Bartus László: Magyarország megmentése 2011. február 16. szerda 5:50

Orbán Viktor azt állította parlamenti beszédében, hogy a médiatörvény ürügyén támadást indítottak Magyarország ellen, de ő megvédte Magyarországot. Azt mondta, hogy „a magyarok demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezték, figyelmen kívül hagyták a magyarok önbecsülését. A kormány azonban ezt a támadást visszaverte, a támadók érveit nevetségessé tettük, a magyaroknak járó tiszteletet meg- és kiköveteltük, önbecsülésünk sérthetetlenségét nyilvánvalóvá tettük”. Bla-bla-bla.

Szinte szégyelli leírni az ember ezeknek a hazugságoknak az ellenkezőjét, mert annyira megalázóak és nyilvánvalók. De mégis muszáj, mert ki kell mondani. Akikről azt állítja Orbán, hogy Magyarország ellen támadtak, ők voltak azok, akik megpróbálták megvédeni Magyarországot. És aki támadást intézett a médiatörvénnyel Magyarország ellen, azt Orbán Viktornak hívják. Ő támadott Magyarországra, akik védték Magyarországot, azok vonták kérdőre őt. Orbán úgy védte meg Magyarországot, ahogyan a nyugdíjakat, a sajtószabadságot, a jogbiztonságot és még sorolni is kár. Amikor azt merészelte mondani a Magyar Köztársaság parlamentjében, hogy ő kikövetelte a magyaroknak járó tiszteletet, és helyreállította az ország nemzetközi megbecsülését, akkor kellett volna minden demokratának elhagyni a termet. Szónokoljon azoknak, akik vastapssal jutalmazzák a legnyilvánvalóbb hazugságokat.

Persze, az nem sokat számít, hogy saját szektája tapsol a hazugságoknak. Ami dermesztő, hogy a magyar lakosság nagyobbik része is tapsol. A felmérések szerint még mindig a nagy többség támogatja a Nemzeti Hazugságok Rendszerét, a leghihetetlenebb hazugságokat sem teszi szóvá, nem kifogásolja. Igaz lehet, hogy valóban elhiszik, akik Orbánt oktatták Strasbourgban, azok Magyarország ellen támadtak? Megmondták, hogy Magyarországot szeretik, a magyar népet tisztelik. Nem hinném, hogy elhiszik, amit Orbán mond. Csak egyetértenek azzal, amiért mondja. Mi áll tehát a magyarok némasága és a Fidesz támogatása mögött?

Debreczeni József egyik írásában idézte, mit mondott Orbán egyik választási veresége után. Arról beszélt, hogy a kommunikációjuk nem volt elég erős, azon kell javítani, a médiára sokkal több pénzt kell áldozni, meg kell fizetni azokat, akik a médiában nekik dolgoznak. Hogy honnan szerzett erre pénzt, azt nem lehet tudni, egy biztos, hogy amit mondott, azt betartotta, és felépített egy olyan médiabirodalmat, amely képes volt a hazugság rendszerét bevinni a köztudatba. Megfertőzte az embereket, elhitette velük, amit akart, és a másik oldalon egy kivéreztetett média állt, ahol még az abban dolgozók is egymás gyilkolásával, okoskodásokkal voltak elfoglalva, ahelyett, hogy a hazug propaganda ellen kellő hatékonysággal léptek volna fel. Aki ezt próbálta, azt a demokratikus sajtó másik része szólta le. Azt pedig a mai napig sem értették meg, hogy a saját zsebeket is csak addig lehet tömni, amíg demokrácia van, és demokrácia nem létezik demokratikus sajtó nélkül, amit támogatni kell. Amerikában a Klu-Klux-Klan nem építhet nagyobb médiabirodalmat, mint a demokratikus sajtó, mert akkor hamarosan csuklyában járnának a képviselők a Capitoliumba. Ezt mindenki tudja.

