Plasztikai sebészet, hol a határ? 2011. április 2. szombat 11:44

Budapest- A sebészeti technikáknak és az egyre kifinomultabb anyagoknak köszönhetően az orvosilag indokolt és a szépítő plasztikai sebészeti beavatkozások esetében egyaránt bizakodhatunk a legjobb eredményben. Miért végeznek hazánkban plasztikai sebészeti műtéteket? Mit érdemes végiggondolni egy ilyen operáció előtt?

Egy megrongálódott testrész helyreállítására, a szépség elnyerésére vagy visszaszerzésére már évszázadok óta van igény. A plasztikai sebészet kifejezést hallva manapság inkább az esztétikus megjelenésért felelős tudomány jut eszünkbe. Megnagyobbított mellek, eltűnt zsírpárnák, érzékibb ajkak és kisimult arcok jelennek meg előttünk, pedig a sebészetnek ez a speciális műfaja a helyreállító – szaknyelven rekonstrukciós – beavatkozásaira legalább olyan büszke lehet, mint az esztétikai korrekciókra.

Az arcplasztika szó hallatán sokak eszébe jut az arcfelvarrás. Ez tulajdonképpen nem véletlen, mert első sorban az arcplasztika ezzel foglalkozik. Ezek a beavatkozások általában altatás alatt történnek és előfordulhat esetenként vérzés is a műtét után, de ez hamar elmúlik.Az arcplasztika a plasztikai sebészet egyik legkifinomultabb ágazata. Ha valakinek például túl nagy a tokája, ami a felgyülemlett zsírszövetek eredménye akkor azt egyszerű leszívással is lehet korrigálni egy arcplasztika során. Sokak esetében kerül sor a szemhéj plasztikájára.

Az arcplasztika ez alatt eltávolítja a szemhéj felesleges bőrét, de ezek mellett a szem alatti táskák is eltávolításra kerülnek. Az arcplasztika ezen beavatkozása után sokkal fiatalabbnak és energetikusabbnak néznek ki a páciensek. Ezek mellet jó tudni, hogy az arcplasztika akár évtizedeket is fiatalít. Fontos tudni, hogy arcplasztikai beavatkozásokra hány éves kortól is lehet jelentkezni.Ennek az alsó határa a 18. életév, de a legtöbben az arcplasztika után 40 év fölött fordulnak, mikor konkrétan jelentkeznek az öregedés első jelei.

Főleg a sztárok körében szembetűnő az a jelenség, hogy nem tudnak leállni a plasztikai műtétekkel. Ha egyszer rákapnak, nem érzékelik, hol a határ. Egy idő után pedig a beavatkozások mennyisége épp az ellenkező hatást eredményezi. Jó néhányan estek már bele a plasztikacsapdába, és váltak emiatt már-már ijesztően csúnyává.Az igény arra, hogy többször megváltoztassuk a külsőnket, a nyilvánvalóan szükséges esetektől eltekintve általában önelfogadási problémákra utal. Ilyenkor történik az, hogy a beavatkozás ellenére nem csökken a belső elégedetlenség, és hibákat keresve magunkon újabb és újabb műtéteket végeztetnénk. A „szebb akarok lenni” érzés mögött a versengésen túl azonban gyakran egy komolyabb igény is meghúzódhat, amit úgy is mondhatnánk, hogy „fogadjatok el”.