A magyar belpolitikában az euro-atlanti demokráciák hívei számára hajmeresztőek a hatalmat kisajátító jobboldal tettei, de önámítás azt gondolni, hogy a politikai agyalágyultság eseteiről lenne szó. Amikor az ország honvédelmi minisztere (bizonyos Hende) és az országgyűlés elnöke (bizonyos Kövér) tábornokok és polgármesterek gyűrűjében, Bánffyhunyadról felutaztatott lelkész mélyen átélt, áldó szavai mellett, gyermekkórus és kobzot pengető jokulátor kíséretében fölavatták Attila „király” szobrát, akkor ott minden jelenlevő (tisztelet az esetleg ugyancsak jelen levő tényleges idiótáknak) normális volt. Magyarországnak ez a retardált szoboravatás is a kultúrájához tartozik. „Amint egyre nagyobb lesz a szövetség és az összefogás, úgy nő az erő és a birodalom: ez volt Attila életműve is,” hangzott a miniszteri nyilatkozat. Is! Meg I. Viktor (de genere Orbán) életműve. Attila királyságának ugyan a történelmi tényekhez semmi köze, de a szavazói többség számára az efféle silányság politikailag természetesnek számít. Vagy ne tartaná a lakosság jelentős része normálisnak a hatalomhoz való ragaszkodás ilyetén formában való kifejezését? Az igényt, hogy metaforikus alakokkal és szövegekkel politikai hatalmat szentesítsenek?
Akik jobboldaliként ma Magyarországon uralkodnak, azoknak nem véletlenül az efféle metaforákra futja. 1945 után szabad nyilvánosság híján nem tudtak semmit sem tanulni, és nem akartak semmit sem felejteni. Se a hun-magyar mondákat (van-e, ki ezeket nem ösmeri), sem az egység, a mitikus közösség önámító, sem a hatalom állatias vágyát. Ehhez nem kell valakinek 1945 előtt születnie. Átvehette felmenőitől. A hagyományok ereje legalább akkora, mint a gazdasági hatásoké.
A vágyaikat tévesztik össze a valósággal, akik azt várják, hogy a helyzet „fokozódásával” a nép előbb-utóbb a pénztárcáján érzi meg, hogy rossz a kormányzás, és kialakul a rendszer erős ellenzéke.
A magyarozás, a szentkoronás ősiséghajhászás, a hatalomba való önbebetonozás nem véletlenül nem vált ki tömeges ellenérzést. Az ilyesmi akkor se fog érdemben tömeges ellenérzést kiváltani, ha a tömegek életszínvonala romlani kezd. Ha lesz mégis pálfordulás a választói többség soraiban, az nem azért lesz, mert belátják majd, hogy milyen szégyenteljes is az a politikai világ, amelyet természetesnek vettek, és ezért a hívei voltak.
Az euro-atlanti demokrácia ugyanis a jelenlegi jobboldalt támogatók számára nem alternatíva. Ahogy a német lakosság többsége még a háború nyomora következtében sem a nemzetiszocialista eszmevilágot kezdte elutasítani, hanem csak azon kezdett el gondolkodni, hogyan úszhatja meg az összeomlást. Ahogy a pártállam idején sem a szocializmust kezdték fokozatosan elutasítani, hanem elsősorban azon próbáltak el gondolkodni, hogyan juthatnának ilyen világban is ötről hatra anyagilag. A fidesz-hívek nem euro-atlanti demokráciát akarnak, nem is értik, mi az a demokrácia.
Aki megélte 1956-ot, talán emlékszik rá: az akkor diktatúrát gyakorló, az országot a szegénységbe taszító (akkor éppen kommunista) elitje iránti ellenszenv, netán gyűlölet semmiféle arányban nem volt annak a kapitalista társadalmi világnak az igenlésével, amelyben a demokrácia kialakulhatott. A szabadságvágy önmagában támadt fel akkoriban a lelkekben, mondhatni magányosan, minden termelési-társadalmi rendszertől elszigetelten. Az ilyen szabadságvágy is tiszteletre méltó, de röpke, erőtlen (legfeljebb gyilkos indulatokra képes). Akik szabadság dolgában csak erre képesek, azok sorsa a folytonos csalódás. Olyan önmagáért való, szép szabadságvágy volt ez 1956-ban, akár a mai arab államokban az új, fogyasztói-internetes nemzedék szabadságvágya. Sem az a meggyőződés nincs mögötte, hogy a szabadságért majd a szabadság állapotában folytonosan meg kell küzdeni, sem az, hogy a szabadság mindig csak addig tart, ahol a másik szabadsága elkezdődik.
