Budapest -Mindenki örül, hogy ha tétován is, de történt valami, kiment tízezer ember a Kossuth térre. De egyre világosabban rajzolódik ki, hogy a civil bájt mielőbb fel kell váltania a profizmusnak, a céltudatosságnak, programot és önkifejezési lehetőséget kell adni az elégedetleneknek. Ehhez mielőbb vezetés kell, de nem az ellenzéki pártok valamelyikének közeléből, hanem a civilek közül. Az jó ötlet volt, hogy távol tartották a pártokat, de egy félórás tüntetés, nem tüntetés. Hiányzik még a – jó értelemben vett – erő. Az alábbiakban egy újabb beszámoló következik arról, kinek mit jelentett a pénteki tüntetés.
Hat óra előtt tíz perccel már nagyobb csoportok várakoztak a Kossuth-tér szélén, aztán mint egy láthatatlan jelre minden irányból sietve elindultak a térre. Nyoma sem volt a tömegdemonstrációknál másutt megszokott, visszafojtott indulatokat és izgalmat takaró, szinte tapintható feszültségnek: az ismerősök békésen mosolyogva üdvözölték egymást, s egy kívülálló azt hihette, valami hatalmas piknik vagy egy zenés kerületi rendezvény kezdődik. A látszólag közönyös türelemmel várakozó, szépkorúakkal tarkított tömeg nem zajongott, nem hangoskodott, annak rendje és módja szerint mindenki beállt az előtte érkező mögé és figyelni kezdett. A nagy csendben ki-ki lopva a körülötte állókra sandított, tőlük akarván megtudni, hogyan viselkedjen, de csak a magáéhoz hasonló bizonytalan, kérdő tekintetek fogadták. Az első bálozók e kissé megszeppent gyülekezetébe csak a fejek fölött vakuzó mobiltelefonok vittek némi elevenséget. No meg az a néhány televíziós, aki éppen tőlünk öt-hat lépésre filmezett egy kis transzparenst (összesen hármat számoltam össze egész este), melyen egy televízióképernyő rajza volt, a közepén a miniszterelnökkel, aki… aranykoronát visel a fején. Megszólalt egy hang a színpadon:
– Kedves szabadságharcosok!…
Összerezzentem, mert ez a jobboldal szókincse, és egy pillanatig azt hittem, nyilas ellentüntető ragadta magához a mikrofont, de megnyugtattak, hogy a sajtószabadságért rendezett tüntetés egyik szervezője beszél a kétoldalt nemzeti trikolórral díszített emelvényen. Kissé ügyefogyottan emlékeztetett rá, miért vagyunk itt, majd felolvasásra kerültek a pontokba szedett követelések.
– Lassabban akarjátok vagy gyorsabban? – szólt közbe, majd úgy döntött, nem is kell az egész felovasás, kifüggesztik a szöveget a színpadon.
Ezután egy rapper következett, két számmal, majd egy médiaszemélyiség, aki a filmektől kezdve a regényeken át egészen a társadalmi jelenségekig mindig és mindenről végérvényes kocsmai bölcsességeket szokott mondani a rádióban, televízióban, jellegzetesen rekedt röhögéssel. Most ugyanilyen borittas hangon arra szólította fel az egybegyűlteket, hogy mindnyájan küldjenek otthonról egy tiltakozó e-mailt a miniszterelnöknek:
- A címe orban, kukac… mondom kukac… he-he, Orbán kukac! (derültség), szóval orban, kukac, orban, hu! Robbanjon a szervere a sok e-mailtől!
A húsz-huszonöt perce tartó demonstrációt az ihletett és tartalmas dalai révén méltán népszerű Bródy János zárta, aki másodikként a Ha én rózsa volnék címűt adta elő a kristálytisztán éneklő közönség közreműködésével. Mint egykor, amikor ez a régi rendszer ellen lázadozók himnusza volt. S lám, most megint az lesz, megint az lehetne – volt ebben valami egyszerre lehangoló és felemelő, szép és szánalmas.
