New York – Magyarázkodott a New York Times munkatársa most megjelent Gandhi-életrajza miatt, amely hatalmas felháborodást váltott ki Indiában. A könyvnek pedig mindig jót tesz, ha botrány van körülötte.
Joseph Lelyveld Great Soul: Mahatma Gandhi and His Struggle with India (Egy nagy lélek. Mahatma Gandhi és harca Indiával) címmel jelentette meg a biográfiát, amely alapvetően pozitív kritikákat kapott, két brit lap azonban azokra a pikáns részletekre összpontosít, amelyek Gandhi közeli kapcsolatát írják le – egy másik férfival.
A könyv szerint Hermann Kallenbach német-zsidó építész és testépítő lett volna Gandhi életében a férfi, aki együtt élt az indiai függetlenség atyjával az 1900-as évek elején, Dél-Afrikában. A feltételezés vihart kavart, és Lelyveld – aki 1986-ban Pulitzer-díjat kapott a faji elkülönítést szorgalmazó dél-afrikai rendszerről írott Move Your Shadow (Mozdítsd az árnyékod) című művével – külön nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a „biszexuális” szó nem is szerepel a könyvében. Ezzel azonban csak olajat öntött a tűzre – aminthogy nyilván ez is volt a szándéka, hiszen valahogyan el kell adni a körülbelül százegyedik Gandhi-életrajzot a piacon.
A bulvársajtó gyorsan túllépett holmi distinkciókon, s a brit Daily Mail hozta az első ingyenreklámot: „Gandhi az új könyv szerint otthagyta feleségét, hogy férfi szeretőjével éljen együtt”, adta hírül a címoldalon. „Mahatma Gandhi biszexuális volt”, állapítja meg a Mail cikkének első mondata. A hasonlóképp eljáró Telegraph már rasszistának és biszexuálisnak nevezte az Indiában szentként tisztelt politikust, ugyancsak Lelyved kötetére hivatkozva, megtoldva a kicsapongásai taglalásával, így megtudjuk, hogy Gandhi a kíséretében lévő tinédzser lányok körében rendezett orgiákat, és a résztvevők közt ott volt a saját unokahúga is.
A Wall Street Journal is elsősorban arra mutatott rá, hogy míg Joseph Lelyved általában tiszteletteljes hangnemben emlékezik meg Mahatmáról, „több mint elegendő információval szolgál ahhoz, hogy az olvasó meglássa benne a szexuális különcöt, a politikai antitalentumot és a fanatikus hóbortost – azt az embert, aki gyakran végtelenül kegyetlen volt környezetéhez.”
Nem az Alfred A. Knopf által kiadott, az amerikai boltokba is csak ma kerülő könyv, hanem ezek a kritikák lobbantották haragra Indiát és kivált Gandhi leszármazottait, akik morbid túlzásoknak tartják a leírtakat, amelyek szerintük egyedül a minél nagyobb példányszámot célozzák. Lelyveld viszont azt állítja, neki esze ágában sem volt ilyesmi, és nem tehet arról, hogy a lapok könyve egyes részleteit kiragadják és félremagyarázzák.
Én nem azért tisztelem Gandhit, mert – esetleg – a férfiakat szerette.
Tett annyi jót, hogy elfogadhassuk Tőle ezt a betegséget – ha egyáltalán igaz!
Szomoru embernek :
1.Az hogy ki mennyi jot tesz az nem befolyasolhatja azt hogy ha rosszat tesz azt elnezik neki. Ilyen modon a pedofil katolikus papokat is el lehetne fogadni, mert ugyis annyi mas jot tettek (azt hogy mit , ne kutassuk).
2. A homosexualizmus nem betegseg, ezt a gayek ki is kernek maguknak, ok azt mondjak igy szulettek,, amire nincs ugyan bizonyitek. A genetika szerint a homosexualis gennek ki kellett volna halnia a sok oroklodes folyaman. Ugye a homokosoknak ritkan van verszerinti utodjuk.
3. A homosexualis eletforma inkabb valasztas. sokan heterosexualitas utan valnak bi – vagy homosexualissa.
Gandhi eseteben az informacio meg nem erositett volta miatt nem kellene elhamarkodot iteletet hozni. A homosexualitas az egyen dolga, de a kiskoruak orgiaztatasa viszont mar bunteny.