New York – A WikiLeakstől senki nem szivárogtathat büntetlenül, derül ki a New Statesman által közzétett anyagból. Mint azt eddig is sejteni lehetett: a hóhér csak addig híve az akasztásnak, amíg nem őt kötik fel.
Titoktartási fogadalom szivárgott ki a nagy kiszivárogtató, a WikiLeaks berkeiből. A Julian Assange vezette szervezet minden tagjának alá kellett írnia, és meg kellett fogadnia, hogy nem csak a dokumentumok tartalmának titkát rejti magába, hanem a szervezetét is. Konkrétan: „…minden, a WikiLeaks munkájával kapcsolatos hírértékű információt.”
A dokumentumban, amit pdf. formátumban, online küldték meg a New Statesman című brit magazinnak, szerepel az a kitétel is, hogy aki mégis fecsegne a WikiLeaks munkájáról, netán annak vezetőitől „bármi személyeset” árulna el, 12 millió fontos (kb. 380 millió forint) nem vagyoni kártérítést tartozik fizetni.
David Allen Green, a New Statesman bloggere szerint a dokumentumból arra lehet következtetni, hogy a WikiLeaks a hozzá küldött információkat a saját tulajdonának tekinti, sőt az értékét is megjelöli – 12 millió font sterlingben. Ami első ránézésre azért tűnik jogi abszurdumnak, mert a WikiLeaks éppen hogy mindig mások tulajdonát képező anyagot szivárogtatott ki.
A titoktartási fogadalomban konkrét indok szerepel, mégpedig az, hogy bármilyen kiszivárogtatás megfosztaná a WikiLeakset annak „lehetőségétől, hogy más hírközlő szervnek és kiadónak az információt eladja.”
Nincs rá konkrét bizonyíték, csak sejteni lehetett, hogy a WikiLeaks kezdettől fogva a pénzről szólt – márpedig a WikiLeaks egyszemélyes ura az a Julian Assange, aki – James Ball, korábban a WikiLeaks, jelenleg már a Guardian munkatársa állítása szerint – a WikiLeaks „jogi védelmi költségeire” kér pénzt a honlap híveitől, az összegből azonban valójában a saját ügyvédeit fizeti. A svéd rendőrség 2010 augusztus 10-én indított nyomozást ellene két nő terhére elkövetett nemi erőszak vádjával.
Assange már a nyilvánosság előtt is tanúbizonyságot tett arról, hogy csak addig ellensége a titkoknak, amíg azok rá nézve nem kellemetlenek. „Ez nem valami érdekes téma”, próbálta elhárítani Atika Shubertnek, a CNN riporternőjének udvarias, de határozott érdeklődését egy tavalyi adásban a mindenek felett álló nyilvánosságra felesküdött szervezet alapítója és egyszemélyi irányítója.
A szóban forgó kérdés a WikiLeakstől távozott munkatárs korábbi kijelentésére épült, aki szerint egykori főnökének személyisége a jelek szerint összeomlóban van. Assange rövid úton elhárította az érdeklődést, és hasonlóképpen járt el néhány másodperccel később, amikor az ellene Svédországban indult büntető eljárás került volna terítékre, sőt, távozással fenyegette meg a kérdezőt, amennyiben erőltetné a témát – az ő szavaival élve: „a magánéletemre vonatkozó kérdésekkel mocskolná be ezt az igen komoly interjút”. A távozást többször beígérte, végül pedig szavának állt: leszerelte magáról a teleportot és kisétált.
Ilyen az élet. Előbb vagy utóbb mindenki lelepleződik.