*
Ahogy közintézményeket (minisztériumoktól operáig) a csókosaikkal felforgatnak, köztereket történelmi ismeretek híján zsinórban átkeresztelnek, ünnepi rendezvényeken elhangzó Petőfi-versből áthallásos részleteket a sajtószabadságról kihagyatnak, törvények és alkotmánytervezet külföldre szánt fordításaiból a belpolitikai használatra szánt részleteket kihagyják, ahogy nem is számít nekik, hogy lelepleződnek emiatt, ahogy fizetett tapsoncokkal töltik fel a pártvezér szónoki emelvénye előtti teret, ahogy szavazatszerzési célból gyerekeknek és határon túli magyaroknak adnak szavazati jogot, ahogy megyékből vármegyéket, ahogy mindenből „nemzetit” csinálnak, ahogy közalapítványokat átszervezésekkel halálra ítélnek, ahogy Magyarország keleti részén felszámolják az államot a neonyilas pártszolgálatosokkal szemben, ahogy szabadságharcot hirdetnek „Brüsszel” (azaz az Európai Unió, azaz az euro-atlanti demokratikus világ) ellen, ahogy karaktergyilkossággal intéznek el mindenkit, aki nekik nem tetszik (politikusoktól filozófusokig), ahogy papírrongyot csinálnak alkotmány helyett, ahogy minden eddig kormányzathoz képest szemérmetlenebbül nyúlják le a közpénzeket, ahogy minden józan mértéket felülírva hazudoznak mély belső meggyőződésből…. –
nem igaz, hogy mindezt elmebetegek, politikai idióták, dilettáns senkiháziak teszik. Ezek ugyanúgy a magyar kultúrából kinőtt normális emberek tettei, ahogy azok is a magyar kultúra képviselői, akik mindettől a legszívesebben sugárban hánynának. Mert nem egyetlen magyar kultúra van, és most megint megtörtént, hogy csak az egyiknek áll a világ: ezúttal annak, amelyik a szavazói többség. Mindattól, amit a teljesség igénye nélkül fentebb felsoroltunk, nem áll meg Magyarországon az élet, ettől nem csökken érdemben a regnáló kormány népszerűsége (és ha esetleg csökken majd, nem emiatt fog csökkenni). Magyarországon a mostani kormány mögött álló, bizalmát beléje helyező többség mindazt, amit kormánya politikai ragadozói tesznek, teljesen normálisnak tartja.
Nem véletlen, nem pusztán múló jelenségről van szó. Akik a felsorolt gyalázatos tetteket képesek afféle természetes dologként megélni, azokban nagyon mélyen kell, hogy gyökerezzék az erre való ráhangoltság. És nem azért, mert mindannyian beteg lelkek. Vagy át kell értékelnünk a betegség fogalmát.
Azok az emberek, akik a mai politikai rend támogatói, a rend eme kormányának uralma alatt átélik legbenső reményeik megvalósulását. Azt, hogy ez a hatalom végtelen, oltalmazó biztonsággal ajándékozza meg őket. A kultúrájuk olyan, hogy ezt képesek hinni. Kárörömöt éreznek, amikor hallják a bankok megadóztatását. Ahogy hasonlót éreztek egykor, amikor kisajátították a zsidóvagyont. Nem antiszemiták, noha igény lenne rá, még ha nem is a többség részéről. Csak éppen azt gondolják: azért valamit a zsidók is tehetnek arról, hogy örökké baj van velük…
Feltűnő, hogy ez a többség szinte azonnal ellenszenvvel reagált, amikor baloldali-liberális kormányok alatt próbáltak strukturális reformokat kezdeményezni. A „legyen ingyen a sör” zsigeri vágya nyomban működésbe lépett bennük. A mostani, jobboldali, hazázó, nemzetező, magyarozó, minden eddigi kormányhoz képest korruptabb, személyi függőségeken alapuló magyar rendszerben viszont egyelőre alig reagálnak arra, hogy „Brüsszellel” szembeni szájtépő szabadságharcukkal folyamatosan veszélyeztetik az ország gazdasági létét. Még az is lehet, hogy ettől a kormánytól elfogadják, ha lenyomja a torkukon a strukturális reformokat.
E többségnek az euro-atlanti demokrácia eleve valami nehéz, nagy részük számára gyanús dolog. Az a paternalista tekintélyelv, amely a jelenlegi jobboldal megnyilvánulásaiból árad, ennek a többségnek magától értetődő. Észre sem veszi mindazt, amitől egy demokratának felfordul a gyomra. De csak azért nem veszi észre, mert e tömeg kultúrájával összhangban van az uralkodó politikai légkör. Ezért a többség teljesen másként reagál e jobboldali kormány kliensrendszerére, lenyúlásaira, gazdasági megszorításaira, mint a korábbi, sokkal inkább a nyugati demokráciákban honos módszereket és nyelvet alkalmazó baloldali-liberális kormányok hasonló jelenségeire és intézkedéseire. Azok korrupcióit nyomban észrevette, és nem bocsátotta meg. A baloldaliak és liberálisok ellen könnyen utcai harcba lehetett vinni a tüntetőket, a paternalista jobboldalnak ezzel szemben gyakorlatilag nem kell félnie attól, hogy utcai, harcias ellenzéke alakul ki.
*
Akik számára mindaz, ami politikailag a mai Magyarországon virul, el- és felfoghatatlan, hamis reményekbe ringatják magukat, ha a tömegek lázadására számítanak. Nem azért, mert ez nem következhet be (noha egyelőre alig valószínű), hanem azért, mert akkor se lesz benne köszönet, ha mégis bekövetkezik. Ha ez a fajta pálfordulás bekövetkezik, ez nem fog majd együtt járni annak a politikai kultúrának a levedlésével is, mely egyáltalán lehetővé tette, hogy ma éppen ez a hitvány magyar jobboldali elit, (jelenleg a magyar jobboldal elit többsége) kisajátítsa az állami hatalmat. Ha pedig nem jár együtt, akkor minden lázadással, enyhébb esetben kormányváltással elölről kezdődik a nemzet politikai nyomorúsága.
