Hányszor megy az ember olyan múzeumi kiállításra, ahol rögtön feltűnik, hogy a komoly, entellektüel külsejű felnőttekből hirtelen, a csend közepén, kitörik egy kis kacaj? Tapasztalataim szerint ritkán. Maira Kalman, vagy Kálmán, New York-i Zsidó múzeumban március közepén nyílt kiállítása egy ilyen ritka élményt nyújt.
Semmi sem szokványos egyébként az (Egy bolond világ) Különféle felvilágosultságai [Various Illuminations (of a Crazy World)] című kiállításban. A liftből kilépve azonnal szemben találjuk magunkat egy fallal, amelyet Kalman tele festett apró, mindennapi tárgyakkal, portrékkal. A kiállítás elején három különböző méretű és színű vödröt láthatunk, egy tölcsérrel. Az egyik bejárat falán egy seprű áll ezzel a felirattal: Amikor ez a seprű nem itt lóg, a művész sepreget vele az Ötödik sugárúton. (a Zsidó múzeum az Ötödik sugárút és a 92-ik utca sarkán található, Manhattanben). Kalmannak nagyon finom, minden sznobságot és gonoszkodást nélkülöző humora van.
Maira Kalman 1949-ben született Izraelben és családjával 4-éves korában költözött New Yorkba. Egyetemi hallgatóként találkozott Kálmán Tiborral, aki szüleivel 1956-ban, hétévesen, került Budapestről New York államba. Maira diákként költő akart lenni, Tibor pedig, igazi baloldali forradalmárként, egy épületet szeretett volna felrobbantani. Mariából végül illusztrátor és író lett, Tiborból, aki 1999-ben halt meg, pedig dizájner. Közös cégük, az ismert M&Co., ahol az „M” Mairát jelent, a mai napig sikeres.
A 80-as években jelentek meg Maira Kalman gyerekkönyvei, többek között Max Stravinsky, a költő eb kalandjait bemutató sorozat. Készített színházi kulisszákat és illusztrációi a New Yorker című hetilap címlapján jelentek meg. Komoly sikert aratott az angol helyesírás ma már klasszikusának számító Elements of Style című könyvnek Kalman által illusztrált új kiadása. Két, a The New York Times számára készített illusztrált blogja, a The Principles of Uncertainty (A bizonytalanság elvei), valamint a And the Pursuit of Happiness (A boldogságra való törekvés) hozta meg Kalman számára talán a legnagyobb közönségsikert. Mindkét blogból könyv is készült.
A könyvek mellett a Zsidó múzeumi kiállítása részeként különböző videókat is megtekinthet az oda látogató. Ezek egyrészt Maira előadásait, egy vele való beszélgetést és több installációjáról szóló rövidebb klippet foglalják egybe. A keretezett festményeken és vitrinek alatt kiállított tárgyakon kívül három nagy plakát látható a tárlat három falán: Flaubert, Proust és Freud idézetek, Kalman kézírásával. Freudtól például azt az idézetet olvashatjuk, mely szerint „Amerika egy hatalmas hiba”, ami 2011-ből nézve természetesen, főleg, ha e kiállításon találjuk magunkat, hatalmas tévedés volt Freud doktor részéről. Szövetek sem maradtak ki Kalman repertoárjából. Isaac Mizrahi divat tervező számára zakó anyagokat állított elő, és egy esőkabátot is láthatunk, teletűzdelve Kalman rajzaival. Igazi csemege az egyik üvegszekrény alatt látható Kálmán Tibor édesanyjához írt levele, „Dear Anyu” kezdettel, amelyben angolul adja tudtára, hogy karácsonyi ajándék helyett, amire szerinte édesanyjának úgy sincsen igazán szüksége, inkább a Black Panthers nevű politikai csoport javára adakozott.
Maira Kalman egy dologtól irtózik, és ez az unalom. Nagyon szeret sétálgatni, főleg Manhattan utcáin, fényképezőgéppel a zsebében. Történetei, megfigyelései napjaink olyan illusztrált krónikája, amely művileg előállított szépségtől mentes és es részleteiben realisztikus. Kalman stílusa eredeti és első pillantásra könnyen utánozhatónak, sőt, naivnak tűnhet, de ez senkit se tévesszen meg: ezt a fajta finom humort képben és szövegben nagyon nehéz megvalósítani.
Maira Kalman kiállítása július végéig látható a manhattani Zsidó múzeumban.
