beteg emberrel vagy egy kisgyermekkel csak azért mert nem munkás családhoz tartozik? Miért?
Mint írja „az MSZP kétgyökerű párt. Benne van az elesettek védelmének hagyományos, államközpontú ösztöne és a szabadelvű modernizáció nyugatos, polgári igénye. Mindkét irány baloldali, és mindkettőre szükség van.” A vita most arról szól, hogy ezek a szemben álló irányok hogyan békíthetők ki egy párton belül. Másként fogalmazva arról szól, „hogy a hagyományos baloldal felöl integráljuk a modern baloldalt, vagy éppen fordítva” – írja Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány platformja, a Demokratikus Koalíció az utóbbi álláspontot képviseli, míg a mai vezetés és a kongresszus többsége ezzel ellentétesen gondolkodik. Az egyik oldalon a „hagyományos osztálypárti baloldali mentalitás” uralkodik, a másik oldalon a „polgári baloldali karaktert” képviselők állnak. Az előbbi egyre inkább bezárkózik, érdeket véd, a baloldali gyökerekből kíván táplálkozni, míg az utóbbi nyitott, értékközpontú és integrálni kíván eredetileg konzervatív és szabadelvű megoldásokat is. „A modern baloldaliság azt jelenti, hogy a hagyományos baloldali politikai megoldásokat hol szabadelvű, hol meg konzervatív irányba korrigáljuk.”, az adott körülményeknek megfelelően. Állítását az érthetőség kedvéért Gyurcsány Ferenc néhány példával illusztrálja. Az Út a munkához program bevezetésével az volt a cél, hogy a munkával nem rendelkezők lehetőleg inkább dolgozzanak és ezért kapjanak jövedelmet, mintsem egyszerűen csak segélyért álljanak sorba. Nos, ez a program nem hagyományosan baloldali, sokkal inkább konzervatív felfogást tükröz. Mint ahogy a magánnyugdíjpénztárak védelme is sokkal inkább eredetileg konzervatív, liberális álláspont. De – mint írja – adódhatnak olyan körülmények is, amikor átmenetileg több teher kell, hogy háruljon az államra, amikor munkahelyek, banki ügyfelek, kiskereskedők védelmében a hagyományos baloldali államközpontú recepteket kell elővenni.
Gyurcsány Ferenc szerint nincs olyan parlamenti választási kampány, amit képviselőnként egymillió forintból meg lehetne úszni és nincs olyan képviselő, aki ne kérne ilyen-olyan szívességet ottani vállalkozótól, üzletemberektől. Szerinte „kizárt, hogy az MSZP és a Fidesz informális pénztárnokai hellyel-közzel ne működtek (működnének?) együtt vitatható ügyekben.” Azért lett ilyen a magyar demokrácia, „mert a választók nem akarják megfizetni a demokrácia árát, a politikusok meg nem mernek szembenézni ezzel. Nekünk ebből elegünk lett” – írja Gyurcsány Ferenc és azt szeretnék, hogy legyen ennek vége, lássa ország-világ, hogy ezek, mármint ők nem olyanok.
A helyzetet nehezíti, hogy mára a szemben álló feleket „jelentős kulturális, erkölcsi, emberi konfliktusok választják el egymástól.” Vannak a pártban emberi konfliktusok, sok méltánytalanság, árulás történt, sok emberi kapcsolat tönkrement. Ilyen minden pártban van. „De jó, ha tudjuk: – írja Gyurcsány – ha a párt egyik fele megtapossa a másikat, ha hálót sző, ha csapdát állít, akkor egy idő után megszűnik a közös munka lehetősége, mert ahhoz bizalom kell. Az meg az utóbbi időben megfogyatkozott. Így állunk.”
A merre tovább kérdésére egy bizonytalan biztatás: „Együtt kellene maradni, de egy jobb pártban.” Mert „a Fidesz iszonyatos gazemberségének” legyőzéséhez „mi mégsem vagyunk elég jók, mert elveszett a hitelünk – az enyémen is mély seb keletkezett, de még csak az sem látszik rajtunk, hogy ezt értenénk, az meg különösen nem, ami ebből következik” – véli Gyurcsány Ferenc. Csinálhatnak akármit a baloldalon „a helyzet megértése nélkül, politikai, erkölcsi, kulturális, emberi fordulat nélkül ez fabatkát sem ér. Gondolat és tehetség kell. És egy új párt az MSZP-ből. Ha még lehet. Lehet?” – teszi fel a kérdést önmagának és párttársainak is Gyurcsány Ferenc.
Ez mitsem érdekli a Puch-féléket.
Ez még diagnózisnak is gyenge, nemhogy programnak! Ha volt valaha értelme az antifasiszta összefogás szlogenjének – akkor az most lesz nálunk.
Tudomásul kell venni: ha ketten csinálják ugyanazt – az nem ugyanaz.
Főleg, ha még nem is ugyanazt csinálják.
