Kairó – Három ember vesztette életét, több mint hatszáz pedig megsebesült a kormányt támogató és a kormányellenes tüntetők közötti összecsapásokban Kairó belvárosában szerdán, miután Mubarak elnök nem hajlandó távozni a hatalomból. A tiltakozók már nem akarják megvárnia szeptembert, Mubarak pedig civil ruhás támadókat küldött a tüntetőkre. A békés átmenet lehetősége egyre távolabb kerül.
A Tahrír térről két fiatalembert vittek a mentőkhöz, egyikük már halott volt, másikuk pedig kórházba szállítás után halt meg. A közeli, a Nílust átívelő hídról vízbe esett egy ember, s bár civil ruhát viselt, elképzelhető, hogy a biztonsági erők tagja volt – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy a legfrissebb adatok szerint 639 a sebesültek száma.
A téren és a környező utcákon azt követően is folytatódtak az összecsapások, hogy a hadsereg közleményben kért mindenkit a távozásra. Az éj beköszöntével a kormánypárti tüntetők Molotov-koktélok tucatjait hajigálták szét.
Vérzik a fejük vagy valamelyik végtagjuk, mégis visszamennek az általuk “frontvonalnak” nevezett helyre: Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kérlelhetetlen ellenzékének tagjai ezrével védték szerda este a lázadásuk jelképévé vált kairói Tahrír teret. “A múzeumhoz! A múzeumhoz!” – üvölti az AFP beszámolója szerint egy férfi a hangosbeszélőbe. Arra buzdítja a tüntetőket – túlnyomó többségében fiatalokat -, hogy menjenek a tér oldalán magasodó híres Egyiptomi Múzeumhoz, s kordont emelve védekezzenek a Mubarak-rendszer híveinek közülbelül dél óta szűnni nem akaró támadásaival szemben. Az ütések rendkívül erősek, százak sebesültek meg, de a szemben álló felek a délután végéig nem használtak tűzfegyvereket.
A két tábor tagjai kövekkel, botokkal, fémrudakkal, helyenként késekkel küzdöttek egymással.
A Mubarak-ellenesek bontják a járdát, összetörik a burkolólapokat, amelyek darabjait nagy szatyrokban hordják a “frontra”. Egy családanya, aki gyermekeivel hirtelen az események sűrűjében találta magát, néhány percre egy másik nő felügyeletére bízza utódait, hogy maga is kőmuníciót szállítson a tér védőinek. Egyik, tízévesforma gyermekét hirtelen fejbe találja egy kő, a fiú összeesik, eszméletlen állapotban menekítik ki a térről.
A Mubarak-ellenes tüntetők láncokba szerveződbe próbálnak ellenállni a támadásoknak. Délelőtt a rendszer hívei helyenként lóhátról vagy tevehátról támadták őket, de visszaverték a támadókat, akik közül néhányat lerángattak a nyeregből és véresre vertek.
Egy hatvanas éveiben járó férfi hangot ad felháborodásának: “Péntek óta itt vagyunk, több mint száz embernek folyt a vére! És ki érte a felelős? Az elnök! Hogyan fordíthatja szembe az egyik egyiptomit a másikkal? Nem elnök ez, hanem ördög” – méltatlankodik.
A múzeumtól nem messze a katonák páncélozott járműveikbe zárkózva vészelik át a tüntetők kődobálását.
A közelben fiatalok ütemre döntögetnek minden kezük ügyébe kerülő fémszerkezetet. “Az ellenség megfélemlítésére” – magyarázza egyikük. A tüntetők már ledöntötték egy épülő ház állványzatát, hogy barikádot emeljenek belőle.
A tér szélén álló Omar Makram mecset a tüntetők pihenőhelyévé vált, és szomjukat is itt oltják.
“Ez Mubarak utolsó aduja. Lassacskán minden felett elveszti az ellenőrzést. Türelmesnek kell lennünk” – mondja a 25 éves, rövidre nyírt szakállt és sapkát viselő Nurredin Nadzseh, akinek meggyőződése, hogy Mubarak felbérelte az ellene tüntetőkre támadó embereket.
One Reader’s Comments