Washington – Tim Pawlently a hétfőn a Facebookon közzétett kétperces videóval tulajdonképpen megkezdte a kampányt, mégpedig kékgalléros hátterére helyezve a hangsúlyt. Konzervatív populistaként mutatkozik be, teherautó-sofőr fiaként, aki St. Paul déli részén nőtt fel.
Pawlenty, aki republikánus színekben két terminuson át volt Minnesota kormányzója, nagy valószínűséggel nem munkásszármazása miatt lesz elnökjelölt, ha egyáltalán az lesz, sokkal inkább azért, mert ő a felhozatalban az a lehetséges jelölt, aki körül a legkevesebb a kérdőjel. Őt vetik el a legkevesebben; esélye van arra, hogy a fiskális és a szociális konzervatívok számára is elfogadható, kompromisszumos emberként mutassa be magát.
Vin Weber volt minnesotai kongresszusi képviselő szerint az ötven éves Pawlenty az az ember, aki kényelmesen egyesíteni tudja a komplett konzervatív oldalt; kormányzóként pénzügyekben több alkalommal bizonyította, hogy a Tea Party-féle adóellenesség sem áll távol tőle. Az evangélikus egyház tagja.
A politikusnak volt ideje felkészülni a nagy versenyre, amibe már 2008-ban is beszállt, akkor azonban John McCaintől vereséget szenvedett az előválasztásokon. Ha létrehozza az előkészítő bizottságot, megkezdheti a jelöléshez szükséges pénz összegyűjtését.
A volt kormányzó számára a Minnesotával határos Iowa kritikus állomás lesz az előválasztáson, akkor – jövő februárban – dől el, talpon marad-e. Mitt Romney, Massachusetts volt kormányzója az esélyes az egy héttel későbbi New Hampshire-i előválasztáson.
Mike DuHaime, a republikánus Nemzeti Bizottmány volt politikai igazgatója, aki 2008-ban Rudy Giuliani New York-i polgármester elnökválasztási kampányát vezette, azt állítja, Pawlenty képes lesz győzni Iowában – ami lehetővé teszi számára, hogy teljesítse a kötelező köröket az első előválasztó államokban. Pawlentynek nem kell hoznia az összes államot: ha hozza Iowát, akkor már esélye van arra, hogy egyike lesz a két-három győztesnek.
Pawlenty lágyabb retorikájánál fogva képes arra, hogy a republikánusok egyik szárnyát se idegenítse el magától; minden réteghez szólni tud, legyen az Tea Party Hazafiak konferencia, evangélikus vallásos hallgatóság vagy New Hampshire-i üzletemberek.
Mindennek persze vannak hátrányai is. Visszaüthet, hogy Pawlenty nem mondható különösebben izgalmas jelöltnek, más szóval: nem elég karizmatikus politikus. Egy ismert republikánus konzultáns, aki azért kérte neve elhallgatását, mert még nem döntötte el, kivel fog a kampányban együtt dolgozni, kijelentette: személy szerint kedveli Pawlentyt, de nem biztos abban, hogy személyisége garancia a jelöltséghez szükséges áttörésre.
„A populista hozzátok-tartozom, megértelek-benneteket téma szívhez szóló, sokkal inkább az, mint volt pár éve, a kérdés azonban az, hogy egy zsúfolt mezőnyben miként definiálja magát az ember úgy, hogy egyben az autentikusságát is megőrizze?”, tette fel a kérdést a szakértő.
Pawlenty a „kedves Minnesota” attitűdhöz hűen nem nagyon kapható arra, hogy másokat támadjon, szemben egyéb lehetséges 2012-es jelöltekkel; még a támadókat sem támadja. Komoly akadályai lehetnek a pénzgyűjtéssel is. Saját vagyona nincs, mint Mitt Romneynak mivel már húsz éve a politikában van, és számottevő adománygyűjtő hálózattal sem rendelkezik, szemben például Haley Barbour volt mississippi kormányzóval. A legnagyobb problémája azonban mégis – az ismeretlenség. Amikor a republikánusok véleményét kérdezték róla, a megkérdezettek hatvan százaléka felelt „nem tudom”-mal a Washington Post-ABC News közös felmérése szerint.
Nyolcéves kormányzóságáról elmondhatja, hogy ez alatt az idő alatt Minnesotában nem emeltek adót; 2005-ben a demokraták által uralt törvényhozás lehengerlése érdekében hagyta, hogy leálljon az állam kormányzása, tehát ha akar, be tud keményíteni. A recesszió idején négy jövedelmi és más adót vétózott meg; kiállása nyomán egyike lett annak a négy kormányzónak, akik tavaly szeptemberben jelest kaptak a Cato Intézet minősítésén. Míg az állam költségvetése minden kétéves költségvetési ciklusban átlagosan huszonegy százalékkal nőtt 1960 és 2002 között, Pawlenty hivatali idejében a növekedés csak kétszázalékos volt ciklusonként.
A volt kormányzót a közalkalmazotti szakszervezetek is megemlegették. Az oktatás terén megvívott a félelmetes minnesotai pedagógus-szakszervezettel, és ő nyert csatát az Ikervárosok negyvennégy napos közlekedési sztrájkjában is, amelynek végén elvette a buszvezetők élethossziglan járó kedvezményeit.
Vallásosságával nem kérkedik, ezért nem riasztja el a liberális szavazókat.