Mi az a hazugság, amit Orbán elhitetett a magyar néppel? Ez ugyanaz, amit minden jobboldali demagóg populista népvezér hirdet. A sikerteleneket, a frusztráltakat (és ilyenek alkotják mindig a többséget) szólította meg, és azt hazudta nekik, hogy a kudarcaik oka nem a körülményekben, nem saját magukban, nem a kettes matek érettségiben, hanem egy jól körülhatárolható csoportban keresendő. Nem kell magukban felfedezni a hibát, nem kell semmit megváltoztatni, elég azokat elzavarni, a hatalomtól távol tartani, akik az ő vesztüket okozzák. Bűnbakokat állított a sikertelen, frusztrált emberek elé, akikről azt állította, hogy tudatosan és szándékosan teszik tönkre az országot. Ha elolvassuk azokat a leveleket, amelyeket a köznép, főleg Orbán hívei írtak az évértékelő beszédhez, azok között kiemelkednek azok a bejegyzések, amelyek az elszámoltatást követelik, annak eredményeivel elégedetlenek, és amelyek azt szorgalmazzák, hogy a bűnösök vagyonát kobozzák el és osszák szét azok között, akiktől ellopták. E levelek írói várják leginkább a részüket a visszaszerzett vagyonból. Még jó, hogy a számlaszámaikat nem adták meg.

Mi tehát a támogatottság fő mozgatórugója? Ugyanaz, ami a negyvenes években volt. Elhárítani a saját felelősséget, és elvenni mások vagyonát. Erre azt mondom, hogy akkor miért álltok meg? Miért nem csináltok gettókat, mint a nácik, miért nem nyitjátok meg Recsket, mint a komcsik, miért nem fogtok egy bunkósbotot, és ütitek vele agyon azt, akinek van valamije? Miért nem égetitek el őket, és miért nem költöztek be megint a házaikba, amit megkívántatok, ahogy szoktátok? Ez sokkal egyenesebb lenne, mint kitalálni mindenféle hazugságokat, és megpróbálni úgy elvenni mások vagyonát, mintha az törvényes lenne. Tegyétek azt, amit mindig. Gyilkoljatok és raboljatok egyenesen, férfi módjára, ne egy züllött, zsarolható piti ügyvédet küldjetek mások nyakára.

Mert kik a bűnösök? Ugyanazok, mint mindig. A zsidók, a kommunisták, az élősködő, nem dolgozó, tyúktolvaj cigányok, és ezek bérenceik (értsd: azok, akik ugyan se nem zsidók, se nem kommunisták, se nem cigányok, csak a demokratikus és emberi jogok alapján elutasítják a rasszizmust, az antibolsevik hungarizmust, az antiszemitizmust). Orbán azt a hazugságot hitette el a propagandagépezetével, médiabirodalmával, hogy a magyar népen kívül álló zsidók és kommunisták, cigányok és más idegenek, valamint az őket támogató idegenszívűek tudatosan és szándékosan fosztják ki a magyar népet. Azt a magyar népet, amivel ő azonos, és amelyet kizárólag ő képvisel e „bűnbandák” ellen. Ezek megszorításoknak, reformoknak álcázva próbálták meg, hogy elvegyék a magyar néptől azt, ami az övé. Ezt ő megakadályozta, amennyire tudta. Azért szegényedett el az ország, mert ezek kirabolták a magyarokat, előbb elszegényítették, majd hitelekkel eladósították. Most pedig megérkezett a magyarok védelmezője. Ha csorbítja a demokráciát, az nem baj, mert nemes ügyet szolgál. Azt próbálja megakadályozni, hogy visszatérjenek a népnyúzó idegenek, tolvajok, a magyar nép vérszívói. Ha elveszi a megtakarított nyugdíjat, az nem baj, mert azok kezéből veszi ki, akik a nemzet kirablói. Korlátozza a sajtószabadságot? Az nem baj, mert nem a magyarok sajtószabadságát korlátozza, hanem az idegenszívűekét. Bayer Zsolt antiszemita cikkei ezután is megjelenhetnek, szerencsére, büszkék lehetünk rájuk. Orbán Viktor a magyaroknak szerzi vissza a hazáját azoktól, akik csak magyarul beszélnek, de a szívükben nem magyarok. Multik, bankok, magán-nyugdíjpénztárak, liberálisok, filmesek, filozófusok, mindenféle gyanús népség, ellenséges sajtó, stb.. Antiszemitizmus, idegengyűlölet, rasszizmus, hungarista alapú antibolsevizmus az alapja a magyarok hallgatásának és egyetértésének. Ebben hisznek. Elhitték azt, hogy őket tudatosan és szándékosan kifosztották, tönkretették a zsidók, a kommunisták, a multik, a bankok, az idegenek, az idegenszívűek, akik nem éreznek együtt a magyar néppel, nem foglalkoznak a magyarok sorsával, azzal nem azonosulnak, csak kihasználják őket, és csak azzal vannak elfoglalva, hogy őket meglopják. Ezért nem boldogul a magyar, amely a világ legtehetségesebb népe akkor is, ha nem dolgozik, és ha ezek nem lennének, akkor nem itt tartanának. Ezt a hazugságot hitették el. Orbán a szélsőjobboldallal karöltve építette ki az ellenségképet. Amit hirdetett, az tőről metszett náci elmélet.

