Brüsszeli uniós tisztviselők szerint kevés az esély arra, hogy az észak-afrikai tüntetések Kínában is elterjedjenek – annak ellenére, hogy egy sor probléma közös: ideértve például a javak egyenlőtlen elosztását, és munkakörülmények miatti panaszokat is.
Peking az elmúlt hónapban fokozott figyelemmel kísérte az autoriter vezetők Tunéziából és Egyiptomból való kiszorítását - a kínai sajtó az eseményeket erősen megnyirbált változatban interpretálta.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának a közelmúltban készült jelentése szerint a fiatalok és a városi középosztály tiltakozása Egyiptomban, a hadsereg be nem avatkozása, és az USA diplomáciai lépései rémálomhoz hasonlítanak “azon kínai vezetők számára, akik még nem felejtették el Tienanment”.
“A kairói képek talán nem is hozak felszínre annyi emléket Kína lakosságának nagy részében (a jelenlegi kínai lakosság kevesebb, mint fele volt felnőtt 1989-ban), de a pártnak akkor is aggódnia kell. ”-mondja Francois Godement.
Márpedig a tüntetők tudatában vannak a történések globális hatásainak: egyikük Kairóban, a Tahrir téren a hónap elején egy kínai betűkkel megírt táblával demonstrált: “Az egyiptomiak lemondásra kérik Mubarak elnököt.”
Annak ellenére, hogy a széles körben terjedő demokráciapárti felhívások túlmutatnak az afrikai kontinensen, az EU tisztviselői szerint nincsen ok a “diplomáciai fegyvertárnak” egy hasonló kínai konfliktus kezeléséhez szükséges előkészítésére; állítják ezt hivatkozva számos fontos különbségre:
“Kínában nincsen korrupt kormány, amelyre a tüntetők is koncentrálhatnak, legalábbis nem nemzeti szinten.”- mondta egy magas rangú tisztviselő az EU külügyi szolgálatától. “A kínai médiacenzúra sikeresen megakadályozta, hogy az egyiptomi történet tömegeket mozgasson meg, míg az értelmiség ezt a korlátozást könnyen kikerüheti egy szoftver segítségével.”
A legfontosabb, hogy a növekedés mértéke továbbra is két számjegyű, a kínai népesség egy része élvezi az előző évtizedekhez képest magasabb életminőséget; a kínai gazdaság pedig ezen a héten átvette a második helyet a világranglistán Japántól.
Európai parlamenti képviselők is óva intettek a túlzásba vitt összehasonlítgatástól:
“Az EU-nak külön kell vizsgálnia az egyes régiókat, és nincsen feltétlenül szükség kapcsolódási pontok keresésére.” – mondta Iliana Ivanova bolgár jobbközép EP-képviselő, a parlament Kínaért felelős bizottságának alelnöke. “Nem arról van szó, hogy szőnyeg alá söpörjünk a kínai problémákat – például az emberi jogok durva megsértését-, de minden esetben törekednünk kell az objektivitásra.”
Elemzők szerint az egyik akadályozó tényező, mely következtében Európa nem mer Kínára nyomást gyakorolni a gyorsabb reformok érdekében az egyiptomi népfelkelés eszközével az, hogy Egyiptom jövője, illetve elkövetkező kormányainak lépései egyelőre meglehetősen homályosak.
A másik, hogy az észak-afrikai demokráciamozgalmakat Európa nem fogadta egységesen tárt karokkal: “Több uniós kormány is ápolt kiváló kapcsolatokat Mubarakkal.” – jegyezte meg Godement.
Mindazonáltal egy Brüsszelben állomásozó kínai diplomata azt mondta: valószínű, hogy az egyiptomi események a hosszabb távú hatást gyakorolnak majd Kína politikai vezetőire.
“Egyiptom lenyűgöző: egy békés precedenst mutatott be, szemben Iránnal. A kínai nép tudja, mi történt… S ez befolyásolhatja az ország politikai vezetinek következő generációját is.”
