Washington – Kanadában született, tudós volt számos területen, üzletember és filantróp, vagyonát félmilliárdra becsülte a Forbes; csak tavaly vette meg az adósságokkal küszködő világhírű hetilapot. Sidney Harmant kilencvenkét esztendősen érte a halál.
1918. augusztus 4-én született Montrealban, de New Yorkban nevelkedett, ahol édesapja egy hallókészülékeket forgalmazó cégnél dolgozott. Huszonegy évesen diplomázott fizikából, és egy hangszórókat gyártó cégnél helyezkedett el mérnökként, ahová kétéves katonáskodás után tért vissza 1945-ben; az ötvenes évek elején már főmérnök volt.
Abban az időben, amikor a hi-fi rádiózáshoz külön vevőkészülék, előerősítő, erősítő és hangszórók kellettek, Harman összefogott kollégájával, Bernard Kardonnal, 1953-ban mindketten kiléptek, összeadtak tízezer dollárt és megalapították a Harman/Kardont, amely megépítette a világ első integrált hi-fi rádióvevőjét, a Festival D1000-est.
Hatalmas volt a siker, a cég 1956-ban már 600 ezer akkori dollárt ért. Kardon ezzel be is érte és nyugdíjba vonult, Harman viszont nem: létrehozta az első hi-fi sztereó, a Festival TA230-ast. A későbbi években a vállalat a szórakoztató elektronikán kívül zajcsökkentőket, video- és navigációs berendezéseket, hanggal aktiválható telefonokat, klímavezérlőket is a piacra dobott.
Harman a hatvanas-hetvenes években a vietnami háború ellenzői közé tartozott, és a polgárjogokért folytatott küzdelem elkötelezettjeként egy éven át fekete tanulókat tanított a virginiai Prince Edward megyében, tiltakozva az iskolai szegregáció ellen. Jimmy Carter elnöksége idején, egy év erejéig politikai szerepet is vállalt: kereskedelmi miniszter-helyettesként szolgált.
Igazi hírnevét nem politikai nézeteinek vagy tevékenységének, és még csak nem is annak köszönhette, hogy egyike volt az utolsó polihisztoroknak – értett az építészethez, az orvostudományhoz, a joghoz, a közgazdasághoz –, hanem nagylelkű adományainak.
Húszmillió dollárt köszönhetett neki a washingtoni Shakespeare Színház – ez a reneszánsz ember betéve tudta Shakespeare egész munkásságát, de nagy összegekkel segítette a California Institute of Technologyt, a Freedom House-t, a Martin Luther King Centert, a Los Angeles-i és az Országos Filharmonikusokat is.
Kiváló fizikai adottságait a teniszben és a golfban kamatoztatta, és minden reggel, felkelés után elvégzte az aznapra szánt csuklógyakorlatait.
Sok mindenben otthon volt, médiatapasztalattal azonban nem rendelkezett. Ennek dacára két nappal a 92. születésnapja előtt, kvázi ajándékként, megvette a súlyos válságban vergődő Newsweeket a Washington Post Companytől, egy dollárért plusz a lap 47 millió dolláros kintlévőségeinek rendezéséért.
Az 1933-ban alapított, 1961-ben a Post Companyhoz került Newsweek az új tulajdonoshoz hasonlóan szédítő pályát futott be, lekörözte a Time magazint, és mindvégig megmaradt a komoly, felelősségteljes és feltáró jellegű újságírásnál; mégis a tönk szélére jutott, és 2009-re már 30 millió dolláros adósságot görgetett maga előtt.
A Newsweek megvásárlása nem mindennapi lépés volt egy kilencvenkét éves embertől – no de Harman sem volt mindennapi ember. Felesége a lépést így kommentálta: „Munka közben fog meghalni, ha meghal egyáltalán.”
Nahát ? Ezt nem is tudtam, hogy a kedvenc hifi márkám alapítója egyben a Newsweek tulajdonosa is.