Aztán maga is elhitte, hogy ő a magyarok képviselője ezekkel szemben. Ez a kötcsei beszéd értelme: nincs ok a hatalmat megosztani az ellenséggel, a magyar nép ellenségeivel. Olyan alkotmányt kell készíteni, ami megakadályozza, hogy a „múlt” visszatérjen, nem szabad megengedni, hogy még egyszer a hatalomba kerüljenek az idegen érdekek képviselői, a magyar nép kifosztói, élősködői. Ha a demokrácia az akadálya ennek, akkor a demokráciát kell leépíteni. Azt a demokráciát, amely az „ellenségnek” is lapokat oszthat. Őket ki kell zárni a nemzetből, és akik maradnak a nemzetben, azokkal kell megalakítani a nemzeti együttműködés rendszerét, és azt nevezzük majd demokráciának. Ez hitleri logika, ami tudományosan bizonyítható. Most tehát a magyar népnek készül alkotmány, amely kiszorítja a nemzetből az idegeneket. Olyan alkotmányt készítenek, amely valóban új alapokra helyezi az országot, véget vet a pluralizmusnak, amelynek megváltoztatásához két parlamenti ciklus kétharmados többsége kell. Ez demokratikus úton megdönthetetlen. Orbán rendszerét demokratikusan leváltani nem lehet. A rendszer túléli Orbánt. Ez az alkotmány Magyarországnak, mint nyugati típusú demokráciának, a végét jelenti.

Ezt a logikát, amire a fülkeforradalom épül, a magyarok többsége elhitte, elfogadta. Ha csak arról lenne szó, hogy nem volt kire szavazni, akkor most a többség már szót emelne, hogy semmiféle forradalomra nem szavazott, kikéri magának a naponta elhangzó hazugságokat, nem akar Fidesz-alkotmányt. De nem kérik ki maguknak, mert ugyan tudják, hogy ez hazugság, ám elfogadják, mert a céllal, amit ezek szolgálnak, azzal egyetértenek. Nem számít, hogy Orbán egyszerű taktikai megfontolásból lett jobboldali. Hogy húsz évvel ezelőtt azt képviselte, ami ellen most harcol. Mai retorikája alapján 1991-ben a Fidesz is egy idegenszívű liberális párt volt, mondta is rá az akkori jobboldal, hogy Zsidesz. Őket ugyanúgy zsidózták, amikor demokratikus értékeket vallottak, mint ahogyan most – alig – kódoltan ők zsidóznak. Arra senki nem gondol, hogy akiket most bűnbaknak kiáltanak ki, ugyanúgy nem ellenségei a magyar népnek, ahogyan Orbán Viktor és a Fidesz sem volt az 1991-ben. Ezt ők maguk tudják a legjobban. Annyi történt, hogy beletanultak a jobboldal ideológiájába. Kitanulták, hogy a magyar jobboldal mindig az antiszemitizmussal, a nacionalizmussal, a rasszizmussal, a magyar népre törő összeesküvés-elméletekkel, a környező népekkel való konfrontációval volt erős és sikeres. Azzal, ha mindenki ellenünk van. Akkor mi megvédjük magunkat és az önbecsülésünket. Ezért elfogadhatatlan mindennél jobban a szlovákiai Híd nevű magyar párt, mert példát mutat arra, hogy lehetne békésen is együtt élni a szomszéd népekkel. Ez egy jobboldali pártnak, amely a nacionalizmusból él, elfogadhatatlan.

