Budapest – Folytatja az oktatási államtitkárság a konzultációkat a Pedagógusok Szakszervezetével (PSZ) – mondta Hoffmann Rózsa az érdekvédelmi szervezettel folytatott hétfői megbeszélése után.
Az oktatási államtitkár tájékoztatta az újságírókat: egyeztetés volt a Pedagógusok Szakszervezetével a pedagógus-életpályamodellről, a munkaidőről és az intézményfenntartással kapcsolatos elképzelésekről. A pedagógusok munkájának ellenőrzésével kapcsolatban Hoffmann Rózsa azt mondta: úgy érzi, megnyugtatóan sikerült tisztázni, hogy az ellenőrzés és minősítés nem a pedagógusok ellen irányul, hanem a munkájuk javítása, az eredményesség növelése a cél.
Hoffmann Rózsa kérdésre válaszolva elmondta, hogy a pedagógus-életpályamodellt a közoktatási törvény részévé tették. A 32 óráról, amit iskolában eltöltendő időként kötelezően előírtak volna pedagógusoknak, nincs még döntés. Ez tárgyalási alap, lehetőség, mondta az államtitkár, hozzátéve: a pedagógusok munkaidejét mindenképpen az iskolában töltött időn keresztül kívánják szabályozni. Így látják megoldhatónak, hogy a gyermekek ne maradjanak felügyelet nélkül.
Az állam fokozott iskolafenntartási szerepvállalásával kapcsolatban az államtitkár elmondta: az állam szerepét mindenképpen növelni kell a közoktatásban. Az állam fenntartói feladata nagyobb szerepet kap a tartalmi szabályozással, a pedagógusok munkájának ellenőrzésével, és a pedagógusok bérének központi finanszírozásával. Osztja a polgármesterek azon véleményét, hogy egy-egy iskola felelős gazdájaként szerepet kell kapniuk a közoktatásban. E kérdésben további egyeztetések várhatók a polgármesterekkel, szakemberekkel, úgy tűnik, alakul a megegyezés – mondta Hoffmann Rózsa. .
Galló Istvánné, a PSZ elnöke a Hírszerzőnek kihangsúlyozta: a mai találkozó nem egyeztetés, csak informális beszélgetés volt, és sajnálja, hogy erre nem korábban került sor, “számos félreértést meg lehetett volna előzni”. Elmondása szerint a beszélgetésen felmerült a közoktatás átalakításának és a pedagógus életpálya-modellnek a kérdése is – ez utóbbival kapcsolatban komoly aggályaik vannak, Ugyanakkor megnyugtatónak nevezte, hogy az államtitkárság illetékesei felkérték a pedagógus szakszervezeteket, vegyenek részt a modell kidolgozásában.
Az ebben való részvételi kérelmet az érdekképviselet már tavaly szeptemberben benyújtotta. Galló Istvánné szerint „komoly nézetkülönbségek vannak” az államtitkárság és a szakszervezetek között, például a 32 órás kötelező intézményben tartózkodás kérdésében, mely „olyan feladatellátásra kötelezi a pedagógusokat, amelyet nem fognak túlórában kifizetni”. Elmondta, a vasárnapi, öt ágazati szakszervezettel közösen szervezett demonstráció nem marad el.
Időhúzás.
Puhítás…a miheztartás végett…
A pedagógusok is szépen behódolnak majd. Kicsit ugyan háborognak, de nem nagyon. A többségnek nagyon is megfelel, hogy pontosan megmondják, hogy mit várnak tőlük. Sajnos az önálló gondolkodás sohasem volt erősségük. Sajnos tapasztalatból tudom, több évig tartottam szemléletátalakító tréningeket, nem sok sikerrel. Nem lehetett a többséget a tananyagközpontúságtól a gyerekközpontúság felé fordítani. Sóvárogtak a buktatás, és az osztályozás után. A frontális oktatástól egy tapodtat sem tudtak elmozdulni a tevékenységközpontúség felé. Nos, minden visszarendeződött, csak a kis “extra szabadidőről” kell lemondani. Ez lesz az ő kis áldozatuk a nemzeti együttműködés rendszerében.
Álnaiv!
Hát persze hogy időhúzás!
Úgy teszünk, mintha. Hogy legyen mire hivatkozni. Hogy legyen mit harsogjanak országszerte a fityi$$es fanfárok. legyen mivel bódítani a buta. még mindig narancs bódulatban fetrengő népeket.
Ezeknél a konzultáció a következőt jelenti:
“Ha azt akarod, amit én akarok, akkor azt teheted, amit akarsz!”
(Egyébként meg KUSS a neved !!!)
Oktatásügyben a szereplők körkörös kifárasztása folyik, maj dönt a Vezénylő tábornok.
Nem, oktatásügyben tragédia történik.
Az alapoknál. És ami ott történik, noname-nak halvány lilagőzös elképzelése sincs.
Tessék őket nyugodtan rugdosni.
Lehet keresni, hol lehet palatáblát, palavesszőt venni.
Gondolkodni,(ha még megy), miképp lehet majd megtanítani a saját gyereket legalább írni-olvasni megtanítani.
Bár még a neveléssel is gondok vannak.
Álnaív! Sajnos van elképzelésem, nem lila, nem gőzös. A világ megváltozott, de az oktatás eszközei, módszerei nem. Ami száz éve modarn volt, ma elavult. Az oktatás ingerszegény, a passzivitásra kényszerülő gyerekek enyhén szólva únják az iskolát. Másképp kellene tanítani. Már maga a szó sem jó, mert a gyerek tanulását személyre szabottan kéne szervezni, tervezni. Ehhez mély gyerekismeretre, sok eszközre, időre, türelemre lenne szükség. Mindaddig, amíg a gyereknek egy év alatt kell elsajátítani az olvasást, addig kudarcra van ítélve a gyerekek nagy része, de a velük foglalkozó pedagógus is. Nem lehet mindenkire ugyanazt a cipőméretet, kabátméretet ráadni. A gyererek közti mentális különbség az iskolába lépéskor +-3 év. Ez az oktatás tragédiája, hogy ezt nem veszi figyelembe. 100 gyerek közül, a kutatások szerint csak mintegy 25 az átlagnak éppen megfelelő. A nevelést meg nem lehet pedagógiai ráolvasással, tiltásokkal megoldani. A magatartászavarok nagy része az iskolában a kudarcok hatására alakul ki, vagy súlyosbodik.
A szegregálódó intézményekben pedig a különböző társadalmi rétegek elkülönülnek, beszélő viszonyban sem lesznek egymással. A kötelező önkéntes munka (micsoda abszurditás) nem fogja megoldani a tolerancia és együttműködés kérdését. Sajnos nekem nagyon rossz vízióim vannak a pedagógia jelenével és jövőjével kapcsolatban Magyarországon!