Csak az nem tudhatta, mit is képviselt valójában a jelenlegi jobboldali elit a hatalomra kerülése előtt, akinek a kultúrájából hiányzott a képesség, hogy ezt a fajta magyarozó, demagóg hitványságot felismerje. Ha tiltakozásként életszínvonala romlása miatt netán megint valamelyik másik meglévő, vagy akár egy új pártra szavaz, akkor ezt nem azért fogja tenni, mert tudva tudja, hogy szabadság nincs magától: a szabadságot még szabadon sem lehet erőfeszítés nélkül gyakorolni. És nemcsak a politikusoknak, hanem a társadalom jóformán minden tagjának (magamat is beleértve) ösztönből hajlik maga felé a keze. Ezért mindig bukásokkal tarkítva kell megküzdeni azért, hogy ez ne hatalmasodjék el rajtunk.
A kormányt jelenleg alig elbizonytalanodva támogató szavazói többség nincs felvértezve az ellen a hit ellen, hogy létezik valamiféle tiszta politikai alakulat, valakiféle tiszta vezető és garnitúrája, valamiféle ingyen megvalósuló demokrácia. Akik pedig velük civilként szemben állnak, hamis reményekbe ringatják magukat, nem függetlenül a magyar politikai kultúra színvonalától. Nem lehet büntetlenül magyarnak lenni se baloldaliként, se liberálisként, se „civilként”.
Az a szent irtózat a pártoktól, a politikusoktól, amelynek a jegyében ma a „civil” politikai tüntetések szerveződnek, az a domesztikált jólneveltség, amely e civil tüntetéseken az ácsorgókat körüllengi, talán arra is vall, hogy még közülük is sokan hiszik: valahol léteznek a „tiszták”, az „igaziak”. Olyanok, akik az alapvető politikai irányzatokból, a jobboldaliságtól meg a baloldaliságtól függetlenek. Mintha az „új nemzedék” csak azért, mert „új”, sokkal jobb lesz majd az előzőnél. Ha így maradnak, programozva van bennük az örök visszatérés.
Viszonylag gyorsan tanulni csak a katasztrófából lehetne. A lassú tanulás évtizedekig is eltarthat. Derűlátásra azért ez is okot ad.
Ilyen körülmények között hatalomra kerülve minden olyan ellenzéki politikai erő bukásra van ítélve, amely azt sugallja, hogy azokat a reményeket, mellyel a jelenlegi jobboldal hiteget, teljesíteni tudja. Az egyetlen esély a nyílt beszéd, kormányra kerülésük esetére a várható nehézségek egyértelmű megfogalmazása, és az együttműködés maradéktalan megvonása a jelenlegi kormánytól. Hosszú idő fog eltelni, amíg a gyümölcsei beérnek. Baloldali és liberális politikusok megélhetési változatainak aligha lukratív a közeljövő.
igen, ez a kegyetlen igazság, normális emberek azok, akik Attila-királyosdit játszanak ma Európa közepén, mélyen korlátolt, a végsőkig unintelligens, ámde nagyonis normális emberek. a tömegek lázadására tehát nem lehet számítani.
akkor viszont nem látom, mi adna okot a derűlátásra.
az új nemzedék? csak azért mert új?
lassú tanulás? otthon? képtelenség!
katasztrófa? ezt nem kívánhatják a normális emberek!
a cikk is arról szól, hogy a magyar kultúra hazug és színvonaltalan képvislői illetve az ezek miatt öklendező demokraták között nem látszik semmiféle közös alap a megegyezésre és együttműködésre. minden elképzelhető hidat, mely egy tényleges nemzeti összefogást hozhatna éppen most rombol le, most tesz nevetségessé szívós módszerességgel a hatalom
ha egyet kívánhatnék a jótündértől, akkor azt kívánnám, hogy onnan öltözködjenek, ahonnan most guberálnak (történelem szemétdombja), ha még egyet kívánhatnék, akkor már bajban lennék
Hát nem egészen. Azért itt egy még magyar viszonylatban is deviáns, retardált kultúráról van szó. Pillanatnyi politikai többsége ne tévesszen meg senkit, azér az ország 90%-a röhög ezen a szittyaságon, meg Hendén, meg a többieken. Ezért merül fel az emberben, hogy egy nemlétező közönségnek játszanak itt annak reményében, hogy majd megtetszik a műsör. És ez itt a lényeg. Ha megszokják, vagy beleéli magukat, máris meg vannak fogva, hiszen ezzel egy idejétmúlt társadalmi szerkezetbe illeszkednek be, önként és dalolva ! Tehát, tudatos népbutítás folyik itt, nem egy kultúra sokfélesége virágzik.
Nem osztom a cikkiró pesszimista hangvételét. Ha megindul a nép akkor Orbán vezette kormánynak mennie kell. Ez akkor következik be , és a cikkiró elemzésével ebben egyetértek ha az ellenzék legerősebb ereje az MSZP vezetői számba veszik az orbáni törvényeket és elmondják mi az amit megváltoztatnak és mi az amit nem . Szóval határozott egyértelmű felsorolás kell. Az MSZP nyilatkozatait még ma is oly nehéz megérteni az egyszerű emberek többségének. Olyanakot kell mondani mint: ‘
1.Ha az MSZP hatalomra kerül megszüntetjük a Média Tanácsot.