A nácik jól tudták, hogy a retorika és a propaganda a siker kulcsa. A sajtót és a közbeszédet kell uralni. Aki ott győz, az visz mindent. Ma nincs a demokraták kezében olyan erős sajtó, amely képes lenne a fasiszta gyökerű hazugságokat és propagandát ellensúlyozni. Elemezgetik a szélsőjobbos beszédeket, ahelyett, hogy elutasítanák, bojkottálnák. A maradék demokratikus sajtó egzisztenciális gondokkal küzd, félve tekint saját tulajdonosi viszonyaira, a tulajdonosi érdekekre, a napi megélhetése miatt aggódik, és fut az események után, amit a kormányzati pozícióba jutott szélsőjobboldal diktál. Mert Orbán hazugságai goebbelsi-i technikát követnek és fasiszta állam kiépítését szolgálják. Amit – persze – demokráciának hívnak majd, és azt senki ne merjen megkérdőjelezni, mert azzal a magyar népet sérti meg. Azt pedig nem tűrik. És a magyar nép helyesel.

Nem azon kellene most gondolkodni, hogy ki lesz a másik oldal vezére, ennél sokkal nagyobb a tét. Mindenki összefogására szükség van. Nem kell fikázni egymást. Egy testnek sokféle tagja van, engedd meg, hogy ne mindenki olyan legyen, mint te. A viharos gyorsasággal keresztülvert alkotmányozás megpecsételi Magyarország sorsát. Amint berendezkedik az új nemzeti állam, az őt támogató nép követeléseinek megfelelően keresni fogja az ellenségeit, és nem fogja tűrni a “rombolást”. A nemzeti ügyek kormányának támadása alkotmányellenes lesz. Igazi fasisztoid diktatúra lesz Magyarországon, a legvidámabb fasiszta barakk. Aki úgy gondolja, hogy megpróbál ebben is érvényesülni, és lelkében már megkötötte az ehhez szükséges kompromisszumokat, az durván támadja majd az ilyen kijelentéseket, szélsőségesnek, hazugnak, radikálisnak bélyegezve. Akik ezeket mondják, azokra nyugodtan tekintsünk úgy, mint a legújabb Audik jövendőbeli utasaira, a nehéz helyzetben is boldogulókra, és a legjobb ünnepi versek leendő szerzőire.