Mert lehet, hogy a kádárista nosztalgiák miatt egy baloldali párt nehezen támadja az állampárt kiépülésének látható jeleit, a gazdasági konszolidációhoz szükséges neoliberális eszközök alkalmazását is nehéz fikázni, amikor ők is éltek ezekkel az eszközökkel: de ha valaki a politikában nem tudja a viktatúrát megkülönböztetni a demokráciától – az talán ne próbáljon aktívan politizálni – és vonuljon vissza kurva jó könyveket írni a baloldalról. Most viszont nincs idő kivárni, amíg leadja a kéziratot a lektornak – mert bizony már régen kettesbe kellett volna kapcsolni az emelkedő előtt!
Azért a pártszavazás eredményeinek tükrében ez nem lesz egy rossz pótkérdés?
Gyurcsány rövid időn belül már nem kerülheti el a felismerést, hogy a cikk kérdésére a válasz “nem lehet”. Az MSZP teljes mértékben eltévedt, képtelen működő, jövőképpel bíró politikát kialakítani, csak állandó akciózás folyik.
Most pédául ezzel zöldüléssel. Ez már a “nevetséges” kategória.
Kekec a címmel vitázik? azt nem Gyurcsány adta.
Itt nem lesz soha kompromisszum.Vágyálom. Csak a harc. A ki kit győz le. A szocializmus vesztett ez után most a demokracia is vesztésre áll. Már csak hat hónap aztán jön olyan negyven év amelyet legszívesebben kitörölnének majd a történelemből. Hányan értik ezt már? Ma még túl kevesen a változáshoz.
Látni és láttatni. Az idő fogy. MSZP-ból új pártot? Ezt a harcot már nincs idő politikai sikon megnyerni. Érdeksíkon kell. A tömegekkel ,nemzetközi háttérrel. És egy új tömegpárt ,egy népfrontos , széles bázisú. Most. Uj arcokkal.
Szerintem meg nem filozofálgatni kellene, hanem lépni! Ki, vagy be! Eddig egy értelmes pasasnak gondoltam Gyurcsány Ferencet, de kezdek meginogni a hitemben.Mire való ez a sok hezitálás? Mire való, hogy nyilvánosságra is hozza a gondolatait, hogy még nagyobb támadási felületet biztosítson az ellenségeinek?
Ha felelős politikus, akkor legyen határozott! Látja hogy mi van az országban! Az, hogy pátyolgatja a szocikat, azzal nem fog változni semmi! Főleg nem a szocialista párt… Annyit azért elér, hogy a kemény mag összezár. Ellene. Mert az azért régen látható, hogy megújulni nem akarnak, sőt a változásra való képesség is hiányzik belőlük.
Igaza van abban is, hogy a rendszerváltozás csalódást okozott a magyaroknak.
Mert nem ezt vártuk!
Én legalábbis azt hittem hogy az ország sorsa hófehér lelkű embereknek a kezébe lesz adva, és jól fognak sáfárkodni a rájuk bízott javakkal.Nem ez történt.
Azóta a 20 év alatt rájöttünk, hogy melyik párt milyen szisztéma szerint nyúlja le a javakat! Szomorú, de nagyon leegyszerűsítve ez történt, és történik.
Lassan mindenki nyomorog, aki nem tartozik egy bizonyos körbe.
A legnagyobb baj, hogy még csak reményünk sincs arra, hogy legyen egy karizmatikus vezetőnk, aki mögé felsorakozhatna a sok csalódott ember!
Így aztán kénytelenek leszünk elszenvedni az Orbán által ránk rótt akármilyen diktatúrát, annak minden rettenetével!
Ezért gondolom azt, hogy aki érez magában elhivatottságot az ország “megmentésére”, az ne hezitáljon és filozofálgasson, hanem induljon el, akár egyedül is, mert nincs idő a kivárásra játszani!
NEM érti meg Ferink , hogy amíg itt szarozik , addig fogy az értékes ídő.
Addig addig fog fogyni , amíg már nem lessz semmi idő hátra a választásokig és akkor ott fog állni az egész Demokratikus Charta pofáraesve.
Kérem a kakaómat és a kis lik őrkémet.
Mi lesz az esti műsor? Cinike nem énekel?
akkor a jutyubot hallgassuk !
Egy összedőlt, rom állapotú házat újjáépíteni mindig sokkal több energiába, időbe kerül újjáépíteni, mint valahol mellette egy üres telekrészen egy újat felhúzni!
Ha közeleg a fagyos, akkor nincsen idő téglákat guberálni, tisztogatni, újból felhasználni, mert azzal lehet hogy ugyan pár forintot sikerül megmenteni, de rengeteg drága idő vész kárba. Tetszik-e vagy sem, a túlélést leginkább biztosító, biztonságosan megvalósítható, csökkentett programra kell koncentrálni! Legföljebb nem lesz luxus kivitelű, csak csökkentett komfortot biztosít, legföljebb nem minden helysége lesz lakható, de a fagy beköszönte előtt legyen készen! Ez szolgálja leginkább a túlélést.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ha már áll az új ház, akkor ne lehetne, kellene ezt-azt, még használható, értékes alkotóelemeket megmenteni, felhasználni, megmenteni a végleges porladástól.
És ez igaz a párt építésre is!