2.Kifizettetjük visszamenőleg az elfurigázott pénzeket lázárral és mindenkivel aki ilyet tett.
3.A fideszes off shor cégek vagyonát adó alá vonjuk.
4.Megszüntetjük a fideszesek álláshalmozását és 5 évre visszamenőleg 98 százalékos adót vetünk ki minden fő álláson kivül megszerzett jövedelemre.
stb…
a választók csak ilyeneket értenek meg.
a sort még legalább száz pontig sorolni tudnám.
Azt hiszem, sajnos igaza van Ungváry Rudolfnak. És ez mélységes aggodalommal tölt el. (De nem írok most ismét a félelmeimről, már megtettem ezt másik kommentjeimben.) Nem valami biztató kilátások a jövőre. Én sajnos már nem tudok innen elmenni, pedig egyre inkább úgy érzem, ez lenne az egyetlen megoldás. Egy polgárháború sem jönne jól, de az sem lenne szerencsés, ha minden így maradna. Sőt: még ígyebb…
Van itt azért egy halvány utalás arra, hogy – túl a kétségtelen nemzeti sajátosságainkon – nem csak mi magyarok vagyunk ilyenek. Bizony, az ember már csak olyan, hogy ha hatalmat kap, előbb-utóbb visszaél vele. Ki tudja? – talán én magam is így tennék. Ezért is kellenek azok a bizonyos “fékek és ellensúlyok” (és nem holmi Egyensúly Pali bácsi), amire boldogabb nemzetek már rég rájöttek, éppen ezért be is építették azokat a jogrendszerükbe.
Látjuk, Papcsákon, Kósán, Szijjártón, Deutschon stb stb, mennyire nem lukratív a politika!
S kérem, ne nevezzük kultúrának az ostobaságot, a sötétséget, az ismeretek hiányát, a langyos pocsolyában való fetrengést és azt a mocsarat, amit a fidesz képvisel erkölcsi téren, vagy legalább tegyünk elé egy mínusz jelet!
Köszönöm.
Nem ostobaság és nem idiotizmus, hanem sötét, sunyi számítás. Azok számítása, akik apáik, nagyapáik (csendőrök, nyilasok és más hasonló “ébredő magyarok” mintájára visszakívánják azt a Horthy féle Díszmagyarországot, ahol még a XX.század elején is kacagányban, mentében, atillában és sarkantyúban jártak a nemesek és a vitézzé ütöttek a “parlamentbe”. A mai alkotmányozó olyan rendszer iránt nosztalgiáznak, amely békeidőben is statáriális bíráskodást vezethetett be. Az a hatalom amely milliókat rabolt ki hivatalosan, rekesztett ki erőszakkal a magyar társadalomból, majd küldött a halálba először 1941-ben, majd 1944-ben… Aztán száz és százezreket zavart el a történelem legszörnyűbb háborújába ágyútölteléknek. Ennek a rendszernek a legitimitását biztosították a különböző egyházak, és ami még szomorúbb a parlament is az általa hozott törvényekre hivatkozva legitimizálta. Kvázi, törvényesen cselekedtek…
Ezt sírják vissza a fidesznyikek, azt akarják visszahozni.
Sajtkukac leírta, ehhez nem tudok mit hozzátenni:
Talán annyit, hogy ha újabb nemzedékek nőnek ebbe bele és nem lesz más minta ,önmagunkat számoljuk fel.
Ha csak 15 évvel lennék fiatalabb, lelkiismeretfurdalás nélkül intenék búcsút ennek az országnak. Gyerekeimnek mindenesetre ezt tanácsolom.
Soha nem értettem, mi a fenét zabálunk mi az Attila-mítoszon.
Attila a magyarokat kivéve mindenhol a sötét barbárság szinonímája, egy ázsiai horda rablóvezére – és ez nem is üt el a valóságtól, lévén, hogy Attila az égadta világon semmi maradandót nem hagyott maga után, csak a rossz hírét. Európa kialakulásában, kultúrájában semmi szerepet nem játszik, a pénzpumpoláson és gyilkoláson kívül más nem érdekelte, távlatai csak a legközelebbi csatáig terjedtek.
És ezt istenítjük? Csak azért, mert hullahegyeket hagyott maga után a haldokló Nyugat-Római Birodalommal való tusakodásban és ezeket a hullahegyeket a hamis magyar történelmi tudat és legendárium a dicsőség kellékeinek véli?
Nagyszerű példát hoz fel Ungváry Rudolf, amikor az irja, hogy még a háború végén sem az volt a jellemző, hogy az átlag német ember a nemzetiszocializmust okolta volna a kialakult helyzetért. Kisérteties a párhuzam.
