Sydney – A tartós kapcsolatban élő heteroszexuális férfiak és nők körében szexuális megelégedettséget, illetve az együttlét gyakoriságát mérő nagy ívű ausztrál tanulmány megállapításai szerint sok férfi és nő egyáltalán nem elégedett szerelemi életével.
Az ausztrál kutatók egy felmérés keretében a szexuális életükkel való elégedettségről kérdeztek olyan 3240 férfit és olyan 3304 nőt, akik vagy házasok voltak, vagy élettársi, esetleg partnerkapcsolatban éltek. A Szex és Házassági párterápia című újság márciusi számában közölt jelentés szerint a férfiak többsége (54%) és majdnem ugyanennyi nő (42%) is úgy nyilatkozott, hogy nem igazán teszi boldoggá a szexuális aktus gyakorisága.
A legtöbb férfi kimondottan arra panaszkodott, hogy a partnerével töltött együttlétek száma nem volt kielégítő számára. Azon hölgyek körében, akiket boldogtalanná tett nemi életük sikertelensége, kétharmad sérelmezte azt, hogy nem kap kellő érzéki impulzust társától, míg a másik egyharmad pont azt kifogásolta, hogy a kelleténél többször kell szerelmi életet élnie.
A legtöbb válaszadó – a megkérdezettek közel háromnegyede – házas volt, és hatvan százalékuk tíz évnél is régebben élt házastársával vagy partnerével. Leginkább azon harmincöt és negyvennégy év közötti férfiaknak okozott problémát az otthoni légyottok gyakorisága, akik több mint hat éve éltek már tartós kapcsolatban.
Azok a férfiak és nők, akik alapvetően elégedetlenek voltak párkapcsolatukban megélt szexuális élményeik gyakoriságával, legnagyobb valószínűséggel alacsonyabb szintű általános megelégedettségi szintről számoltak be kapcsolatukat illetően is a kérdezőknek.
„A tanulmány szerint az emberek többsége általában több testi gyönyörre vágyik, mint amennyivel társuk éppenséggel megajándékozza őket”, nyilatkozta Anthony Smith, a melbournei La Trobe Egyetem professzora. „Amit itt látunk, az egy meglehetősen nagy szakadék egy személy ideális szexuális igényszintje és aközött, amit el tudnak érni a kapcsolatukban.”
Tény, hogy mind azok a férfiak és mind azok a nők, akik elégedetlenek az intim együttlétek gyakoriságával, felvetik, hogy nem csak a különböző szexuális késztetés, de más feladatok és kötelezettségek is versengenek a pár idejéért.
„Azt hiszem, a valódi probléma itt az, hogy a párok nem találnak elegendő időt a szexre”, mondta dr. Smith. „Nem hinném, hogy lehetséges egyre többet és többet várni az emberektől, miközben még azt is elvárjuk tőlük, hogy jusson idejük a szexre. Pláne a minőségire.”
Anthony Lyons, a La Trobe Egyetem másik kutatója, egy tanulmány társszerzője azt állította, a tanulmányból legfőképp az következik, hogy a pároknak meg kell tanulniuk, miként kommunikálják szexuális szükségleteiket, vagy épp azt, hogy miért nem akarnak szexet. „A pároknak beszélniük kell egymással az együttlét gyakoriságáról”, közölte dr. Anthony egy e-mailjében. „Az általános szexuális és kapcsolatbeli megelégedés szempontjából igen fontos, hogy nyíltan beszéljenek a szexről, és közös nevezőt találjanak a gyakoriságra vonatkozóan.”
Egy megoldás lehet a szex időpontjának kitűzése, amint meg szokás határozni azt is, mikor van itt az étkezés, a munka vagy a családi programok ideje, mondta dr. Smith. „A pároknak fel kell tenniük egymásnak a kérdést: mennyi időt szeretnénk nemi élettel, intim együttléttel tölteni, és mi az, amit ennek érdekében ki kell iktatnunk az időbeosztásunkból”, mondta dr. Smith. „Amennyiben az emberek kapcsolatuk fontos részének tekintik a szexet, és ezzel csaknem mindenki így van, ez esetben a fontossági listán magasabbra kell azt helyezniük.”
