Budapest/London – A The Guardian brit baloldali liberális lap szerdán “Magyarország: egypártrendszer” címmel szerkesztőségi cikket közölt a kormány tevékenységéről.
Az írás emlékeztet rá, hogy a miniszterelnök a tavaly áprilisban aratott óriási győzelem után kijelentette: a választópolgárok forradalmat csináltak azáltal, hogy több mint kétharmados parlamenti többséget adtak jobboldali pártjának. Orbán azóta korlátozta az Alkotmánybíróság jogkörét, támadást indított a jegybank, vagyis az utolsó olyan jelentős intézmény ellen, amely még nincs pártja ellenőrzése alatt, most pedig az újságírók ellen fordult. Az újonnan létrehozott nemzeti médiahatóságnak joga van olyan nagy összegű pénzbüntetések kiszabására a kiegyensúlyozatlannak, erkölcstelennek, vagy “az emberi méltóságot sértőnek” ítélt tudósításokért, amelyek akár tönkre is tehetik közlőjüket. A jobboldali populista miniszterelnök az új magyar médiatörvénnyel már Németországot, Csehországot, Luxemburgot és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) is feldühítette. Az emberek ezek alapján maguk is képet alkothatnak arról, hogy miféle forradalom történt Magyarországon – olvasható a kommentárban.
Magyarország gondjai most Európa problémái is. Az országnak mint az EU soros elnökének számos feladata van: befejezni Horvátország uniós, valamint Románia és Bulgária schengeni övezeti csatlakozását, lefolytatni a vitát a romák társadalmi integrációjáról, és tető alá hozni egy megállapodást az unión belüli jobb gazdasági kormányzásról. Nemhogy az EU vezetésére, de arra is a legkevésbé alkalmas Orbán Viktor az EU-ban, hogy az említett feladatokkal kapcsolatos tárgyalások közül bármelyiket levezesse. A közép-európai vitákból egyetlenegy módon vette ki a részét, akkor is múltbéli szellemeket támasztott fel: állampolgárságot adott a szomszédos országokban élő 3,5 millió magyarnak, igaz nem engedett az újfasiszta Jobbik párt azon követelésének, hogy a határon túliak kapjanak szavazati jogot Magyarországon – olvasható a cikkben.
El kell ismerni, hogy az előző magyar kormány katasztrofális gazdasági örökséget hagyott maga után – teszi hozzá a The Guardian. Mégis Orbán nemzeti, hazafias forradalmához talán a lengyel Kaczynski-fivérek balul végződött kormányzása áll a legközelebb. Lengyelországgal ellentétben azonban Magyarország kis ország, amelynek gazdasága függ a német befektetésektől, nélkülük összeomlana, mint a kártyavár.
Orbán kirúgta a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), mondván, Magyarország képes finanszírozni gazdaságát a piacról is. De amikor 15 vezető európai cég és külföldi befektető felpanaszolta (az Európai Bizottságnál), hogy a kormány az állami költségvetés hiányának csökkentésére diszkriminatív módon különadót vetett ki rájuk, Orbán azon vehette észre magát, hogy még nagyobb befolyással rendelkezők lábujjára lépett. A ma gyakorlatilag egypárti uralom alatt álló Magyarország lehet populista, elszigetelődésre törekvő és szegény, vagy megteheti, hogy megpróbál külföldi tőkét bevonni a gazdaságába, de a kettő együtt nem megy. Minthogy Orbán és pártja nem csak a parlamentet tartja az ellenőrzése alatt, hanem csaknem minden jelentősebb várost, a médiára hárul a feladat, hogy a hatalom kontrollja és ellenzéke legyen. A médiának ezt a szerepét minden erővel meg kell őrizni, ha szükséges, el kell menni akár az európai bíróságokig. Lehet, hogy a miniszterelnök nem ijed meg az európai bírálatoktól, de országa immár reflektorfénybe került – írja a The Guardian.
Dél körül elolvastam a Guardian cikket és a kommenteket is. Érdekesek! Nyilvánvalóan egy részük a párt propaganda osztálya által megfogalmazott, itthon már unalomig ismert sablon.
Tisztelt Anonyme!