Tisztelt mandiner.hu oldalról érkező antiszemita és rasszista hozzászólók!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy náciknak nincs helyük kultúremberek társaságában. Ez az oldal nem az Önöké, itt nem fogják sem a szerzőt, sem a demokrata érzelmű embereket, sem senkit gyalázni, itt nem kap helyt az Önök agresszív és primitív nyilas propagandája. Mi nem osztjuk az internet szabadságára vonatkozó azon nézeteket, miszerint egy újság felületére névtelenül bárki azt írhat, amit akar. Fenntartjuk a jogot arra, hogy website-unkat tisztán tartsuk a náci és szélsőséges mocsoktól. Az online újságra ugyanazok a szabályok és elvek érvényesek, mint a nyomtatott sajtóra. Ami a nyomtatott lapnál papírkosárban végzi, az itt is megy a kukába. Ez nem a sajtószabadság sérelme, hanem a minimális emberi minőség védelme. Szeretettel várják Önöket a kuruc.info és más antiszemita portálok, egyéb szemétdombok. A mi szabályzatunk nem teszi lehetővé nyilas nézetek terjesztését. Mi sajnálatosnak tartjuk, hogy a magyarországi sajtóban helyet adnak náci eszmék terjesztésének. Mi ezt a felfogást nem osztjuk, gyűlölködő, náci, nyilas propagandának a pöcegödörben a helye. Oda is kerül. Örülünk, hogy végre találtak egy helyet, ahol oda küldik Önöket a véleményükkel, ahova valók!
Admin
Látja, kedves Admin, ha másért nem is, azért mindenképpen jó lenne a médiatörvény, hogy a náci mocsok irtása ne csak a hozzánk hasonló demokraták joga, hanem mindenki kötelessége legyen!
admin
milyen érdekes, éppen fogalmazgatni kezdtem egy sejtésemet, miután az ön előbbi kommentje részben igazolni látszik a feltételezésemet…
“bár lájkolok én is, bevallom, nekem soha nem tetszett a lájkolás a fórumokon. itt sem tetszik, de azt hiszem mégis érdemes fenntartani.
az az érzésem ugyanis, hogy van néhány komolyabb szerző (pl. Ungváry Rudolf), akinek a hangjára megkülönböztetett figyelmet szentel a nagy magyar “együttműködési” mozgalom. no azért annyira nem, hogy meghallgatnák, vagy írnának valamit egy hozzászóláshoz, helyette a hozzászólások szorgalmas lepontozgatásával artikulálják megfontolt véleményüket (egyébként már a betűk közötti eligazodás is megerőltető intellektuális teljesítmény a részükről). a fel-feltűnő lepontozási hullám tehát azt jelzi, hogy szerzői jóvoltából az AN egyre “népszerűbbé” kezd válni, amihez gratuláció jár.”
ehhez csak annyit, úgy látszik abban tévedtem, hogy megfosztanának ezek az “együttműködő” honfitársaink megfontolt véleményüktől, ám így látatlanban is egyetértek a szerkesztői kukázással.
Orbánra sem a tömeg ereje,se semmi nem fog hatni, hogy elmenjen, legfeljebb csak ha ütik.
Kedves mínuszolgatók, 6 mínusztól megijedek, gondoljátok?
Attól se ha hatan estek nekem! Attól se, ha hat életem veszitek el! Mert fontosabb embernek maradni, mindenáron!
Kérlek, mínuszolgassatok, minden voksotok egy kitüntetés számomra! Aztán este, azért, ha nem volt sok a sör, s nincs több pénz fűre, gondoljatok bele, minek is vagytok a földön!
Kedves Kuksi! Nem az a megoldás, hogy elmenjünk, menjenek el ők, különösen a zsebnapoleon, akinek szülei határon átszökött gazsik.Igaqz, hogy ő már itt született, de, ha ezeket a lépéseket meg tudja tenni, amire én azt mondom, hogy őrült agyak bakugrásai, nem érzi magáénak ezt az országot A cikk nagyon sok igazságot megfogalmazott, teljesen egyet lehet érteni vele.
“…„Brüsszellel” szembeni szájtépő szabadságharcukkal folyamatosan veszélyeztetik az ország gazdasági létét”
Ez eléggé visszafogott megközelítése annak, amit más cikkre reagálva már megírtam: a Führer politikai ámokfutása év végére államcsődbe viszi az országot.
“És nemcsak a politikusoknak, hanem a társadalom jóformán minden tagjának (magamat is beleértve) ösztönből hajlik maga felé a keze. Ezért mindig bukásokkal tarkítva kell megküzdeni azért, hogy ez ne hatalmasodjék el rajtunk.”
Tetszik a megfogalmazás. De azért ne tarts naivnak, amiért azt gondolom, hogy biztosan létezik a 10 millió között legalább 386 olyan ember, akinek megvan a tudása és a tehetsége ahhoz, hogy megfelelően irányítsa ezt az országot (no és persze egy hangyányit, de tényleg csak egy hangyányit, jobban szeresse, mint a saját pénztárcáját). Szerintem még több is akadna. A gond ott van, hogy bennük nincs meg az a mértéktelen önérvényesítési vágy, ami a mi “önjelölt megmondóembereinket” jellemzi.
Számomra az a legszörnyűbb, hogy ez a nép 66 évvel a nyilasterror után sem tanult. Ahogy elnézem, sokan még a nemzetközi konfliktust is vállalnák… Ugyanis, ha nem így lenne, mindenki tudja, hogy a scsak zomszéd államok sem hülyék, az ő megregulázásuk csak erőszakkal mehetne végbe. Most még hallgatnak, kivárnak holnap már ők is csörtetnek, csak úgy mint a Fidesz-Kdnp.
