Washington – Negyven év után nyilvánosságra hozták a vietnami háborúról szóló 7000 oldalas jelentést, amely annak idején Lyndon B. Johnson elnöksége alatt készült, de kiszivárogtatása már a Nixon adminisztráció idején történt.
A védelmi minisztérium és politikai elemzők által készített monstre tanulmányt az utóbbiak egyike, Daniel Ellsberg és társa, Tony Russo szivárogtatta ki a New York Timesnak napra pontosan négy évtizede, 1971. június 13-án.
A dokumentumból az derült ki, hogy noha Johnson, sőt már Kennedy is előre látták a vietnami konfliktus eszkalálódását, a közvéleménnyel és szövetségeseikkel mégis azt igyekeztek elhitetni, hogy a háború könnyen és gyorsan megnyerhető. Vietnamban az Egyesült Államok még kényszersorozott katonákkal harcolt.
Richard Nixonnak nem volt ellenére a kiszivárogtatás, miután az az előző demokrata kormányzatot járatta le – 1972-ben újra is választották Nixont –, magát a kiszivárogtatót azonban gyűlölte és hazaárulónak tekintette, akit „meg kéne égetni”. A kiszivárogtatásért jogi úton akart elégtételt venni, a bosszú azonban nem sikerült: a Legfelsőbb Bíróság a szólás szabadságát szavatoló Első Alkotmánykiegészítésre hivatkozva nem volt hajlandó Ellsberget elmarasztalni. A döntés mögé maga a Times, majd a Washington Post is felsorakozott.
Nixon összeesküvést sejtett, mindenáron vissza akart ütni, emberei betörtek Ellsberg pszichiáteréhez és ellopták az anyagait abban a reményben, hogy valami terhelő dologra bukkannak, törvénytelenül lehallgatták a férfi telefonját. Később ugyanezek az emberek törtek be a Demokrata Pártnak a Watergate épületben lévő irodáiba, megalapozva a világra szóló botrányt és Nixon szégyenteljes bukását.
Ellsbergnek a mai napig meggyőződése, hogy ha az elnök nem veszi fel a kesztyűt és nem akar rajta mindenáron bosszút állni, az egész kiszivárogtatásnak nagyobb lett volna a füstje, mint a lángja. Így azonban az ügy önmagát pörgette tovább.
Ellsberg maga is szolgált Vietnamban a tengerészgyalogságnál, és kiábrándultan tért vissza. Henry Kissinger és Nixon személyes protezsáltja volt, az elnök azért is nem tudta megbocsátani tettét. Ellsberg viszont azt állítja, a kiszivárogtatást nem bánta meg, csak azt, hogy nem hamarabb cselekedett.