Valóban több mit érdekes, hogy az Ön véleménye az egyetlen volt ezidáig (19:45). Így több mint érdekes szerintem is a párt propaganda-osztályra való utalása, a vélemények olvasása, és az a sablon is ismerős nekem valahonnan ( talán felmelegítették) ahogyan Ön (!?) ezt szóváteszi. Kérem vegye figyelembe, hogy még él egy korosztály, amely megtanult a sorok között olvasni, és meg fogja a fiatalokat is tanítani. Ez nem az a lap, ahol tapsoló elvbarátokat fog találni. Elég sűrűn kell majd nevet változtatnia, persze akkor is felismerjük. Demokráciában hinni, a cikk által leírt világban is erőt ad. Az ilyen kommentek (mint az öné) mindig bizonyítják, hogy a szög soha nem marad a zsákban. Akinek van füle az érti. Egyébként, ennyire nem kellene félni az igazságtól, az minden rendszerben előbb utóbb világosságot hoz a sötétségben élők fejébe, és nem fáj hanem gyógyít.
Tisztelet DézsaVu!
Nem értett Ön félre?
(soha sem szoktam nevet változtatni, Ön összekever valakivel)
Úgy látom, nem világos amit írtam.Én az EREDETI Guardian cikket olvastam először és nem az fenti ismertetését..Az ott megjelent kommentekre céloztam, annál is inkább mert itt én voltam az első.Tudomásom szerint a Magyarországon most kormányzó párt felhívta szimpatizánsai figyelmét, nem hagyják szó nélkül a bírálatokat.Ez tükröződött az ott írt kommentek bizonyos százalékában.
Nem mellékesen, nincsenek elvbarátaim.
A 8 év alatt nyilvánvaló volt, hogy Orbán nem alkalmas demokratikus ellenzéki szerepre, mert nem bír a vesztésbe belenyugodni, ezért az egész országot 8 éven át folyamatosan mozgósította, uszította a 2 demokratikus választás eredményeként fennálló törvényes rend ellen, nem ismerve el azt, illegitimnek hirdette utcákon, tereken, a médiabirodalmában, ő maga biztatta “a magyar embereket” többször törvényszegésre, fasisztoid terminológiát, módszereket használ(t), hatalmas muníciót adott a szélsőjobbosoknak, az újnyilas utcai különítményeknek, akik 8 éven kifejezetten neki, Orbánnak dolgoztak. Mellesleg persze maguknak is, hiszen parlamenti párt lettek.
Hát akkor hogyan lenne Orbán alkalmas egy demokratikus állam vezetőjének?
És az se érdekel senkit, hogy a legutóbbi 3 választás törvényszegő volt, így ez az egész Orbán kormány, egész parlament illegitim, mert egy fasiszta párt létezhet, működhet szabadon, a még érvényben lévő párizsi békeszerződés, és az arról szóló magyar törvény ellenére. Innentől kezdve nincs értelme bármiről is beszélni.
Én csak egy dolgon csodálkozom: hogy hirtelen mennyi csodálkozó ember lett, hogy mi is van itt most. Ami 8 év alatt történt, és ahova az vezetett – talán nem létezik több ilyen kristálytiszta logikai folyamat, mint ez volt.
Az, hogy a világot ez egészen idáig nem érdekelte, mert talán nem is tudott róla, hát nem vethető a szemére. De hogy a magyar un. balos-libes hivatásosok, pártok, politikusok nem tettek arról, hogy ennek a tendenciának gátat szabjanak, sőt inkább segítették, az már erősen problematikus. Legalább próbálták volna meg. Legalább tudósították volna a világot. És legalább most jönnének rá végre, hogy mit és hogyan kéne csinálni, másképp. De hát….
Jó kis közhelyek: semmi sem tart örökké, a történelem ismétli önmagát. Nincs örök élet, a csatlósok is csak addig csatlósok, amíg érdekükben áll….Mai magyar jakobinus forradalom. Törikönyveket felütni, olvasni…lehet tudni ennek a történetnek is a végét. Nyugi.
Myledon! Épp azért aggódom, mert azt hiszem, ismerek a történelemből ezt-azt. És 8 éve egyfolytában arra gondolok, hogy amikor a történelemkönyvekből tanultam azt, amit a jelenben elszenvedni vagyok kénytelen, hát én akkor azt hittem, hogy a múltat tanulom, nem a jövőt. És hogy amiket annak idején elméletben tanultam (mert épp nem vagyok közvetlen érintettje egyik közelmúltbeli véres korszaknak se), hát most azoknak a gyakorlati szemléltetésében van szerencsém részesülni.
És persze, hogy mindennek vége szakad egyszer, akár jónak, akár rossznak. Csak hát nem mindegy, hogy addig ki mennyit szenved, retteg, aggódik, megaláztatik, netán emiatt elpusztulva már nem lélegezhet fel: immár a kínnak vége. És ha ezt valami természetes csapás okozná, mondhatnánk: így rendeltetett. De amikor emberek csinálják ezt embertársaikkal csupán saját téveszméiktől vezetve, a hatalmi mámor kéjes érzéséért, akkor azért az mégis csak gáz.