Most avatják Mátyás király felújított szobrát együtt a románokkal. Nagyon optimistán nyilatkozott a kormány… De kérdés, a díszbeszédekben elhangzik e majd Janko Szibinjani román vajda, közismertebb nevén Hunyadi János, a nagy király apja. Ha igen, akkor tényleg itt a béke…
Végül egy emlékeztető. Néhány éve Fodor Gábor teljes mellszélességel kiállt a náci, ill. gyűlöletbeszéd mellett, mint a demokrácia része mellett. Akkor azt mondtam baráti körben: köpök arra demokráciára, ahol származása miatt csecsemőket, gyermekeket, öregeket és bárkit az utcán jelképesen, vagy valóságban leköphetnek…
Küldöm.
Még én sem tudtam volna jobban mondani.
De ha már itt tartunk:
A Gellért hegyre szánt Nagyboldogasszony szobrot javaslom, hogy Melocco mintázza Wittner Máriáról és rajongó mellékalakokként a vértanú Kún András pátert, a Vértesaljas jezsuitát, a szépszájú Deutsch Tamást Semlyénestől és a sohasem hazudót, Bayerestől válassza, míg a felszentelésre a manapság jobban ráérő Mayer Mihályt kérhetnék fel.
Aki kiváncsi a Professzorok Batthyányi Köre rogues’ galleryjára: http://www.bla.hu/professzorok/tagok_tab.php?page=1 – tessék lapozni benne, mert sokan vannak – de úgy pofára egyikre sem vonatkozna a Numerus Clausus és így a saját szemétdombjukon kapirgálhatnak a Nobel díjért.
Elég elkeserítő látlelet. Sajnos nem lehet az internetező közönséget még reprezentatív felmérésnek sem tekinteni, tehát nem mérvadó, hogy annak 90 %-a bohócnak tartja a jobboldal álszent múltbarángatását. Tudomásul kell venni, hogy az ország nagy többsége politikai ismereteit a Blikk színvonalán szerzi, irodalmi érdeklődése meg a Kiskegyed és a Story Magazin színvonalán mozog. Továbbá nem véletlenül sajátította ki a közszolgálati tv-ket (főleg a híradókat) a fidesz. A magát jobban érdeklődőnek tekintők is maximum a híradóból tájékozódik, tehát nem is jut el hozzá, hogy bármi gond lenne az egyébként minden nap feldicsért kormányzással. Saját életszínvonalának romlása persze feltűnik, de a fékek és ellensúlyok kiiktatásával nem lesz fórum a gőz kieresztésére, tehát robbanni fog, mint a kukta – csak az ideje kérdéses. De még akkor is csak a személyes körülményei romlása miatt fog
tiltakozni, és még akkor sem fog emiatt a közjogi berendezkedésen borongani.
A demokrácia a nagy többségnek ugyanis a lecsúszással azonos, és visszavágyakoznak a langymeleg kádári létbiztonságba. Orbánék pont erre játszottak rá: tehát a gazdasági helyzet javítására és nem a közjogi berendezkedés átalakítására kaptak felhatalmazást. Ellenük tehát csak a létfeltételek romlása miatt fog népi mozgalom szerveződni: a demokrácia védelmére nem. Azaz: a magyarok olyan vezetőséget kaptak, amilyet megérdemelnek. Zsák a foltját!
Ez az írás némileg kijózanító látlelet volt a számomra, gondolatai és okfejtése kristálytiszta, a félelmeim növekedtek ismét.
Mi akkor a teendőnk?
Mi akkor az ellenállás módja?
Vagy itt már csak a Krisztusi türelem segít…
kekec,
mindenki érti a kétségeidet, nem is vagy vele egyedül. de pont ezért kell lépni. Küldd el minél több embernek a Népszava linkjét, iwiw-en, facebook-on, amin csak rajta vagy. Én cikkeket is tettem fel a face-re. Sőt már más is követte a példámat. Vagy meg is előzött.
Sőt, a némiképpen a Führerünket plagizálva mondhatnám, hogy a szebb jövő már el is kezdődött:
08. Esztergomi menet. Várható érkezés az Országházhoz: 09.00
09. Le a magas benzinárral!-tüntetés a Hősök terén 11.00-től
15. Egymillióan a magyar sajtószabadságért az Alkotmány utcában 18.00-tól
16. Demokratikus Charta-tüntetés a Kossuth téren, gondolom, egész nap
Közben olvasom, hogy a rendvédelmisek tüntetése is 16-án lesz, hacsak nem vonják vissza.
“…az április 16. és 18., azaz az új alkotmány elfogadásának várható napján és az azt megelőző napokban egymást követő tüntetéseken – a demokratikus chartáén, az LMP és az MSZP demonstrációján, valamint a sajtószabadság-tüntetések szervezőinek rendezvényén – még annál is nagyobb tömeg tiltakozik majd a magyar alkotmányosság felszámolása ellen, mint ahányan március 15-én a médiatörvény ellen tüntettek az Erzsébet hídnál.”
Szóval, fel a fejjel!
Kedves bonhomme, nem akarom elvenni sem a Te, sem a tiltakozásokban résztvevők kedvét – én is ott leszek. De sajnos Ungvárival és sajtkukaccal jobban egyetértek: aki fent lóg a neten, az eleve az értelmesebb réteghez tartozik, tehát aki ott elérhető, azt külön győzködni nem kell – a narancsmámorban fetrengők meg amúgy is elérhetetlenek a józan érvekkel.
