Az államtitkár jobbról előz 2011. május 15. vasárnap 6:28 | AN Forrás: 168 Óra online

Budapest – A sokoldalú ember aranyat ér: otthon van a közigazgatási kádermunkában és az off-shore műveletekben, gatyába rázza a sanghaji világkiállítást és a magyar filmgyártást, lehet rá számítani médiaügyekben és turulfronton egyaránt. Szigorú, ám hasznos útmutatásait pedig a jövőben aligha nélkülhözheti egyetlen holokausztkiállítást gründoló történész sem. Az alábbiakban Gál András Levente államtitkár karrierjét vázoljuk fel Huszka Imrének a 168 óra című hetilap internetes kiadásában megjelent írása alapján.

A háromnevű fiatalember a kilencvenes évek diákmozgalmaiban tűnt ki, elsősorban karriervágyával, másodsorban kompromosszumképességével, harmadsorban azzal, hogy mikor a párt kádergondokkal küzdött, elsőre igent mondott a Fidesz hívó szavára. A ’95-os Bokros-buktató ’99-ben már a Pokorni-féle minisztériumban dolgozik, és a szépnevű Professzorok Házát vezeti.

Hogy Gál végre egy kis hatalomhoz jutott, mindjárt élt is vele. Az oktatástörténetbe akkor írta be a nevét, amikor 2000 elején, a felvételi időszak kellős közepén a ma már kifejezetten mindennapos, ám akkor még újdonságnak számító módszerrel elfoglalta az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda (OFFI) helyiségeit, s elzavarta annak vezetését. Volt ott biztonsági emberek hada, régi káderek kitiltása, minden olyasmi, a ma már unalomig ismert a szellemi és a gazdasági élet minden területén. Hogy mindez miért történt, arra később sem talált senki magyarázatot, mint ahogy arra sem, milért kellett megszüntetni 2001-ben az akkor már 118 éve működő Országos Műszaki Információs Központot és Könyvtárat. Ez utóbbi huszáros tett is a háromnevű G. A. L. nevéhez fűződik. Ezúttal már tesztelt egy másik Fidesz-módszert is: fiktív szervezetek, például az „Internetezni Vágyó Fiatalok Egységfrontja” igényeire hivatkozva olvasztották be a könyvtárat a BME-be.

2002-ben véget értek a szép napok, ő is alámerült, ügyvédi irodát nyitott. Politikai tőkéjét azért nem hagyta veszni: az üldöztetés nyolc évében mellékesen a Duna TV, majd a Magyar Rádió Közalapítvány kurátora.

Mentorát, Pokorni Zoltánt 2005 táján, a XII. kerületben felállított turulszobor ügyében sem hagyta cserben: a Gál és Társa Ügyvédi Iroda képviselte az önkormányzatot az öt évig húzódó perben. S minthogy minden létező fórumon veszítettek, az ügyet végül a választások után a hírhedt „lex turul” törvénnyel vitték diadalra, sejthetően kimerítve a joggal való visszaélés szinte minden lehetséges formáját.

Ez persze belefér az ügyvédi munkába, akárcsak az, hogy – amint azt a sajtóban is megszellőztették – Gálék ügyvédi irodája számos off-shore cégnek adott otthont. Ő a botrány kirobbanásának idején már az új Orbán-kormány igazságügy-minisztériumának közigazgatási államtitkára volt. Először perelni akart, majd azzal hárított, hogy egy ügyvédi irodánál „természetes”, hogy az ügyfelek egyike-másika a Seychelle-szigeteken van bejegyezve. Ám ennél némileg többről volt szó: ingatlanügyletekkel foglalkozó cégek alapításában vettek részt.

