Los Angeles – Mike Abdeen őrmester, a megyei seriffi hivatal ügyeletese tavaly telefonhívást kapott egy, a fia miatt aggódó muzulmán apától. A fiatalember nagy szakállat növesztett, sok időt töltött az interneten, és az apa attól tartott, esetleg szélsőségesek uszályába kerülhetett.
Az őrmester a pénteki imádság után beszélt a fiatalemberrel, és később is, hónapokig kapcsolatban maradtak. Kiderült, hogy szó sem volt radikalizálódásról, a fiút csak a spirituális vallási élmények érdekelték, a szakállat pedig muzulmán identitása jeléül növesztette.
A palesztin származású Abdeen őrmester a seriffi hivatalnak egy olyan egységét vezeti, amely a törvény emberei és a helyi mohamedánok közötti kapcsolat tartásáért felelős. Egyre több sikert könyvelhetnek el. A legfőbb elem a bizalom. Ha az apa nem bízott volna meg Abdeenben, kizárt, hogy felhívja a figyelmét a fiára. Sőt: nem olyan rég még elképzelhetetlen volt egy ilyen telefonhívás. Muzulmánok nem álltak szóba erőszakszervezetekkel.
Los Angeles az egyik legnagyobb muzulmán-amerikai közösségnek ad otthont, és a hatóságokkal való viszonyuk biztatóan alakul, noha kétségtelenül vannak még kihívások. Viszont az országban itt fordítanak a legtöbb energiát arra, hogy a kölcsönös bizalmatlanságon felülkerekedjenek.
„A terrorellenes háborút a muzulmánok nélkül nem lehet megnyerni”, mondta Leroy D. Baca, Los Angeles megye seriffje, aki maga is tanúskodik az iszlámhívők terrorizmushoz való viszonyával foglalkozó, nagy vihart kavart kongresszusi meghallgatásokon.
A seriffi hivatal és a rendőrség az évek során olyannyira erős személyes kapcsolatokat épített ki a mohamedán vezetőséggel, amelyek segítségével nem egy alkalommal ki tudtak keveredni a holtpontról. Ilyen holtpontnak számított az is, amikor a muszlimok rájöttek, hogy az FBI besúgókat foglalkoztat a mecsetjeikben.
Tucatnyi muzulmán vezető dolgozik tanácsadóként nem csak a helyi rendőri erőknél, de az FBI-nál és a belbiztonsági minisztériumnál is. Imámok és hittudósok képeztek ki rendőröket arra, miként kerüljék el a buktatókat, amelyek általában a kulturális és vallási érzékenység megsértését jelentik, és a legtöbb esetben zsákutcába viszik a nyomozást.
A rendőrök megfordulnak péntekenként a mecsetekben, teáznak az imámokkal és névjegyet cserélnek velük, aminek a hátán a személyes mobil száma is ott van. Baca seriff kezdeményezésére jött létre a Muzulmán Amerikai Belbiztonsági Kongresszus nevű tanácsadó csoport, amely mindenekelőtt a terrorcselekmények megelőzésére helyezi a hangsúlyt.
Tagjai tisztában vannak azzal: ha terrorcselekmény történik, az ő közösségüket kezdik vegzálni, annak tagjai válnak gyanúsakká, őket fogják diszkriminálni. Mint Ashraf Jakvani, a San Gabriel Valley Iszlám Központjának vezetője megfogalmazta: „Ha nem jelentünk, és valami bekövetkezik, higgye el, hogy a muzulmán népesség 99,9 százaléka minket tart majd érte felelősnek.”
A bizalomépítés terén persze még bőven van munka. A muzulmánok nagy része tart a hatóságoktól és csak vonakodva áll szóba annak embereivel. Különösen igaz ez, ha bevándorló az illető, és olyan országból jött, ahol a rendőrség gyűlölet és rettegés tárgya. Omar Ricci Los Angeles-i nyugállományú rendőr, akinek az édesanyja Pakisztánból emigrált, elmondja, hogy számos muzulmán bármilyen erőszakszervezetben automatikusan ellenséget lát.
