Kairó – Hoszni Mubarak először jelent meg a nyilvánosság előtt, mióta február 11-én lemondott posztjáról a 18 napos heves tüntetések hatására.
Az ex-államfő azt mondta nyilvános beszédében, hogy áll az ellene felhozott korrupciós vádak elé, és mindenben együttműködik a bírósággal és az ügyészséggel. „Megvédem magam a ferdítésektől, hazugságoktól és bujtogatásoktól” – tette hozzá Mubarak.
Az al-Arabija televízióban tartott beszédében kitért arra, hogy sok fájdalmat élt át az elnöki posztról történt elüldözése okán, illetve igazságtalannak nevezte az ellene felhozott vádakat. „Nem maradhatok csendben, mikor lejárató kampány folyik ellenem” – indokolta a nyilvánosság előtti megjelenését az egykori diktátor.
Februári lemondásáról azt is mondta, hogy azért távozott a hatalomból, mert Egyiptom érdeke ezt kívánta. „Biztosíthatom az ország népét, hogy nincsenek külhoni érdekeltségeim, csakis Egyiptomban van vagyonom” – mondta, mivel vádak érték, hogy külföldön vannak érdekeltségei, bankszámlái a Mubarak családnak.
Mubarak jelenleg Sarm-el Sejkben tartózkodik, ahova lemondása után vonult vissza. A héten több tüntetés is zajlott a februárban ikonikussá vált Tahrir téren, ahol a tömeg azt követelte, hogy az egykori államfőt állítsák minél előbb bíróság elé állítólagos korrupciós ügyei miatt. A tüntetők még a hadsereg embereivel is összecsaptak, s az atrocitások során többen életüket vesztették.
„Nem maradhatok csendben, mikor lejárató kampány folyik ellenem” – indokolta a nyilvánosság előtti megjelenését az egykori diktátor.
Mit takar az a szó, hogy doktátor?
- Azt, hogy Egyiptomban nincs európai értelemben vett többpártrendszerű demokrácia?
- Mert, ha ezt jelenti, akkor a minősítés megállja a helyét.
Csakhogy az afrikai országok legtöbbikében nincs többpártrendszer, vagy, ha névleg van is, mégis elképzelhetetlen az ellenzék győzelme a választásokon.
Vagy Algériában, K-Kongóban, Angólában van esélye az ellenzéknek a választásokon, ha van egyáltalán többjelöltes szavazás?
Nincs.
Mégsem nevezik ezeknek az országoknak a vezetőit diktátoroknak.
Vajon Mubarak mivel érdemelte ki ezt a nyugati sajtóban; mert abban, hogy a kairói radikálisok diktátornak csúfolják, abban nincs semmi különös.
- És miért a visszataszító kép a cikk elején?
- Ez persze csak hatásvadászat.
- De miért vadásznak Mubarakra?
- Talán nem Mubarak folytatott mérsékelt politikát nemcsak az európai hatalmakkal, hanem Izraellel is?
Vagy mit szeretnének?
Ha radikális, antiszemita és Izrael megsemmisítésére törekvő egyiptomi politikát szeretnének, akkor az könnyen eljöhet az esedékes egyiptomi választások után, amely egyszer legalább is talán tényleg többpártrendszerű lesz. Hogy félelemtől, megfélemlítéstől is mentes lesz-e, az már nem tűnik olyan biztosank. De lennie kell a szavazásnak a piramisok földjén, az biztos, ám a Nyugat úgy látszik nincs tisztában érdekeivel, olyan érdekkel, amely az egyiptomi népnek is érdeke.
Tisztelettel: Nyitrai László, Budapest