A nagy többség már morgolódik, mert nekik megígérték a Kánaánt, méghozzá nem történelmi távlattokban, hanem hamar-rögtön – és senki sem magyarázta el nekik, hogy Kánaán FÉLSIVATAG, ÉS AZÉRT “TEJJEL-MÉZZEL FOLYÓ” MERT KECSKÉN ÉS VADMÉHEKEN KÍVÜL MÁS OTT NEM ÉL MEG!
A magyar nép TÖBBSÉGÉNEK sajnos a demokrácia nem érték, hanem úri huncutság, amiből nekik eddig még csak bajuk származott, ezért a demokrácia lebontása miatt nem fog tiltakozni, csakis az életfeltételeik romlása miatt. Viszont SENKI sem ígérhet nekik könnyű javulást, hanem csak “vért, verítéket és könnyeket” ráadásul a fidesz ámokfutása után még komolyabb megszorítások kellenek, hogy újra a sínekre emeljük a vonatot, mint korábban.
Gyurcsány meg az ATV-ben egyenesen bejelentette, hogy nem fognak ígérgetni – azt meg reálisan látja, hogy őszinte politizálással nem lehet Magyarországon hatalomra kerülni: azaz Orbánt rá kell kényszeríteni, hogy tovább vigye a balhét, amikorra hatalmasra tágul a hajón a lék – és elfogy már a manyup tömítőanyag is. A nép csak egészen drasztikus leckéből fog tudni tanulni! Úgy látszik még nem bűnhődtük meg “a múltat és a jövendőt”
“MEGBŰNHÖDTE MÁR E NÉP A MÚLTAT ÉS JÖVENDŐT!” Valóban, Kedves Kölcsey Ferenc? Valóban megbűnhődte volna? Természetesen Ön, a XIX. szd. liberális köznemes költője nem ismerhette, nem sejthette a XX. sz.-i magyar jövőt, amely nekünk, mai magyaroknak már múltidő. A múltat csak akkor, azon feltétellel bűnhődheti meg egy nép, ha szembe tud, ha szembe mer nézni múltjával, ha képes a beismerő megbánásra múltját illetően. Ez a nép, a mi mai magyar népünk képtelen megtenni ezt. Sértődés ne essék, nem a nép, a társadalom egészéről van szó, nem, egy harsány, vérgőzös agyú, gennyes lelkű, hamis felsőbbrendűség-tudattól átitatott, küldetéstudattól vezérelt népréteg hiteti el velünk, hogy csak egy igazság létezik, a magyar igazság, a magyarok istenének igazsága. Sajnálatos, népünk egészséges többségének lelkét mérgezi, hogy ez a szélsőséges söpredék, mint az utolsó választás is tanusítja, egyre dagad.
Ez lenne a mai magyar normalitás?
Nem, az nem lehet.
Ott leszek a Demokratikus Charta szombati, 16-i rendezvényén, és amikor az örökmécses fényét látom, nézem, ismert, mily gyenge, mily kis lángú, a remény villanását vélem majd megjelenni benne. A reményét, hogy életben marad a Magyar Köztársaságban az emberi méltóság becsülete, a demokrácia magasztos jogegyenlősége, a jogállam tiszta szellemisége. Mert nem taposhatják el percemberkék, önjelölt viktátorok.
Kedves Nopasaran!
Kommented első felével teljes egészében egyetértek. Kissé líraibban, de azt mondja, amit Ungvári Rudolf cikke. A jobboldal választóinakp nagy többsége, és azok, akik nem mentek el szavazni, képtelenek másban gondolkodni, mint kenyér árában, benzin árában, és még sorolhatnám… Azt, hogy szabadság, pláne demokrácia felfogni sem tudják. Egy csomag retek, ha tíz forinttal kevesebbe kerül, az náluk a megfogható szabadság… Magyarnak lenni, az számukra nem azt jelenti, hogy tenni az országért, főleg annak békéjéért, a békés építésért. Nekik a magyarság fogalma annyi, hogy keresni, kutatni, kit nem szeretünk – az persze nem baj, hogy ez ellentétes a keresztényi mentalitással – ki a “nemmagyar”, illetve e kettő elegye. A fejlődés eleve gyanús dolog számukra, a refomokról nem is beszélve. Majd “az erős kéz” az mindent megold…
Ez a tömeg nem sokkal különbözik Hazánk két viláháború közötti sokaságától…
Mondanivalód utolsó bekezdését mindezek miatt sajnos nagyon is optimistának tartom, bár úgy érzem soraidból, hogy ez csak egy “költői optimizmus”. Melyhez mégis minden demokratának kivánok sok sikert.
Üdv: sk.
Na jó.
Akkor csináljunk egy kis történelmi áttekintést:
A Dózsa féle parasztlázadástól ( 1514 ) a Rákóczy Szabadságharcig ( 1703 )
eltelt 189 év.
1703 .-tól 1848 ig eltelt 145 év
1848 .-tól a Tanácsköztársaságig eltelt 71 év
1919 től 1956 .-ig eltelt 37 év ( És 1919.-en senki ne húzza a szája szélét.Megmozdultak a tömegek és kész.. Fegyvert ragadtak.)
1956 tól 1989 ig elmúlt 33 év.