Fél hét után néhány perccel véget ért az este. A szervezők bejelentették, hogy a rendőrség szerint tízezren vagyunk, majd felszólították a jelenlévőket, hogy hagyják el a teret, mivel csak 19 óráig van engedélyük. De valami nyilvánvaló hiányérzet folytán még sokan ott maradtak, egyik ismerőstől a másikig sétálgatva. Hirtelen belebömbölt a mikrofonba a kocsmahangú médiasztár:
– Na most már mindenki menjen haza! Még el kell mosogatni otthon, he-he, le kell fektetni a gyereket… és meg kell még verni az asszonyt… na indulás!
Aztán kisvártatva hozzátette:
– Bocs az előbbi ordításért, csak vicceltem…
Jobb lenne, ha eggyel kevesebben lennénk – nincs szükség settenkedőkre. Ő a hugyozótériekhez való…
Mindenkire szükség van. A magam részéről nem dijazom a settenkedőt már csak azért sem mert nem kedveltem a klub rádió beli műsorvezetését.A kirekesztést meg kell hagyni a fidesz-kdnp-jobbik tengelynek.Most csak fél órát tartott az azonban látszott hogy szivesen maradtak beszélgetni az emberek. Szántam a settenkedőt aki félt és ezért küldte haza az embereket. A gyülekezési szabadság még nem korlátozott nem is értettem miért zavarta nevezettet hogy a tömeg nem kivánt oszlani. Vajon honnam vette a rendőri beavatkozás fenyegetését.
Nem volt ez olyan rossz. Kezdetnek nagyon jó volt, majd megtanulja a baloldal, hogyan kell tüntetni. Sajnos lesz még jobb is, és sajnos leszünk még többen is. Remélem. /pl. akkor, amikor a császárra szavazó nyugdíjasok sorra rájönnek, hogy a szerzett jogukat megvonják tőlük, tehát kevesebb nyugdíjat kapnak. Azért, mert egész életükben azért dolgoztak, hogy ennek a jellemtelen, műveletlen majomnak adják a lehetőséget, hogy tönkretegye őket. Ezért gratulálok ennek a sok embernek./
Egyébként meg reménykedem, hogy a civil mozgalmakból kialakul legalább egy olyan párt a baloldalon, amire lehet majd szavazni, és eltűnnek a szekeresek, szilik, és mindazok, akik az elmúlt rendszert képviselték. Ez volt az egyik legnagyobb hibájuk.
Lehet fanyalogni, de nem biztos, hogy érdemes.
Aki néha meghallgatja a “settenkedőt” , és arra is odafigyel miket mond, az nem fog sommás ítéletet alkotni. Ő legalább vállalja nézeteit és tesz a köz érdekéért.
Azt sem tartom jó ötletnek, hogy akik mostanában szervezkednek, távol kívánják tartani maguktól a pártokat. A magánnyugdíjpénztár és a média kérdésében én nem kívánnám az elhatárolódást deklarálni. Legyen ott bárki, ha akar, de ne telepedjen rá a rendezvényre!
A “cél szentesíti az eszközt” és ha a célokban egyet értünk, akkor legyen mellettem nyugodtan akármelyik pátvezető. És büszke leszek arra, hogy mellette állhatok a Kossuth téren. És ott álltam a magányugdíjpénztárakról szóló első, majd Hősök terei tüntetésen, és a Charta rendezvényein is.
Úgy hallani a kormány fizetett párt harcosainak az volt a feladatuk,hogy minél gyorsabban távozásra bírják a tömeget ,így önmagukat is igazolják a jó magyar közérzetről..
A 64 vármegye nevű szervezet 1/2 8-ra tüntetést jelentett be a tér másik oldalára, és ezt a rendőrség naív bájjal tudomásul vette.