Ha praktikus oldalról közelítjük az ország helyzetét, és e hazugság által létrehozott “soha nem látott nemzeti egység”, támogatottság, azt eredményezné, hogy bármilyen megfogalmazás alatt az Orbán-kormány belevágjon a húsz év óta halogatott reformokba, ne adj’ Isten, ez lenne az eszköz, hogy ezeket  a reformokat – nevezzék őket bárminek – végre meglépjék, akkor szeretjük annyira a hazánkat, hogy sok sikert kivánunk hozzá. Ha ez kell a magyaroknak, hogy elfogadják a gazdasági rendszerváltást, akkor tessék nyugodtan zsidózni bennünket, legyenek kedvesek a sajtószabadságunkat egy kicsit korlátozni, hogy eközben jól érezzék magukat magyar testvéreink, sőt, szeretnénk felajánlani a megtakarításainkat is megóvásra. De a baj az, hogy az uszítás éppen arra alapult, hogy ezek a szükséges átalakítások nem igazak, ezek csalások, hazugságok, ezekre semmi szükség. Ettől menti meg az Orbán-kormány a szegény magyar népet. Ha lenne ilyen szándék, akkor ezeket az elhalt próbálkozásokat legalább nem emlegetnék annyit, mint veszedelmet. Ezért attól tartunk, hogy nem egy ravasz trükkel állunk szemben, amit magunk is szívből támogatnánk. Ezek komolyan azt hiszik, hogy mi az ellenségeik vagyunk. Hogy kevésbé vagyunk jó magyarok, mint Semjén Zsolt. Félő, hogy ez a sok handabanda nem azt a célt szolgálja, hogy megújítsák, megreformálják Magyarországot, hanem arra, hogy azt megpróbálják elkerülni. A hatalmat pedig öncélúan gyakorolják és betonozzák be. Rákényszerülhetnek a reformokra, de a halogatás láttán félő, hogy maguktól ezt nem fogják megtenni. Ha így van, akkor Bayer Zsolt nem azért emlegeti a különös hangsúllyal Cohn-Bendit nevét, hogy cserébe lenyomják a magyar ember torkán az egészségügyi reformot, hanem azért, mert antiszemita. Ne legyen igazam. De ha nem jelentenek be igazi reformokat február végén, legkésőbb március 15-ig, akkor nagy bajban vagyunk. Akkor ezek tényleg azt gondolják, amit mondanak.

Akkor pedig ne tessék izgulni, lesz üldözés, lesz vagyonelkobzás, lesznek koncepciós perek. Ha ez a világnak nem tetszik, majd megvédik megint a magyar önbecsülést, és elmagyarázzák a Nyugatnak, mi a demokrácia. Ha két hónapig nem hoztak naponta újabb gyalázatos törvényt, az ne tévesszen meg senkit, majd pótolják. Ettől még nem kell fellélegezni, hálásnak lenni, illúziókat kergetni. Akik most azt gondolják, hogy megspórolják a pénzüket azzal, hogy nem erősítik meg a létező ellenállást, a társadalmi szervezeteket, a civil szférát, a szakszervezeteket, a civil ellenállókat, a kulturális műhelyeket, a különböző intézeteket, a tudományos központokat, hogy ne mondjam, mindenekelőtt: a sajtót, és hagyják, hogy ezek szétessenek, a bennük dolgozók atomizáltan, egyedül, bázis nélkül maradjanak, azok tévednek. Sokkal többet fognak veszíteni anyagilag is, ha megszűnik minden ellenállás, mindenféle társadalmi ellensúly, és korlátok nélkül működhet a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Egyenként fogják levadászni őket. Az átállók viszont jutalmat kapnak.

És ne felejtsék el: ezek a fiúk mindenre gondoltak. Ha netalán bárkinek eszébe jutna a ketrecek ellen lázadni, az olyan rendkívüli eseménynek minősül majd, hogy a Fidesz aktuális köztársasági elnöke feloszlathatja a parlamentet, felfüggesztheti a jogrendet (a saját jogrendjüket), és rendkívüli kormányzást vezethet be. A fáraó megvédi az istenkirályságot. Egy ilyen alkotmányt fognak most megszavazni a magyar parlamentben, amely még a sztrájkjogot is elvitatja. És senkinek egy hangos szava nincs ez ellen. Igaz, ha lenne is, hol mondaná el?

Az LMP-t például az izgatja legjobban, hogy a 2006-os szélsőjobboldali, alkotmányellenes puccskísérletben résztvevő garázdákat mentsék fel.

Teljesen igazuk van, hiszen a várost gyújtogatók pontosan azt akarták, ami most következik. A felmentés után kitüntetésre kell javasolni őket.