Ezek szerint ( a számokból kiolvasható trend szerint ) a jelenlegi hatalomnak van még hátra cirka 25-30 éve ?
De hogyha nem tekintjük valódi forradalomnak 1989.-et, akkor a jelenlegi hatalomnak csak 10-15 éve lehet…
Kedves Geyza, töriből jó vagy, de a matek nem megy :)
1989-től 2011-ig már eltelt 22 év, s ha a trendet nézzük, 33 év alatt kell lennie az újabb “forradalomnak”. Eszerint lehetne 0-10 éven belül.
Hacsak a fülkeforradalmat nem számoljuk . Mer akkor bizony várhatunk vagy 20 évet…
Hanna: Magácska kekeckedik velem :D :D
A ” fülkeforradalom ” az nem valós forradalom.
Semmiféle presszió nem volt a válaszópolgárokon, mindenki ment és voksolt titkosan.Ahogy az kultúr-országokban szokás.
Dehát ennek láthatólag végét vetik.A számok meg sajnos számok.
Viszont 1989.-ben sem zajlott foradalom a szó szoros értelmében, mert az az ajjas MSZMP belátta hogy a helyzet tarthatatlan és egy demokratikus választáson egyszerűen veszített. Nincs abban semmi, megszokott dolog a kultúrnemzeteknél hogy veszít egy párt…majd nyer legközelebb.Ha nyer.
De most itt ennek vége.
Ennek értelmében cirka 10-15 év múlva fog betellni itt a pohár.
Fenntartom a véleményemet, hogy a magyar nép többsége szemében a demokrácia nem érték, hiszen annak “köszönhetően” elvesztette a kádári “diktatúrában” élvezett létbiztonságát. Ezért bár az interneten többségben vannak, akik a diktatúra veszélyeit látják – eleve az értelmesebb réteg internetezik – ez tehát még reprezentatív felmérésnek sem tekinthető.
Orbán éppen a kádári létbiztonság iránti vágyra játszott rá, amikor mindenkinek azt ígérte, amit hallani akart. Az ígéretek közül azonban csak a gazdagabbaknak teljesített valamennyit (de ne felejtsük el, hogy a táppénz megfelezése őket érinti elsősorban) ezért napról-napra egyre több a csalódott ember. Orbán EZÉRT erősítette a magántestőrségét TEK-é, Pintér ezért hangoztatta a tömegmozgalmak ellen erősítendő rendőrséget: nagyon is tudták, hogy mi várható.
A szeretet és a gyűlölet nem áll messze egymástól: nem lehet jobban gyűlölni azt, mint akit korábban szerettek. A magyar nép többsége Orbán szövegeibe volt szerelmes, de most már zajlik a kiábrándulási folyamat. Mert Ungvárynak igaza van, hogy a nép többségének tetszik ez a “nemzeti felsőbbrendűskedés”
még Orbán kurucos fellépése is – azonban nem TELJESEN hülye. Számolni mindenki tud – és egyre elégedetlenebbek az eredménnyel!
És Orbán még nem is kezdett el igazán kormányozni, a Széllkakas terv nagyobb megszorításokat vetít előre, mint amit Bokros és Gyurcsány EGYÜTT! végrehajtott – ráadásul a jogi védekezésre képtelen kiszolgáltatott rétegek teljes ellehetetlenítésével. Ami együtt fog járni az összes többi réteg érdekeinek sérelmével is: Orbán viktatúráját EZ a népi elégedetlenség fogja megbuktatni – nem a tákolmány ellen fognak összefogni: hanem a létfeltételek radikális romlása miatt.
Viszont a fekete csótányok masírozgatása, és a bágyadt állami reakció (éppen nem randalírozók előállítása ehhez egyáltalán nem passzoló váddal? persze, hogy megszüntették az eljárást!) egy nagyon hátborzongató forgatókönyv veszélyét kelti: kiprovokált összecsapás után egy akár évtizedekig elhúzható “rendkívüli állapot” mellett esély sem lesz békés, demokratikus választások útján történő váltásra! És akkor megérhetünk egy IGAZI FORRADALMAT IS.
Bár ne legyen igazam!
Kedves admin!
nagyosz hozzászóló alábbi mondata akár a kurucról is származhatna. Ez nem zavarja, csak mert orbánról van szó?
“Nem az a megoldás, hogy elmenjünk, menjenek el ők, különösen a zsebnapoleon, akinek szülei határon átszökött gazsik.”
Kedves Smilie,
de igen, teljesen igaza van, ez a hangnem elfogadhatatlan számunkra, függetlenül attól, hogy kire használják. Csupán az Ön bejegyzése alapján nem találjuk ezt a hozzászólást. Kérjük, szíveskedjen pontosabban megjelölni, hol van ez a mondat, szeretnénk moderálni.
Köszönjük szíves észrevételét és segítségét. Admin
Magyarországon a kultúra szinvonala, azon belül is a politikai kultúra szinvonala velötrázóan alacsony… minél egyszerübben strikturált gondolkodású a választó, annál inább el lehet bódítani a legvaskosabb populizmussal… a gondolkodó, tanult, intelligens ember a populista politikus számára ellenség… a szakértelem, az libsibolsi humbug, ámde viszont aki magyar, velünk tart, valamint Borneo és Celebesz magyar volt és magyar lesz… téboly…