Oak Beach, New York – A hatóságok tehetetlenek, a helybéliek rettegnek, ahogy sorra kerülnek elő a megölt örömlányok hullái Long Islanden. Az sem kizárt, hogy két sorozatgyilkos is működik egyszerre.
Az Ocean Parkway-i és Long Island-i partokon nyaranta amerikai családok tízezrei piknikelnek, karneváli a hangulat és egymást érik a kisteherautók lökhárítói. Telente azonban széljárta vadonná változik az idillikus üdülőövezet, amelynek susnyásaiban könnyen el lehet rejteni holttesteket.
Egy évvel ezelőtt, ezen a kísérteties helyen veszett nyoma egy prostituáltnak. Megindult a kutatás a tengerparton, aminek eredményeként nem egy, de egész sor, jórészt lebomlott tetem került elő, és a maradványokból arra lehet következtetni, hogy sorozatgyilkos működik – éspedig talán nem is egy.
A rendőrség a legutóbbi időkig reménykedett abban, hátha előkerül az egy éve eltűnt, 24 éves Shannan Gilbert, a múlt csütörtök óta azonban ez illuzórikusnak tűnik: akkor jelentkezett az az idős férfi, aki tanúja volt annak, hogy a lány sikoltozva menekül az őt üldöző férfi elől.
A New Yorktól negyven mérföldre lévő, Long Island partjai mentén fekvő szigeten, Oak Beachen találták meg eddig a holttestek zömét, négy nő maradványait, akik prostituáltként keresték kenyerüket. A tetemeket zsákvászonba csomagolták. Nem egyenként, hanem – testrészenként: egyik zsákba a végtagokat, a másikba a fejeket. Egy test mellett, pokrócba csavarva, rábukkantak az eddigi legiszonyúbb leletre, egy öt év körüli gyerek holttestére. A nyomozás egy helyben topog.
A prostituáltak mindig is a sorozatgyilkosok egyik legfőbb célcsoportját képezték: könnyű velük megismerkedni, könnyen elhagyatott helyre lehet vinni őket, és sokan közülük eltűnésük után senkinek nem hiányoznak. Az East Medow-i Joel Rifkin kilenc örömlány elpusztítását ismerte be, akiket bekábítószerezett. Rifkin 1989 és 1993 között működött, jelenleg 203 évi börtönbüntetését tölti. A hicksville-i Robert Shulmant öt, az 1990-es években elkövetett gyilkosság miatt ítélték életfogytiglanra, ő 2006-ban meghalt a fegyházban.
Oak Beachet a múlt hét folyamán szisztematikusan vizsgálta át a helyi rendőrség és az FBI helikopterekkel, lóháton, kutyákkal, sőt a búvárok a még igen hideg óceánba is lemerültek. További holttesteket kerestek. Kevin Smith, a Nassau megyei rendőrség nyomozó hadnagya szerint egyelőre nincs fő gyanúsítottjuk. „Rengeteg a spekuláció, egyelőre azonban nem tudjuk, mit csinálunk”, ismerte el a Los Angeles Timesnak. „Ezt a területet ilyen aprólékossággal még nem kutatták át, mert soha nem merült fel a gyanúja, hogy idekint bármilyen bűncselekmény történt volna. De hát olyasfajta hely ez, ahol az ember sohasem tudhatja, mi fog történni.”
2010. május 1-jén kezdődött, amikor az „escortként” dolgozó Gilbert a hetvenkét otthonnal büszkélkedő Oak Beach településen adott találkát egy megrendelőjének. Akkor este több ajtót is ököllel vert, azt sikoltozta, meg akarják gyilkolni. A 75 éves Gus Coletti a lárma hallatán ajtót nyitott, és Gilbert rontott be hozzá azt sikoltozva, segítsen rajta. Coletti felhívta a rendőrséget, de Gilbert annyira rettegett, hogy kirohant onnan, és elbújt a közelben. Coletti utánament, és egy férfibe ütközött, aki állítása szerint Gilbertet kereste. Egy buliban voltak mind a ketten, a nő onnan meglehetősen zaklatott állapotban távozott, állította a férfi, és most azért jött, hogy visszavigye. Coletti ekkor pillantotta meg Gilbertet, aki kiszaladt közelben lévő búvóhelyéről. A férfi utánavetette magát.
Sok hónap óta Gus Coletti személyleírása az egyetlen komoly nyom – persze ha pontos. A szemtanú házánál a rendőrség bevetette azt a Blue nevű, hullakeresésre idomított rendőrkutyát, amely a korábbi négy kadávert is megtalálta, az eb azonban most sikertelenül szimatolt.
A másik négy, akit megtalált – valamennyien a húszas éveikben jártak – bokros-hínáros helyen került elő, körülbelül ötszáz lábnyira Coletti házától. A holttesteket nem lehányták, hanem tudatosan helyezték el, szabályosan, ötszáz-ötszáz lábnyi távolságra egymástól, de különböző időpontokban, mint azt a bomlás előrehaladottságából a patológusok megállapították. Volt, aki csak pár hónapja esett áldozatul, de olyan is, aki két éve tűnt el. Mindannyian a húszas éveikben jártak és a Craigslisten hirdették szolgáltatásaikat.
A rendőrség keveset tud, azt se mind mondja el, állítja viszont, hogy az elkövető nem lehet azonos azzal az emberrel, aki Atlantic Cityben vetett véget négy prostituált pályafutásának. Még Rifkin „szakmai” véleményét is kikérték, aki a börtönben azt mondta, valószínűleg helybéliről van szó, aki nem kelt feltűnést akkor se, ha zsákkal a vállán látják – lehet például halász az illető.
A nyomozókban felmerült, hogy a tettes esetleg – zsaru. Ilyesmire is volt már példa. Jack Levin, az erőszak- és konfliktuskutatással foglalkozó Brudnick Center igazgatója, aki a sorozat- és tömeggyilkosok szakértője, kizártnak tartja ezt. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy rendőrmániás a tettes, vagy olyasvalaki, aki rendőr szeretne lenni. Ez a típus rajong az egyenruhákért, fegyverekért, jelvényekért, rövidhullámú rádiót tart a kocsijában, és rendszeresen nézi a Bűnöző elméket meg a Miami helyszínelőket. „Nem zsenik, de tudják, hogyan kell megúszni, és imádják a hatalom érzését”, mondja Levin.
Amatőr detektívek járják Long Islandet, és ahányan vannak, annyiféle magyarázattal szolgálnak. A helyiek többsége azonban találgat, vajon melyikük lehet a gyilkos – mert sokan meg vannak győződve arról, hogy helybéli az elkövető –, és persze sokan félnek: tartanak attól, hogy aki a lányokkal végzett, talán ezekben a pillanatokban is odakinn jár. Senkit nem vigasztal, hogy csak prostituáltak estek eddig áldozatul. Mindenki tudja, hogy egy sorozatgyilkos bármikor profilt válthat.
De azt is tudja mindenki, hogy egyszer hibázik, és akkor elkapják.