Gált nem sokkal ezután a miniszterelnök egy sajátos, szupervizori jogkörrel ruházta fel: minden minisztériumra érvényes személyzeti vétójogot kapott a vezetők – főosztályvezetők és -helyettesek, osztályvezetők – kinevezésének ügyében. A hivatkozási alap igazán eredeti: Gál András Levente volt az, aki „a szocialista hatalomgyakorlás éveiben – a Magyary Zoltán közigazgatás-tudósról elnevezett törzsasztal keretein belül – egyben tartotta az 1998–2002-es Fidesz-adminisztráció szakmai vezetőit”. A kijelentés – amelyet számos Fidesz-vezetőtől idézett a jobboldali sajtó – volt a visszatérő magyarázat a komisszári kinevezésre, G. A. L. úr újabb lépésére a karrier grádicsán.

Csakhogy a „Magyary Zoltán Törzsasztal” nem egyéb a megszokott, méretes Fidesz-blöffnél: a név csupán egy tartalmatlan weblaphullát takar. Sem rendezvényei, sem dokumentumai nem lelhetők fel, konferenciákat nem rendezett, szakmai javaslatokkal észre nem vétette magát. Tizenkilencen fértek az asztal mellé, ennyi tagot számlálna az „együtt tartott főtisztviselői kar”, amelyre az új közigazgatást kívánta alapítani a győző. Tegyük hozzá: önéletrajza szerint Gál úr szervezetépítést is tanult…

Gál András Levente számtalan dologgal foglalkozik. Õ vette kézbe például a sanghaji világkiállítás ügyét, de szót kért a magyar filmgyártás sorsa körüli vitában is: a minisztérium végezte a Magyar Mozgókép Alapítvány átvilágítását, s úgy tűnik, a verdikt is tőle származik: az MMA megszűnik, s milliárdos tartozásaiért nem áll jót az állam. Ezzel lényegében leállt a magyar filmgyártás. De G. A. L. úr ekkor már messze járt: diákmozgalmi múltjából adódóan építő javaslatot tett a felsőoktatási törvénytervezethez: államosítsák az egyetemi menzákat, illetve a felsőoktatási intézményekben működő büféket.

Ám kulturális kalandozásainak csúcspontja mindenképpen a Kor-many.hu weblapon megjelent öninterjúja, amelyben mint a kormány magyar és nemzetközi zsidó közösségekkel tartott kapcsolatának felelőse – ahogy ez az ügy sajtóvisszhangjából is egyértelmű – lényegében feltételeket szab a magyarországi zsidó szervezetek számára az együttműködésért „cserébe”. Szerinte: „Át kell értékelni a [holokauszt-] kiállítás egy részét [...], mivel nincs ok-okozati összefüggésben az, hogy a magyarlakta vidékek visszatérnek Magyarországhoz, és oda Horthy Miklós kormányzó és a magyar hadsereg bevonul, azzal, hogy később menetben hajtották az embereket a halálba. Mindez olyan történelmi csúsztatás, amely felesleges feszültségeket kelt.”

A sajtóban neves történészek által számtalanszor cáfolt, ízekre szedett kijelentést Gál főnökei sem korrigálni, sem megvédeni nem voltak hajlandók.

Hogy az államtitkár csupán egy-e a Fidesz–KDNP szépszámú elszabadult hajóágyúi közül, vagy „küldetésben van”, nem tudjuk – Szőcs Gézára biztosan nem tekint úgy Orbán Viktor, mint aki bármit is el tud intézni.

Arra, hogy Gál megbízható háttérember helyett miért akar folyton a politikai show főszereplője lenni, két magyarázat is kínálkozik: az egyik szerint Rétvári Bencével, a minisztérium politikai államtitkárával rivalizál, s Navracsics Tiborral sem felhőtlen a kapcsolata, de, mivel Orbán szeme, füle és ökle, „ott játszik, ahol akar”.

A másik magyarázat kevésbé körmönfont: ismerői szerint Gál András Leventének világlátása és vérmérséklete alapján inkább a Jobbikban kéne masíroznia, de „ennél sokkal több esze van”. Így aztán értő módon képes megszólaltatni azt a bizonyos szélső húrt a citerán, amely nélkül – nagyon úgy tűnik – nincs Fidesz-harmónia.