Vasárnap az izraeli határ mentén szervezett tüntetések alakultak ki az úgynevezett Nakba napján, amikor is a palesztinok hangot adnak annak, hogy katasztrófaként élik meg a zsidó állam létezését. Ezzel kapcsolatban érdemes meghallgatni az egyszerű emberek véleményét. Azt visszhangozzák, amit a politikusoktól hallanak..
A politika célja az, hogy mozgósítson. Példa erre Izrael, vagy fő ellensége, Irán is. Noha a kettőt nem lehet összehasonlítani, sem céljában, sem tartalmában, mindkét oldalon a vallás erős hivatkozási alap. Irán állami szintre emelte a muzulmán vallást, klerikális vezetés dirigál Ahmedinezsád elnöknek. Ők az iszlám nevében támadnak – ha egyelőre csak verbálisan is -, az ellenük intézett szavakat vagy tetteket a muzulmán hit elleni agressziónak tekintik.
Erős a gyanú, hogy a vasárnapi tüntetések nem spontán alakultak ki, hiszen nagyjából egy időben, Izrael határvidékének legalább négy pontján kezdődtek, ráadásul nemzeteken átnyúlóan; ugyanúgy zavargások voltak Libanon felől, mint Szíriából vagy Egyiptomból. Mondhatjuk, hogy Teherán állt ezek mögött? Naná, hiszen abszolút érdekében áll; mozgósít, provokál, rokonszenvet próbál ébreszteni. Sokan odavesznek majd, hiszen tudhatják, hogy pár mezítlábas, megvezethető emberrel nem gyűrhetnek le egy fejlett államot. De a mozgósításon és a legitimáción múlik minden.
A vallás nem cél, hanem eszköz. Eszköz a hatalom kezében, amivel mozgósít és legitimál. Izrael is mozgósít, hiszen meg kell védeni az országot, és konzerválni kell a mostani határokat. Irán és a Hamasz szintén mozgósít, de nem azért, hogy védekezzen. A végső cél Izrael elpusztítása. Az iszlám nevében követnek el bűnöket, és erősen kétséges, hogy akik őket mozgatják, azokat a vallásos élet terjesztésének szándéka mozgatja. Az is lehet, hogy egy ajatollah megrögzött ateistaként él a magánéletben, néha pacalt főz és borral öblíti le. A lényeg, hogy a népet tudja felhasználni politikai céljaira. Nem mondhatják a tisztelt népnek, hogy „a reálpolitika már csak ilyen, befolyásnövelés, területi harcok, nyersanyag, pénz, hatalom, nyomásgyakorlás, érdekek stb.”
Márpedig ez a politikáról szól, amit az egyszerű polgár, a nyugati könyvelő vagy az arab gyümölcsárus, nem ért meg. Nem lelkesedne érte, ha nem adná áldását vagy hathatós együttműködését az ő istenük. Nem is lehet lelkesedni érdekekért, ezekért nem lehet fanatizálni senkit. Ha a vallás valóban a nép ópiuma, akkor a politikusok a dílerek.
Nekem alapjában eltérő a véleményem. A vallás nem eszköz, hanem kollektív tudatállapot. A politika eszköze nem az emberek tudata, hanem a vallási csoportot irányító szervezet, az egyház. Ha azonos tudatu (hitü) embereket egy ember,vagy csoport nem szervez közösségekbe, senki nem képes őket irányítani, felhasználni politikai célokra. A tudat (hit) minden ember sajátja, annyira egyedi, mint a génjei, ezért nem képezheti sem pozitív, sem negatív megitélése alapját. Megitélhető viszont a tudata által irányított egyéni, vagy kollektív tevékenysége. Ennek a kollektív tevékennységnek egyik formája a vallási közösségekbe tartozás is, és az itélet tárgya nem az ember, hanem a közösség tevékenysége. Mert ez a közösség, például a vallási, használható fel jó, vagy rossz célok érdekeben.
A “vallás nem eszköz, hanem kollektív tudatállapot” írja Nyúl György. Szerintem mindkettő.Szerintem a vallásgyakorlás színvonala olyan mint a társadalom színvonala.Más a vallásos Iránban és más a vallásos Amerikában.
Miközben ezt a rövid jegyzetet olvastam, az jutott eszembe, hogy bár Iránról, Izraelről, palesztinokról … úgy általában a Közel-keletről volt szó, mégis micsoda áthallások vannak!
Korrupt “egyházfik”, megvezetett hívők, a hitet a maga politikai/gazdasági céljaira használó Állam! összefonódások, aljasságok, golyófogó homokzsákoknak tekintett emberek … kik ezt a nekik szánt”funkciót” még meg is köszönik!
….
A kersztény egyházak is hasonló dolgokat műveltek évszázadokon át. Jézus általános szeretet-parancsa nevében embermilliók legyilkolásában vállaltak gyakran aktív szerepet!
Ámde Európa civilizáltabb részén ezen egyházak felismerték történelmi tévedéseiket, s hellyel-közzel igyekeztek visszatérni az Eredeti Tanokhoz.
Bezzeg a mi, magyar egyházaink! Mint a Bourbonok! Nem tanultak és nem is felejtenek.
Nem tanulják már Jézus és a Biblia tanait, de gyakran feledkeznek meg önmagukról (pedofília, kaparizás, a jézusi szeretet helyett az emberi gyűlölet hírdetése szószékeikről)!
Nem tanultak a történelemből, de nem feledik azon boldog időszakot, amikor a mindenkori Állam biztosította primátusukat, lelkek (és vagyonok!) feletti uralmukat!
Most ugyanez kell nekik!
Mert nem tanultak abból sem, amikor már csupán eszközök voltak a Hatalmasok kezében!
Szomorú!
Vajon mit tenne most a Feltámadt Jézus ezen “papokkal”? Megrázná őket, mint azt a bizonyos “vargát”?
Ők meg ugyanúgy keresztre feszíttetnék!
Szodoma ez , komolyan mondom.
Gomorrháról már ne is beszéljünk…