Para-Kovács Imre: Nemzeti Együttműködés Rendszere 2011. január 25. kedd 7:01

Most, hogy a demokrácia ökle lecsapott végre a henyélő filozófusokra, nagyon gyorsan körül kellene nézni az orvostársadalomban is, mert valami nagyon nincs rendben. Kezdődött ugye minden Éger István lázadásával, aki Orbán megbízható szövetségese volt Gyurcsány-ellenes harcában, most meg hirtelen önjáró lett, mint a Magyar Orvosi Kamara elnöke, ami egyébként a dolga lenne, csakhogy eddig univerzális volt, IMF-hiteltől kezdve a vasúti szárnyvonalak megmentéséig mindenben azonnal és határozottan kiállt Orbán mellett, most meg lapáton van, valamiért már nem annyira hasznos, mint amikor konstruktív ellenzékben kellett nyomatékot adni a főnök szavainak.

Mindehhez persze semmi köze, hogy 1111 orvos kért idén okleveleiről hatósági igazolást, aminek egyetlen oka van: készülnek elhúzni innen, és velük együtt még vagy ugyanennyi egészségügyi dogozó, fogorvosoktól ápolókig bezárólag, ami azért olyan sok jót nem jelent a legendás magyar egészségügy jövőjére nézve.

Az orvosok persze megtehetik, a nyelvi akadályokat legyőzve, máris egy jobb világban találják magukat, ellentétben például a munkanélküliekkel vagy a sertéstenyésztőkkel, de emiatt semmiképpen sem szabad az orvosokra haragudnunk, választhattunk volna mi olyan Európa-kompatibilis szakmát, amivel nem leszünk életünk végéig idekötve, amivel komolyan vehetjük az egyesült kontinens eszméjét, és nem marad az egész csak valami kiterjesztett bevásárlóturizmusra és útlevél nélküli vakációkra jogosító közepes minőségű álom.

A legijesztőbb az, hogy amikor egy rádióműsorban viccesnek szánt kirohanást intéztem a filozófusok ellen, hogy miért is vannak ennyien, amikor meg nem lehet egy jó üvegest vagy vízvezeték-szerelőt találni, akkor a hallgatók levelekkel bombáztak, miszerint „bizony, bizony, nem tanulnak már szakmát a gyerekek, mert mindenki diplomás akar lenni”, viszont ők szerencsére ismernek egy jó üvegest és/vagy vízvezeték-szerelőt.

De legalább a hétvégén nyugalom volt, a miniszterelnök az Arab Liga főtitkárát biztosította arról, hogy nem hisz a civilizációk harcában, de mindezt szerencsére Kairóban, ami elég messze van. Csak Szalai Annamária tartotta fontosnak megjegyezni, hogy „el fognak csitulni a médiatörvény körüli viták, amelyek hátterében szerinte gazdasági és politikai érdekek állnak”, ami egy pompázatos meglátás, különös szépségét pedig az adja, hogy tökéletesen rímel Gyurcsány Ferenc „tüntetnek, aztán majd megunják és hazamennek” aranyköpéséhez, amiben végül igaza lett, csak nem úgy, ahogy  képzelte, mellesleg bele is bukott.

Az a tény, miszerint idén kétszer annyi orvos fogja elhagyni az országot, mint tavaly, mintha nem arról tanúskodna, hogy őrülten bíznak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, és legyenek nyugodtak, ha lenne lehetőségük, az újságírók, közértesek, buszvezetők és rendőrök is követnék őket, mert az ember már csak ilyen állat: ahol jobb neki, oda megy, már amennyiben megengedheti magának. Valahogy az emberek nem szeretnek egy direkt pocsék országban felnőni, felnevelni gyermekeiket és várni arra a normális politikusra, aki végre belekezd a trágyakupac elhordásába, ami alaphangon is beletelne vagy harminc évbe, de egyszer el kell majd kezdeni.

Lehet, hogy a médiatörvény körüli viták el fognak csitulni, főleg itthon, az első néhány brutális büntetés után, De mint azt Szalai nagyon jól látja, emögött gazdasági és politikai érdekek állnak. A mi gazdasági és politikai érdekeink, amiről eddig azt hittük, hogy a kormány képviseli, de most kiderült, hogy mint valami rettenetes külső természeti erő, vagy ami még rosszabb, más bolygóról érkező megszállók gonosz stratégiája áll mögötte. Mert arra azért gondolni sem merek, hogy az elnök asszony összeesküvés-elméletben gondolkodik, miszerint mondjuk szlovák gazdasági és lengyel politikai érdekek húzódnak meg amögött, hogy mi itt vonyítunk a saját sajtószabadságunkért?! Hogy a portugál kormány tudatosan szítja az elégedetlenséget, hogy jövőre még több orvos menjen oda dolgozni, a németek pedig csak azért verik bele a törvénybe minden lehetséges alkalommal Orbán Viktor orrát, hogy eltereljék a figyelmet a saját multikulturális problémáikról?! Kik jöhetnek még szóba? Az amerikai szabadkőművesek? A szicíliai maffia? Spanyol szobafestők?

A sajtószabadság körüli viták nem fognak elcsitulni, bár kétségtelen, hogy a médiatörvény lehetőséget nyújt elfojtásukra. Ez is egy taktika, bár nem túl szimpatikus, de valóban: egy olyan országban, ahol halálbüntetéssel sújtják azokat, akik ki merik mondani, hogy „ni”, abban az országban az emberek nem fogják kimondani, hogy „ni”. Esetleg családi körben, otthon, este tíz után odasúgják a feleségüknek, hogy „ni”, de csak halkan, nehogy a szomszéd szobában alvó gyermekek meghallják.

Ez az egész „gazdasági és politikai érdekek” duma pedig a klasszikus bullshit, senkinek sem fenyegetjük az érdekeit, mert egy apró kis ország vagyunk a térkép szélén, és mindenki attól lenne a legboldogabb, ha szépen csöndben, demokratikusan elketyegnénk, nem kezdeményeznénk háborút szomszédainkkal, nem építenénk atombombát és nem szabadítanánk idióta politikusokat a világra.

Nagyjából ennyit várnak tőlünk, de évtizedek óta nem sikerül teljesíteni.