Mindenképpen el kellett kerülni a provokációt. Okos enged…
Egy tüntetés is legyen “emelkedett”,ne kocsmai stilus uralja el a teret!Egyíedül Bródy János volt az,aki nagy hatással volt az összegyűlt emberekre!Én javaslom,hogy legközelebb komoly,megfontolt és főleg elismert “közembert” jelöljenek ki szónoknak.Azon kivül nem az a lényeg,hogy milyen párthoz tartozók csatlakoznak egy demonstrációhoz,hanem az,hogy mit képviselnek! Nemlehet lemondani egy MSZP-sről,FIDESZ-esről,ha egyetért a tüntetés céljával.Eleve diszkriminálni embereket,az egyenlő a megosztással.Most pedig összefogásra van szükség!!!! Tehát mindenki menjen el a következő tüntetésre aki magáénak érzi a célt,mindentől függetlentől!!!! Ma ilyen időket élünk,sajnos!!!!
Egyenlőre nagyon gyenge a tiltakozás itthon. A külföldiek nagyobb “zajt ” csapnak. Itthon (ha nem is mindenhol) úgy tűnik máris működik az öncenzúra, mintha többen is úgy írnának, mintha félnének a várható büntitől! Ezt akarták elérni és sajna most úgy néz ki sikerrel járnak! Érzek a ballib médiában bizonyos visszafogottságot. Rá kéne már jönni végre, hogy a finomkodással semmire sem megyünk! Aki erővel él, az csak és kizárólag az erőből ért!!! Orbánt a legkevésbé sem izgatja, ha pár ezres tömeg összejön és békésen zenét hallgat, vagy “12 pont”-okat olvastat fel. Kemény és hosszú ideig tartó, sorozatos tiltakozás kellene, ehhez viszont szükség van egy olyan vezetőre, aki magával tudja ragadni az embereket, + nagy szervezőkészséggel is rendelkezik. Lát valaki ilyen embert? Nos amíg nem lesz ilyen vezető, addig én nem látok esélyt eredményes tiltakozásra, addig csak abban bízhatunk, hogy az EU majd kényszeríti az OVist (szerintem nem fogja = nincsenek hozzászokva az ilyen erőszakos emberhez, nem tudnak mit kezdeni vele!).
Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem OK kizárni embereket pusztán azért, mert valamelyik párthoz tartozik. Most mindenkire szükség van! Régi uralkodási elv: “oszd meg és uralkodj!”= Ezt alkalmazza az OVis is.
Én emlékszem arra régi Sportcsarnok-beli naggyűlésre, – ha jól emlékszem 94 tavaszán, amikor Bródy János és Koncz Zsuzsa énekelt. Demszky mondott egy nagyon lelkesítő beszédet. Akkoriban az MDF uralom ellen volt a nagy-gyűlés. Elkeseredett volt az egész ország, akkor is megszállták a médiát, és senki nem gondolta volna, mekkorát buknak a választásokon.
Igaza van azoknak, akik nem helyeslik a pártok kirekesztését a demonstrációkról. Miért is ne mehetnének el, együttesen erősebbek leszünk. Ha nem is telepednek rá a rendezvényekre, de azért talán szervezésben tudnak valamit segíteni. Magánemberként bárki részt vehessen, igenis mindenkire szükség van. Épp azért, mert Orbánnak sikerült az országot megosztani, mutassuk meg, hogy össze tudunk fogni.
Egyetértek azokkal,akik az összefogásról beszélnek! Amíg mi egymással marakodunk,ők kisajátítják az egész országot. Mellesleg tönkreteszik. Én azt gondoltam határozottabb lesz a tüntetés,egy ilyen agresszív párt csak kineveti a próbálkozásainkat. Egyébként “spongya”,minden tüntetésre lehetett menni magánemberként, engem nem küldtek el.Jó lenne,ha vidéken is szerveznének tüntetést,sok embernek macerás felutazni,így kimaradnak mindenből,és feladják.