Új párt/ régi, megújított párt, bla-bla-bla. Mintha mi akarnánk megmondani egy gyorsétkezdében, hogy hamburger helyett velős pacalt akarunk enni. Ami nincs az étlapon az nem választható. Ha meg nem tetszik, oda megyünk, ahol a kínálatban van már velős pacal. Vagy elkezdünk magunk csinálni. A szakácsról azt megmondhatjuk, hogy szarul főz, de az étlap az ő dolga.
Erről beszélek (írok) mindig. Hol a fontos, hol a lényeg? Ezzel a sirámmal ő az egyetlen kiválasztott, követendő???? SEGÍTSÉG! Valaki dobjon neki egy mentőőövet, mielőtt a követőit is magával húzza a mélybe.
gets, éppen erre jártam, amikor a friss hírek között megjelent a cím – és mivel régi mániám, hogy még Gyurcsánynak sem adunk biankó csekket, előbb látni akarjuk a programját: hát persze, hogy rákattantam azzal, hogy “Na végre”
Tehát igazad van: tényleg a címmel vitázom. Meg Gyurcsánnyal, akitől ehelyett az ömlengés helyett már harcos programot várok (ÉS ELVÁROM).
Mert szerintem a szekeret fogta a lovak elé: ELŐBB akar egy ütőképes pártot és AZUTÁN a programot, holott fordítva kellene: előbb egy hihető, kivitelezhető. demokratikus, haladó program – aztán toborozni a program végrehajtásához támogatókat.
Egyébként meg már számtalanszor leírtam – de egy újszülött mindig türelmetlenül sivalkodik: ezt az írását Gyurcsány “a szerző MSZP parlamenti képviselő”-ként írta alá. A házszabályok szerint, ha egy politikus elhagyja azt a pártot, akikkel beválasztották – akkor 6 hónapig át kell ülnie a függetlenek közé, és azután is csak akkor alkothat frakciót, ha ehhez 10 tagja van (akik szintén vállalták előbb a 6 havi szilenciumot).
Így az Mszp lehetőségeit AZONNAL blokkolja – míg neki fél évig a Szilivel kell huzakodni a megszólalási lehetőségekért. ENNYIRE azért nem hülye, tehát amíg lehet, el fogja kerülni.
Én is türelmetlen vagyok – de én legalább képes vagyok belátni, hogy Gyurcsány több információval rendelkezik – és akkor fog lépni, amikor Ő jónak látja. Ráadásul még ráér: nincs konkurens a halpiacon!
Kekec!
Tiéd a +!
Mellesleg én is meg, ahogy elnézem még sokan türelmetlenek vagyunk.
A Gyurcsány a felszólalási lehetőségeit a parlamentnek nevezett gittegyletben ő maga sem hiszem, hogy sokra tartaná, az FB ma is többet jelent neki. A kapcsolat.hu moderálási elveivel valószínűleg már egy ideje nem ért egyet, amit szintén megértek.
Lehet hogy direktebben kellene átemelni erre a site-ra átemelni az írásait, mert akkor az olvasóknak kevesebbet kell lapot váltani – továbbá itt több rokon lélekre talál. Hátha merészebben ismertetné a várható lépéseit.
Míg Bartus sikeresen megrendítette az ATV-be vetett bizalmunkat, Pupunak is van infója a Kapcsolat.hu-ról:
http://bolcspupu.blogspot.com/2011/06/kapcsolathu.html
gets, nem érted. Ha csökkenti az Mszp parlamenti frakcióját, akkor kikerülnek pár parlamenti bizottságból is. Még kevesebb lesz a megszólalási és ráhatási lehetőségük. Ezt hívom “azonnali” hátránynak. Egy politikusnak azt is mérlegelni kell, hogy “ha megfeszül, TALÁN lesznek tízen, akik követik”. (ugyanis ha nem: fél év múlva sem lesz esélye a frakcióalakításra!)
Azaz tutibiztos és azonnali hátrányt okozna, egy jövőbeli kétséges előny érdekében. Nem véletlenül nem vág bele.
Viszont ami totál érthetetlen: a Demokrata Párt jegelése. AZT lehetne felfuttatni parlamenti kockázatok nélkül is!
Kekec!
Pupu is bölcs és az ottani hozzászólásod is. kösz a linket.
Szerintem a DP nincs jegelve csak felesleges a csendet megtörni körülötte még.
“Türelem rózsát terem.”
Gyurcsány legalább gondolkodik a társadalom problémáin és keresi az azokból kivezető utat. Lehet, hogy nem mindig a helyes irányt jelöli meg, de hát nincsenek korrekt vitapartnerei. Pedig a helyes utat a párton belüli értelmes, helyzetelemzésen és kreatív megoldási javaslatokon alapuló vitákkal lehet kikristályosítani., vagy látnoki képességekkel rendelkező vezért kell választani, ahogy azt a FIDSEZ tette.
A hatalmukat tőle féltő szocialisták viszont hallgatnak vagy személyeskedve támadják Gyurcsányt, aki előbb-utóbb kénytelen lesz belátni, hogy mindenképp el kell hagynia a szocialista pártot, akkor is, ha tovább politizál és akkor is, ha kiszáll a politikából.